Nógrád Megyei Hírlap, 2007. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
2007-02-01 / 27. szám
2007. FEBRUÁR 1., CSÜTÖRTÖK 11 SPORTTÜKÖR A sport mindenen átsegítette atlétika Beszélgetés a hosszútávfutó Kadlót Zoltánnal Kadlót Zoltán, a Salgótarjáni Atlétikai Club hosszútávfutója december 13-án ünnepelte a 44. születésnapját, de még mindig ő Nógrád megye első számú atlétája. Ahhoz sem fér kétség, hogy ő megyénk egyik legismertebb sportolója, és országszerte nagy tekintélynek örvend. Mostanság a Salgótarjáni Városi Sportcentrum gondnoka, edz és edzősködik. Félma- ratonon országos csúcstartó (62:22 perc, Belgrád, 1996), számtalan korosztályos és háromszoros felnőtt magyar bajnok, háromszor szerepelt mezei világbajnokságon csapatban és ő volt a legtöbbször győztes csapat tagja a Bécs-Budapest szupermaratonin. Tizenötször szerepelt a felnőtt- és több tucatszor a kor- osztályos magyar válogatottban. Vele beszélgettünk.- Mint a Petőfi Általános Iskolában majdnem mindenki, én is a sífutással kezdtem el sportolni - kezdte Kadlót Zoltán. - Emellé jött nyaranta a futás, ami később megmaradt, mert itt is eredményes tudtam lenni. Mivel tanyán nevelkedtem, úgyis mindig szabadban voltam, és ha a buszhoz kellett menni, sokszor szaladtam a két kilométerre lévő megállóhoz. Amikor elkezdtem sportolni, előnyt jelentett, hogy sokkal jobb az állóképességem, mint a többieknek, és ennek fontosságát már gyerekfejjel is megértettem.- Hogyan emlékszel vissza az első sikerekre?- Szintén tanyasi nevelkedésem miatt nagyon csodálatos volt, hogy a sportnak köszönhetően eljuthattam Budapestre, vagy például a sízőkkel Csehszlovákiába. Fantasztikus volt, amikor 1976-ban serdülőként bejutottam a válogatottba, és szerelést kaptam. Nagy becsben tartottam, mindig is ereklye volt számomra, hiszen nem a boltban vásároltam meg, hanem kiérdemeltem. Kuriózumként éltem meg, hogy a hazámat képviselhettem, és ezt már gyerekként is átéreztem. Minden kis győzelem nagy hatással volt rám, és soha nem éreztem, hogy fárasztana a sport.- Mi jelentette az első határkövet?- Amikor 1983-ban Londonban az Európa-kupa „A” döntőjében 5000 méteren a nyolcadik lettem. Nagyon nagy élmény volt, hiszen minden nemzet legjobb „ötezrese” csapott össze, és igazán nagy nevekkel versenyezhettem. Az 1986-os lisszaboni mezei világbajnokságra is szívesen emlékszek vissza, mert az addigi legjobb magyar helyezést értem el, és bár ez a mezőny első harmadának végét jelentette, még így is világklasszisokkal harcoltam a helyezésekért.- Mikor kezdtél el dolgozni?- Sokáig a sportból éltem, a munka később jött, akkor már leszállóágban voltam. A tarjáni acélgyár hanyatlása miatt 1993- ban egy évre a fővárosba, a BVSC-be szerződtem, ahol bajnok és válogatott is voltam. Akkoriban rengeteg csodaszép utcai versenyen vettem részt, bejártam egész Európát. Utána visszatértem az Öblöshöz.- Sosem bántad meg, hogy nem maradtál a fővárosban?- Akkor már a pesti egyesületek is hanyatlottak, így a tarjániak se ajánlottak sokkal rosszabb feltételeket, mint a BVSC. Tizenhét évesen itt voltak értem a Csepeltől, azt bánom, hogy akkor nem mentem el. Emlékszem, egyszer késő este jöttek el a tanyára, hogy le szeretnének szerződtetni, de én az iskola miatt nem mentem, az érettségi után pedig már ez nem volt célom. Pedig nagy szakadék volt a főváros és a vidék között, ebből a régióból nehezen hívtak meg bárkit is a válogatottba. Mai fejjel nem így döntöttem volna. A mostani fiatalok helyében még külföldre is elmennék.