Nógrád Megyei Hírlap, 2006. október (17. évfolyam, 231-255. szám)
2006-10-31 / 255. szám
2 2006. OKTÓBER 31, KEDD SZÉCSÉNYI NAPLÓ Gazdasági szférából a politikába Szécsény. Nógrád Megye Közgyűlése az alakuló ülésén az egyik alelnökének Varga Bélát választotta, aki a szécsényi képviselő-testületnek is tagja. A fiatal, ambiciózus politikust az elkövetkező négy év megyei és szécsényi munkájáról kérdeztük. Szenográdi F.- Rólam sokan tudják, hogy az üzleti szférából kerültem a politikai életbe - kezdte a nyilatkozatát Varga Béla. - Azt mondhatom, hogy a gazdaságban eltöltött 12 év kialakította bennem a versenyszellemet. Aki a gazdaság területén dolgozik, az tudja, hogy ez egy „gladiátorvilág”, ahol csak a magunk talpraesettségén, ügyességén, felkészültségén tudunk előbbre jutni. Természetesen kell hozzá a csapatszellem, az együttműködési készség és a támogató háttér. Ismert dolog, hogy a gazdasági élet szereplői közül többen áttértek a politika területére. Ha csak a kormányzati munkát vesszük alapul, Káka miniszter úr és többen is, korábban a gazdaság területén tevékenykedtek. Az a meglátásom, hogy ami az üzlet világában jól működik, azt egyéb területen - mint például a közigazgatás - is lehet hasznosítani. Az elmúlt két ciklusban tagja voltam a megyei közgyűlésnek (ahol jól felkészült és kiválóan irányított apparátust ismerhettem meg), s négy évig Szécsény város képviselő-testületének, ahol az alpolgármesteri teendőket láttam el. Az ott szerzett tapasztalataimat a gazdasági élet ismereteivel ötvözve, remélem a mostani munkámban is jól tudom majd hasznosítani. A közgyűlési munkamegosztáson belül már körvonalazódik az elnöki és az alelnöki feladatok ellátási területe. Választókerületi körzetenként fogunk működni. Úgy gondoltuk, hogy a munkamegosztásban mindenki a saját területére fog koncentrálni. így Szécsény és térsége az én feladatom. Bőven van tennivaló. A Heti Világgazdaságban is olvashattuk, hogy a pályázatokon az országnak a szécsényi kistérsége kapta ebben a régióban az egyik legkevesebb támogatást. A körzetünket járva mi magunk is tapasztaljuk, hogy az a bizonyos „nagy jólét” nincs jelen a hétköznapjainkban. Áttekintjük a jelenlegi helyzetet, mit hagytak ránk az elődeink, feltérképezzük, hogy mik a legfőbb problémák, miben kell gyorsan lépnünk. Mindig is köztudott volt rólam, hogy a kompromisszumok híve vagyok, rugalmasan igyekszem a dolgokat kezelni. Elvem a jó csapatmunka, hiszen ezért voltunk és vagyunk hatékonyak a gazdasági életben is. Tudjuk, ígérni könnyű, de azt betartani nehéz. Nem szeretnék olyan ígéreteket tenni, aminek nincs realitása. Mindenki előtt ismert a kormánynak az az álláspontja, hogy az elkövetkező két évben drákói szigor lesz, az osztogatásra nem igazán lesz lehetőség. A bevezetett konvergenciaprogram igen drasztikusan érinti a családokat. Ebben a helyzetben, hogy ezt a periódust átvészelhessük, szükség van a józan gondolkodásra, együttműködésre. Mindnyájan érzékeljük, tudjuk, hogy ne- ] héz időszak következik. Azt tapasztaljuk, hogy igen nagy a közügyek iránti elégedetlenség. Az emberek nehezen vehetők rá, hogy környezetükért tegyenek valamit. Ezen nem kell csodálkozni, hiszen mindenki látja, mi zajlik a magyar politikában, az embereknek elegük van a hazudozásból, abból, hogy a politikai elit bort iszik és vizet prédikál. Konkrétan Szécsényről. Azt látom, hogy vannak jó dolgok, amit folytatnunk kell. Ilyen a város rekonstrukciójának a kettes üteme, a pályázatok, az intézményeinek felszereltségének a további fejlesztése. Ám van, amin változtatni