Nógrád Megyei Hírlap, 2006. december (17. évfolyam, 281-304. szám)
2006-12-14 / 292. szám
4 2006. DECEMBER 14., CSÜTÖRTÖK Újságíró voltam - s talán leszek? Amikor magyartanámőm elmondta, hogy a Nógrád Megyei Hírlap felkért minket, vegyünk részt a Séta-programban, felcsillant a szemem. Végre! - gondoltam. Már régóta érdekelt a szakma, szerettem volna magamat kipróbálni benne, s kíváncsi voltam, vajon megállnám-e a helyemet. Nagy lelkesedéssel vágtam bele az írásba, s olyan izgatott voltam néha, mint egy kisgyerek. Különböző témákat kaptunk, amelyek alapján a cikkeket írtuk. Ezek egyszerű hétköznapi, mégis fontos témák voltak, mint a szerelem, vagy a barátság. Mikor egy ilyen témájú cikket akartam elkezdeni, először arra gondoltam: ó, hát ez könnyű lesz, hiszen én is voltam szerelmes, vannak barátaim, de amint leültem, rájöttem, milyen nehéz is szavakba foglalni azt, amit érzek, amit gondolok. Kezdetben nem ment minden egyszerűen: sok újra kezdett, virtuálisan összegyűrt Word-doku- mentum repült a lomtárba, de egy idő után már első-második nekifutásra sikerült megírni. Ez alatt akét hónap alatt egy kicsit bepillantást nyerhettem az újságírók életébe, és rájöttem: az ő életük sem fenékig tejföl! Ám ez még jobban vonz a pályához! Tudom, nagyon-nagyon sokat kell még tanulnom, hogy jó újságíró, riporter vagy szerkesztő legyek, mégis úgy érzem, ha kitartó leszek, helyem lesz ebben a szakmában. Köszönöm a Nógrád Megyei Hírlapnak, hogy hozzásegített ehhez a felismeréshez, és köszönöm az elmúlt hetek élményeit! Simon Szilvia, 11. a Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskola Akár egy zsurnaliszta Néhány hónappal ezelőtt, amikor a magyartanárnőm felvetette azt a lehetőséget, hogy cikket írhatnék a Nógrád Megyei Hírlapba, először ódzkodtam a dologtól, úgy éreztem: nem lenne elég időm arra, hogy zsúfolt hétköznapjaimban még frappáns újságcikkeket is írjak különböző témakörökben... Aztán mégis úgy döntöttem: megpróbálom! Jól határoztam! Kimondhatatlan izgalommal vártam azt a csütörtöki napot, amikor kis irományomat először megjelentették a lapban. Alig akartam el hinni, hogy azon a héten én is a Hírlap munkatársa lettem. Rengeteg dicséretet kaptam tanáraimtól, sőt diáktársaimtól is! Úgy éreztem, igazán büszkék rám. Az újság Séta-oldala még az iskolánk hirdetőfalára is felkerült! Olyan emberektől is kaptam elismerő szavakat, akiket addig csak látásból, vagy egyáltalán nem is ismertem: „Nem te szoktál cikket írni a Nógrádba?” - hangzott a kérdés kisvárosomban. Nem tudom szavakba önteni, hogy mekkora büszkeséggel tölt el engem az a tudat, hogy a Hírlap segítségével ilyen ugródeszkára tehettem szert. Köszönöm a Nógrád Megyei Hírlapnak ezt a lehetőséget! Régen újságíró szerettem volna lenni, ma már nem ez az elsődleges célom, de sosem tudhatom, mit hoz a sorsom. Talán egyszer még hasznát veszem ezeknek a fogalmazásoknak, ennek az „újságírói gyakorlatnak”. Minden héten igyekeztem a lehető legtöbbet kihozni magamból, szívemből szóltam, csak azt vetettem papírra, amit valójában éreztem és érzek is a mai napig. Érdekes és izgalmas témákban kellett kifejtenem gondolataimat. Számomra nem csak hobbi, hanem kötelességekkel járó munka volt az újságírás az elmúlt hetekben. Fantasztikus érzés volt viszontlátni soraimat a sok-sok újságcikk között! Bízom benne, hogy valamelyest sikerült színesebbé, izgalmasabbá és érdekesebbé tennem nekem is az újság oldalait, s hogy sikerült rábírnom az embereket arra, hogy olvassák ezt a lapot, mert megéri! Tóth Brigitta, 12. d Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskola Kipróbálhattuk magunkat Az emberek szeretnek álmodozni, így én