- Azt nem bántad meg, hogy a sportnak éltél és nem tanultál meg inkább valamilyen szakmát?- Bizonyos szinten igen. Azt sajnálom, hogy nem hangoltam jobban össze a tanulást a futással. Szabadon éltem, és senki nem volt mellettem, aki a tanulásra ösztönzött volna. Tarján- ban csak a PSZF volt, az meg nem érdekelt.- A család hogyan viselte, hogy sokat vagy edzésen és versenyeken?- A feleségem, Noémi már így ismert meg. Akkor is sokat voltam távol, amikor még csak jártunk. Nagy teher nehezedett rá, de vállalta, hogy két gyermekünket felneveli. Igazából mostanra értette meg, hogy ha nem kapok érte semmit, akkor is kimegyek futni, mert másképp nem érzem jól magam. Sokat köszönhetek neki.- Mostanában edzősködsz is.- Csak belecsöppentem. Igazából ez nem is edzősködés, csak segítek a többiek felkészülésében. Még nem tudok igazán rájuk koncentrálni. Bár futás közben kontrollálhatom őket, de ez nem ugyanaz, mintha a pálya mellett állnék, és onnan segítenék. Igazából könyvből nem lehet megtanulni a futást, a 30 év tapasztalata a legtöbb, amit át tudok nyújtani a fiataloknak. Nem vagyok röghöz kötött, tudok változtatni az edzéseken, és azt hiszem, ezért szeretnek, akikkel együtt tudok dolgozni.- Szeretnél olyan pálya mellett álló edző lenni?- Ez nem tőlem függ. Szeretnék versenyzőket kinevelni, de ahhoz nagyon kevesen vagyunk. Van 3-4 ügyesebb ember, de ők úgyis elkerülnek a városból az Kadlót Zoltán a sporton kívüli énjét is meg szeretné találni iskola miatt és utána sem jönnek vissza.- Mi a véleményed a mai magyar atlétika helyzetéről? Miben változott az elmúlt évtizedekben?- Sokkal rosszabb a mai helyzet. Akár a létesítményekről, akár a pénzről, akár az orvosokról legyen szó. Elanyagiasodott az atlétika is. Nem is csodálko- zok, hogy Uyen környezetbe nem jönnek futni a gyerekek, és a tanulás miatt perifériára is került a sport. Régen egy érettségivel el lehetett helyezkedni, ma többet kell hozzá tanulni. Több kedvezményben volt részünk, voltak sportállások, és még lakáshoz is könnyebben jutottunk. Ma a családnak kell fedeznie, ha a gyerekük sportolni szeretne, másképp szakmára van szükség a megélhetéshez. Nekünk még volt időnk mindkettőre. Emellett nagyon leszűkült az élmezőny. A maiak csak ámulhatnak a régiek eredményein. Az akkori ötvenedik eredménnyel ma simán az első hatban lehetne végezni. Sokkal kevesebben sportolnak. Rengeteg stadion szűnt meg. Salgótarjánban sincs egy se, pedig szerintem ez a 21. században nem egy nagy elvárás egy megyeszékhelyen. Fiatalkoromban, amikor Németországban jártam, már a legkisebb faluban is Diadalmaskodott a Gagarin labdarúgás 19. Szlivka László serdülő-emléktorna, Salgótarján A díjazott csapatok. Elöl Répás Béla (jobbról) a Gagarin edzője és Bállá Árpád a Létesítmény és Sport Kht. igazgatója A salgótarjáni sportcsarnokban az elmúlt hét végén befejeződött a négy csapat részvételével megrendezett 19. Szlivka László-emléktorna, amelyen ezúttal is város és környéke általános iskoláinak legügyesebb 11-12 éves focistái mérték össze tudásukat. A záró játéknapon a Gagarin 8-0-ás győzelmet