Nógrád Megyei Hírlap, 2006. december (17. évfolyam, 281-304. szám)
2006-12-09 / 288. szám
2 2006. DECEMBER 9., SZOMBAT NÓGRÁD MEGYE dr. Sztrémi Melinda Dr. Schmidt Mária A salgótarjáni önkormányzat is koszorúzott Fotók: Rigó Tibor Emlékező misét tartott dr. Beer Miklós Ut a forradalomba A Nógrádi Történeti Múzeumba látogatók bepillantást nyerhetnek az 1945 és 1956 közötti időszak mindennapjainak és közéletének emlékképeibe. Az intézményben megnyílt kiállítás nyomon követi azt a folyamatot, amely elvezetett a szabadságharchoz. Gulyás Edina Salgótarján. Dr. Kovács Anna - a múzeum igazgatója - a megnyitón elmondta, hogy az itt látható anyag döntő többsége a tulajdonukban van, de a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és magánszemélyek is segítették műtárgyakkal és relikviákkal a kiállítás megvalósulását. Ezt követően Varga Béla, a Nógrád Megyei Közgyűlés alelnöke mondta el ünnepi köszöntőjét. Kiemelte, hogy kötelességünk emlékezni az 1956-os forradalom és szabadságharc előzményeire és céljaira, történéseire és tanulságaira. Juhász Attila, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének megyei elnöke nyitotta meg a kiállítást. Beszédében kiemelte, hogy akik ezt a tárlatot megnézik, nemcsak érzelmükben, de tudásukban is gyarapodni fognak, s ha ez így lesz, akkor elérték céljukat a szervezők. Végül dr. Á. Varga László, Budapest Főváros Levéltárának főigazgatója ecsetelte, hogy az alkotók megpróbálták bemutatni azt a kort, ami ellen fél évszázada megmozdultak az emberek. A hatalom szemüvegén keresztül próbálják Á. Varga László érzékeltetni, hogy az hogyan akarta bemutatni azt az idealisztikus társadalmat, amiről a történelem bebizonyította, hogy nem lehet megvalósítani. A múzeumban láthatjuk a propagandát, amely a jólétről beszél, de a korabeli zsírjegyeket is, amelyek éppen azt mutatják, hogy itt nem jólétről volt szó. A vitrinekben megrendítő műtárgyak: átlőtt ing, töltényhüvelyek emlékeztetnek az események tragikus befejezésére: a december 8-i sortűzre. mutatta be a kiállítás anyagainak eredeti korát FOTÓK: GYŰRŰN TIBOR „...a félelem csitította sóhajjá a sikoltást" (Folytatás az 1. oldalról) Salgótarján ötven éve hordozza 1956 decemberének üzenetét De vajon ma, fél évszázad távlatából értjük-e, képesek vagyunk-e továbbadni december 8-a örökségét és felelősségét? Tudjuk-e együtt hirdetni, hogy nem létezhet soha többé még egyszer olyan emberi hatalom, amely megszegve az isteni törvényeket, magát isteni jogokkal ruházva fel, emberek életét veszi. Az ártatlan áldozatok vértanúsága, mártírhalála kötelez, hogy merjünk egymás szemébe nézni, legyünk képesek együtt emlékezni, mert nem hovatartozás szerint, hanem emberként emlékezünk, együtt, megteremtve ezzel az a nemzeti egységet kicsiben... S ha itt, Salgótarjánban, ahol só- sabbak a könnyek, s a fájdalmak is mások közös emlékezéssel egységet teremtünk, akkor a félelem városa a feltámadás városa lesz, ahol az adventi várakozás fényei ragyognak a tekintetekben. Úgy legyen! - zárta szavait Székyné dr. Sztrémi Melinda. A gyásznap főszónoka, Sólyom László köztársasági elnök szerint az 1956-os forradalomról és szabadságharc megünneplésének voltaképpen a felszabadulást, annak elemi és tiszta örömét kellene megörökítenie. A de- monstrálókra azonban a forradalom első pillanatától kezdve tüzet nyitottak...- A hatalom minden városban ugyanazt a módszert alkalmazta: tüntetést provokáltak, majd a tőrbe csalt tömegre lőttek. így történt ez Salgótarjánban is. Kádár János utolsó beszédéből tudjuk, hogy egész életben viaskodott Nagy Imre árnyával. Vajon viaskodott-e azok árnyával is, akiket számolat- lanul legéppuskáztatott? - tette fel a kérdést Sólyom László, hozzátéve: erkölcsi kötelességünk újra és újra elmondani, milyen iszonyatos bűn volt ez; nincs semmilyen körülmény, ami igazolhatná. Sólyom László elmondta, hogy az összefogás és a szolidaritás élménye a forradalom nagy ajándéka volt az egész magyar nép számára.- Ezt kellett megtörnie Kádárnak. Megtörte és nem állt helyre azóta sem... Tartozunk az áldozatoknak, de önmagunknak is azzal, hogy a forradalom körül nem engedünk semmit ösz- szemosni, mert 1956 nem tűri a kétértelműséget. Különösen fájó, hogy az ötvenedik évfordulón a külföldön legismertebb magyar politikusok egyike azt tudatta a világgal, hogy a pufajká- sok csak a törvényes rendet védték, hiszen a bűnözőket kiengedték a börtönökből. Nem hallgathatok erről a nyilatkozatról, nehogy beleegyezésnek tűnjön. Ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy nincs folyamatosság a Kádár-rendszer és a mostani demokratikus jogállam között - fogalmazott a köztársasági elnök. Dr. Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója egy szemtanútól idézte: azok a téli napok is tele voltak szorongással, csalódottság és félelem ülte meg a várost, a tragédia mégis váratlanul sújtott le Tarjánra. A tanúk és a hozzátartozók hallgattak, gyászoltak, de nem felejtettek.- Most rajtunk az emlékezés sora, szívünkben őrizzük emléküket mindörökké - szólt Schmidt Mária. A megemlékezésen közreműködött Bitskey Tibor Kos- suth-díjas színművész és a Hortus Musicus Singers énekegyüttes. Végül az emlékművet koszorúzták meg harangzúgás kíséretében, amelynek hangjai az ég felé repítették, újra és újra visszhangozva az áldozatok emlékét.
