Nógrád Megyei Hírlap, 2006. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

2006-11-15 / 267. szám

2 2006. NOVEMBER 15., SZERDA PÁSZTÓI NAPLÓ Reform, de hol vannak a betegek érdekei? Manapság az országos és helyi média vezető híre­ként szerepel az egészségügyi reform, a magyar egészségügy átalakítását célzó törvénytervezetek parlament részére történő benyújtása. Sokféle hír kapott szárnyra a pásztói kórház jövőbeni helyzetét illetően. Sisák Imrét, Pásztó város polgármesterét kérdeztük a jelenlegi helyzetről. K. L. Pásztó. - Úgy látszik tízévenként aktuális kérdésként vetődik fel a pásztói Margit Kórház léte, vagy nem léte. Az itt élők egészen biz­tosan emlékeznek még az 1995-1990-os tervezett kórház­bezárási akciókra. Hála Istennek a 10-11 évvel ezelőtti történé­sekre pozitívan tekinthetünk vissza, hiszen nemhogy megma­radt a kórházunk, hanem két ütemben közel 2,5 milliárd fo­rintos rekonstrukciót hajtottunk végre. Most azon­ban ismételten újabb viharfel­hők gyülekeznek a pásztói Margit Kórház felett - kezdte Sisák Im­re. - Ez év nyarán többször nyilatkoztam, hogy a pásztói Margit Kórház a pásztó­iaké. Nyüván ez jelenleg, de a le­hetséges változások után sem változik, már a tulajdonjogot Il­letően. Sokféle pletyka kering a kórház privatizációját illetően. Ezek rosszindulatú híresztelé­sek, sem én, sem az önkormány­zat újonnan megválasztott kép- viselő-testülete nem szándéko­zik olyan döntést hozni, amely a Margit Kórház tulajdonlását megváltoztatná. Azt azonban lát­ni kell, hogy a mostanság csak kapacitásszabályozási törvény- tervezetnek nevezett anyag jó néhány kórház esetében kriti­kus helyzetet teremthet. Ez azt jelenti, hogy azok a kórházak, amelyek kiválasztásra kerülnek az egészségügyi kormányzat ré­széről, semmiféle aktív fekvőbe­teg-ellátó tevékenységet nem vé­gezhetnének 2007. július 1-jétől. Egészen konkrétan, a mi félel­münk az, hogy a döntéstervezet alapján a pásztói kistérség mint­egy 34 ezer lakója és a más tele­pülésekről gyógyulni vágyó be­tegek Pásztón sem szülészeti, sem egyéb nőgyógyászati, sem sebészeti, sem belgyógyászati fekvőbeteg-ellátásban nem ré­szesülhetnének a pásztói Mar­git Kórházban.- Lát valamilyen megoldási le­hetőséget, illetve mi vezethetett idáig?- Én optimista ember voltam, vagyok és leszek, de úgy gondo­lom, hogy most valóban közvet­len veszély fenyegeti a kórházat, illetve az ott gyógyulni vágyó be­tegeket. Azt még tudomásul vet­tük, hogy korábban bevezették a volumenkorlátot és a degrésszív finanszírozást, amely forrásokat vont el a Margit Kórháztól. En­nek ellenére a kórházunk mű­ködését pénzügyi források hiá­nya nem gátolta. Ez év késő ta­vaszán azonban már nagyon ko­moly elvonásokról kaptunk hí­reket. Az első információk szerint havonta 2006. július 1- jétől az úgynevezett 95 százalé­kos volumenkorlát miatt 15 mil­lió forinttal tervezték csökken­teni a Margit Kórház egészség- biztosítási pénztári finanszíro­zását. Ez a volumenkorlát azt jelenti, hogy a kórházunk 2003. évi teljesítményének a 95 száza­lékát finanszírozták volna ré­szünkre. Nos a baj az, hogy egy úgynevezett kódkarbantartás alapján már csak a 2003. évi tel­jesítmény 82-84 százalékát fi­zetik meg részünkre. Ez konkré­tan azt jelenti, hogy 2006. október-november-december hó­napra várhatóan 18,2 millió fo­rinttal kevesebb forrást kapunk