is. Gyakran felötlött bennem, hogy milyen lenne egyszer újságba cikket írni. Évekig azt hittem, hogy ez az álom a valóra válthatatlan álmok listáját gyarapítja majd. Ám nem így lett. Amikor először hallottam erről a programról, rögtön felcsillant a szemem, s azonnal jelentkeztem is. Aztán amikor már viszontlátPár héttel ezelőtt kapott szárnyra az a hír iskolánkban, hogy a Nógrád Megyei Hírlap szerkesztősége fölkereste a Közgét: a tanulók részére indítanak egy programot, amelynek során különböző témákról lehetne írni a lapba. Amikor én ezt meghallottam, megkérdeztem a barátnőmet, hogy ő mit szól az ötlethez. Egy kis ideig tépe- lődtünk, hogy mégiscsak negyedikesek vagyunk, rengeteg így is a dolgunk, lehet, hogy az újságírás már nem fog beleférni a nap 24 órájába. Ám csak belevágtunk! Folyamatosan kaptuk a témákat, s ezzel együtt vettük az akadáhattam a cikkemet a Nógrád Megyei Hírlap hasábjain, akkor kezdtem felfogni, hogy az újságot több ezren olvassák a megyében és az interneten is! Igen, híresek lettünk! Ha csak hét hétig is, de minket olvastak a nógrádiak a „Nógrádban”. Nekem eddig négy írásom jelent meg az újság hasábjain, sok-sok ember olvasta, s talán egyetértettek velem a hétről hétre változó témákban. lyokat is, hiszen az újságírás korántsem könnyű feladat! írtunk a lakóhelyünkről, iskolánkról, barátságról és a szerelemről, s boldogok voltunk, ha az írásunkat megpü- lantottuk az újságban. Nekem nagyon-nagyon tetszett ez a program, mivel szabadon fejthettem ki a véleményemet az adott témakörön belül. Mindig kitörő örömmel hoztam haza a lapokat, s mutattam meg szüleimnek, barátaimnak. Talán felkeltettük ezzel a pár cikkel a fiatal olvasóközönség figyelmét is, talán programunk során több idősebb ember is lapozta megyénk hírlapját. Nekem abban Ám a program végére értünk. Szeretném megköszönni a Nógrád Megyei Hírlapnak, hogy biztosítottak írásaink számára egy oldalt, esélyt adtak nekünk arra, hogy kipróbálhassuk magunkat, s átélhessük azt az örömet, amikor viszontláthatjuk cikkünket egy népszerű újság lapjain. Oravecz Nóra, 12. d Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskola a hatalmas szerencsében volt részem, hogy a hét cikkemből mind megjelent, aminek annyira örülök, hogy alig tudom szavakba önteni. Ezúton is szeretnék mindent megköszönni a szerkesztőségnek, főképpen azt, hogy ilyen lehetőséget kaptunk. Remélem, itt és most ennek a programnak nem lesz vége, bízom benne, hogy folytatódik a fiatalok újságírása a megyében élők nagy örömére! Jó volt önökkel együtt dolgozni! Köszöni a lehetőséget: Tóth Nikoletta, 12. d Jó írások Az én szívemhez az összes cikk közel állt, és mivel mindet leközölték, nagyon jó érzéssel töltött el, hogy amivel üyen sokat dolgoztam, gyümölcsöt hozott. Mindegyik téma tetszett, de volt olyan, ami számomra nehezen volt megfogalmazható, de megpróbáltam a lehető legtöbbet kihozni magamból. Ilyen cikk volt, például a szerelemről szóló, vagy amikor a pályaválasztásról kellett írnunk. Sokat gondolkodtam, mert még nem túl sok fogalmam, illetve elképzelésem volt e két dologgal kapcsolatban. Végül sikerült megfogalmazni a gondolataimat, és épkézláb mondatok születtek a kesze-kusza szavakból. Mindenekelőtt szem előtt tartottam, hogy valóban azt írjam, amit gondolok, és hogy ne közhelyekkel tarkítsam az írásomat, s utólag visszagondolva, azt hiszem, hogy százszázalékosan sikerült. Persze igaz, ami igaz, a szerelemről szóló cikk nem is volt olyan nehéz, elég könnyen meg tudtam fogalmazni a saját szavaimmal. A legkedvesebb téma az utazásról szóló volt, mert életem legszebb élményéről kellett írnom, egy olyan helyről, ami az én szememben a