Nógrád Megyei Hírlap, 2007. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
2007-02-12 / 36. szám
2 2007. FEBRUÁR 12., HÉTF NÓGRÁD MEGYE Báli bevétel: rendi felajánlás (Folytatás az 1. oldalról) Botos Zoltán, Losonczi Ildik Vári Zsolt, M. Kiss György ( Molnár Zoltán ajánlotta fe Támogatta az eseményt a m gye és a város önkormányz. ta, magánszemély, valamli két helyi és egy székesfehé vári vállalkozás. Színvonak műsorszámok Is hozzájáró tak a jó hangulathoz Tóth j bor és Lengyel Judit operel részletekkel aratott siker Horváth István tangóharm nikán játszott, de fellépett í Akkord együttes, valamint; Illyés Gyuláné iskola két d ákja is. Repülő szőnyegük a rock and roll Zenerajongás? Szenvedély? Örökéletű lázadás? Múlhatatlan fiatalság? Valószínűleg mindez együtt a salgótarjáni Saigon zenekar, melynek - túl ezeken - van egy remek, éltető receptje: nagyon szeretik a közönségüket és a közönség őket... Mihalik J. A nagypapát, aki tizenéves unokájával jár a bulijaikra, a negyveneseket és ötveneseket, akik esetleg nosztalgiáznak, míg a húszas éveikben járók a zenekar holdudvarában ismerik meg a rock and roll hazai és külföldi, már letűnt képviselőit. Akár így, akár úgy, a mixer a Saigon, amely - bár időnként változó felállásban - áthajózott a múlt rendszeren a mába. És: nem szűnt meg lázadni. Napjainkban legelsősorban azért, hogy ne haljon ki az élőzenés koncert, s ne merüljön feledésbe a rock. S biztos, hogy jó köztes szereplőket (mint a Deep Purple, Led Zeppelin, Black Sabbat, vagy a Piramis, Edda, Hobó) választottak, de saját kútfőből származó számokkal is felléptek. Ha bulijaikról hangos képeslap készülne, az otthonülők ugyancsak álmél- kodnának... „Szürke”, azaz Oláh Zoli és a többiek harminc éve kezdték. Az évtizedek per sze az ő fejük felett sem nyomtalanul múltak el: voltak akik távoztak, családalapítás vagy más lépések okán, de a helyek mindig feltöltődtek. Nem tartozik a lényegi történések közé, de például a nevük nem saját kútfőből származik: egy fellépés előtt keresztelte el a csapatot a rendezvény egyik embere. S egyszeri, de emlékezetes esetnek bizonyult az a nap is még 77- ben, mikor is bilincsben vezették le a fiúkat a munkásőrök a színpadról. Hogy mi volt velük a gond? Úgymond1 Nyugat-majmolással, lá- zítással tettek rossz fát a tűzre... Attól kezdve szövegeiket cenzúrázták, de ők a „fésüléssel” nem sokat törődtek: úgy fújták tovább a nótájukat, ahogy jónak tartották. Soós Sanyi, vagyis Gumi, a basszusgitáros, aki mostanában lett boldog családapa, Sulyok Zsolt, aki szintén gitáron játszik, Csaba József, a zenekar billentyűs hangszerese, aztán Ricsiké, Parádi Richárd, aki a dobot uralja Saigonéknál, ezt jószerivel már csak hírből ismeri. Azt viszont mindannyian a saját bőrükön tapasztalták meg, mit is jelent, ha egy városvezetés tartja érdemesnek a gárdát elismerésre. Januárban ugyai Pro Arte díjjal tüntette ki Sál; tarján vezetése a Saigont, s ei méltán büszkék ők öten... S van még egy jó hírük: id önálló lemezt adnak ki. Valós nűleg ezzel a címmel: bilincs mosoly.
