Nógrád Megyei Hírlap, 2007. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

2007-01-31 / 26. szám

4 2007. JANUAR 31., SZERDA NÓGRÁD MEGYE Túrával emlékeztek a hősökre A magyar tartalékosok szövetségének második világ- háborús hagyományőrző katonai egysége korabeli egyenruhában, fegyverzettel immár hetedik éve ren­dezi meg emléktúráját a doni hősök emléke előtt tisz­telegve. A mintegy negyven főből - többek között diá­kokból, informatikusokból - álló, Jásdi Balázs ipar­művész vezette társaság idén egyéb települések mel­lett Balassagyarmaton, Szécsényben, Varsányban, Nógrádsipeken, Magyarnándorban, Bánkon, Rétságon idézte meg a II. magyar hadsereg tragédiáját. Balassagyarmat. Az első világhá­borús balassagyarmati 16/11. honvéd gyalogzászlóalj tisztele­tére állított emlékműnél a Hő­sök terén Medvácz Lajos polgár- mester mondta el ünnepi beszé­dét:- 1942 tavaszán a 23/1. loson­ci, a 23/11. balassagyarmati és az 53/11. salgótarjáni iker zászló­aljakból álló ezredet - német ké­résre - a 2. magyar hadsereg alá­rendeltségében a Szovjetunióba irányították. A 23. gyalogezred lehetőségeihez mérten - vagy ta­lán még azon is túl - helytállt. A kiszállításuk után az augusztus­szeptemberi hídfőcsatákban ki­jutottak a Don folyóhoz, ahol az arcvonal megmerevedett. A 23- asok az egyik legveszélyesebb szakaszra, az urivi hídfőhöz ke­rültek. 1943. január 12-én innen indult meg a losonci és balassa­gyarmati zászlóaljak ellen a nagy szovjet támadás. Ma már tudjuk, hogy honvédeink a túl­erővel szemben folytatott kilá­tástalan harcban erejük feletti módon helytálltak - emelte ki a városvezető, Lászay János ezred­parancsnok harctudósításából idézve: „A 23/11. zászlóalj 11 szovjet tömegtámadást vert vissza 1943. január 12. és 13. folyamán. Az ellenség tizenkettedik tá­madásánál, amely 13-án délben már hátulról érte, végleg meg­semmisülni látszott. Parancsno­kának, Hárs László századosnak vezetésével azonban véres közel­harcban kivágta magát a bekerí­tésből, hogy újabb védővonalat foglaljon el a nyílt, behavazott te­repen.” Az 1014 fővel a harctér­re elvonuló zászlóaljból 1943. jú­nius 8-án csupán 246-an tértek haza, de közülük több mint ket- tőszázan sebesültek vagy bete­gek voltak. A korabeli vesztesé­gi kimutatások szerint a balassa­gyarmati zászlóalj elesett, meg­halt és eltűnt katonáinak száma 603 fő. Az ezredet 1944 tavaszán ismét mozgósították, és az 1. ma­gyar hadsereg kötelékében a Kárpátok előterébe vezényelték őket. A román kiugrást követően az Alföldre csoportosították át a losonciakat, miközben a mozgó­sított balassagyarmati 23/11. pót­keret zászlóalj az Erdély vissza­foglalásáért indított hadjáratban vett részt, ahol a tordai csata egyik fontos szereplőjeként vo­nult be a hadtörténelembe. A 23. gyalogezred az alföldi harcok­ban felmorzsolódott - idézte fel a honvédek tragikus történetét Medvácz Lajos, hozzátéve: a há­ború után az egykori honvéd tisztek osztályidegenek, ellensé­gek lettek, sokakat koncepciós perekben elítéltek, a kitelepítés, katonai rendfokozatuk elvétele lett osztályrészük. 1993-ban a doni áttörés ötvenedik évfordu­lójának napján az egykori 23-as honvédek javaslatára az emlék­mű talapzatára felkerült a 23- asok táblája is. Történhetett ez azért, mert a 23. gyalogezred ka­tonái mindig is nyíltan vállalták, hogy szellemiségükben, és ha­gyományaikban utódai az első világháború ló-os gyalogezre­dének. - A hagyományőrzés a polgári önszerveződés egyik fon­tos színtere, a szabad idő igen tartalmas és hasznos eltöltése, közösségformáló erő. Ezért is megtiszteltetés városunknak, hogy a VII. doni emléktúra egyik állomásaként a választás ránk esett. Balassagyarmat város kö­zönsége nevében kívánom az emléktúra résztvevőinek, hogy az önként vállalt feladatukat si­keresen teljesítsék - fogalmazott a polgármester. Rétság. Különleges élménynek lehetett részese az, aki részt vett ezen a januárvégi napon az alko- nyi szürkületben rendezett rét­sági ünnepségen. Pattogó