az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól havonta. Ez csak 2006-ban 54,6 millió forint for­ráskivonást jelent a Margit Kór­háztól az aktív fekvő, krónikus és járóbeteg-ellátástól. Ez önma­gában is tragikus és 2007-re 180-200 millió forint éves for­ráskiesést jelentett volna. Most azonban már az Egészségügyi Minisztérium honlapján olvas­ható az az előterjesztés, amely a kormány részére benyújtandó, „az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről” szóló törvényter­vezetet tartalmazza. Ez a törvény lesz hivatott eldönteni elfogadá­sa esetén, hogy mely kórházak végezhetnek aktív gyógyító ellá­tást és mely kórházak válnak krónikus, ápoló egészségügyi in­tézményekké. fül-orr-gégészeti ágy megszűn­tetését tervezik. A pásztói kór­házat pedig nemes egyszerűség­gel azon kórházak közé sorolták be, amely nem pályázhatna ak­tív ellátásra. Pásztón nem az a kérdés, hogy marad-e a szülé­séges. A kórház léte, vagy nem léte ezt követően a kormány és a parlament kezében van. A tör­vénytervezetre, amely a pásztói és jó néhány kórház sorsát fog­ja eldönteni, sajnos kevés ráha­tásunk van. velünkben is megírtuk. Az jól látszik, hogy az egészségügyi re­form eldöntött tény, mint főcsa­pás, de az egyáltalán nem mind­egy, hogy mindezt hogyan hajt­ják végre. Pásztó Nógrád megye másik két kórházával egyetem­Mindenki hallhatott már ar­ról, hogy lesznek úgynevezett súlyponti kórházak. Ezek alap­vetően a megyei kórházak, egy- egy megyében lévő speciális el­látást végző szakkórház, illetve a nagyobb megyékben több kór­ház is betölthet súlyponti kór­házi ellátó funkciót. Negyven- nyolc ilyen nevesített intéz­ményről tudunk, amelyek kö­zött például a békéscsabai váro­si kórház sem szerepel. Ugyanakkor a megmaradó ágy­számra a regionális egészség- ügyi tanácsoknál lehetne pályá­zatot benyújtani a kórházaknak. Most arról folyik a vita, hogy 2006. november 15-én milyen előterjesztés kerüljön a kor­mány elé. Az a változat, amely nevesíti azon intézmények kö­rét, amelyek még pályázhatnak aktív kórházi ágyakra, vagy az a változat, amely nem nevesítené ezeket, hanem a regionális egészségügyi tanácsokra bízná ezen kórházak megnevezését az ágyszámok elosztásával egye­temben. Azt, hogy melyik vari­áció győzedelmeskedik, még nem tudjuk, azt viszont igen, hogy az alternatíváktól függetle­nül 9000 aktív belgyógyászati, sebészeti, szülészeti, urológiai, szét és a nőgyógyászat, hanem az, hogy egyáltalán a krónikus ellátáson kívül marad-e aktív el­látó fekvőbeteg-intézmény. Pásztót és térségét tehát az a ve­szély fenyegeti, hogy az egész­ségügyi kormányzat megszün­teti a szülészet-nőgyógyászat, sebészet és a belgyógyászat ak­tív ágyainak fenntartásához szükséges finanszírozást. Mi lehet a kiút? - tehetjük fel a kérdést önmagunknak. A rö­vid távú pénzügyi problémák megoldására többféle lehetőség is kínálkozott. Ezek közül az el­ső annak a közös pályázatnak a benyújtása volt, amelyet kezde­ményezésünkre a salgótarjáni, a balassagyarmati és a pásztói kórház közösen nyújtottak be, az EÜM 6,5 milliárdos keretére 2006. október 20-ig. Az így el­nyerhető pályázati pénzeszköz 200 millió forint lehet. Erről egyébként 2006. november 15- ig dönt az egészségügyi minisz­ter. A másik intézkedés az ön- kormányzat által kezdeménye­zett átvilágítás, amelynek a vé­gén intézkedési terv került elfo­gadásra a bevételek növelése és a kiadások csökkentése érdeké­ben. Ez persze, még egyszer mondom, csak tűzoltáshoz elég­- Hogyan tovább, hiszen mégis­csak kíváncsi vagyok a jövőt ille­tően?