Nógrád Megyei Hírlap, 2006. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

2006-11-30 / 280. szám

4 2006. NOVEMBER 23., CSÜTÖRTÖK Az utazásról Manapság mindenki utazik, mert valamilyen módon el kell jutni az iskolába, illetve a mun­kahelyre. Például az iskolába is sokan busszal, vonattal vagy au­tóval mennek, de természetesen vannak olyan diákok is, akik kö­zel laknak, így nekik nem kell naponta utazni. Egészen más szemszögből is meg lehet közelíteni az utazás fogalmát, hiszen sok ember a szabad idejét tölti azzal, hogy el­megy más vidékre, belföldön vagy akár külföldön. Rengeteg látnivaló van a világban. Az uta­zó célja átélni és valamennyire részévé válni annak a környezet­nek, amit felkeres. Sokan azért utaznak, hogy olyan helyeket lássanak, olyan kultúrákat is­merjenek meg, amelyeket még soha. Az utazás örömét általá­ban a csomagolás kínja szokta elvenni, de nincs mit tenni, ha menni kell, akkor pakolni is cél­szerű... Minden utazás alkalmá­val élményekkel lesz gazdagabb az utazó. Ezeket az élményeket senkitől nem lehet elvenni. ■ Bajnóczi Szilvia, 11. b Váci Voyage,voyage Az utazásnak két formáját különböztetjük meg: a helyvál­toztatással járót és a helyvál­toztatás nélkülit. Vegyük pél­dául a Candide című olvas­mányt, amely képzeletbeli he­lyekre kalauzolja az olvasót anélkül, hogy bármilyen távol­ságot, utat tennénk meg. Az író az olvasó képzeletére bízza az egyes helyszínek megrajzolá­sát. Az utazások másik típusa so­rán közlekedési eszközöket használunk fel, például autó­buszt, gépkocsit, vonatot, repü­lőgépet stb. Én minden hétköz­nap autóbusszal közlekedek la­kóhelyem és az iskolám között. Rövidebb távolságot biciklivel vagy „lábbusszal” teszek meg, mert sokkal egészségesebb. ■ Handó Bianka, 10. c Váci Sajtó tS tanulás „Álom-utazás” Pattog a tűz a kandallóban, kint hull a hó és én a kedvenc fo­telemben ülve arra gondolok, milyen jó lenne elutazni valame­lyik napsütötte üdülőhelyre. Mi­hez is lenne kedvem? Pálmafák, tengerpart, piramisok... nem is tudom. Mi lenne, ha nem repülővel vagy kocsival mennék el valaho­vá, hanem egy sokkal egysze­rűbb módját választanám az uta­zásnak? Hiszen nem csak test­ben, lélekben is megtehetem! Nem kell hozzá semmi más, mint színes és határtalan képzelőerő. Képzeletben olyan helyekre utazhatok, ahol még sosem jár­tam, ami ismert, vagy egy álta­lam megálmodott kis sziget, ahol minden úgy van, ahogy én sze­retném. Miért ne? Meg sem kell mozdulnom és máris bárhová el­juthatok. Nincs se fárasztó pako­lászás, idegesítő várakozás, tüle­kedés, csak pihenés és nyuga­lom. Csupa olyan program, ami igazán érdekel, semmi kötöttség, alkalmazkodás. Csak én és a szárnyaló képzelet. Az ilyen uta­zást bármikor be lehet iktatni a zsúfolt hétköznapokba, még sza­badság sem kell hozzá. Maga a gondolat is megnyugtató, s álma­ink, vágyaink gyógyító erővel bírnak, lelkünk mélyéig hatnak, megalapozva ezzel az igazi nagy utazás iránti vágyunkat. Lehet, hogy valaki azt mondja erre: túl gyerekes megoldás, ez csak képzelgés. De mi értelme lenne az életnek, ha nem lenné­nek álmaink, vágyaink, nem rendelkeznénk olyan „funkció­val”, hogy képzelőerő, fantázia? Szerintem nélkülözhetetlen, hogy szunnyadjon bennünk egy kis „antirealitás”, hogy túléljük a nagyon is valós mindennapo­kat, s néha kicsit naivan várjuk a holnapot. Várjuk az álmaink beteljesülését és a mindent el­söprő nagy utazást, ami egyszer eljön, mert el kell jönnie! ■ Simon Szilvia, 11. a Táncsics Drakula gróf hazája Erdély gyönyörű szép táj a csodálatos he­gyekkel, tavakkal, erdőkkel. Itt az emberek kedvesek és bizalmasak, egy rossz szót sem lehet mondani