legszebb a világon, ez pedig nem más, mint Erdély. Ami még szintén kedves volt a szívemnek, az a településsel kapcsolatos téma. írhattam az én kicsinyke falumról, Dorogházáról, egy kevés életképet mutathattam be róla, az érzésről, amelyet nem tapasztalhat meg más, csak aki falun él. Mindent összevetve, nagyon jó volt az, hogy ez alatt a pár hét alatt azzal foglalkozhattam, amit a legjobban szeretek, megoszthattam másokkal az érzéseimet, átadhattam ismeretleneknek a gondolataimat. Váci Mihály Gimnázium Hajdú Viktória, 11. b Milyen volt? Pár hete elkezdtem írni a Nógrád Megyei Hírlapba. Az írások minden hét csütörtökén jelentek meg. Sok jó téma volt, amiről tudtam írni, például az utazás, település... Néha kicsit gondolkodnom kellett, hogy is kezdjem el, jó legyen, tetsszen másoknak. Amikor megjelent az első cikkem nagyon örültem neki, jó érzés volt. Amikor nem jelent meg, egy kicsit szomorú voltam, elgondolkodtam azon miért nem jelent meg. Elolvastam a többiekét, azok jobbak voltak. Az újságírás nagyon jó időtöltés. Számomra a legkedvesebb téma az utazás volt. Először írtam ebbe az újságba, remélem hogy nem utoljára. Szép szakma, lefoglaló szórakozás. Váci Mihály Gimnázium Taschner Katalin, 10. b Mint a szerzők Mindig is becsültem az újságírókat, mert mindig szabadon leírják véleményüket egyfajta „sza- badszájúság” jellemzi őket! Én sokáig vágyakoztam arra, hogy ezt én is megtehessem és csodák csodája adott lett ez az lehetőség. Nagyon örültem és nagyon megtisztelőnek éreztem a Séta-programban való részvételt Azokról a dolgokról tudtam írni, amik a fiatalabb korosztályt is érdeklik. A Hírlap megjelenése után büszkeséggel töltött el hogy a cikkeim nagy része megjelent az újságban. Váci Mihály Gimnázium Katzen bach Petra, 11. b Séta című összeállításunk cikkei lapunk honlapján (www.nograpmegyeihirlap.hu) is olvashatók. Adtam és kaptam Salgótarjánban nem sok velem egykorú diák kapott olyan lehetőséget, hogy egy megyei hírlapba írhat cikkeket. Az írás közel áll hozzám, szeretek írni. Szeretem a véleményemet megfogalmazni, gondolataimat, érzéseimet megosztani másokkal, tanácsokat adni, segíteni, akinek lehet és ahogyan tudok. Szeretem, ha sok ember ismer. Most már, ha az arcom ugyan nem is, de engem többen ismernek a cikkeim által. Az újság lehetőséget adott, hogy kifejezzem magam, hogy a személyem túljusson azon a társadalmi körön, amiben éppen mozgok. Azzal, hogy én magam is részese voltam az újságírásnak, elkezdtem olvasni a Nógrád Megyei Hírlapöt, amit eddig nem tettem. Egyre inkább informáltnak érzem magam a megye és Salgótarján ügyeiben. Azzal, hogy újságot is olvastam és cikkeket is írtam, könnyebbnek érzem a fogalmazást, könnyebben megtalálom a szavakat, amelyekkel ki tudom fejezni magamat. Más szóval, nem csak azt érzem, hogy végre lehetőséget kaptam, hogy megosszam a gondolataimat az emberekkel, hanem az újság is segített nekem, éppen ezért köszönettel is tartozom mind az olvasóknak, mind a Hírlapnak. Menczel Zsuzsanna, 11. a Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskola Jó volt együtt dolgozni Milyen élmény a Nógrád? Számomra életem legnagyobb élménye volt! Nagyon örültem annak, hogy ebben a programban részt vehettem. Igaz, voltak cikkeim, amik nem jelentek meg, de ami megjelent az akkora ösztönzés volt számomra, hogy még írjak, az szinte leírhatatlan volt. Sok ismerős megdicsérte „műveimet”, aminek nagyon örültem. Rossz tapasztalattal nem „távozom”, és re mélem, hogy még lesz ilyen, és ha nem is leszek benne, de legalább a diáktársaim, akik helyettem írnak, azoknak is ilyen élményt nyújt, mint nekem. Sok mindenről írtunk, rengeteg érdekes témával