aratott a tavalyi győztes Arany ellen, s így a papírformának megfelelően az élen zárta a viadalt. A dobogó második fokára a cerediekkel szemben izgalmas, szoros csatában diadalmaskodó Petőfi iskola játékosai állhatták fel, a harmadik helyen az Arany, míg a negyediken Cered csapata végzett. Az ünnepélyes eredményhirdetésen a díjakat Bállá Árpád, a Létesítmény és Sport Kht. igazgatója, valamint Szlivka János, Szlivka László édesapja adták át. A zárónap eredményei. Petőfi - Cered 5-4. Gl: Tarlósi M. (4), Rózsa L., ill. Kovács E. (3), Radies D. Gagarin - Arany 8-0. Gl.: Bobál G. (4), Forgács B. (3), Kováts D. A torna végeredménye: 1. Gagarin 9 pont (Korponai Erik, Kádasi Zalán, Angyal Zsolt, Nyerges Krisztián, Kováts Domonkos, Bobál Dávid, Bobál Gergely, Kovács Bence, Jakubovics Péter, Tóth-Szarvas Levente, Forgács Bence, Végh Norbert. Csapatvezető: Répás Béla), 2. Petőfi 6, 3. Arany 3,4. Cered 0. Különdíjak. Legjobb kapus: Korponai Erik (Gagarin). Legjobb mezőnyjátékos: Tarlósi Milán (Petőfi). Gólkirály: Bobál Gergely (Gagarin, 9 góllal). A Szlivka család különdíját Korponai Erik kapta, míg Básti István, a MOB Nógrád megyei tagja Forgács Bencének (Gagarin), Kriskó Lajos az SBTC- öregfiúk csapatának megbízásából Angyal Zsoltnak (Gagarin), Bánházi György vállalkozó Pápai Péternek (Arany), míg Horváth Gyula, a Salgótarjáni Sportiskola Egyesület szakágvezetője Kovács Eriknek (Cered) adott át ajándékot. rekortánpálya volt. Mostanra itt, Magyarországon is sok van, de elfogyott az élmezőny. A szabadidős versenyeken sokan indulnak, de közöttük kevés olyan van, aki rendszeresen fut.- Mi a véleményed a nógrádi atlétika helyzetéről?- Nógrádi atlétika szinte nem is létezik. Túlélésre gazdálkodunk, és közösen próbálunk küzdeni. Egy létesítményre lenne szükségünk, mert amíg nem tudjuk megmutatni a gyermekeknek és a szülőknek, hogy egy kulturált bázis várja őket, addig ne is várjuk el tőlük, hogy atletizáljanak. Jó kezekben lennének, és lehet, hogy nem lenne mindegyikükből élsportoló, de legalább egészségesek maradnának, ami a mai világban sajnos egyre ritkább. A létesítmény biztosítása a városvezetés feladata lenne. A Kohász-stadionban lévő futófolyosóban például 5-6 sportág is megférne, nem is beszélve a pályáról.- Hogy viseled, ha nem nyersz?- Most már könnyebben, nem létfontosságú a győzelem. Régebben - igaz, hogy csak egy napig - a kudarcok után megfordult a fejemben, hogy abbahagyom az egészet. Inkább munka volt, bár természetesen szerettem is. A nászutunk, sőt, még a gyerek születése is az edzésekhez volt igazítva. Szakadó esőben például most már nem megyek ki futni. Már öröm a sport. Ha gyengébbektől kapnék ki, az viszont megviselne. Pedig sokkal fiatalabbak nálam, több versenytársam a fiam lehetne, így nem is lenne olyan nagy szégyen.- Mit jelent számodra a futás, a sport? Miért ajánlanád, hogy a fiatalok sportoljanak?- A sport engem mindenen átsegített. Az anyukám a kezeim között halt meg, az egyik fiam, Dávid pedig nemrég súlyos balesetet szenvedett, ezeken a sport miatt tudtam továbblépni. Főleg az állóképességi futás jó gyógyír ezekre. Ha jókedvem volt, azért futottam, ha ideges voltam, és fájt a fejem, 15 kilométer után teljesen helyrejöttem. Sokszor tudtam a futásba menekülni, és sokszor történt meg, hogy nagy döntéshelyzetekben máshogy láttam az adott témát, mint a futás előtt. Azt hiszem, máshogy tudunk gondolkodni. Keményebbé, kitartóbbá és erősebbé válhatunk a sportnak köszönhetően. A másik része az egészség megőrzése, a betegségek nagy részét ki lehet kerülni a sportolással.