Nógrád Megyei Hírlap, 2006. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
2006-11-11 / 264. szám
(/izsyi RLQl d :QiXM 4 200 6. NOVEMBER 11., SZOMBAT KULTÚRA Másodszor is első díj történelmi regényért Faragó Zoltánról mindenekelőtt azt tudják a Nógrád Megyei Hírlap olvasói, hogy remek tollú újságíró. Vannak, akik a „Terepjáró” című sorozatából azt is tudják, hogy a természet szerelmese, s nemcsak krónikása, jó szemű fotósa is. A még figyelmesebbek - akik az impresszumot is böngészik - azt is tudhatják, hogy lap egyik vezető munkatársa: főszerkesztő-helyettese. Arról azonban legtöbben csak az alábbiakból értesülhetnek, hogy e hét közepén a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar írószövetség „Kard és kereszt” című országos irodalmi pályázaton százhúsz mű közül az „Öt íjász” című történelmi regénye részesült első díjban. Ráadásul ez már másodszor történt meg vele, hiszen 2002-ben ugyancsak győztesnek bizonyult egy másik regényével, az „Öregtorony”-nyal. Számára - aki általában kérdezni szokott - bizonyára szokatlan, hogy ezúttal interjúalanyként szerepel...- Mindenekelőtt gratulálok a kollégák és az olvasók nevében egyaránt! Valamennyien szeretnénk többet is tudni legfrissebb sikered hátteréről, díjnyertes regényedről.- A Honvédelmi Minisztérium és a Magyar írószövetség a nándorfehérvári diadal - amelyre a keresztény világ a déli harangszóval emlékezik - 550. évfordulója alkalmából és a katonaeré- g nyék legnagyobb középkori sze- | mélységeinek - Hunyadi lános- J nak és Mátyásnak - a tiszteleté- s re hirdette meg idei pályázatát. Tartalmi, terjedelmi megkötés nem volt, de a kiírás szerint előnyben részesítették azokat a pályaműveket, amelyek bemutatják a Hunyadiak korát, a katonaélet sajátosságait és általában a honvédelem szerepét a magyar történelemben. Az én regényem 1439-től kezdődően, az Albert király halálát követő mintegy húsz esztendőt fogja át. Azt a korszakot idéztem meg, amelyben az országnak északon a husziták, délen a török ellenében kellett helytállnia III. Frigyes császár ármánykodásai közepette. Az „Öt íjász” cím kiváló katonaemberekre utal, akik Szécsényi László kezei között lettek elválaszthatatlan cimborák, s később nándorfehérvári sorstársak is. A főhős a pásztói származású Medvesi Máté, aki elmeséli a történetet.- Mindezek alapján is alig várom már - s gondolom nem vagyok egyedül - hogy regényed köny\' alakban is megjelenjen...- Azt én is szeretném, ehhez azonban támogatókra lenne szükségem.- Bízzunk benne, hogy sikerül a terved, ezért úgy kérdezem, hogy az „ Öt íjász” hányadik könyved lesz?- Eddig három önálló kötetem látott napvilágot: a „Négy évszaknyi barangolás”, az „Erdőjáró Eszter Judit” és a már említett történelmi regény, az „Öregtorony.” Még az idei karácsony előtt elhagyja a nyomdát a negyedik könyvem a „Varázslatos bazaltlepény”, amelyik a Medves felfedezéséhez kíván kedvet csinálni. És stílusosan az ötödik lenne a sorban az „Öt íjász”. Készen van már a harmadik történelmi regényem, a tatárjárás korabeli „Kró” is.- A díjaidnak is tekintélyes sora van, különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy alig lépted át a negyedikx-et... „Egy páratlan páros” - hármasban Nehéz eldönteni, hogy mi okozta a nagyobb élményt: a két hölgy iskolázott énekhangja és kivételes érzékkel megválasztott repertoárja, a ruhaköltemények látványos kollekciója, a váci szimfonikusok igényes játéka vagy a műsorvezető kellemesen szórakoztató ösz- szekötő szövege. De kár is rajta meditálni: az „Egy páratlan páros” című opera- és operettest minden eleme a helyén volt, s az összhatáson sincs mit kifogásolni. Kállay Bori, Fonyó Barbara és Vitray Tamás úgy határozott, hogy közösen csinálnak egy műsort. Nem esett nehezükre, hiszen - mint köztudott - jó néhány éve már egy famíliát alkotnak. Családi vállalkozásuk jellege hármójuk foglalkozásából adódik: az édesanya neves operettprimadonna, a leány több mint tehetséges operadíva, a nevelőapa pedig a valaha volt legnagyobb magyar televíziós személyiség. Míg az énekesek - a maguk módján - az operettet és az operát (ál)versenyeztetik Baranyi Ferenc feleselő bevezetője jegyében, a műsorvezetés teendője a családfőre hárul. Mint a minap a salgótarjáni bemutatón is bebizonyosodott: mindhárman magas színvonalon oldják meg feladatukat. Kállay Bori és Fonyó Barbara Bizet, Delibes, Gounod, Lehár, Mascagni, Mozart, Offenbach, Puccini, Robert Stolcz, ifj. Johann Strauss operájának illetve operettjének egy-egy betétdalát adta elő hol szólóban, hol duettben, hol a saját, hol a másikuk műfajában. A produkNem sikerült dönteni az operett (Kállay Bori) és az opera (Fonyó Barbara) „párbajában". Vitray Tamás ezúttal műsorvezetői szerepben lépett fel... ciók tetszésindexét Kállay Bori eleganciájával, Fonyó Barbara pedig dekoratív megjelenésével fokozta tovább. A Farkas Pál vezényelte váci szimfonikus zenekar - bár néhány számot önállóan is előadott - elsősorban a két énekes pontos, odaadó - talán még azt sem túlzás kijelenteni, hogy alázatos - kíséretével hívta fel magára a figyelmet. Hasonló szellemben működött közre a maga szakterületein oly messzire jutott, sok sikert megélt Vitray Tamás is, amikor - a műsorszámok közlésén és indoklásán kívül - finom humorral, kedvesen csipkelődő anekdotázással beszélte át a szebbnél szebb ruhák cseréjéhez szükséges holtidőt. A derűs perceket kiváltó ízléses poénok és gesztusok sorából talán csak a felesége „parancsára” magára erőltetett műmosoly lógott ki valamelyest. Összességében emlékezetes, szép'estét eredményezett a Fonyó- Kállay-Vitray féle páratlan páros. Vendég- szereplésük érdemesnek bizonyult a meghívásra, színesítette, gazdagította a „Tarjáni őszi fesztivál” kínálatát, programját. ■ Cs. B. „Isten kegyelméből uralkodó Mátyás királyunk országosának hetedik, megkoronázásának második esztendejében, Anno Domini 1465 pünkösd szent ünnepének napján vetem papírra e sorokat. Mostan, hogy az fegyverforgatásra elöregedvén és a súlyos harcokban is megnyomoríttatván hazatértem, másra nem is igen vagyok jó... Régi házunk, földünk pusztává lett, s ámbár igen sokat láttam, tapasztaltam, messzi idegen földeket bejártam, hazára végül csak ott leltem, ahonnan fiatal legényként legelőször elindultam, bizonyára Jézus urunk különös kegyelméből. Merthogy itten születtem én, Pásztó városában, a ciszter atyák ama híres kolostorától nyíllövésnyire álló régi házban. Igaz, jó atyámmal együtt mentünk el innen legelőször, valami huszonhat esztendőkkel ezelőtt, de hát ő már nem tért vissza, megholt a pogány török ellen való harcban. Egyébiránt a mi Istenünk kegyelme adott az én kezembe lúdtollat, a kegyelem pediglen az jó Ádám páter képében szállott reám egykoron, merthogy ő tanított meg írni. Először még gyermekkoromban, aztán egyszer később is, fiatal, kardforgató legényként még kezembe adta a lúdtollat. Hálát adok azért is az Urnák, hogy nem felejtettem el a tudományt, merthogy hosszú esztendők elteltek úgy, hogy betűt le nem írhattam. Mostan is a ciszter atyák buzdítására ültem neki az ív papírosnak, akárcsak gyermekkoromban. Hanem... Csak más így, elvénülve.” A főhős, Medvesi Máté visszaemlékezésének kezdete vezeti be a regényt ságot a történelem tanulmányozásával és megjelenítésével?- Az én esetemben ez semmiféle kettősséget nem okoz, mindkettő „hátteret”, „keretet” ad az életünknek. Nem véletlen, hogy fiatalként erdész szerettem volna lenni, de az első nagy könyvélményem „Az egri csillagok” volt. Ami pedig az írást illeti, elég korán kezdtem, de eleinte magamnak, meg az asztalfióknak fogalmaztam meg gondolataimat. 1991 vége felé megakadt a szemem a megyei napilap - amelyet gyermekko- romban nagymamámmal kezdtem A pályázat szakmai étékelését Kalász Márton a Magyar írószövetség elnöke tartotta- A kor viszonylagos, nem tudom, hogy eddig sokat, vagy keveset értem-e el. Díjakban viszont tényleg volt részem. Az „Öregtorony” a minisztérium és az írószövetség négy évvel ezelőtti, a „Honvédelem az irodalomban” című pályázatán kapott első díjat. Akkor nyolcvanhét pályamunka versenyzett egymással. Újságíróként is részesültem néhány rangos elismerésben. A MÚOSZ Hevesi Endre-díját a „Terepjáró” című sorozatomért kaptam, a díj története során eddig egyetlen vidékiként. Ugyancsak a korábbiakban részesültem a Nimród vadászújság díjában, a Környezetvédelmi Minisztérium díjaiban, a Magyar Horgászok Országos Szövetsége pedig emlékéremmel ismerte el természetvédő cikkeimet. Az idén az Országos Magyar Vadászkamara által második alkalommal kiírt pályáza ton Kittenberger Kálmán sajtódíjat kaptam meg a Nóg rád Megyei Hírlapban megjelent három különböző műfajú írásom - a „Parlagisas-mentő vadászok”, a „Védőbeszédféle dám- ügyben” és a „Büzmödi görény” - alapján.- S ha már rendhagyó módon visszafelé haladunk, most jutunk oda, hogy mikor és miként ébredt fel benned az írói, újságírói buzgalom? Érdeklődési körödben, munkásságodban hogyan tudod összeegyeztetni a természetbúvárFaragó Zoltán lapunk főszerkesztőhelyettese a budapesti Stefánia-pa- lotaban vette a díjat folyamatosan olvasni - cikkpályázatán. írásaim alapján felvettek, s szinte azonmód, december 29-én megjelent az első cikkem is „Nem épül kaszinó” címmel. A folytatást ismered, s most már ismerik lapunk tisztelt olvasói is. ■ Csongrády Béla Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Bocsánat, azt hittem, hogy a férjem jött haza." Szerencsés nyertesünk: Szőllős Géza Karancsalja, Rákóczi út. 89. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését november 16-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (St., Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!