ve­zényszavak, masírozó katonák léptei, lovas huszárok patái visszhangzottak a főutcán. A második világháború rétsági ál­dozatainak a római katolikus templom falán elhelyezett em­léktáblájánál katonai tisztelet- adás mellett emlékeztek a Don­nál elesett bajtársaikra. A vitéz Jásdi Balázs hagyo­mányőrző főhadnagy kezdemé­nyezése nyomán meginduló programsorozat minden évben más és más tájegységeken vezet, s hívja fel a figyelmet arra, hogy nem feledhetjük a világháború legszörnyűbb csatáiban elhuny­tak emlékét. A közel nyolcvan kilométeres, háromnapos túrát a hideg és a zord idő ellenére negyven fő gya­logos és kilenc lovas huszár tel­jesítette teljes korhű viseletben és fegyverzetben. A rétsági ünnepség alkalmat adott arra is, hogy megemlékez­zenek a rétsági honvédalakula­tot a doni harcokban vezető pa­rancsnokáról is. A száz éve szü­letett vitéz sárbogárdi Mészöly Géza őrnagy maga is a világhá­ború áldozatává vált. Az emberpróbáló kezdemé­nyezés legfőbb célja, hogy har­coljunk a felejtés ellen. Hogy ne csak más nemzetek gyásznap­jaira emlékezzen az ország, hi­szen saját hőseink példája ad­hat erőt a jövő számára. Ugyan­akkor ne csupán gyászoljunk, hanem tájékoztassuk is a fiata­lokat nagyapáink hősiességé­ről. A gyász elszomorít, a hősi­esség példája lelkesít. A szerve­zők azt szeretnék, ha hivatalo­san is lenne minden év január­jában egy emléknapja a doni hősöknek. Vitéz Jásdi Balázs főhadnagy tájékoztatása szerint a jövő évi emléktúra a Jászságba vezet, de ezt követően, 2009-ben ismét Nógrád megyébe tervezik a programot. Az emléktúra során ugyanis azt tapasztalták, hogy a megyében mind a tizenhat hely­színen nagy szeretettel fogadták érkezésüket. Érsekvadkert. a veterán és hiva­tásos katonák alkotta csapat a Hősök terén található második világháborús emlékműnél elhe­lyezték virágaikat. A helyi ön- kormányzat részéről dr. Kovácsáé Nagy Mária polgár- mester asszony köszöntötte a je­lenlévőket, de a rendezvényen tiszteletét tette Bállá Mihály or­szággyűlési képviselő is. Az álta­lános iskolások verses összeállí­tással szerepeltek, sőt egy kis vendéglátás is bekerült a prog­ramba: az ifjúsági házban zsíros kenyérrel és forró teával vendé­gelték meg a fáradt katonákat. NÓgrádsipek. Elsőként a harang­szó emlékeztetett, majd versso­rok vallottak hősiességről, a ha­za iránti hűségről a doni, hősi emléktúra keretében a települé­sen nemrégiben tartott ünnepsé­gen. Az áldozatok iránti tisztelet jegyében Doman Ferenc polgár- mester, majd a magyar tartalé­kosok szövetsége részéről Jásdi Balázs mondta el gondolatait. S az emlékezők végül megkoszo­rúzták a hősök emlékművét. Még egy héttel közelebb Talán már közhelynek tűnik, de akkor is igaz, hogy egy nő két dologért bármire képes lenne. Azért, hogy legyen gyermeke és azért, hogy ne legyen. Legálisan végzik az abortuszt, de szerencsére még mindig sok­kal több a születés, mint a terhességmegszakítás. A házasság már kiment a divatból, viszont egyre többen vállalnak gyermeket olyan párok is, akik papírok nél­kül élnek együtt. Minden bizonnyal készülnek a gyer­mekáldásra, de ha nem, akkor hamar megbarátkoz­nak a gondolattal. Sorozat. Egy gyermek születése mindig valami újat, izgalmasat jelent még akkor is, ha az ember számolni kezd és megállapítja, hogy luxus manapság gyerme­ket vállalni. Már a születése előtt is nőnek a kiadásaink, utána meg pláne! Mégis, nem ezt a szempontot kell nézni, hanem azt, hogy egy gyermek annyi örömet adhat nekünk, amennyit soha, senkitől nem kaphatunk, pénzzel nem vásárolhatunk meg. Ezt már akkor is érezzük, amikor még a pocakunkban, vagy a párunk hasában van. A pozitív terhességi teszt és az orvosi vizsgálat után még senki sem érzi magát szülőnek. Sőt, na­gyon sok megpróbáltatás is vár­hat ránk a fogantatás után. Soha nem szabad kétségbeesni, na­ponta a doktort a hívogatni és ar­ra gondolni, hogy biztos valami bajunk lesz. A reggeli émelygés sok kismamát kínozhat, a há­nyás és a megszokott dolgok utá­lata is számtalan