- A törvénytervezet társadal­mi vitája során az egyik önkor­mányzati érdekszövetség kül­döttjeként kifejtettem abbéli vé­leményemet, hogy a regionális egészségügyi tanácsokra kelle­ne bízni a súlyponti kórházakon kívül elosztandó ágyszámok kórházak közötti megoszlását. Beszéltem arról a betegeket fe­nyegető kérdéskörről is, hogy jó néhány nógrádi, valamint az észak-magyarországi régióban lévő település lakói az 50, illetve 30 kilométeres ellátási körön kí­vül kerülnek. Gondoljunk csak bele laikusként, hogy milyen esélye van a túlélésre egy sziráki, bujáki, ecsegi lakosnak mondjuk szívinfarktus, agyvér­zés, vagy egy méhen kívüli ter­hesség esetében, ha a pásztói kórházban megszűnik az aktív ellátás és Salgótarjánba, Hatvan­ba, vagy más környékbeli kór­házba kell gyógykezelésre szál­lítani? Ezekben az esetekben nem félórák, órák, hanem né­hány perc is beláthatatlan egész­ségkárosodást okozhat a beteg­nek. Mindezeket a dr. Molnár La­jos miniszter úrhoz eljuttatott le­ben hajlandó egy egészséges kompromisszum megkötésére, amely struktúraváltást eredmé­nyezhet, de véleményem szerinl a jelenlegi kapacitásszabályozá­si törvény nem csak a 98 éve eredményesen működő pásztói Margit Kórházat és több száz dolgozóját érintené hátrányo­san, hanem a megye lakosságá­nak egészét. Itt szeretném még megemlíteni, hogy a kórház jü vőbeni működését segítendő eg> élő európai uniós pályázatunk van folyamatban, amelyet az Észak-magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács is támogatott, továbbá a pásztói kórház azon kevés fekvőbeteg-ellátó intézmé nyék közé tartozik, amely még ma is rentábilisan működik nincs szállítói tartozása, Illetve hitelállománya. Bízom abban hogy az egészségügy átalakítása és a 9000 aktív ágy leépítése csak egy elképzelés, amely a jó zan szakmai érvek hatására vál tozhat. Szeretném, ha 2008-ban a Margit Kórház fennállásának századik évfordulóját aktív gyó gyító intézményként ünnepel hetné Pásztó és térsége, s a Mar git Kórház közel 300 dolgozója - zárta mondandóját Pásztó pof gármestere, Sisák Imre. Hasznosról a megyeházára A megyei közgyűlés egyik alelnökévé választották Kriston Pétert, aki az elmúlt nyolc évben mint Pásztó alpolgármestere tevékenykedett. Vele beszélgettünk eddigi pályájáról és az új megbízatásáról.- Pásztón születtem munkás családban, az általános és közép­iskolát is helyben végeztem - kezdte Kriston Péter. - Az érett­ségi után Budapesten folytattam tanulmányaimat és 1990-ben szereztem diplomát az Állam- igazgatási Főiskolán. A kollégiu­mi éveket is beleszámítva kisebb megszakításokkal 12 évig ingáz­tam a főváros és a pásztói szülő­ház között, míg végül 1998-ban - alpolgármesterré választásom után - végleg hazaköltöztem. Most már több mint egy éve a hasznosi városrészben vásárolt családi házban élünk.- Munkahelyek?- Gyakorlatilag mindig a köz­ügyek, a közigazgatás és a poli­tika környékén tevékenyked­tem. A bátonyterenyei tanácsnál kezdtem majd évekig dolgoztam a Fidesz központi hivatalában, illetve a párt frakciójánál is. Az elmúlt négy évben pedig - az el­ső tiszteletdíjas ciklus után - fő­állású alpolgármesterként tevé­kenykedtem. Közben tapasztala­tokat szereztem a privát szektor­ban is, részben mint magánvál­lalkozó, részben mint reklám és pr-ügynökségek munkatársa, sőt egy ideig a Magyar PR Szö­vetség irodavezetője is voltam.