Nógrád Megyei Hírlap, 2007. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

2007-01-20 / 17. szám

FOTÓ: GYURIÁN TIBOR 4 KU LTÚRA 2006. JANUÁR 20., SZOMB/ „Meg ne szakadjon a világ szíve” Bármilyen hihetetlen: az egykori világ- megváltó ifjú lázadó, a hetyke, bohém garabonciás, a „Ballada az elkényezte­tett ifjúságról” emblematikus költője fe­lett is elszállt az idő s néhány nap múl­va hetvenéves lesz. E kerek jubileum, e szép születésnap elégséges indokot szolgáltat némi visszatekintésre, a nagyívű pályakép értékeinek, némely tanulságának számbavételére, s nem­csak a munkássága, az ünnepelt szemé­lye is megérdemli, hogy innen Nógrád- ból is - ahová annyi szál fűzi, ahol a Pa­lócföld főszerkesztője is volt - köszönt­sük. Isten éltessen Baranyi Ferenc! - így elöljáróban is. Pilisen látta meg a napvilágot 1937. január 24- én. Első írásai 1954-ben jelentek meg, bemutat­kozó kötete, a „Villámok balladája” az „Új Ter­més” sorozatban 1962-ben hagyta el a nyomdát. Ugyanabban az évben diplomázott az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetemen magyar-olasz szakon. Évekig újságíró, szerkesztő volt, 1976-tól a Ma­gyar Televízió zenei főosztályának helyettes ve­zetőjeként, majd főmunkatársaként irodalmi és művészeti műsorokat vezetett, gyakran szerepelt a rádióban, sok dokumentumjátékot, librettót is írt. Több tucat önálló könyvet tudhat magáénak, a gyűjteményes köteteket, antológiákat, folyóira­tokat, újságokat - amelyekben versei, műfordítá­sai szerepeltek - szinte lehetetlen nyomon követ­ni, s akkor még a hanghordozókról, az általa szer­kesztett, elő- és utószóval ellátott könyvekről szó sem esett. Számos művészeti és kulturális jelle­gű civil szervezet tagja, tisztségviselője, megany- nyi rangos - hazai és nemzetközi - díj, kitünte­tés tulajdonosa, a 20. századi magyar líra egyik reprezentánsa. Szakmai életrajza nagyjából e té­nyek köré csoportosítható, s akár ezek alapján is nyilvánvaló: imponálóan gazdag életút áll mögöt­te, van mit felmutatnia, lesz mit majd egyszer, va­laha örökül hagyni mindazoknak, akik - szerte az országban és a határokon kívül is - szeretik verseit, elismerik, méltányolják lírájának sajá- r tosságait, mondandójának egyediségét egyszer­smind egyetemességét. Az úgynevezett közéleti költészet egyik szenve­délyes képviselőjeként, a sokak helyett és nevében kimondott gondolatok révén lett ismert, s került egyrészt a közfigyelem fókuszába, másrészt folya­matos viták kereszttüzébe. Ez azonban nem megtorpantotta, hanem erősítette közlésvágyát, fokozta elszántságát, hivatástudatát, hogy évtize­deken át - minden viszontagság, az ilyen-olyan előjelű, kisebb-nagyobb társadalmi változás, meg­rázkódtatás ellenére - következetesen - ha úgy tet­szik dacosan - kitartson erősen szocializált élet­elvei, a „használni és nem ragyogni” ars poeticá­ja mellett. Őt soha nem csábították el a könnyebb érvényesülés szirénhangjai, mindig hű maradt sa­ját stílusához, s ami még fontosabb: önmagához. „Mindig is a leghumánusabb esz­mének a szolgája voltam”- nyi­latkozta 1989-ben az általa szintén főszerkesztett „Ezred­vég” indulásakor. S miközben persze sokat megélt, átélt, ta­pasztalt, s ennek következ­tében egyre bölcsebb, mé­lyebb lett a hangja, egész költészetére érvényes egyik korai versének, a „Téli dűlön”-nek a szel­lemisége: „Ha kell, hát törni, zúzni jöttem! / S kezét váltamra téve bölcsen / korhol, csi- tít a türelem: / mele­get hozz, ne csizma­sarkat, / olvaszd, s ne törd jegét a fagynak, / úgy győzhetsz konok teleken!” Ma­napság, amikor a kisemberek igazsága he­lyett a „perc-em­berkék tora’’érvényesül, akár elkeseredett is lehet­ne, hiszen - mint a nemrégiben, 2000-ben papír­ra vetett „Epiprológus”-ban írta - „végétjárja min­den, amiért érdemes volt verset írni!”, de boldoggá A jó barát elvesztésekor írott vers részlete teszi, hogy tanúja lehetett „annak a történelmi mozdulatnak, / mely azokat próbálta felemelni, / kiket porig alázott s megtiport a / századokon át­csörtető szegénység. ” Azért teszi a dolgát - bár ki­sebb lendülettel, kevesebb indulattal, de - to­vábbra is rendületlenül, hogy - mint korábban megfogalmazta - „felbátorodjon a humanizmus”, megfogyatkozzék az égbe kiáltó igazságtalanság, embertelenség s egyáltalán, hogy „meg ne sza­kadjon a világ szíve. ” Az sem véletlen, hogy a horpácsi székhelyű Mikszáth Kiadó néhány évvel ezelőtt „Szerelmes élet” címmel tekintette át Baranyi Ferenc pályá­ját, hiszen a szerelem mint az emberi létezés tel­jességigényének meghatározó életérzése ugyan­csak domináns módon alakította - és alakítja - az ő költészetét is. A 2005-ben megjelent „A hiány kalodája” című kötet új és újjászült versei között a „Csipasz-nász a pázsiton”-ban írta: „Szánako­zás keserve / sújtja, ki gyönge mára szerelem­re. / Szívem akkor se csügged, / hisz még erős a vágyam, / hogy a szerelmet holtig énekeljem.” Ide Nógrád megyébe - a tágabb szülő­földje és Budapest utáni harmadik hazájába, aho­gyan mondani szokta - Baranyi mindig jött, ha meg­hívást kapott: egy-egy irodal­mi ankétra, író-olvasó találko­zóra, kulturális, művészeti ren­dezvényre. Sőt szívesen jött, mert tudta: barátok várják, értő, megér­tő olvasók közé érkezik. 1984-ben és ’85-ben két esztendeig a „Palóc- föld”-et főszerkesztőként is gondoz­ta, versei, műfordításai, valamint a róla és költészetéről írott cikkek, ta­nulmányok azonban azt megelőzően és azóta is megjelentek a folyóiratban éppúgy, mint a megyei napilapban. Az ő nevéhez is fűződik a „Lancelot nélkül” című Gerelyes-emlékkönyv megjelentetése a nyolcvanas évek közepén. A fülszövegben írta az akkor már több mint tíz esztendeje eltávozott pályatársról, a legjobb barátról: „Hiányzik nagyon. Legfőképpen a tartásunkból, a jellemünkből hiány­Baranyi Ferenc A HIÁNY KALODÁJA E címlapot Dulity Tibor festménye alapján Pereszlém Helga tervezte zik. Nagy szükségünk lenne azokra a nemszeri tem-percekre, órákra és napokra, amiket őokozha na. A megalkuvást még apróságokban sem ismer magatartásával. Kényelmetlen nagyszerűségével., Mert a lelkünk mélyén nem mondhatunk le árrá hogy valahol azért mégis csak van valami... A fe robbant földgolyón is rajta van. A diribdarabjair És újra gömbbé válni ösztökél. ” Baranyi Feren 1986-ban részesült Nógrád megye legmagasab kulturális kitüntetésében, a Madách-díjban is. A kotótársi viszony, mély, szoros barátság fűzt Czinke Ferenc grafikusművészhez is, akinél 2000 novemberében bekövetkezett halálára írta „Tarjánig Urbinón át” című versét: „De színeket, vi nalakat feledtél / a felvílágban, hogy a fényteler ség/s formátlanság lentről felszínre törvén / ne i\ lelhessen végleges hazára. ” Szokatlan fordulat zárja e köszöntőt, néhány so abból a versből, amelyet annak idején Baranyi Fc renc írt „Takács Tibor hetvenkedésére” címmé „Maradj továbbra is velünk, / kell még derék legén a gáton, / ki jól evezni sose szűnt /.../Mi az a ror gyos hetven év? Te/még ne a túlpartra hajózz, /he nem egy ember-fényű révbe. ” ■ Csongrády Bél Ábel, Bendegúz és a többiek... telmezéssel, filmrészletek fel­ismerésével kapcsolatos kérdé­sek, párosítani kellett neveket a hozzájuk illő cselekedetek­kel, tulajdonságokkal, a totó­ban pedig például arra kellett válaszolni, hogy hol élt Ábel családja, mit dobott ki a csiz­madia az ablakon Bendegúz verse hallatán, s miért nem le­het bemenni bizonyítványosz­tás után az iskolába? Sokan is­merték a helyes megoldást, megjelölték Csíkcsicsót, a kap­tafát és azt is tudták, hogy „a kaput kiemelték a helyéről. A három mű alapos olvasott­ságát feltételező, színvonalas rendezvényen végül is nem voltak nagy különbségek a csa­patok között. Az első helyen a Gagarin Általános Iskola An­gyal Emese, Juhász Lénárd, Sza­bó Dóra és Tóth Bálint összeté­telű csapata végzett. Felkészí­tő tanáruk Mocsári Zoltánná volt. A második helyet a ságújfalui iskola szerezte meg Kiss Andrea, Szász Eszter, Szen­tes Júlia és Szikszai Bianka ösz- szetételben. Őket Dénesné Tari Zsuzsanna készítette fel. Mint a korábbiakban, ezúttal is jól szerepelt és harmadik lett a vanyarci Veres Pálné Általános Iskola, amelynek csapatát Há­mori Máté, Hodbabni Nikoletta, Nikodém Ágnes és Pleva Petra alkotta. A vanyarci tanulókat Hugyeczné Nedeliczki Mária se­gítette a felkészülésben. Az el­ső három csapat tagjai és taná­rai könyvjutalomban részesül­tek, de valamennyi résztvevő gazdagodott egy szép irodalmi, kulturális élménnyel. ■ Cs. B. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Atya világ! Mennyibe fog kerülni nekem ez a nő?!” Szeren esés nyertesünk: Brunczel Dezsőné Bátonyterenye, Arany J. u. ó. Kérjük, mai rejtvényünk megfejte sét január 25-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (St., Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utal vány szintén itt vehető át! 1 CSA- | VARGÓ T UGYAN­CSAK 4 BEFE­JEZŐ PÁRT­MUNKÁS ~ln /É MÖGÉ EGYNEMŰ BETŰI KIRÁLYI ÜLŐHELY r~ 1A JÁRUNK RAJTA NÉMA GÉGE ! AL­EGYSÉG BENZIN