Nógrád Megyei Hírlap, 2006. december (17. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-08 / 287. szám

Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar! Nógrád Népe Emlékújság az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére 2006. december 8. Budapesten kitört a forradalom! A kommunizmussal szembe­ni ellenállás nem 1956. októ­ber 23-án kezdődött. Az „öt­venes évek” a kommunista diktatúra legsötétebb korsza­ka volt. A magyar nép döntő többsége az életet nehéznek, a fennálló rendszert pedig hazugnak és igazságtalannak tartotta. A terror légkörében egyre nőtt az elkeseredés. Az októberi események egyik főszereplője az egyetemi ifjú­ság. A hónap közepén Szege­den megalakult a Magyar Egyetemi és Főiskolai Egye­sületek Szövetsége, melyhez egy héten belül csatlakozott a Kiss Tamás 1956- ban a szegedi tu­dományegyetem hallgatója és a MEFESZ alapí­tója volt. A for­radalom leverése után elítélték. Börtönévei után költözött Nógrád megyébe, Balassagyarmatra, ahol ma is él. Napjainkban a Politikai Foglyok Országos Szövetsége alelnöke. többi egyetem ifjúsága is. A MEFESZ teljesen független volt a kommunista párttól, ami ad­dig elképzelhetetlen volt. A Budapesti Műszaki Egyetem diákjai október 22-én olyan politikai követeléseket fogal­maztak meg, pontokba szed­ve, mint egykoron a Pilvax kávéház fiataljai. Elhatároz­ták, hogy rokonszenvtünte- téssel üzennek a valóban ba­ráti lengyel népnek. Lengyel- országban ugyanis nyár óta folyt a politikai huzavona a dogmatikus sztálinisták és a reformokat sürgető kommu­nisták között. Október 23-án délután három órakor meg­kezdődött a tüntetés. A demoralizálódott pártveze­tés, a tömegdemonstráció bi­zonytalan kimenetelétől tart­va, kapkodott, s a rádióban ellentmondó hírek hangzot­tak el a felvonulás engedélye­zéséről. A pesti oldal egyetemistái a Petőfi-szobornál gyülekeztek. Innen vonultak át a Margit- hídon a budai Bem-szobor- hoz, ahol a műszaki egyete­misták jöttek össze. Ekkor már köztük voltak a gyári munkások, a tisztviselők és alkalmazottak, az értelmisé­giek. Jelszavak visszhangoztak: „Függetlenség, szabadság, len­gyel-magyar barátság!”, „Nagy Imrét a kormányba, Rákosit a Dunába!”, „Szovjet sereg men­jen haza, Sztálin-szobrot vigye haza!” Azzal, hogy valakik kivágták a szovjet mintájú címert a tri­kolórból, megszületett a for­radalom jelképe: a lyukas zász­ló. A tömeg, hogy nyomaté­kot adjon a szavainak, a Par­lament elé vonult. Az Or­szágház tetején a megszokott vörös csillag vilá­gított. „Csillaghul­lást akarunk!” — kia­bálták a tüntetők. Nagy Imrét szerették volna hallani. Közben a felvonulók egy ré­sze, több órás erőfeszítéssel, ledöntötte a Sztálin-szobrot. Egy másik csoport a Magyar Rádió épületéhez ment, de követeléseiket nem olvasták be. Este nyolckor Gerő Ernő, az MDP új első titkára soka­kat felháborító rádióbeszéde olaj volt a tűzre. A tüntetők valahonnan fegyverekhez ju­tottak, és tűzharcba kezdtek a rájuk tüzelő ÁVH-sokkal. Hajnalra elfoglalták a Rádiót. Még azon az éjszakán szovjet páncélosalakulatok érkeztek Budapestre. A kommunista párt vezetősé­ge, engedve a népakaratnak, Nagy Imrét kinevezte mi­Konferencia a salgótarjáni sortűz áldozatainak emlékére es és a magyarországi svábok 1945 utáni sorsáról. Képet kap­hatunk a magyar agrárnépesség megnyomorításáról az ötvenes években. A következőkben a hadsereg tagjaival szemben indított pe­rekkel ismerkedhetünk meg. Tyekvicska Árpád a rétsági pán­célosezred volt törzsfőnöke, a tragikus sorsú Pálinkás (Pallavi- cini) Antal életútját mutatja be. Folytatás a 2. oldalon. nisz- terelnök- nek. Buda­pest különböző pontjain - Baross tér, Corvin- köz, Tűzoltó utca, Széna tér stb. - fegyveres csoportok szerveződtek, és felvették a harcot a szovjet tankokkal, valamint a mellettük harcoló magyar ÁVH-sokkal és kato­nákkal. A szemtanú Az első olda­lon közölt bu­dapesti képe­ket Jobbágy Károly, két­szeres József Attila díjas költő készí­tette a forradalom napjaiban. Balassagyarmaton született, s felnőtt korában is ezer szállal kötődött a városhoz, a nógrá­di tájhoz. 1956-os költeményeit „Tigri­sek lázadása” címmel egy kis, gépiratos kötetbe szerkesz­tette össze, s azokat a forra­dalom leverése után ismerő­sök és ismeretlenek sokszo­rosították és terjesztették, ti­tokban. A forradalom napja­iban, a főváros utcáit járva, drámai erejű képeken rögzí­tette az általa látottakat. Film a sortűzről Dránovits István rendezésé­ben új rövidfilm készült az 1956. december 8-ai salgó­tarjáni sortűzről. A megszó­laltatott szemtanúk — Deme Attila és felesége, Fancsik Já­nos, Csákvári László és Ponyi Gyula - előadásaiból az ötve­nes évekről, a salgótarjániak életéről, és a borzalmas de­cember 8-ai eseményekről kaphatunk bővebb képet. A film vetítésére 2006. de­cember 7-én, a Népjóléti Kép­zési Központ (Salgótarján, Május 1. u. 54.) Salkaházi Sá­ra Termében kerül sor, dél­után 5 órai kezdettel. A be­mutató után a film rendezője válaszol a nézők kérdéseire. A Nógrád Megyei Levéltár ren­dezésében, 2006. december 6- 8. között konferenciát rendez­nek az 1956. december 8-ai sor­tűz áldozatainak emlékére Sal­gótarjánban, a Népjóléti Képzé­si Központban. Az előadások első blokkja az 1945 előtti meg­torlások különböző „alakváltá­sait” mutatja be. Szó esik majd a vörös- és fehérterrorról, a zsi­dósággal szembeni brutalitás­ról, a délvidéki magyarok 1944-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents