Nógrád Megyei Hírlap, 2006. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
2006-11-10 / 263. szám
FOTOK: KŐMŰVES EDINA 4 PF. 9 6 2006. NOVEMBER 10., PENTEK A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Mátra terepjárós szemétszedő túra, negyedszer Idén negyedik alkalommal sikerült Kertész Péter pásztói te- repjárósnak az Egererdő erdészetvezetőjével, Szabó Lajossal karöltve megszervezni az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő túrát. Ez a túra a Mátra rejtett, nehezen megközelíthető útjain lévő illegális szemétlerakó helyek megszüntetését tűzte környékét, az emberek vennék a fáradságot és oda hordanák a hulladékaikat. Nem pedig a közvetlen környezetüket károsítanák. Délután 5 óra körül a Tuzson János arborétumba lévő erdei iskola volt a végállomás, ahol a túravezető erdészünktől kimerítő ismeretanyagot kaptunk az arboki célul. A túra időpontja szervesen kapcsolódik az országos „Erdők hete” rendezvénysorozathoz. Október 7-én reggel 22 jól felszerelt terepjáró hallgatta az ünnepélyes megnyitót, melyen Szabó Lajos erdészetvezető pár szóban méltatta az elmúlt évek sikeres szemétszedő akcióit. Szót ejtett az Erdők hete programról. Végül rendelkezésünkre bocsátotta egy igen jól képzett erdész szakemberét, Kovács Gábor személyében. Ő pontos útvonaltervvel állt a terepjárósok szolgálatára. 9 órakor Kertész Péter vezetésével elindult a konvoj a Mátra szűk erdei útjain. Az útvonal érintette az Ágasvár felé vezető turistaútvonalakat, ahol sajnos valószínűsíthető, hogy turisták által eldobált szemetekben kólásflako- nokra, nejlonokra akadtunk, amiket gyorsan zsákokba raktunk és Mátrakeresztes környékére vettük az irányt. Sajnos itt is elszomorító látvány tárult elénk. A falu erdei útjai mellé, még mindig sok szemetet hordanak ki az emberek. Talán, ha lenne egy szeméttelepe ennek a régiónak, értem itt Pásztó és rétum flórájáról, Tuzson Jánosról és munkásságáról. Az arborétumban tett séta után nagy közös nyársalással és hússütéssel koronáztuk meg a napi munkát. A csapat egy része - „TOYOTA CLUB” - itt is szállásolta el magát az erdei iskolában. Másnap innen folytattuk a szemétszedő túrát. Az útvonal elég vadregényes volt, föl a Mátra magasabb pontjaira, s végül a Muzsla ismerős útjaira. Szerencsére erre már kevesebb szemetet találtunk. A túra vége délután 4 órakor volt, Pásztó határában. Innen aztán aki messzebbről érkezett, elindult haza, míg a helybeliekből néhányan egy jó kis halászlé és túrós csusza mellett beszélték át az elmúlt két nap eseményeit. A két nap alatt sikerült 40-50 nagy zsák szemetet szedni! Reméljük jövőre nem lesz ennyi! Köszönjük Szabó Lajos úrnak Kertész Péternek, hogy sikeresen megszervezték a túrát. A résztvevőknek, hogy segítségükkel tisztábbá tettük a lakó- környezetünket és javítják az emberekben kialakult képet a terepjárós társadalomról. ■ Csonka Georgina Fohász egy teljes forradalomért Ezúttal nem a napjainkban lezajlott 1956-os megemlékezésekkel kapcsolatban szeretnék írni, még csak politikáról sem, jóllehet a dolog nem teljesen mentes a politikai élettől. A kommunikációnak az utóbbi évtizedben zajló forradalmáról van szó, amely legtöbbünket lenyűgözött, s amely - mint a címben jeleztem - még ma sem teljes. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy még további szenzációs találmányokra, fejlesztésekre van kilátásunk (bár azok lehetősége nem kizárt), hanem azt, hogy még ha a kommunikációs forradalmat - pontosabban annak technikai oldalát - lezártnak tekinthetnénk is, akkor is váratna magára a dolog másik (ráadásul, talán lényegesebb), humán oldalának forradalma. Konkrétabban arról van szó, hogy szülessenek bármilyen csodák is a technikai oldalon, azokkal nem lehet megoldani a nemzetközi kommunikáció egy alapvető kérdését, nevezetesen az abból eredő nehézségeket, hogy ma még mindig nem állapodtak meg a nemzetek egy mindenki által