embernél je­lentkezik. A terhesség jele lehet az, ha esetleg dohányoztunk és még a gondolatától is undoro­dunk vagy esetleg negyedórán­ként kell meglátogatnunk a mel­lékhelységet. Mégis, a rosszullé- tek jó cél miatt vannak és van, akinél csak pár hétig tartanak. Mindenesetre a szénsavas gyöm- béres üdítő ötből négy nőnél csil­lapítja a gyomorémelygést vagy teljesen meg is szünteti a hányin- geres rosszulléteket. Emellett né­hány homeopátiás szer és B-vita­min is a rendelkezésünkre áll. A magzatvédő vitaminok szintén segíthetnek. Nemcsak a babát védik, hanem a mamát is, éppen ezért már azoknak is ajánlatos elkezdeni, akik még csak játsza­doznak a gyermekvállalás gon­dolatával. Számtalan fejlődési rendellenesség küszöbölhető ki vele és valamilyen mértékben még a teherbeesést is elősegíthe­ti. A fehér fagyöngyből készült tea állítólag ugyancsak segíti a teherbeesést. Ha azt nem is teljes mértékben, de nagyon jótékony hatása van a vérnyomásunkra. Figyeljünk oda az egészségünk­re és arra, hogy soha ne fázzunk fel, mert később az is csökkent- heti a gyermekáldás esélyét! A férfiak ne dohányozzanak és ne igyanak sok alkoholt, ugyanis ezek az élvezeti cikkek hátráltat­ják a megtermékenyítést. Sorol­hatnánk még tovább, ehelyett most megosztjuk Önökkel egy kismama mindennapjait, aki a tavasz végén ad életet első gyer­mekének. Az ő segítségével sze­retnénk megválaszolni számta­lan kérdést, ami a várandósság alatt felmerülhet bennünk. Per­sze, mindenre mi sem adhatunk választ, de azért igyekszünk, hogy ne maradjon olyan sok ho­mályos kérdés. Kismamánk már túl van a terhesség félidején, a babája szépén fejlődik és már úgy néz ki, mint amikor majd megszületik. 21. hét Kismamánk már túl van a kri­tikus időszakon, így egyre ki­sebb a vetélés veszélye. Rosszul- létek már nem gyötrik, viszont gyakran tízpercenként jár WC- re. Még éjszaka is felkel, úgy hét- szer-nyolcszor. Néha már kínos­nak érzi, hogy mindenhol a mel­lékhelyiséget keresi, de ilyenkor nem ritka, hogy nem tudjuk visszatartani a vizeletet. Szeren­csére az emésztésével nincs gond, főként azért, mert sok fo­lyadékot iszik és sok gyümöl­csöt, zöldséget eszik. Sőt! Kisma­mánk régebben nem vetette meg a húst, a nehezebb ételeket, de most mégsem kívánja ezeket. A sós ételek helyett az édeset eszi és rántott hús helyett inkább né­hány almát vagy narancsot maj­szol. Nemcsak azért, mert egész­ségesebb, hanem mert azokat kí­vánja. Viszont már hízott hat ki­lót és a lépcsőzésnél is elfárad. Nem ritka, hogy úgy érzi: nem kap levegőt. Nem ijed meg ek­kor, ugyanis tudja ezt okozhatja a baba is. Minél nagyobb, annál jobban fulladhatunk, éppen ezért magasba emelt karral léle­gezzünk jó nagyokat! A tudo­mány szerint a baba ekkor már 20-22 centiméter körül van és lassan eléri az 500 grammot. Ke­zével markolászik és már felis­meri az édesanyja hangját. A külső hangokra is figyel, de azo­kat csak foszlányokban hallja. A neme ekkor már elvileg megál­lapítható, viszont sok orvos nem közli velünk, ha nem látja egyér­telműen. Ez így helyes, ugyanis nem jó, ha túl korán beleéljük magunkat abba, hogy például kislány és néhány hónap múlva kiderül, hogy kisfiút hordunk a szívünk alatt. Kismamánk havonta jár vé­dőnőhöz. Néhány napja is volt, ahol többek között megmérték a testsúlyát, a vérnyomását, a haskörfogatát és a magzat szív­pfi V «V működését is meghallgatták. A vérnyomása 129/85 volt, amire a védőnő azt mondta: ügyeljen rá, hogy ennél több azért ne le­gyen. Orvosnál is volt, ahová szintén ajánlatos havonta egy­szer elmenni! Megérkeztek a 16. héten kötelezően végzett vér- vizsgálat eredményei is, ame­lyek nagyon jól zárultak. Ez a vérvétel azért is volt fontos, mert a baba egészségi állapotá­ról is kapunk információt. Ügyelni kell rá, hogy minden vizsgálatot akkor kell elvégez­tetni, amikorra elő van írva, mert ha nem, akár más vagy rossz eredményt is produkálhat. Kismamánkra a 22-dik héten egy ultrahangos vizsgálat vár.

Next

/
Thumbnails
Contents