Nógrád Megyei Hírlap, 2006. december (17. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-15 / 293. szám

2006. DECEMBER 15., PENTEK 3 BÁTONYTERENYEl NAPLÓ „Csak tiszta forrásból" Óné Bátonyterenye. A Bartók Béla Ál­talános Iskola a közelmúltban nagyszabású művészeti találkozó­nak adott helyet. A Nógrád Me­gyei Közoktatási Közalapítvány ál­tal kulturális rendezvény szerve­zésére kiírt pályázaton sikeresen szereplő intézmény - Kissné Nagy Dorottya, Tőzsér Jánosné, Molnárné Szabó Zsuzsanna peda­gógusok jóvoltából - névadójuk születésének 125. évfordulója előtt tisztelgett. Meghívták a kistérség, vala­mint a testvérváros Fülek alapfo­kú tanintézeteit is. Három kategó­riában mutatkoztak be a jelentke­zők: szavalóverseny, népdalének­lési verseny és rajzpályázat során versengtek. A benyújtott alkotá­sok, illetve előadások témája első­sorban a haza, a hazaszeretet, nép­élet, a palócság, a testvériség, s a más népek kultúrája iránti tiszte­let volt, Bartók szellemiségének jegyében. A gála napjára közel 200 rajz érkezett, ezeket az aulá­ban állították ki, amelyet erre az alkalomra Deák Zsolt segítségé­vel újítottak fel. A másik két kate­góriában 60 diák lépett fel. Többek között Petőfi, Váci Mihály, Wass Albert, Szabó Lőrinc versei hang­zottak el rendkívül szép, színvona­las előadásban. A zsűriben helyet foglaló bíráló szakemberek hoz­záértő, neves, ismert személyisé­gek voltak. Pifkó Rudolfné, a Neműben élő hagyományőrző, Ta­tár Gabriella, az egri Gárdonyi Gé­za Színház színművésze, T. Pata­ki László író-rendező, Telek And­rás egyetemi hallgató, a Nógrád táncegyüttes tagja, az iskola volt diákja, Molnár Ágnes főiskolai hallgató, volt diák, Iszkra Brigitta és Molnár Balázs, a Madách Imre Gimnázium művészeti tagozatá­nak végzős diákjai, volt tanítvá­nyok. A zsűri elnöke Sándor Zol­tán kulturális tanácsos volt. A ren­dezvény fővédnökségét Vanya Gá­bor, a város polgármestere vállal­ta magára. Valamennyi diák értékes tárgy-, illetve könyvjutalomban ré­szesült A különböző kategóriák­ban osztályonként döntött a zsűri a helyezések sorrendjéről, és sok különdíjat is kiosztottak. A ren­dezvény szervezői külön köszöne­tét mondanak a felkészítő taná­roknak a szép élményt és ered­ményt hozó munkájukért, s vala­mennyi szülőnek, volt és jelenle­gi diáknak, pedagógusnak a művészeti szemle sikeréért vég­zett mindennemű tevékenységért A roma kultúra szószólói A megyei döntő végén mese, vers és próza kategóriában az általános iskolák alsó tagozatos diákjai szerepeltek (kisebb képünkön a zsűri tagjai) Énekszótól, táncos lábak dobbanásától és zengő verssoroktól volt hangos az Ady Endre Művelődési Központ december 12-én. A Nógrád megyei ci­gány fiatalok X. művészeti fesztiváljára szinte a megye minden pontjáról érkeztek versenyzők, hogy számot adjanak tudásukról. G. E. Bátonyterenye. A Nógrád Megyei Pedagógi­ai és Közművelődési Intézet által rendezett gálán immár tizedik alkalommal gyűltek össze szűkebb hazánk általános és közép- iskolás fiataljai. 128 diák várta izgatottan, hogy előadhassa saját műsorszámát és re­ménykedett, hogy ő állhat a dobogó legfel­ső fokára. A fesztivált Berki Judit - a Nógrád Megyei Esélyegyenlőségi Koordinációs Iro­da vezetője - nyitotta meg. Elmondta, hogy a december 10-én egy szociofotó-kiállítással indult a kisebbségek hete rendezvénysoro­zat, amelynek kiemelkedő jelentőségű prog­ramja a roma művészeti gála.