elfogadható, észszerű nemzetközi („világ-”) nyelv közös használatában. Azonos fajhoz tartozunk valameny- nyien, mégis több ezer nemzeti nyelvet beszélünk... Bizonyára sokan azzal vágnának erre vissza, hogy „de az angolt ma már általában világnyelvnek tekintik”, s ezt nem is minden alap nélkül mondanák, hiszen ma valóban ez a „trendi”, az EU-ban is többnyire ezen a nyelven folynak a spontán viták, a nyilatkozatok. Igaz, a tolmácsoktól sem akarják elvenni a kenyeret, így aztán nem mellőzik a nemzeti nyelveket sem (sőt...), ami miatt temérdek euró folyik el a tolmácsok és fordítók pénztárcájába az angol divatos volta ellenére is (illetve miatta). A bábeli nyelvzavar tehát sokba kerül nekünk (is). De ez még a kisebb baj, hiszen az EU vezető testületéinél azért általában van mit aprítani a tejbe. Nagyobb baj, hogy egyrészt a szinkrontolmácskodás nem mentes a hibáktól, nehézségektől, másrészt a brüsszeli (vagy a stras- bourgi) központokban sem lehet mindig „leakasztani a szögről” tolmácsokat, márpedig olyankor a kommunikáció sokszor meglehetősen nehézkesen megy. S ez még mindig az a terület, amelyre mi, idelent legyinthet- nénk, mondva, hogy minket inkább az érdekel, nekünk jól van- e ez így. Sokan vélekednek úgy, hogy valami jobbat kellene kitalálni az angol félhivatalosságával fémjelzett status quónál, minthogy az számos hátránnyal terhes. Egyrészt, mert a félhivatalossága eleve nem eléggé ösztökél az angol alapos elsajátítására, másrészt mert a bábeli nyelvzavar „átkától” való szabadulást eddig mindig valamely - kiemelkedően magas kulturális vagy gazdasági eredményeket felmutatott - nemzet nyelvének általános használatától remélték, amiből újabb hátrányok származnak. Gondoljuk csak jueg: anyanyelvűnket is évtizedekig tanuljuk, hogy honfitársainkkal elfogadhatóan tudjunk kommunikálni. Ez azzal magyarázható, hogy a valóság tárgyai, jelenségei igen sokarcúak, összefüggéseik igen bonyolultak, aminek valósághű tükrözéséhez sokarcú, bonyolult nyelv szükséges. Ha ehhez hozzávesszük, hogy egyes nyelvek egy-egy fogalom jelzésére a szükségesnél jóval több szóval rendelkeznek (az angolban néhány szónak ezernél is több szinonimája van...), hogy az illető nemzet földrajzi környezetének, tagjai életének történelmileg kialakult tükrei, ami más nemzetek számára idegen, akkor megértjük, hogy a bábeli nyelvzavart más módon kell elkerülni. Persze, lehet arra is hivatkozni, hogy az angol nyelvtana viszonylag egyszerű, mert ebben tényleg van valami. Ugyanakkor azonban arra is legyünk tekintettel, hogy ha úgy-ahogy „meg is tanuljuk" a „Queen’s English”-t (ami többnyire eleve illúzió), az még egyáltalán nem biztos, hogy meg fogjuk érteni az USA nyugati és középső részein lakókat, Bajtársakat keresnek Bizonyára tudomása van önöknek arról a tényről, hogy a volt szovjet tömb országaiban tényleges katonai szolgálatra szóló behívóval kényszermunkára (munkaszolgálatra) hívták be azokat a hadköteles fiatalokat, akik politikailag megbízhatatlanok voltak a rendszer szempontjából. Főleg származásunk miatt végeztettek velünk kényszermunkát, ezért fizetést nem kaptunk „jutalmunk” az volt, hogy 27-28 hónap után, amikor leszereltünk, maradtunk osztályidegenek, megbízhatatlanok, mint kulákok, katonatisztek stb. leszármazottai. Egyéni „érdem” szerint ide lehetett kerülni, elég „bűn” volt például ha valaki egyházi iskolába járt. E hátrányos megkülönböztetés, a rossz káderlap, a kommunista diktatúra idején végig elkísért bennünket. Magyarországon 1951-1956 közötti időben hívtak be munka- szolgálatra fiatalokat, de utána se volt célszerű erről beszélni, a rendszer szerette volna ezt elfelejteni. Csak a rendszerváltozás után jelentek meg erről cikkek, és egy könyv: Csonkaréti Károly: Szigorúan titkos! dandár címen. A Pofosz honlapján is olvasható, levéltári adatok alapján készült tanulmány, A HM és a 1. sz. Építő dd címen. A munkaszolgálat