Nógrád Megyei Hírlap, 2006. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
2006-11-04 / 258. szám
4 2006. NOVEMBER 4., SZOMBAT KULTÚRA „Szép élet volt Selmecbányán...” Sisák Imre Pásztó polgármestere koccint Diósi Jánossal, balra Székyné dr. Sztrémi Melinda, a házigazda városvezető S nem kevésbé Salgótarjánban, a Kohász Művelődési Központban évtizedeken át. Még akkor is pezsgett ott a kulturális élet, amikor négy vadászkürtös - egy finnországi élményen felbuzdulva - elhatározta, hogy fúvós kamaraegyüttest alakít. Ez 1981-ben, éppen egy negyedszázaddal ezelőtt történt, nem függetlenül a városban akkor már huszonhat éve működő intézményes zeneoktatástól, a nagy múltú Kohász fúvószenekar lététől és az 1878-ban létesült, igencsak patinás - sokak által még manapság is csak „01vasó”-nak hívott - ház sokoldalú művészeti tevékenységétől. A színpadon a huszonöt éves Akkord kohász fúvóskisegyuttes Nem véletlenül emlegette e művelődéstörténeti tényeket a születésnapi hangverseny előtti ünnepi köszöntőjében Székyné dr. Sztrémi Melinda, Salgótarján megyei jogú város polgármestere sem, amikor méltatta az 1996 óta Akkord nevet viselő, kohász fúvóskisegyüttes szerepét a város zenei, szélesebb értelemben közművelődési életében. Elismerő szavainak, jókívánságainak befejeztével az önkormányzat nevében Salgótarján-emlékér- met adott át a jubiláns, a 2002- ben Nógrád megye Madách-díjá- val is kitüntetett zenekarnak. A Váczi Gyula Művészetoktatási Intézmény, a zeneiskola nagytermében tartott rendezvény keretében értelemszerűen elsősorban az Akkord nyújtott ízelítőt egyéni stílusából, gazdag- a komolyzenét és a könnyedebb, szórakoztatóbb műfajokat, örökzöldeket egyaránt képviselő- repertoárjából, de viszonylag nagy számban felléptek az együtteshez kötődő barátok, vendégszólisták és más művészeti csoportok is. Köztük volt Bartus Réka (oboa), Szabóné Tóth Emília (zongora), Gebhardt Zsuzsa (ének), Nagy Ágnes és Parádi Ozsváth Vivien (fuvoladuó), Diósi Tamás (orgona), a salgótarjáni rézfúvóskvintett, a Kodály Zoltán Általános Iskola kórusa Kaposi Ida vezényletével és a bányász-kohász dalkör, amelyet Diósi János és Rozgonyi István felváltva vezetett. Ez utóbbi, 2003-ban alakult énekcsoport szinte már családtagnak számít az Akkord életében, hiszen az általuk, illetve a közösen előadott számok teljes szinkronban vannak a zenekar egyik fő céljával, a több évszázados bányászkohász dalkincs őrzésével, a szakmai és diákhagyományok ápolásával. Ebből az örökségből származik a fentiekben idézett és természetesen a hangversenyen is elhangzott „Szép élet volt Selmecbányán, abiza...” kezdetű, kellemes dallamú, nosztalgikus hangulatú dal is. A modern technika és Brun- czel Tibor hozzáértő, igényes munkája révén elevenedtek meg az Akkord vendégszereplésének emlékezetes percei az idei megyei vadásznapon Alsótoldon. A kivetítőn azonban fájdalmas, szomorú képek is megjelentek. A „Velünk vagy...” című összeállítás a közelmúltban fiatalon elhunyt zenetanárra, kollégára, a jó barátra, Bérczesné Balogh Ágnesre emlékezett illetve emlékeztetett mély részvéttel és emberséggel. Ellentétes előjelű volt a program egy másik betétje, a zenei játék isJ amely keretében Kocsár Miklós „Varázsdoboz” című fuvolajátéka két tételének kellett címet kitalálni. A javaslatokat a taps erejével lehetett elbírálni. A közönségnek a „Fáradt maci” és a „Lopakodó macska” variáns tetszett a legjobban. A nyertesek stílusosan az Akkord CD-jét kapták ajándékba. A finálét - a „Gaudeamus igitur”-t és a ráadást - a „New York, New York”-ot - együtt muzsikálta és énekelte az ünnepelt zenekar valamennyi meghívott vendégével, majd a temperamentumos „Rá- kóczi-induló” hangjaira vonult ki az előcsarnokba, ahol a megjelentek teljes körében Sisák Imre, Pásztó polgármestere mondott pohárköszöntőt, tekintve, hogy a zenekar művészeti vezetője, Bartus László pásztói, sőt a városházán dolgozik. Az est háziasszonya, műsorvezetője Patakiné Kemer Edit volt, aki személyes, bensőséges hangvételű stílusával ugyancsak hozzájárult a telt házat vonzó, a 200ó/2007-es évadban első bérleti hangverseny sikeréhez. Az Akkord - amelynek jelenlegi törzstagságához Bartus László, Diósi János, Nagy Ágnes, Patakfalvi Zoltán és ifi. Patakfalvi Zoltán tartozik - jelentős mérföldkőhöz érkezett a jubileumi koncerttel, s egyáltalán az eltelt huszonöt évvel, amely egy művészeti csoport esetében igazán tekintélyes kornak számít. A negyedszázad során a vadászkürtös kvartett nem kevesebbet mint 79 ezer kilométert utazott és csaknem kétszer kerülhette volna meg a Földet. Ezt ugyan nem próbálták meg, de így is nagyon sokfelé jártak vendégszerepelni. Első hangversenysorozatuk, az „Élő zenét az iskolákba” keretében főként a környező településekre jutottak el, majd az 1995-ös sárospataki nyári zenei tábor következett. Külföldre - az olaszországi Vigarano Mainardába, Salgótarján testvérvárosába - először 1997-ben jutottak el. Ezt szlovákiai és ausztriai turnék követték. Az utóbbi években szoros kapcsolatokat alakítottak ki a határainkon túl élő magyarokkal. A 2004-es zenei táborukban vendégül látták a kolozsvári Szikra együttest és a Balaton partján, valamint a budai várban közös fellépésük is volt. Gyümölcsöző együttműködést ápolnak a füleki művelődési házzal és az erdélyi óradnai magyarság képviselőivel. Az Akkord 48 ezerre saccolja azok számát, akik meghallgatták szereplésük 278 órára, azaz 35 munkanapnyira taksált tiszta műsoridejét. A közönség nagyságrendjéből az is következik, hogy a zeneiskola hangverseny- termében - a születésnapi koncert színhelyén - több mint egy esztendeig tarthatnának telt házas előadásokat. A legimponá- lóbbnak azonban talán mégis a szlogenjükben szereplő összevetés számít, amely szerint 1 percnyi fellépéshez hatvanszor több, azaz 1 órai próba szükséges. Ugyancsak példaszerű az az elvük, hogy nincs az a kevés, amiből nem lehetne adni. Ennek szellemében támogatják például a régi értékek megőrzését és a fiatal tehetségeket, a jövő művészjelöltjeit. Ez utóbbi törekvéseik legalább annyira dicséretesek, mint amennyire figyelemre és elismerésre méltó a város és a megyei zenei, kulturális életében immár hosszú ideje betöltött küldetésük. ■ Csongrády Béla Az ünnepi est egyik vendége a 2003-ban alakult bányász-kohász dalkör A kultúráról és a történelmi igazságtételről tette, majd a világsztár Gilbert Becaud-t idézte meg, aki 1977 májusában Salgótarjánban tartott hangversenyt. Sulyok László elmondta, hogy a napilapnál akkoriban rengeteg faluszociográfiát, szocialista brigádriportot kellett készíteniük. - A kultúráról faggatóztunk a munkapadok között, ami azért elég disszonánsnak tűnt - tette hozzá. A vallásosság témája mindig is izgatta. E tárgyú írásai közül kettőből olvasott fel. 1989. április 15-e nagyon fontos dátum a megyei sajtó történetében. Akkor jelent meg Bandúr Károly és Horváth István összegző írása az 1956. december 8-i salgótarjáni sortűzről. Azóta vált közismertté, hogy ez volt Salgótarján legsötétebb napja. Ettől kezdve már az újságírók is tollúkra tűzhették e - 33 éven át - tabutémát. Ezzel a felvezetéssel tért át Sulyok László felolvasó- estjének drámai befejező részére, amelyben az 1956. október 23-ai forradalom és szabadság- harc valamint, a december 8-i salgótarjáni sortűz történetének egyes részleteiről szóló írásaiból, elemzéseiből és interjúiból olvasott fel.- Az 1956-os forradalom és szabadságharc történetéről ma már sokat tudunk, ám nem eleget - Sulyok László 2002-ben leírt e megállapítása - sajnálatos módon - négy évvel későbbi felolvasóestje után is helytálló. Miként Jecsmenik Andor - Koncsek András által a felolvasóest méltó zárásaként elmondott - verse, a „Ne álmodj nép!” is hordoz magában igazságot. ■ Baráthi Ottó Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Nagyon gyors, de az ugrótechnikáján még csiszolni kell. ” Szerencsés nyertesünk: Berze Gábor Tamás Homokterenye, Kossuth út. 160. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését november 9-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (St., Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át! A forradalom és szabadságharc 50. évfordulója jegyében köszöntötte a megjelenteket a felolvasóest-sorozat legutóbbi rendezvényén Pádár Lászlóné, a TEMI megyei könyvtárának igazgatója. Répásiné Szabó Katalin könyvtáros Márai Sándor „Mennyből az angyal” című versét olvasta fel, majd az est vendége, Sulyok László tanár, újságíró kapott szót és figyelmet. Az előadó az est első részében sajátos szerkesztésben - felhasználva az 1987-ben készült személyi anyagának egy részét - vázolta fel fiatalkori életútja újságírói pályájához vezető szakaszának egyes állomásait. Bemutatkozásként elmondta - többek között - hogy magyar-történelem szakos tanárként Salgótarjánban először muzeológusként helyezkedett el, majd a megyei művelődési központban művészeti előadóként dolgozott. Első írásait 1968-tól még a szegedi egyetem lapjai közölték, 1972-től van jelen a megyei sajtóban. 1973 februárjában került a „Nógrád” című megyei napilaphoz, ahol kezdetben gyakornokként, majd munkatársként dolgozott. Volt kulturális rovatvezető, szak- szervezeti titkár és a MÚOSZ megyei titkára, vezetett újságíróstúdiót, míg végül a lap főszerkesztője lett. Sulyok László leginkább hozzáférhető írásaiból szemezgetett. Először a Palócföld 1972/4 számában megjelent Dózsa forra- dalmiságáról szóló írásából, aminek megjelenését Kojnok Nándornak is köszönhette. Illyés Gyula Dózsa-drámájának elemzéséből vett sorok után a Csomós Mari színésznővel készült - aNógrádban 1972 utolsó napján megjelent - beszélgetéséből olvasott fel néhány sort. A dalkultúra világából - más kiválóságok mellett - Ruttkay Évát, Vámosi Jánost, Záray Mártát emlíSulyok László volt a felolvasóest-sorozat legutóbbi vendége
