Nógrád Megyei Hírlap, 2006. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

2006-11-13 / 265. szám

2006. NOVEMBER 13., HÉTFŐ 3 NÓGRÁD MEGYE Őszi tárlat, tizenötödször HÍRSÁV Véradás Szécsény. A városi Vöröske­reszt szervezésében önkén­tes véradást szerveztek no­vember 9-én, csütörtökön. Dr. Horváthné Németh Éva, a megyei véradók koordiná­tora elmondta, hogy 124-en adtak vért, s örül annak, hogy közöttük sok volt a fia­tal. A szécsényi mezőgazda- sági iskola diákjai közül, akik betöltötték a 18. élet­évüket, szervezetten vettek részt a véradáson. Fogadónap Salgótarján. November 14-én 15 órakor munkajogi, foglal­koztatáspolitikai és elhe­lyezkedési kérdésekben várja szakember az érdeklő­dőket az MSZP salgótarjáni irodájában. Előadás-sorozat Balassagyarmat, a „Kicsi Vagyok Én” Alapítvány és a Mikszáth Kálmán Művelő­dési Központ szervezésé­ben az Örökség Kulturális Műhely az örök emberi ér­tékek és a nemzeti értékek továbbvitelét megcélozva tíz részből álló előadás-so­rozatot indít. Az előadások sorát november 14-én 18 órakor Jankovics Marcell kultúrtörténész kezdi meg „Négy évszak szimbolikája” címmel a művelődési köz­pontban. Szenográdi Ferenc Szécsény. November 10-én, pénteken este a szécsényi mű­velődési központ galériájában megnyílt a XV. Nógrád megyei őszi tárlat. Az alkotókat, a nagy létszámú közönséget Smelkó Ist­ván, a ház igazgatója köszöntöt­te. Megköszönte mindazoknak a munkáját - alkotók, szervezők, rendezők, támogatók - akik hoz­zájárultak ahhoz, hogy a város­ban tizenöt éve megrendezésre kerülhet a képzőművészek őszi megyei seregszemléje. A meg­nyitóünnepségen a helyi Erkel Ferenc vegyes kar, Lévárdi Beá­ta karnagy vezényletével, a Bar- tók-évfordulóhoz kapcsolódva, a nagy magyar zeneszerző műve­iből összeállított zenei csokorral köszöntötték a szécsényi őszi tárlatot. Radácsi László, a művelődési ház egykori igazgatója, aki 15 év­vel ezelőtt azonosult Czinke Fe­renc grafikusművész javaslatá­val, s megvalósították az őszi tár­latot, nyitotta meg a kiállítást. Felidézte a 15 évvel ezelőtti em­lékeket, a szakmai ambíciót, a tettrekészséget, az álmokat, amelyben egy kisvároshoz mél­tó szellemi, közösségi élet kör­vonalazódott. Szólt a minden­napok során felmerülő finanszí­rozási gondokról, az álmok meg­valósítását segítő különböző kö­zösségek, személyek anyagi támogatásáról. Hangsúlyozta, hogy az elmúlt másfél évtized alatt, az őszi tárlat legfőbb támo­gatói maguk a művészek, az al­kotók voltak. - Egy kiállítás nem más, mint a művészek által köl­csön adott alkotások szemléje, a művészek által térítésmentesen kölcsönzött művekre számítható rendezvény. - A művészek mun­kájáról szólva, azt mondta - ők azok, akik látják egy pillanatban az idő egészét. Látják egy táj részletében az egész természe­tet, látják a modell arcvonásai­ban a jellemet. Meglátják a har­móniát vagy annak hiányát, a vi­lágunk történéseiben. Látják, s a műveik által látatják velünk. Az ünnepélyes megnyitón át­adták a díjakat. A Nógrád Me­gyei Önkormányzat díját, Tar Ró­bert salgótarjáni alkotó kapta. Szécsény város önkormányzatá­nak díjazottja, a város szülötte, a képzőművészeti egyetem hallga­tója, Csábi Ádám. Simon Réka, salgótarjáni alkotó városának önkormányzati díjában része­sült. A pásztói Stadler Árpád, Mátraalja városának önkor­mányzati díjazottja. Bátony- terenye város önkormányzata két alkotóját is díjazta, B. Hor­váth Lászlót és Osgyáni Lajost. A balassagyarmati város önkor­mányzatának díját, a város alko­tója, Bacsúr Sándor vette át. A XV. őszi tárlatra benyújtott alkotásokat Shah Gabriella mű­vészettörténész és Csemniczky Zoltán szobrászművész zsűriz­ték. Egy alkotónak maximum két művét állították ki. A kiállí­tás Bakos Ferenc szécsényi gra­fikusművész munkája. A megnyitó befejezéseként le­vetítették Kovács Bodor Sándor alkotását, a II. Arcus