MÁRKA re * T £ A s A * < o A r L nP ISKOLÁS­KORÚ Ielektro­I (CARDIO­GRAM. RÖV-E /c a VIZES TERÜLET MOTÍVUM (L r £' K TANÁCS- NÉMETÜL PAPAGÁJ­FÉLE \ K rr £ £ ORSOLYA. BECÉZVE HATÁR­RAG 0 S i ZSIRÁF ROKONA KUTYA HÁZA te fp P t l ZENEI HÁRMAS K t / k. Ó EGYENESE­KET HÚZ # aj ÍP k 1=~ SPORT­ÖLTÖZÉK SPORT­KLUB NAGYON ÖREG G G KIS HENGER MALÁJ AUTÓJEL ERŐSZA­KOSAN-It k L A KÁLIUM VEGYJELE ARC­JÁTÉK BELÜL IGÉZ ! SZÍN­ÜLTIG £ ‘ A SZEB­BIK NEM *TO if ö AZON A HELYEN f T GÖRÖG SZIGET TELE­FONOS CÉG A* Pr t •-T 4r BAKONY HATÁRAI ! BARÁT, CIMBORA r MUTAT­VÁNY MÓZES ÖT KÖNYVE T £ c< le f te ...KORÁN; JÓKOR ZÖLD ÁR­NYALATA e í MŰSZAKI KATONA % l X ... ÉS REMUS: RÓMA ALAPÍTÓI t & h i Pi 5 ÖKLÖZŐ IGÉJE o' 0 ’ VILÁGÁT <■ L í AZ -AN PÁRJA tO VÉDEL­MEZ ERŐS FŰSZER KB ERDŐ FELE ! Lg o K s APRÓ­SÜTEMÉNY "E X / l k t t MAGYAR FILM HIÁNYOS EMI ! NAGYON RÉGI SAPKA Hl EJh ! Pr MESSZI­RE ŰZŐ t i i á J Pc K t o A VANÁ- DIUM VEGYJELE-iJ LOPE ... VEGA TEGEZŐ VISZONY fe F SÖR, CSEHÜL HANGYA - CSAPAT P fi \J O NŐI ÉNEK­HANG EMBER RÉSZE !-A* h £ NÉPIES IGENLÉS DÍSZ­NÖVÉNY IP l \ N BŐRT FELSÉRT O K > o L A I RÉGI HIVATAL­SEGÉD-Pr U *T l. X T TOLNA MEGYEI HEl.YSÉG 1/ 1 <4 L* Pr £ TRAUMA V EMÉSZT. GYÖTÖR ILONA, BECÉZVE SZÍV, KÖLTŐIEN L k Kft NYUGAT. RÖV. t *2­ÁLLÓVÍZ **T-----------------r 2? HELYEZ. RAK OLASZ NÉVELŐ [*~ F Rr t TINTA. ANGOLUL LÁSD, RÖV. AJ k fel MAGYAR ATLÉTIKAI SZÖVET­SÉG, RÖV. ERKÖL­CSILEG HANYAT­LIK 4 t L L 1 K Tamási Áron „Ábel a rengetegben”, Rideg Sándor „In­dul a bakterház” és Karinthy Frigyes „Tanár úr ké­rem” című klasszikus regényében kellett járatosnak lennie azoknak az általános iskolai tanulóknak, aki elfogadták a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskola meghívását a „Humor és játékosság” című irodalmi vetélkedőre. A nyolcadik alkalommal megrendezett tanulságos és szórakoztató versengés­ben ezúttal tíz csapat negyven tanulója vett részt. A megyeszékhelyről a Beszterce és Gagarin iskola két- két, a Dornyay és a Kodály egy-egy csapattal nevezett, a balassagyarmati Balassit két, a ságújfalui és a vanyarci iskolát egy-egy csapat képviselte. A legnagyobb, egyszersmind a leglátványosabb feladatot a három regény egy-egy rövid, dramatizált részletének színre vitele jelentette. Valamennyi csapat ügyesnek, ötletesnek bi­zonyult és változatos módon - mobil díszletek és találó jelme­zek felhasználásával - jelení­tette meg Ábel vándorlásainak, Bendegúz csínytevéseinek epi­zódjait, Steinmann, Auer, s a többi Karinthy-hős diákélmé­nyeit. Az egyik produkcióban az összhatás volt díjazható, a másikban valamelyik színját­szó nyújtott figyelemre méltó teljesítményt. Jobbára fiatalos­ra, életszerűre sikeredett a naplóírás, amely keretében egy nap történéseit kellett szel­lemesen, illusztratív formában megörökíteni. Ezen kívül vol­tak a nyelvi humorral, szóér­A Beszterce iskola egyik csapata Rideg Sándor „Indul a bakterház” című regé­nyét dramatizálta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents