Nógrád Megyei Hírlap, 2006. december (17. évfolyam, 281-304. szám)
2006-12-12 / 290. szám
2 2006. DECEMBER 12., KEDD NÓGRÁD MEGYE Út a forradalomba A Nógrádi Történeti Múzeumban péntek óta látogatható az a kiállítás mely az 1945 és 1956 közötti időszakot eleveníti föl. Az intézmény kiállítása azt hivatott bemutatni, hogyan jutott el a magyar nép a szabadságharcig. KIVISZI-BEMUTATÓ Salgótarján. - April de Angelis „Színésznő” című egyfelvoná- sos drámáját mutatta be a minap Salgótarjánban a KiViSzI színjátszó csoport a Hibó Tamás Alapfokú Művészetoktatási Intézmény Déry nevét viselő színháztermében. A színjátszás korai szakaszában Angliában játszódó erkölcsi példázatban Kiss Eszter, Angyal Linda, Adamkó Alexandra, Horváth Eszter és Hanczik Noémi kapott szerepet. A második szereposztásban színpadra lépett Dobrocsi Laura és Nagy Lejla is. A darabot rendezte: Jakubovics Judit. FOTÓ: HŰVÖSI CSABA Fél évszázada őrzött emlékek Ez az emlékkönyv ajándék a szécsényieknek. így ajánlja földijei figyelmébe Az én szécsényi 1956-om című, közelmúltban megjelent kis kötetét a Németországban éló' idős Klement Kornél. A ma már nyugdíjas okleveles üzemgazdász az '56-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulója alkalmából a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést kapta meg. A forradalom idpjén tanúsított magatartásával, a németországi magyar fiatalokért, a Kárpát-medencei magyarság érdekében kifejtett tevékenységével érdemelte ki az elismerést, melyet a frankfurti Pál-templomban vett át. Mihalik J. „A szécsényi járásban hatvanhat harcostársunkra szakadt a pokol: azokra, akik előzetes letartóztatásban voltak, vagy súlyos börtönbüntetést kaptak, voltak közöttük internáltak - kitelepítettek - s rendőri felügyelet alatt tartott naponta megaláztatásnak kitett emberek is. Emlékezünk azonban azokra is, kiket „csak” vallattak, összevertek, megfenyegettek, megaláztak vagy „bélpoklosként” kezeltek” - írja a szécsényi forradalmi tanács utolsó élő tagja, aki kötelességének tartotta, hogy a naplójában foglaltakat közreadja. Az emlékkönyv előszavai a Nógrád Megyei Ügyészségnek - a szerző és még három másik szécsényi elleni - vádiratából azt is tudtunkra adják: „Szécsény községben Klement Kornél lett a nemzeti bizottság titkára, és mint iskolázott személy a későbbiek során a Szécsényben végbement ellen- forradalmi események szellemi irányítója.” Ez a mondat - hála Istennek - ma már kitüntetés és igazolása annak, hogy a szécsényi forradalomról szabad és kell is írnom - fűzte az utóbbiakhoz az emlékkönyv írója. A kötet az utolsó lapokon teljes terjedelmében közzéteszi az ügyészségi vád szövegét. Ezzel, valamint a megtorlás tényeivel zárul az írás: itt olvashatók a salgótarjáni sortűz szécsényi áldozatainak - egyiket agyonlőtték, a másik gerinclövés miatt tolókocsiban élte le az életét - nevei, s a meghurcoltak névsora a járás tizenhárom településéről is. Ez a keret fogja közre a kortárs és szemtanú emlékezetéből kitörölhetetlen, fél évszázada őrzött emlékeit: mint a fejezetcímek jelzik, a vörös csillag árnyékában megéltek, a győzelem mámora, a kitartás és ellenállás mozzanatait. Egyebek közt a következőket: „Döbbenetes élményt jelentett számomra a Petőfi kör utolsó ülése a Közgazdasági Egyetemen. A Szabad Nép éppen kirúgott fő- szerkesztője elmondta, hogy az egész központi vezetőség egyetlen tagjának kezéhez nem tapadt vér, s ez Nagy Imre. Tildy Zoltán (első köztársasági elnökünk elmesélte, hogyan számolták fel a kisgazdapártot a szalámitaktika segítségével. Megragadott egy neves mérnök beszámolója is: Sztálinvárosban a szovjetek egy elavult technológiát sóztak ránk, s mivel a vasércet 22 ezer kilométernyi távolságból, Kínából hozzák, drágábban termelünk, mintha Kanadából egy kilogrammos acélkockákat sztaniolpapír- ba