nem kizárólag hazai jelenség, ezt „szovjet receptre” hozták létre a volt szocialista országokban. Szoros kapcsolatban állunk erdélyi székely, lengyel, cseh, szlovák szervezetekkel. A megalakult és Prágában székelő nemzetközi szervezet rendszeresen találkozót tart. Erdélyben, az ottani bajtársaink, 2004-ben két emlékművet avattak. Magyarországi bajtársaink hetente tartanak összejövetelt. Helyszín a Pofosz társalgója, 1051 Budapest V. Nádor u. 36. IV. emelet, szerdai napokon 14 órai kezdettel. Alapszabályunk szerint mi semmilyen párthoz nem tartozunk. Már több újság, vagy akár a londoni külvárosban használt cockney-t is, hogy a többi, mintegy harmincféle angolról ne is beszéljünk, pedig az mind „angol”! Azt se felejtsük ki a képből, hogy nagy tolerancia kell ahhoz, hogy magunkévá tegyük az olyasmiket, mint „to get a kick out of sth” = „örömét leli vmiben” (szó szerint: „rúgást kap vmiből”...), vagy mint „here you are” = „tessék” (szó szerint: „itt VAGY/itt van ÖN”...). S akkor még nem szóltunk a nélkülözhetetlen sznobizmusról, amely feledtetni képes sokakban, hogy más nemzet nyelvének ily módon való használatával lényegében kulturálisan alázkodunk meg a „nagy” nyelv beszélői előtt. A forradalmat e téren tehát egy olyan nyelv egyetemessé tétele jelentené, amely nem csak ezektől a hátrányos vonásoktól mentes, hanem semleges, köny- nyen elsajátítható, könnyen beszélhető, egyszerű helyesírású is lenne. Ezen igényeket ma leginkább az 1887-ben megjelent eszperantó tudja kielégíteni, amint azt népes tábora, jelentékeny szépirodalma is bizonyítja. „Mesterséges”, az európai nyelvekből ered, igazi nemzetközi nyelv lehetne tehát legalább az EU-ban. Csak ezzel kellene kezdeni mindenütt az idegennyelvoktatást, s előbb-utóbb megszabadulnánk a „bábeli átoktól”. ■ Petik János Salgótarján sőt a Duna Tv is foglalkozott ügyünkkel. Felkérjük mindazokat a bajtársainkat, akiket a kommunista diktatúra idején katonai behívóval kényszermunkára (munka- szolgálatra) vittek politikai okból, az alábbi címen jelentkezzenek érdekvédelmi szervünknél: személyesen szerdánként 14 órakor (ekkor tartjuk bajtársi találkozónkat is, lift van) vagy levélben ugyanoda címezve Pofosz MUSZ 51-56 tagozata, 1051 Budapest, Nádor u. 36. IV. emelet. Egyben kérjük mindazon segítőkész olvasókat, akik ilyen személyről tudnak, értesítsék őt. Előre is köszönjük. Tartalék tejkvótákat kínál az MVH Az országos tejkvótatartalék terhére hetvenmillió kilogramm úgynevezett közvetlen értékesítési kvóta kiosztására pályázati felhívást tett közzé a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH). A keretből egy pályázó 24 hónapnál idősebb nőivarú állatonként legfeljebb hatezer kilogramm, de összesen maximum harmincezer kilogramm kvótát igényelhet, térítésmentesen. A kiosztási maximum nem vonatkozik a rendelkezésre álló állatlétszámra. H. B. Ez a lehetőség, mint utolsó esély -különösen azoknak jön jól, akik tejtermelést és tej-, illetve tejtermék-értékesítést folytatnak annak ellenére, hogy az MVH tejkvótanyilvántartásában 2004. május 1. óta nem rendelkeztek saját tulajdonú tejkvótával. A kvóta nélkül megtermelt és értékesített teljes tejmennyiséget ugyanis fizetési kötelezettség terheli. A pótlólagos kvótakiosztással azon tejtermelőknek kívánnak segítséget nyújtani, akiknek ez ideig nem volt lehetősége vásárlásra vagy bérlésre, de szeretnének a rendszerbe bekerülni, azaz a termelésüket „legalizálni” és a tejértékesítést a szabályoknak megfelelően folytatni. Az igényléseket az Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft.-nek postai úton, vagy személyesen 2007. január 15-ig lehet benyújtani a 20/2004 MVH-közleményben szereplő K1000-es formanyomtatványon. A beadványokat a hivatal érkezési sorrendben bírálja el. Túligénylés esetén, a keretkimerülés napján beküldött pályázatok között a rendelkezésre álló kvótamennyiséget arányosan osztják el.