Temporum (Időívek) Pannonhalmi művé­szeti fesztivál című filmjét. R7W iŰN A díjazottak: Bacsúr Sándor, Horváth László, Tar Róbert, Osgyáni Lajos, Simon Réka, Stadler Árpád, Csábi Ádám A derű ereje (Folytatás az 1. oldalról) Nógrád megyei népdaléneklési versenyt a zenetörténész tisztele­tére. - Bár Egerben született, ő volt az utolsó pásztói ciszterci perjel, s a város ezer szállal kötő­dik hozzá és teljes mértékben magáénak vallja páratlan szemé­lyiségét Reméljük, ma örömmel tekint le ránk az égi hazából, hi­szen törekszünk arra, hogy mél­tón szolgáljuk emlékét - fogalma­zott a városvezető, kinek szavait követően dr. Tan Lujza és dr. Tóth Margit zenetörténészek, Kerekes Károly nyugalmazott ciszterci apát, Szende László történész és Mezei János karnagy beszéltek a gregorián zene és a népzenetudo­mány kiváló művelőjéről. A visz- szaemlékezésekből kirajzolódott: Rajeczky Benjamin a derű, a jó­akarat, az életkedv, a bizalom, a bölcsesség erejét hordozta magá­ban. - Nem tetszelgés, játszado­zás volt e derű, hanem komoly­ság és mélység, szinte a szentek és a lovagok erénye. Fényhozó de­rű, minden művészet leglényege, az Isten derűje - idézte Hermann Hesse Nobel-díjas regényét, az Üveggyöngyjátékot dr. Tari Lujza, s a regénybeli hősről, Magister Ludiról szólva kifejtette: meny­nyire igazak e megállapítások Rajeczky Benjáminra vonatkoz­tatva is. A fiatalember Egerből került Pásztora, ahol apja az uradalom­ban dolgozott. Zircen döntött az életre szóló szerzetesi hivatás mel­lett. 1917-ben lépett be a rendbe, s az idő tájt már magas szinten ve­zette az ottani gregorián kórust is. Innsbrucki zenetörténeti és teoló­giai tanulmányai befejeztével kö­zépiskolai tanár lett Budapesten. Ekkor szövődött mély és mérföld­kőnek tekinthető kapcsolata Ko­dállyal, akinek 1960-tól közvetlen helyettese lett az MTA népzene- kutató csoportjában. Kodály ha­lála után tíz évig vezette a csoport munkáját. - Akkoriban egy szer­zetes pap nem állhatott akadémi­ai intézmény élén, így Rajeczky Benjámint 1970-ben nyugdíjaz­ták, de ő haláláig segítette az MTA Zenetudományi Intézetét mint nyugalmazott főmunkatárs - me­sélte az egykori munkatárs és ta­nítvány, Tari Lujza, aki - akárcsak a többi méltató - nem győzte hangsúlyozni a zenetudós szere­tetteljes közvetlenségét, emberi nagyságát. A beszédeket követően rövid hangversenyre került sor, melyen a helyi zeneiskola tanárai és diák­jai is közreműködtek, majd Gaál István a tudós papról készült film­jét vetítették le. Pásztó városa a ze­netörténész egykori lakhelyénél és sírjánál a kegyelet virágaival tisztelgett a nagyhírű szerzetes emléke előtt. Eszem-iszom Márton-napon Sz. A. Báma. Szombat délelőtt vidám Márton-napi felvonulás kezdő­dött Bárnán, mely a falu presz- szója elől a község főutcáján ha­ladt végig, s el lehet mondani: már a déli órákban is felfokozott volt a hangulat. A kocsin Tóth Károlyné polgár- mester és a testületi tagok is he­lyet foglaltak. A bárnai asszo­nyok falujuk hagyományos vise­letét öltötték magukra: rakott szoknyát, fehér blúzt, s a téli nagykendőt. A mátraszelei lova­sok kísérték a menetet. Egy var­rott liba jelképezte: Márton nap­ját ünnepli a falu népe. Na per­sze, nem csak ez a liba emlékez­tetett a jeles napra: a presszóban szorgos asszonyok tüsténkedtek: hagymás libazsíros kenyérrel, tepertővel vendégelték meg a be­térőket, s mindehhez pálinka, bor is dukált. Szabó Julianna könyvtáros el­mondta: tizenöt-húsz évvel ez­előtt még nagy ünnepet jelentet­tek a falu életében a szüreti mu­latságok, de aztán azok rendre elmaradtak: ünnep nélkül ma­radt Bárna. Idén szeptemberben rendezték meg az első falunapot óriási sikerrel - jelezve azt, hogy az embereknek igénye van az ef­fajta, összetartozást kifejező él­ményre. A falunapon a bárnai asszonyok és borászok egyesüle­te asszonykórust hozott létre