csomagolva, repülőgéppel hoznák.” Október 24-én „csoda” történt Szécsényben: az a személy, aki 1947-ben eltávolította a Szent Ist- ván-emlékműről a szent korona aranyozott mását, ezen az éjszakán visszatette a helyére... (Más kérdés, hogy az államalapító királyi fenség szóban forgó jelképe november 15-én újra eltűnt.) Másnap a pesti forradalmi ifjúság küldötte üzenetet hozott: csatlakozzatok a nemzeti forradalomhoz! Huszonnégy óra múlva Klement Kornél és mások megalakították az ifjúsági bizottságot, tizennégy pontban megfogalmazták követelésüket. A pesti eseményekről azon az emlékezetes gyűlésen - bár szabódott, húzódozott, mert hisz' nászúton volt akkor a fővárosban - neki kellett beszámolnia. És amit Szécsényben látott, hallott, tapasztalt: az ÁVH-s tiszt beszámolt, hogy az összes iratokat (besúgók jelentései stb.) elégette. A szovjet emlékművet' csak traktor tudta ledönteni, a határőr-laktanya és a rendőrkapitányság bejárata előtt összegyűlt békés tömegbe a járási tűzoltóparancsnok bele akart lőni... Rendőrök fogták le és akadályozták meg a vérfürdőt. Községi forradalmi tanácsokat alakítottak, melyek azonnal átvették az irányítást. „Megható volt látni, hogy amikor elmondtam: végre őszintén, magyar szívvel beszélhetek hozzátok, hogyan peregtek a könnycseppek a litkei öreg parasztok arcán...” Október 30-án elmondhatták, hogy a szécsényi járásban „győzött a vértelen forradalom.” A megye forradalmi központja, mozgatóereje Salgótarján, a járás és a város fő szervező ereje, az acélgyári munkástanács volt. November 10-ig minden magyarországi településen aratott a megtorlás. S nem több mint három nappal ezelőtt, a forradalmi tanács tagja úgy vélekedett: „Ezek eltaposnak minket.” Hasonlóan vélekedett egy sofőr is: „Szegény fiúk! Borzalmas lesz a végünk! Roma művészeti gála tizédszer Bátonyterenye. Tizedik alkalommal rendezik meg a Nógrád megyei roma fiatalok művészeti fesztiválját december 12-én 10 órától az Ady Endre Művelődési Központ és Könyvtárban. A roma művészeti gála megyei döntőjén a kistérségi versenyekről továbbjutott, több mint száz induló bizonyíthatja tehetségét A rendezvényt Berki Judit - a Nógrád Megyei Esélyegyenlőségi Koordinációs Iroda vezetője - nyitja meg. A megmérettetésen négy kategóriában mutatják be tudásukat a fiatalok: mese, vers és próza; ének és hangszeres népzene; néptánc; valamint hagyományőrzés. Hangosítás, mint nyeremény Szanda. A hagyományos karácsonyi ünnepségre már használatba veszik azt az új hangosító- berendezést, melyet nemrégiben pályázati támogatásból vásárolt az önkormányzat a művelődési ház számára. A fejlesztés értéke négyszázezer forint. Karácsonyra készülődnek Salgótarján. A Magyar Vöröskereszt vásártéri alapszervezete a karácsonyra való készülődés jegyében összejövetelt tart december 14-én 15 órától, a Bartók Béla út 10. szám alatt. A rendezvényen Juhászné Kincses Helén - a Vöröskereszt megyei igazgatója - mond köszöntőt, majd Uramecz János - önkormányzati képviselő - üdvözli a jelenlévőket. Minden érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők. Nógrádiak sikere Karancsberény. A település hagyományőrző csoportja a karancskeszi és karancsaljai csapattal karöltve, Fodor Sándor vezetésével nemzetközi nemzetiségi kulturális fesztiválon szerepelt a szlovákiai .Csákányházán. A két ország települései között jó kapcsolat alakult ki. A Nógrád megyei hagyományőrzők karancsvölgyi népdalokat adtak elő nagy sikerrel. Girtl: egy család a sok közül, akiken megtorolták 1956-ot A Girtl egy régi, „acélgyári família”. Salgótarjáni múltjuk egyik legrégebbi bizonyítéka a legidősebb Girtl 1890-es években kiadott házassági levele. A család tagjai több mint 200 évet dolgoztak le az acélgyárban: kezdetben a sportban elért eredményeik miatt, majd később mint „ellenforradalmárokat” emlegették a városban. Számos egyszerű, salgótarjáni munkáscsalád szenvedett az 1956-os eseményekben való részvételért, s csak nagy titokban sutyoroghattak egymás között az átélt kínzásokról, megaláztatásról. Sokan még ma sem mernek beszélni, féltik családtagjaikat, hiszen mint mondják, „élnek még az egykori pufajkások, s őket senki sem vonta eddig felelősségre”. Sz.E. Salgótarján. A négygyermekes család 1956-ban a Jónástelepen élt: a legkisebb gyermek ekkor hét éves volt, Ica 11, Emília, 21, Ferenc pedig 19. A forradalmi eseményekben a családfenntartó és a két idősebb testvér is részt vett, amire nagyon büszkék a még élő családtagok. Gömöri Girtl Emília 1953-ban a Salgótarjáni Vasas atlétikai szakosztályában sportolt, s tagja volt a magyar ifjúsági válogatottnak, ifistaként ő dobott először 40 méter fölött diszkoszt a megyében. „Azon forradalmárok közé tartozott, akik tagjai voltak a Hadady-féle forradalmi fegyveres csoportnak, s annak is egyetlen női tagja volt. Emília a megye egyik legtehetségesebb atlétanője volt, így fizikuma is lehetővé tette, hogy befogadják őt a fegyveres csoportba.” - írja Garami Gergely 2002-ben „A salgótarjáni acélárugyár 1956-os története” című szakdolgozatában. Girtl Antal, az édesapa fiatalon focistaként volt ismert városszerte. A forradalom idején 30 ember tartozott az acélgyári nemzetőrséghez, amelynek sok sportoló is tagja volt. December nyolcadikán egy figyelmeztető telefonhívást kaptak: a megyetanács tetejéről lőni fognak. Ennek köszönhetően nem engedték a gyári tüntetőket kivonulni, s így mintegy 1600 ember életét mentették meg. Amikor végül a nemzetőrök kinyi tották a gyárkapukat, s a tömeg az akkori Sztahanov út végéhez, az acélgyári templom hoz érkezett, már eldördült a sortűz. „Feri is részt vett a forradalmi eseményekben, őt az artézi kutakhoz osztották be, ahol az ivóvíz- készletre kellett vigyáz niuk, ugyanis attól tartottak, hogy a pufajkások megmérgezik azt. Nyolcadika után egy-két nappal hatalmas zsivaj támadt a ház körül: a karhatal- misták körbevették a házat, ütötték, verték a családfőt és a két idősebb testvért, amíg a két kisebb a házban sírt. A gyerekek fejéhez tették a fegyvert, az anyára pedig ráparancsoltak, hogy hallgattassa el őket” - így emlékeznek vissza a történtekre a családtagok, akik nevük elhallgatását kérték. Tény, tetteikért állandó zaklatásnak, megaláztatásnak, kiközösítésnek volt kitéve a család a forradalom után. Emíliát először 1956. december 13-án tartóztatták le és 17-ig tartották fogva, majd három hónappal később ismét bevitték. „A népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvétel miatt” a balassagyarmati megyei bíróság 1957-ben öt év börtönre ítélte, eltiltotta a közügyek gyakorlásától és a vagyonelkobzás mellett kitiltotta Salgótarjánból is. Az egykori ifjúsági válogatott, a magyar válogatott keret tagja három év három hónap és 15 nap szigorított börtönbüntetést töltött le Kalocsán, majd 1960 áprilisában szabadult. A családját is csak látogathatta, nem térhetett visz- sza Salgótarjánba, így Debrecenbe költözött sporttársához, Farkas Katalinhoz. A család tudomása szerint 1962- ben talán ő volt hazánk első női villanyszerelője. A családtagok szerint: Emília sohasem beszélt a börtönévekről, az elszenvedett megpróbáltatásoktól. 1987 áprilisában halt meg, „ellenforradalmárként”. Girtl Ferenc már 1956 decemberében megpróbált disszidálni, de a pufajkások elkapták: árammal sokkolták és nagyon megverték. Másodszorra sikerült eljutnia Kanadába, ahonnan egyszer jött haza 1983-ban, de a magyarországi helyzet nagyon elszomorította, így soha többé nem tért vissza. 2005. novemberében szívinfarktusban halt meg Kanadában. Az édesapát, Girtl Antalt 1962- ben megölték, de a halotti bizonyítványban a halál okaként öngyilkosságot tüntetett fel a hatóság.