kell. Magas a város költség- vetésének hiánya. Ha megvizsgáljuk a munkahelyteremtést, látjuk, hogy azt az elmúlt időszakban nem sikerült megvalósí- tani-indukálni. Tudom, hogy ez közvetlenül nem önkormányzati feladat, de a gazdasági élet szereplőit helyzetbe kell hozni, olyan feltételeket kell teremteni, hogy a szféra szereplőinek megérje munkahelyeket létrehozni. A városi médiakuratóriumot meg kell változtatni, ki kell szélesíteni. Mindenkinek lehetőséget kell biztosítani, hogy véleményét elmondja. A jobboldal részéről jogos kifogásként él, hogy ebben a helyzetben a városnak ne csak egy alpolgármestere legyen. Úgy érezzük, hogy a jelenlegi viszonyok között van annyi feladat, hogy két alpolgármester lássa el, főleg úgy, hogy a polgár- mester asszony felé beterjesztett általunk javasolt személy, dr. Havasi Zoltán lemondana a tiszteletdíjáról és társadalmi alpolgármesterként kívánna dolgozni, így a városnak nem kerül plusz- költségébe. Sajnáljuk, hogy ez a kérésünk nem talált fogadtatásra. Azt gondoljuk, hogy ez nem a közös kompromisszumra való törekvést szolgálja. Tudomásul vesszük polgármester asszony döntését, ez számunkra jelzés értékű. Hogy milyen négy évünk lesz, az csak rajta és az együttműködési szándékon múlik. Mi úgy gondoljuk, hogy az ön- kormányzati munkában felül kell emelkedni a pártálláson (ezt meg kell hagyni a parlamentre és a megyei közgyűlésekre), s a város érdekeit kell szem előtt tartani. Felekezeti meggyőződéstől függetlenül mindenldvel igyekszem együtt működni, ha ezt a másik fél is így gondolja és a város számára pozitív hatással bú. Egy jó palóc mondással szeretném zárni gondolataimat: „Az aki azt hiszi, hogy egyedül boldogul az téved, de az, aki azt hiszi, hogy a többiek nem boldogulnak nélküle, az még nagyobbat téved.” Rákóczi-oratórium Sz. Ferenc Szécsény. U. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem hamvainak hazaszállítása, magyarországi temetése 100 évvel ezelőtt, 1906. október 28-án volt. Az évfordulóra a balassagyarmati származású, ma Üllőn élő Merczel Erzsébet Rákóczi szellemiségéhez, történelmi nagyságához, emberi méltóságához illő, méltó, szép oratóriumot írt. Október 21-én, szombaton délután nagy várakozás előzte meg a mű szécsényi ősbemutatóját. A szereplők, a közönség ünnepi díszbe öltöztette lelkét. Az előadás előtt az irodalmi vénájú szerzőt, aki 36 éves koráig Balassagyarmaton élt, vezetője volt a Madách Imre irodalmi színpadnak, azóta több antológiában jelentek meg írásai, a ipű létrejöttének körülményeiről kérdeztem. Elmondta, hogy annak idején a szécsényi Bállá Tibortól, a Rákóczi Városa Alapítvány elnökétől kapott olyan forrásmunkát, ami II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazaszállításával, magyar- országi temetésével foglakozott, s méltatta a fejedelém történelmi nagyságát. Egyre inkább belső késztetést érzett az anyag irodalmi feldolgozására. Egymás után írta a verseket, amelyeket elénekelt. A dalokat magnón örökítette meg, s azokat szakember kottázta le. A sok-sok tanulmány, irodalom olvasása közben megszállottan dolgozott a szöveges részen, így alakult, formálódott a mű. Az oratórium szécsényi ősbemutatóját a Rákóczi Városa Alapítvány, annak elnöke, Bállá Tibor szorgalmazta, s teremtette elő az anyagi feltételeket.