Sza­bó Gyuláné szervezőmunkájá­nak köszönhetően, s ekkor szüle­tett meg az ötlet: hagyományt kí­vánnak teremteni a Márton-nap megünneplésével is. A tél küszöbén újra össze­gyűlt tehát a község népe: a fel­vonulást követően az asszonykó­rus ismét színre lépett, s az egész napos eszem-iszom mel­lett bordalversenyre, tűzugrásra is sor került, s természetesen a mulatságot megkoronázó bál sem maradhatott el. A segítést választották hivatásul A szociális munka napját ünnepelték- Isten éltesse a szociális és gyermekvédelmi dolgozó­kat! - hangzott el a Nemzeti Család- és Szociálpoliti­kai Intézet Képzési Központjában megrendezett ün­nepségen a szociális munka napján, november 10-én, pénteken, ahol átadták a Salkaházi Sára-díjakat, illet­ve az intézményi elismeréseket. Sz. E. Salgótarján. A programot Sisák Imre, Pásztó polgármestere, a megyei közgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának el­nöke vezette. A rendezvényen kö­szöntőt mondott Forgó Györgyné, a Szociális és Munkaügyi Mi­nisztérium szociálpolitikai ál­lamtitkára. „- Ma, a segítő kezek ünnepén elismeréssel kell szólni a szociá­lis munkát végzőkről, a segítést hivatásul választó szakemberek­ről, akik a társadalom élő lelkiis­meretévé váltak. A nehézsorsú- ak, a reményvesztett kapaszko­dók, a félelemben élő gyermekek segítői ők - fogalmazta meg az államtitkár. Idén a megyei közgyűlés egy­hangú döntése alapján Salkaházi Sára-díjban részesült Demus Iván, Horváth Ferencné, valamint a ludányhalászi Ipolypart Ápoló­gondozó Otthon és Rehabilitációs Intézet ül. számú gondozási egy­ségének egészségügyi csoportja. A díjakat Becsó Zsolt, a megyei közgyűlés elnöke adta át. A díjazottak méltatásakor el­hangzott: Demus Iván, a rendez­vénynek otthont adó intézmény igazgatója szociológusként, szo­ciálpolitikusként két évtizede dolgozik a szociális, illetve a gyermekvédelmi ellátás terüle­tén. Nevéhez kötődik a szociális munka napjának kezdeményezé­se, amely Nógrádból kiindulva vált országos eseménnyé, a szak­ma ünnepévé. Országosan és nemzetközi szinten is elismert szakember, aki közel egy évtize­de szervezi és koordinálja a hazai szakemberek külföldi tapaszta­latcseréjét. Kezdeményezésére alapította meg a megyei közgyű­lés a Salkaházi Sára-díjat, amely a megyében a szociális és gyer­mekvédelmi területen dolgozó, kiemelkedő munkát végző sze­mélyek és csoportok elismerését szolgálja. Horváth Ferencné, a bátony- terenyei Ezüstfenyő idősek ottho­na jogelődjénél, a szentkúti szoci­ális otthonban kezdte a munkáját 1971-ben. Tudását felsőfokú veze­tési és szervezési ismeretek meg­szerzésével bővítette. Munkáját lelkiismeretesen, pontosan vég­zi, az ellátottak és a dolgozók megbecsülése mellett. Harminc­öt évi szociális munkája most méltó elismerésben részesült. A ludányhalászi Ipolypart Ápoló-gondozó és Rehabilitációs Intézetében hét gongozási egy­ség működik, amelynek III. egy­sége a fekvőbeteg-részleg, ahol időskorú, teljes ellátást igénylő pszichiátriai betegek tartózkod­nak. A dolgozók többéves, ösz- szeszokott kiemelkedő szakmai munkája, az ellátottakhoz való empatikus, szeretetteljes hozzá­állás példaértékű. A kollektíva nevében Puszta Károlyné osztály- vezető főnővér vette át a díjat. Intézményi elismerésben ré­szesült a megyei gyermekvédel­mi központ munkatársa, Tersz- tyánszki Rudolf, valamint a Kré­takör Alapítvány létrehozója és a felsőpetényi gyermekotthon tá­mogatója, Giovanni Alesi. Ugyan­csak intézményi elismerésben részesült a balassagyarmati Re­ménysugár otthon munkatársa, Szabó Gáborné, valamint a ber- celi ápoló-gondozó otthoni kollé­gája, Bogdán Ferencné. Mind­emellett a rendezvényen osztot­ták ki az „Európa miénk is" című nemzetközi kiállítás magyar al­kotói között az elismeréseket. Demus Iván (balra) Becsó Zsolttól vehette át az elismerést

Next

/
Thumbnails
Contents