- Azt kívánjuk a fiataloknak, hogy éljék meg büszkén roma származásukat, legye­nek büszkék nyelvükre, hagyományaikra, kultúrájukra, s ezt tudják majd továbbörö­kíteni, hordozni, mert ez adja meg egy ki­sebbség helyét egy többségi társadalomban. Fontosnak tartom, hogy e kultúra sokszínű­ségét minél többen megismerjék és elfogad­ják, ennek érdekében a roma és nem roma fiatalok egyaránt fellépnek ezen a fesztivá­lon - mondta Berki Judit. Hozzátette: - Az évek folyamán egyre több fellépő vesz részt a rendezvényen és mind gyakrabban jelen­nek meg roma költők és írók művei a szín­padon. A megyei döntő végén mese, vers és pró­za kategóriában az általános iskolák alsó tagozatos diákjai közül Bangó Dániel és Rácz Elemér állhatott fel a képzeletbeli do­bogó első fokára, a felsősök közül Németh Regina bizonyult a legjobbnak. Ebben a ver­senyszámban a középiskolás Botos Valenti­na lett az első. Énekelt és hangszeres népzene kategóri­ában Gazsi Viktor és társai vitték el a pálmát. A Romale Hop néptáncolt a legszebben. A zsűri tetszését az utolsó kategóriában a Te­leki hagyományőrző csoport előadása nyer­te el a leginkább. Blog! Hegedűs E. Bátonyterenye. Új elemmel gaz­dagodott Bátonyterenye honlap­ja (www.batonyterenye.hu): no­vember közepén elkészült a vá­ros blogja. Segítségével a fel­használók tájékozódhatnak a városvezetés terveiről, ötleteiről. Nem csak a tájékoztatás volt azonban a cél a blog létrehozá­sával, hanem az is, hogy a hoz­zászólók megosszák ötleteiket a város vezetésével.- November elején páran - többségében a képviselő-testület tagjainak részvételével - leültünk egy beszélgetésre a város turiz­musfejlesztési elképzeléseinek megvitatására - mondja Vanya Gábor polgármester. - A megbe­szélés lényege egy „ötletroham” elindítása volt, mert azt vallom: a sok-sok kis ötletből alakulnak ki az igazán jó ötletek. Az volt a cé­lunk, hogy megnevezzük azokat a potenciális fejlesztési akcióterüle­teket, amelyekkel foglalkozni sze­retnénk, feltárjuk azokat az eszkö­zöket, amelyek szükségesek a fej­lesztéshez, és természetesen meg­határozzuk a szükséges tárgyi és személyi feltételeket is. A megbe­szélést több mint öt óra elteltével hagytuk abba, de korántsem vé­geztünk, mert az egyik ötlet adta a másikat, újabb és újabb felada­tokkal. Akkor merült fel az, hogy bár az operatív munkához elegen­dő a 10-12 fő, de nagyobb nyilvá­nosságot és teret kellene adni a közös gondolkodásnak, ennek egyik módja lehet a blog. Elkészí­tésében oroszlánrészt vállalt Hege­dűs Gábor, akinek ezúton is kö­szönöm munkáját. A blog egyszerű, könnyen ke­zelhető, és maximálisan megfe­lel a célnak. Most még csak a tu­rizmusról szól, de a későbbiek­ben szeretnék kiterjeszteni a gazdaság és a társadalom helyi vertikumára. Örömmel látják azt is, hogy a felhasználók érdeklő­dését felkeltette: az első napok­ban még látogatót sem regiszt­ráltak, aztán egyszerre belendült a forgalma. Egyre többen írnak, nyilvánítanak véleményt, s egy­re több ötlet érkezik, mintegy bi­zonyítva, hogy az itt élő embe­reknek nem közömbös szűkebb pátriájuk jövője.- Várjuk azoknak a vélemé­nyét, észrevételeit, javaslatait is, akik nem a városban élnek, de fontosnak tartják, hogy egy tele­pülés élhetőbb jövőjéért tegye­nek is valamit - fejezte be gon­dolatait Vanya Gábor. „A gyökerek ritkán látszanak, Bátonyterenye. Dr. Szomszéd And­rás nyugalmazott főlevéltáros, a bátonyterenyei helytörténeti ku­tató, a „Zagyva mentén egybekel­vén” című, s még további 35 könyv, s számos, egyéb értékes publikáció szerzője egy újabb nagyszerű tervéről, folyamatos és kitartó kutatómunkájának a meg­valósítás elképzelését is magában hordozó álmáról mesél. A temető- Múltunk... alattunk