- Szécsény életében jelentős nap a mai. A történelem, a hagyomány, a kultúra, a fejedelem előtti tisztelgés napja. Büszkeség tölt el, hogy Szécsény adhat otthont az ősbemutatónak - mondta köszöntőjében Bállá Tibor, majd felsorolta és megkö- szöntötte a támogatók munkáját. A négyrészes oratórium első fejezete dokumentumokból áll, amelyet egyre több dal követ, a mű prózai részének egyharma- da dokumentum, a többi a szerző munkája. A Merczel Erzsébet által írt szöveg szépen illeszkedik az eredeti barokk szövegkörnyezetbe. Az ősbemutató szereplői: Farkas Vajk, Varsa Mátyás, Hajnal Kálmán, Ifjú Baki József, Laza Tamás, Póta Erzsébet, Merczel Erzsébet, a budapesti Hofbauer-Mezei Márta, narrátor a nagylóci előadóművész, Juhász Ákos. Közreműködött a szécsényi Erkel Ferenc vegyes kar, Lévárdi Beáta vezényletével, az üllői Zrínyi Ilona nyugdíjasklub kórusa, Dudinszky Balázs vezetésével, a Harmónia zeneiskola énekkara, Hofbauer-Mezei Márta vezényletével és az Árpád Fejedelem Általános Iskola pedagóguskórusa, Dudinszky Gézáné vezényletével. Zenei kísérők: tárogatón Szabó Gábor (Maglód), orgonán Tegyei Zoltán (Üllő), gitáron Dudinszky Balázs (Üllő). A díszletek luhász László és Sárdi Tibor munkái. Rendezte: Merczel Erzsébet és Varsa Mátyás. A nagy család mindennapi öröme Sz. F. Szécsény. Nincs az a közösség, amely annyi örömet, boldogságot, melegséget, szeretetet adna, mint a család. Vannak, akik azt mondják: a gyermekvállalás főleg az anya részéről komoly lemondást jelent, a nagycsaládosok esetében ez hatványozottan igaz.- Amikor az ember gyermekáldásra vállalkozik tudja, hogy mit vállal. Különösen igaz ez a harmadik, negyedik gyermek esetében. Az a véleményem, hogy részünkről ez nem áldozathozatal, ellenkezőleg, öröm és boldogság, a család semmivel sem pótolható öröme - fogalmazta meg Horváth Gyöngyi azt, amit érez, aminek a szellemében férjével, Horváth Lászlóval nevelik négy gyermeküket. A család öt évvel ezelőtt költözött Szécsénybe. Korábban Budapesten éltek, mindketten az ottani gyertyagyárban dolgoztak. A feleség beszerzési vezetőként, a férj is vezetői munkakört töltött be. A tulajdonos, amikor Szécsényben felépítette a gyertyagyárat, felszámolta a budapesti részlegét, kérte a Horváth családot: költözzenek Szécsénybe. A feleség hetedik éve gyesen van.- Jó állásom volt, szerettem a munkám, megbecsültek, éreztem, hogy fontos ember vagyok, szükség van rám. Ha most azt kérdezi, hogy hiányzik-e a munka, azt válaszolom, az minden ember számára fontos, most az én munkám a családom. Ha a legkisebb gyermekünk, Eszterke óvodás lesz, visszamegyek a munkahelyemre.- Most hogyan telik a Horváth család egy napja?- A férjemmel reggel hat órakor kelünk. Irány a fürdőszoba, majd a konyha, reggelikészítés, tízórai-csomagolás, közben a gyermekek ébresztése, mosdás, öltözködés, reggelizés. Réka megy a gimnáziumba, én a három gyermekkel az óvodába. Bendegúz és Zsoltika ott maradnak, mi Esztikével elmegyünk bevásárolni. Főzés, ebéd, majd lefektetem a kislányt Ilyenkor van egy kis időm a házimunkára, a vacsora előkészítésére. Aztán elmegyünk az óvodába a gyermekekért - foglalta össze a nap programját az anyuka. Este együtt van a család, a szülők a gyermekekkel játszanak, Réka a másnapi órákra készül. Mi az esti családi életbe tekintetünk be. A gyermekek elmélyültek a játékban.- Nem hiányzik a munka utáni baráti társaság, beszélgetés, esetleg a sörözés?- Nem az az alkat vagyok. Minden ember számára fontos, hogy teljes életet éljen. Számomra a munka, amivel megteremtem a családom számára az anyagi biztonságot, a családom, a feleségem, a gyermekeim, a velük eltöltött idő teszi teljessé az életemet. Ne gondolja, hogy mi elszigetelt életet élünk. Magunknakvaló emberek vagyunk. Nagyon gyakran kirándulunk, baráti társasággal sátortáborozni járunk - magyarázta a férj. Bendegúz, aki játék közben figyelte a beszélgetésünket, felpattant és elújságolta, hogy a nyáron a Balatonnál jártak. Zsoltika az erdőben tett kirándulások élményeit elevenítette fel. Mint később megtudtam, az édesapa országos tájfutóbajnokság második helyezettje volt, a természet szeretetét a gyermekei és örökölték.