- A család?- Négy éve vagyok nős. A fe­leségem asszisztens a pásztói rendelőintézetben, most még ott­hon van a kétéves kislányunk­kal. Egy nővérem van, ő pedig Budán él a családjával.- Mondhatjuk, hogy az önkor­mányzati tevékenységet kívülről is, belülről is jól ismeri?- Abban az értelemben feltét­lenül, hogy akár a Fidesznél, akár a pr-ügynökségnél szakér­tőként dolgozva az ország szá­mos önkormányzatával vagy ön- kormányzati vezetőjével volt szoros munkakapcsolatom. Ugyanakkor viszont jómagam is 1990 óta vagyok - egy ciklus ki­vételével - önkormányzati kép­viselő Pásztón, 1994 óta pedig folyamatosan a megyei közgyű­lés tagja vagyok. Mellesleg 2003 ősze óta a Fidesz önkormányza­ti tagozatának a megyei elnöki tisztségét is betöltőm.- A 16 éves önkormányzati múltjából milyen sikereket és ku­darcokat említene?- Pásztó esetében az egészség- ügyi és a szociális intézményi el­látó rendszer többlépcsős fejlesz­tése egyértelműen sikeres volt, bár a kórház épp most él meg a kormányzati intézkedéseknek köszönhetően egy válságos idő­szakot. A város százszázalékos szennyvízcsatorna-hálózatának a kiépülése szintén bármely ha­sonló település dicséretére vál­na. A testvérvárosi kapcsolat egyenletes fejlesztését szemé­lyes sikerként merem említeni. Kudarcnak kell viszont betud­nom, hogy még a kezdeti évek­ben nem sikerült gátat szabni néhány balul sikerült önkor­mányzati vállalkozásnak, továb­bá részben ennek következmé­nyeként a helyi'gazdaságfejlesz­tés terén komoly lépéshátrányba kerültünk. Megyei viszonylat­ban sokkal kiegyenlítettebbek voltak az egyes ciklusok, igazán „katartikus” élményeket pro vagy kontra is nehéz lenne ki­emelni.- A következő négy évben a me­gyei közgyűlés alelnökeként dol­gozik. Miként érinti ez a megbíza­tás? Hogyan lehet összeegyeztetni a pásztói képviselőséggel?- Nagy meg­tiszteltetésnek ér­zem, hogy rám esett az egyik vá­lasztás. Egyúttal egy nagy lehető­ségként tekintek rá, hogy erőmhöz mérten - az álelnökök közötti te­rületi alapú munkamegosztást is figyelembe véve - segítsem Pásztó és Bátonyterenye kistér­ség lakóinak, önkormányzatai­nak, civil szervezeteinek és vál­lalkozásainak az életét. A két megbízatás összeegyeztethető­ségéről pedig csak annyit, hogy én eddig is ahhoz szoktam, hogy egy munkanap nem csak nyolc órából áll, így minden csak aka­rat és munkaszervezés kérdése. Szűkebb pátriám, Pásztó é: Hasznos városrészének az ügye ire különösen oda szeretnék fi gyelni.- A munkája mellett jut-e ele gendő idő a családra, vagy egyél szabadidős-tevékenységre?- Be kell vallanom, hogy e; okozza a legnagyobb nehézsé get. Réka lányom számára külö nősen nehéz elfogadni, hogy a: apu bizony sokszor későn ér ha za és nem tudunk eleget játsza ni. Szerencsére a család megér tő és támogat. A maradék sza bad időmet a mára egyetlenkén megmaradt hobbim, a helytörté neti „kutakodás” és gyűjtögeté: tölti ki, mivel a fiatalkorombai űzött sakkozást és horgászás már korábban felhagytam. Töbl civil szervezetben is aktívan te vékenykedem és a pártbeli tiszl ségeímet ráadásként figyelemb véve nyugodtan elmondhatom hogy soha sem unatkozom.

Next

/
Thumbnails
Contents