van, az a föld, amin élünk, házunk, telepü­lésünk, megyénk, hazánk. Múl­tunk egy része kőbe vésve, ro­mokban maradt ránk, jobb eset­ben írásban, s a boldogabb he­lyek több száz éves metszetekkel is bírnak. A múlt egyik őrzője a temető, ahol azok nyugszanak, (ha nyugodhatnak), akik a helyet létrehozták, gyarapították, bőví­tették, utódaikra örökítették. Nem is hinnénk, hogy mennyi ér­téket rejt a kisterenyei temető is. Bár a sírkövek 150-200 évnél nem idősebbek, mégis tudjuk, il­letve sejtjük, hogy közel 800 év történetének szereplői, szereplő­inek csontjai a legkülönbözőbb helyeken porladnak, illetve kerül­nek elő, nem mindig legálisan. A kripta- Most egy emlékre, emlékma­radványra szeretném a figyelmet felhívni: ez a Gyürky-kripta. Ma­radványai az ugyancsak lerom­bolt, megrongált Kálváriától mintegy 15 méterre található, sű­rűn benőtt, kökénybokros terüle­ten. Méretei: hozzávetőlegesen 6*3x2,5 méter, ahogy azt a ro­mokból, megállapítható. Építési ideje ismeretlen, amit bizonyo­san tudunk: 1807-ben már meg­volt. Ekkor temették el szeptem­ber végén Gyürky István temesi főispánt, akit a Torontál megyei Gyarmata községből szállítottak ide, hogy ősei sírboltjában kap­jon végső nyugalmat. Azon kívül, hogy királyhű adminisztrátor, ki­nevezett főispán volt, minden bi­zonnyal az ő nevéhez fűződik a kisterenyei Gyürky-kastély mai­hoz hasonló kialakítása 1753- 1807 között. Ő volt az édesapja Gyürky Pálnak, kinek idejében Lavotta és zenekara sokszor ját­szott az úri közönségnek; s nagy­apja Gyürky Ábrahámnak, aki az utolsó Gyürkyként szerepel Kisterenye történetében, s főis­pán volt. A kriptában 5-8 kopor­só lehetett, 1963-ban véglegesen feltörték, kifosztották. Köszönet egy Pintér nevű rendőr főhad­nagynak, aki az elrabolt strasz- szokat a megfelelő közgyűjte­ménynek eljuttatta. 1963 után de tudod, ők tartják a fát” lassan az enyészeté lett a kripta, tetejének egy része beszakadt. A 80-as évek elején a Kálvária ke­resztje is szúrta valakinek a sze­mét, amit lefeszítettek, elloptak. Több Madách-kutató is ellátoga­Dr. Szomszéd András a Gyürky- emlékkönywel tott ide, hiszen az egyik Gyürky- leányzó tetszett Madáchnak, s így gyakorta jártak ide. Amikor elvittem ezeket a kutatókat a kriptához, ugyancsak pironkod­nom kellett, s akkor fogalmazó­dott meg a gondolat, hogy össze­fogással állítsuk helyre a kriptát, a kálváriát, ami az idegenforga­lom egyik bázisa lehetne. A könyv- Sikerült megszereznem a Gyürky István temetésén el­mondott három beszéd, a három református prédikátor által írt, könyvben megjelent formáját. A könyvet 1808-ban adták ki Vá­cott, tehát nemsokára 200 éves lesz. Tartalmaz bölcseleti elmél­kedést Gyürky Istvánról, Gyürky István búcsúját közvet­len és közvetett rokonságától. A losonci, sárospataki, debreceni prédikátorok búcsúztatóját. Kel­lő magyarázattal a kutatók egy csemegéhez jutnak, a helybeli­ek pedig egy becses ajándék­hoz, amennyiben ennek fakszi­mile kiadása megvalósulhatna 2008-ban. A könyv gondozását vállalom, hiszen a tulajdonom. A kripta maradványait már megtekintették, előzetes felmé­rés, összefogás eredményeként akár a városnapon, vagy éppen a kulturális örökségek napján megtörténhetne az avatása. S végül egy kis ízelítő a korabeli, 1807. szeptember ó-án kelt gyászjelentésből: „L-hült tetemei... Kis Terennén Famíliá­ja Temető boltjában fognak elta- karíttatni. Aláíró: ocsai Balogh Johanna (feleség).” (A címben idézett, egy ismeret­len antik költő szép gondolatá­nak mottójára elmondottakat le­jegyezte: óné).

Next

/
Thumbnails
Contents