- Kedvenc verseny, versenyhelyszín, példakép?- A hollandiai Bredában például a tengerben kellett futni egy homoksávon, ahonnan ideiglenesen visszahúzódott a víz. A párizsi félmaratoni is nagy élmény volt, hiszen 25 ezren indultak rajta, de majdnem minden utcai versenyt nagyon szerettem. Szívesen futottam Svájcban, de nagy élmény volt Puerto Rico is, hiszen mielőtt kiutaztam volna, és amikor visszaértem, itt hatalmas hó volt, ott pedig 30 fokos kánikulában versenyeztünk. Eléggé „Tour de France-hangulat” volt, mert rengetegen álltak az út mellett, és még a himnuszokat is eljátszották. Fantasztikus érzés volt. Példaképem viszont sosem volt. Mindig volt előttem valaki, akire hasonlítani akartam, vagy megfogott az életfelfogása, de ez mindig csak ide- ig-óráig tartott. A focistákat viszont istenítettem. Mindig arról ábrándoztam, hogy engem ünnepelnek a góljaim után, és nem arról, hogy megnyerek egy futóversenyt.- Milyen terveid vannak?- Minél tovább szeretnék sportolni, és egészséges maradni, de ez a kettő úgyis együtt jár. Minél több versenyen elindulni. A sporton kívül is szeretném megtalálni az énemet, amit mellette is szeretnék csinálni, de a sportolást soha nem hagynám abba. ■ Bakos László Zuglóban szobrot kapnak LABDARÚGÁS, ÖKÖLVÍVÁS. Zugló önkormányzatának képvise- lő-testülete keddi ülésén egyhangúlag megszavazta Weinek Leonárd polgármester előterjesztését, hogy a Papp László Sportarénánál a háromszoros olimpiai bajnok ökölvívónak, a Puskás Ferenc Stadionnál pedig a legendás labdarúgónak állítsanak szobrot. Erről az ön- kormányzat hivatalos közleményben tájékoztatta az MTI-t. A javaslat szerint világszerte bevett szokás a sportlétesítmények környezetében kiemelkedő sportolók szobrainak elhelyezése, így indokolt volt, hogy a kerület önkormányzáta kezdeményezze a tárgyi, emlékek létrehozását, mivel mindkét, a világhírű sportolókról elnevezett létesítmény Zugló területén helyezkedik el. Az- Aranycsapat legendás balösszekötője, Puskás Ferenc november 17-én hunyt el. 1952-ben a helsinki olimpián arany-, két évvel később pedig világbajnoki ezüstérmet nyert. Részese volt 1953-ban az „évszázad mérkőzésének”, melyen a magyar válogatott - többek között az ő két találatával - a Wembley- stadionban 6:3-ra legyőzte Angliát. A címeres mezben 85 mérkőzésen 84 gólt szerzett. A Budapest Honvéddal ötszörös bajnok és négyszeres gólkirály, míg a Real Madriddal háromszoros BEK-győztes, hatszoros bajnok és négyszeres gólkirály volt. Papp László a BVSC, a Bp. Bástya és a Vasas bokszolójaként közép-, majd nagyváltósúlyban versenyzett, 1946 és 1956 között hét országos bajnokságot nyert. Az 1948-as londoni ötkarikás játékokon középsúlyban, 1952-ben Helsinkiben és 1956-ban Mel- bourne-ben nagyváltósúlyban diadalmaskodott. Ő volt az első ökölvívó az újkori olimpiák történetében, aki három aranyérmet szerzett. Profiként 1957- től 29 találkozót vívott, ebből huszonhetet megnyert, kettő döntetlennel zárult, azaz veretlen maradt. A hivatásosok között Európa-bajnoki címet szerzett.