róluk. Én idén júniusban vol­tam itt - sajnos csak öt napig - sokadma- gammal együtt, de ez a pár nap egy örök él­ményt nyújtott nekem, amit soha nem fogok elfelejteni. A szálláshelyünk Csíkmindszenten volt, amely nagyon helyes kis falucska. Erdély belső részében található, közel Csíkszeredá­hoz és Székelyudvarhelyhez. A csíksomlyói búcsú, amelyet az egyik tévécsatorna is köz­vetített, egy hatalmas domboldalon volt, ahová rengeteg ember eljött, mivel a nagy többség igen vallásos. Nagyvárad és Kolozs­vár, s a többi ősi, szép erdélyi magyar város mindig képviseltette magát e búcsúkon. Most is. Székelyudvarhely talán az egyik legszebb városa Erdélyországnak, de Csíkszereda is elnyerte a tetszésemet, ahol alig lehetett ro­mán szót hallani, s Nagyvárad is elragadó volt számomra. Ahogy a hegyekben a busz- szal mentünk a Gyilkos-tó felé, meg kellett állnunk, mert az a látvány, amely elénk tá­rult, szó szerint megállított minket, csak áll­tunk és gyönyörködtünk a tájban. Magam sem hittem el eddig, hogy létezhet egy hely, ami ennyire bűbájos és elragadó, amit iga­zából szavakkal nem lehet leírni, mert nincs rá megfelelő szó. Amikor áthaladtunk Farkaslakán, Tamási Áron jutott eszembe. Számomra annyira lenyűgöző volt Erdély, hogy visszahúz a szívem, s tudom, hogy leg­alább egyszer még visszatérek Erdélybe. Mindenkinek ajánlom, aki teheti és lehető­sége van rá, legalább egyszer menjen el oda, mert nagyon megéri, ha más miatt nem, a ínycsiklandó székely ételek miatt. ■ Hajdú Viktória, 11. b Váci Mihály Gimnázium A „vén” Európa gyöngyszeme „Spanyolhon. Tarka hímű rét./ Tört árnyat nyújt a minarét...” - hangzik el Babits Mihály versé­nek első két sorában. Vajon ő is olyan csodálatosnak vélte ezt az országot, mint például én? Talán igen, talán nem. Engem azonban első pillantásra ámulatba ejtett. Édesapám foglalkozása révén adatott meg nekem a lehetőség, hogy többször ellátogathassak e mesebeli államba. Galícia és País Vasco, a baszkok földje, Spanyolor­szág legszebb vidékei. Mindenütt zöld fák, bokrok, hegyek, gyönyö­rű épületek és lakóházak, barát­ságos, segítőkész spanyol úriem­berek teszik teljessé a spanyolok őrült, mégis harmonikus vüágát. Az emberek hihetetlenül energi­kusak, mondhatni tűzrőlpattan­tak, le sem tagadhatnák, hol lát­ták meg a napvilágot. Galícia part­jai az Atlanti-óceán mentén hú­zódnak, elképesztő látványt nyújt­va: homokos part, kagylók, sziklák, hatalmas hajók és a hasu­kat nap mint nap süttető hölgyek és urak fogadják az arra látogató­kat. A híres spanyol éttermek lehe­tőséget kínálnak a külföldi turis­táknak, hogy megismerkedjenek a spanyol konyha remekeivel, töb­bek között a gazpachoval (hideg zöldséglevessel) vagy a chocolate con churrosszal, ami egy csokolá­dés édesség patkó alakú tésztával. Az arra kialakított helyeken akár egy igazi corrida de torost, vagyis bikaviadalt is megtekinthetnek a vendégek. Spanyolországról órákat lehet­ne mesélni, hiszen történelmi múltja és kultúrája is igen gazdag. Amit bizton állíthatok: Spanyolor­szág olyan, mint egy mágnes. Ha valaki egyszer oda beteszi a lábát, rögtön megérzi a spanyol élet lé­nyegét és soha többé nem tud el­szabadulni a vonzásköréből. Aho­gyan én sem tudok elszakadni az emlékeimtől, Spanyolország min­dig visszaránt, újra és újra... ■ Tóth Brigitta, 12. d Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskola I Hosszú hét vége Ahol még a fű is zöldebb... Egyik forró nyári napon a csa­láddal megbeszéltük hogy eluta zunk egy hosszú hét végére az Al­föld közepére. Miért pont az Alföl­det választottuk? Egy meleg vizű fürdőre vágytunk. A családdal vi­tatkoztunk, keresgéltünk az interneten a szálláshelyek után, végül megtaláltuk a megfelelő he­lyet, Túrkevét Eljött a nagy nap, amelyet any- nyira vártam. Már reggel 10 óra­kor lenn voltunk az Alföldön, el­foglaltuk szállásunkat, s kimen­tünk a közeli strandra, amely él­ményfürdő is egyben. Délután há­rom körül leesett a nagy alföldi zivatar, ahogy a mondás is tartja: az ég a lölddel ért itt össze. Másnap elindultunk „világot” látni. Első úti célunk Mezőtúr volt, majd innen ellátogattunk komp­pal Szarvasra. Átkeltünk a Körö­sön, és megérkeztünk Szarvasra. Megnéztük az arborétumot, a Pe­pi-kertet, itt rengeteg Iá és külön­leges növény található. Ez a kert egy kastély körül terül el, a kastély most múzeum is egyben. Kertláto­gatás után meglátogattuk a híres­nevezetes uszodát. Este elmen­tünk a vendéglátónkhoz egy alföl­di vacsorára. A tipikus alföldi há­zakat zsúptető borítja, fehérre má­zolt agyagfalak, pici ajtók és ablakok jellemzik. A szoba telje­sen korhűen volt berendezve, s volt benne egy búbos kemence is, amit én életemben először láttam, ez számomra nagyon nagy él­mény volt. A következő úti célunk a körösi duzzasztógát meglátoga­tása volt. A nyaralásunk utolsó napját egy jó bulival zártuk - tánc, karaoke, s még sok minden bele­fért az este folyamán. Vasárnap indultunk hazafelé, magunk mö­gött hagytuk az alföldi „vadregé­nyes” tájat. Nekem nagyon tet­szett az alföldi emberek vendég­szeretete, kedvessége. ■ Katzenbach Petra, 11. b Váci Szerintem az emberek többsé­ge szeret utazni, főleg akkor, ha oda utazhat, ahová szeretne és ahol jól érzi magát. Vannak olyan emberek, akik gyakran utaznak külföldre, de vannak olyanok is, akik számára a ma­gyar tenger, a Balaton jelenti a kikapcsolódást. Én még csak Szlovákiáig ju­tottam el az országhatáron túl, de van itt a határon belül is egy hely, amit nagy előszeretettel lá­togatok meg, most már évente többször is: Hajdúszoboszló. Ez a fürdőhely annyira más, mint az a pici falu, ahol én most élek. Itthon már megszoktam a dom­bokat és a hegyek vonulatait, de amikor oda utazom, egyetlenegy apró dombot sem találok. A sze­mem elveszik a hatalmas tájban, sosincs vége a messzeségnek. Az egész olyan végtelen, hogy a hegyvidéki ember kicsit furán érzi magát. Én azonban nagyon szeretek ott lenni, talán pont ezért. Az emberek is teljesen mások, mint felénk. Ahogy sé­táltam Hajdúszoboszló utcáin, valahogy úgy éreztem, mintha otthon lettem volna, mintha ott lenne az én szülőhazám. Van, aki - velem ellentétben - csak a világszínvonalú gyógyfür­dőkomplexuma miatt jár oda ki­kapcsolódni. Nekem a strand kö­zelébe sem kell mennem, hogy jól érezzem magam! Elegendő az is, ha az ottani friss levegőt szív­hatom és andaloghatok Szo- boszló híres sétálóutcáján. Ahogy a tájban és a környe­zetben, úgy az emberek közössé­gében is elveszik a tekintetem. Sok érdekes és nem hétköznapi ember él ott - mégis valahogy a többiek elfogadják őket, nem úgy, mint nálunk. Ott az sem baj, ha valakinek lila a haja, netán elektromos rollerral megy kora reggel munkába. Itt Nógrád me­gyében, a mi falunkban ilyesmi­ről az emberek napokig, hetekig beszélnének és kinéznék maguk közül, aki erre vetemedik! Valami miatt úgy érzem, hogy az én jövőm ott van elrejt­ve Hajdúszoboszlón. Remélem, a Jóisten segít abban, hogy oda tudjak egyszer költözni és ott éljem az életemet. Én kívánom mindenkinek, hogy barangolá­sa során találja meg azt a he­lyet, ahol testi és lelki békét is lel, hiszen e kettő a legfonto­sabb a világon! ■ Tóth Nikoletta, 12. d Táncsics SÉTA című összeállításunk cikkei lapunk honlapján (www.nogradmegyeihirlap.hu) is olvashatók.

Next

/
Thumbnails
Contents