- Van egy kilencszemélyes autónk, így aztán nem okoz gondot a családi kirándulás - mondta az édesanya. Zsoltika az Eszternél lévő játékot szerette volna megszerezni. Az édesanya, akinek a lényéből sugárzik a gyermekszeretet, a türelem, pillanatok alatt békét teremtett a gyermekek között. Zsoltika szó nélkül békepuszit nyomott testvére arcára. Az édesanya kedvesen megjegyezte - előfordul közöttük a vita, de nagyon szeretik egymást, odafigyelnek a másikra, tudnak alkalmazkodni egymáshoz. Amikor Réka szabad ideje után érdeklődöm, Bendegúz elújságolta, hogy testvére a gimnázium 9. osztályába jár, szeret táncolni.- A balassagyarmati Vitalitás tánccsoportjában táncolok, de itt Szécsényben is tagja vagyok egy csoportnak - mondta a lány. A nagyszülők Érden laknak, de jó munkaszervezéssel megoldható, hogy a Horváth házaspár időnként színházba, hangversenyre is eljut. A család harmonikus, kiegyensúlyozott életet él. A gyermekek nyújtotta mindennapok apró, pici örömei, a felelősségvállalás, a törődés, az aggódás, az együttlét egysége teremti meg azt a belső érzést és harmóniát, amit úgy hívnak, boldog családi élet. Az est fő programja a közös vacsora, amikor hatan körülülik az asztalt. Ilyenkor felidézik a nap eseményeit, élmények kerülnek elő, a holnapot és a holnaputánt érintő kérdések fogalmazódnak meg. Majd közös játék, együttlét, amelynek mi is részesei voltunk, aztán fürdés, a lefekvés, a kicsik részére az anya vagy az apa részéről az elmaradhatatlan esti mese. Álom telepszik a gyermekek szemére. Miről álmodnak? Talán arról, hogy mennyire szereti őket az édesanyjuk, édesapjuk, milyen jó a testvérekkel együtt játszani, kirándulni, milyen remek dolog, ha valakinek több testvére van. Mindez nem álom, maga a valóság, Szécsényben a Báthory út 17-ben. Az én 1956-om Szécsény. A városban az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik vezető személye Klement Kornél, az akkori szécsényi járási tanács népművelési csoport- vezetője volt, az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karán tanult, munka mellett. A harmadéves hallgatónak jó kapcsolta volt a budapesti szellemi élettel. A forradalom leverése után feleségével, Nyikon Máriával nyugatra emigrált. Azóta Németországban él, ahol 1960-ban üzemgazdász-diplomát szerzett. A forradalom és szabadság- harc 50. évfordulójára adta ki „Az én szécsényi 1956-om” könyvét. Ezt írja: „Ez a könyvecske nem egy történelemkönyv, nem egy szépirodalmi mű, hanem egy emlékkönyv, amelyben a szécsényi forradalom utolsó résztvevője, kortárs és szemtanú, aki fél évszázada őrzi meghatározó eseményeinek mozzanatait, elmondja mindazt, ami kitörölhetetlenül megmaradt emlékezetében az utókor okulására”. A könyv bemutatja a forradalom ezerarcúságát, foglalkozik a forradalom és szabadságharc Szécsény és környékének eseményeivel; megrázó, szívbe markoló, ahogyan visszaemlékszik a szerző a menekülésre, amikor végleg búcsút mondtak a szülőföldnek. Megtudhatjuk, hogy Amerikai Egyesült Államok hogyan segítette a menekülőket, befogadó országokat. ír a szerző a beilleszkedés körülményeiről, a családjáról, foglalkozik a forradalom leverését követő megtorlásokkal. A szerző a könyvét fiataloknak, unokáinak, amíg élő és elhunyt '56-os társainak Szécsény közösségének ajánlja.