találkoztam, amiről nem hittem volna, hogy írni is lehet. Ilyen volt példának okáért: a szerelem. De megoldottam rengeteg gondolkodással és töprengéssel. Ezen az utolsó cikkemen viszont nem gondolkodtam sokat, mivel egy élményt az ember sokkal szabadabban le tud írni, mint egy kijelölt témát. Az újságírói órák is elég érdekesek voltak. Rengeteg olyan dolgot beszéltünk meg, ami élvezetesebbé tették az órát. Egy ilyen magamfajta diákot, mint én elég nehezen lehet lefoglalni, de ezek az órák mindig kikapcsoltak, sőt még be is kapcsolódtam a munkába. Hazudnék, ha azt mon- ' danám, hogy ott voltam minden órán, és hogy minden egyes témához írtam, de amit megcsináltam, abban lg szívem-lelkem • *£«•-, benne volt, és gS*- amelyik órán bent voltam azt, mindig élveztem. De nem is az volt számomra a legnagyobb dolog, hogy az én cikkem megjelent, hanem az, hogy milyen írni egy újságba. A határidőre készülés, a munka egy-egy témával, nagyon érdekes volt számomra. Sajnos ezt a korszakot lezártam, társaimmal együtt és, hogy a mai fiatalság szavával fejezzem ki ezt az élményt röviden tömören: TÖK 1Ó VOLT! Váci Mihály Gimnázium Balog Bianka 11. b. Egy amatőr újságíró Régebben nem gondoltam volna, hogy valamikor a cikkemet, illetve a cikkeimet viszontlátom egy hírlap hasábjain. De a Nógrád Megyei Hírlapnak köszönhetően így történt, aminek nagyon örülök. Hétről hétre egy adott témáról írtam - és persze a csoporttársaim - kisebb nagyobb sikerrel. (Eddigi témák: lakóhely, fiatalok hobbija, barátság, szerelem, utazás, pályaválasztás.) Bevallom, egy-egy cikk írásával sok időt el kellett töltenem, sőt akadt olyan eset is, amikor csak a sokadik „nekifutásra” sikerült valamit összehoznom. Viszont eddig még nem volt alkalmam újságírással foglalkozni. Ennek ellenére mindegyik cikkem szerepelt az újságban, ami külön öröm számomra. Megemlíteném még azt is, hogy a délutáni foglalkozások - természetesen az újságírással kapcsolatban - kellemes és hasznos időtöltésnek bizonyultak. Váci Mihály Gimnázium Bajnóczi Szilvia 11. b Mi lehetünk az NMH szerkesztői: Osgyáni Barbara & Handó Bianka Végre lehetőségünk nyílott arra, hogy megmutathatjuk, mi is értünk valamihez. Megírhattuk véleményeinket, pl.: a barátságról, szerelemről. Nagy örömmel töltött el minket, hogy mások is elolvasták. Ezzel a programmal új barátokra tettünk szert, megoszthattuk társainkkal gondolatainkat, véleményünket. Egy- egy cikkünk megjelenése után sokan megállítottak minket (mivel mi mindig együtt lógunk), hogy gratuláljanak nekünk. Jó baráti hangulatban teltek az újságírói órák, öröm volt oda járni, nagyon sajnáljuk, hogy ez a program véget ért. Köszönjük: osztályfőnökünknek, családunknak, barátainknak hogy segítettek és támogattak minket. És legvégül köszönjük a Váci Mihály Gimnáziumnak és a Nógrád Megyei Hírlap szerkesztőinek, hogy létrehozták ezt a lehetőséget. Váci Mihály Gimnázium Osgyáni Barbara és Handó Bianka 10. osztály En, mint az újság szerzője Nagyon örültem, amikor tanárnőm megemlítette nekem a Séta-programot és felajánlotta, hogy vegyek részt benne. Mindig is szerettem volna kipróbálni milyen is újságírónak lenni, hétről- hétre különböző témákról írni. Azt hiszem most sikerült, bár a témák nem volt mindig egyszerűek, de azért szerintem a Váci „kiállta” a próbát. Az egész idő alatt a legjobban az tetszett, hogy ilyenkor az ember nyitottabb a világra, hisz nagyon sok információt, amit hall, fel tud használni, bele tud írni a cikkébe. Kiváltképp örömet szerzett nekünk, amikor láttuk cikkeinket a másnapi újságban, amin egy héten keresztül gondolkodtunk. Nagyon örültem a lehetőségnek. Váci Mihály Gimnázium Cserháti Katalin 12. a
