Nógrád Megyei Hírlap, 2006. október (17. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-21 / 248. szám

2006. OKTÓBER 21., SZOMBAT SPORTTUKOR 15 Czene Gyula AZT SZOKTUK MONDANI, HOGY A SPORTBAN NEM lehet hazudni. Ott méterek, másodpercek, kilogrammok és persze gólok vannak. Ma már tudjuk, hogy a fenti megállapítás nem állja meg a helyét. Sorozatban találkoz­hatunk ugyanis hazugságokkal a sport szinte mindegyik szférájában. Igaz, ezek egy része viszonylag gyorsan le­lepleződik. Ismert, hogy meglehetősen sokan ajzószerek segítségével próbálnak sikeresek lenni, s mind gyakrab­ban hallunk versenylovak doppingolásáról is. NÉHÁNY ÉVTIZEDE A MAGYAR FOCIBAN IS HAZUDUNK, folyamatosan És látványosan. Az egymást követő kudar­cok után azt hazudjuk, hogy ezentúl majd az utánpót­lás-nevelést helyezzük a középpontba. Aztán megy min­den a régi kerékvágásban. Továbbra is érdemtelenül költjük a pénzt a „nagyokra”. Abban bízunk, hogy egy- egy új (licences) edző, szövetségi kapitány majd min­dent megold. AZ ALSÓBB OSZTÁLYÚ CSAPATOKTÓL KEZDVE A VÁLOGATOTTIG hazudunk. A „mesterek” (olykor áttekinthetetlen pénz­forrásokból dotált külföldi „mágusok”) szemrebbenés nélkül próbálják elhitetni megbízóikkal és a közönség­gel, hogy képesek csodát művelni. Olykor különleges eszközökhöz nyúlnak: magaslati levegőre viszik a játé­kosokat, tésztát etetnek velük... Előfordul, hogy tétmér­kőzések előtt az ellenfél megtévesztése céljából fello­csolják a játékteret és sorolhatnánk tovább a „szakérte­lem” vadhajtásait. A SZÖG AZONBAN MINDIG KIBÚJIK A ZSÁKBÓL, S a hazugságok lelepleződnek. A közönség - szemben a foci kiskirály­ként viselkedő irányítóival - már régen tudja, hogy a ma­gyar foci tele van hazugságokkal, s jelenlegi állapotában jóformán figyelemre sem érdemes. Arról alig esik szó például, hogy más országokkal ellentétben a magyar kis­diákoknak továbbra is csak töredéke kerül valamilyen szinten kapcsolatba a focival, s továbbra is a zavaros po­csolyában totyogunk. Nem véletlen, hogy a Málta elleni legutóbbi Eb-selejtező tv-közvetítése a „mérhetetlen” be­sorolást kapta a különböző műsorok rangsorában... m TARTUNK. JOGGAL hihetnénk, hogy a mostani kudarc elindítja a hazugságokkal való leszámolást. Ennek sajnos nincsenek látható jelei. Úgy tűnik, hogy még hiányzik egy-két mázsás pofon. Kosarascsemege Pásztón KOSÁRLABDA NB II, Közép-magyarországi régió C/2-csoport Pásztói SZSE-Green Devils (10.) - Jászberényi KSE n. (7.) Markó István, a Pásztói SZSE csapatkapitánya: - Az elkövet­kező hét vége valódi kosaras­csemegét ígér a csapat és a szurkolók számára egyaránt, hiszen a riválisunk a csoport legrangosabb együttese, mely­nek több játékosa az NB l/B- ben is állandó játéklehetőség­hez jut. Ráadásul a jászberényi egy igen magas szerkezetű gár­da, tavaly például olyan ötössel álltak fel ellenünk, melyben mindenki közel egy fejjel ma­gasabb volt emberénél. Nálunk fontos változások várhatók az elmúlt mérkőzésekhez képest. Egyrészt két találkozóra szóló eltiltásom lejártával ismét a csatlakozhatom a társakhoz, másrészt a játékos-edzői teen­dőket ezúttal Reviczki Gábor látja majd el, akinek higgadt­sága nagy hasznunkra lehet. Előreláthatólag mindenki ren­delkezésre áll majd szomba­ton, így már csak jól kellene játszani végre, hogy a közön­ség is megkapja megérdemelt „jussát”. ■ H.P. Egész élete a Stécéhez kötődik- Mi a hosszú élet titka? - faggatták többen is a 97 éves Persik Jánost, aki tömören, csattanósan vála­szolt: - Nem szabad meghalni. Mi sem természete­sebb, hogy harsány nevetés kísérte a váratlan reakci­ót és e kedélyes, kellemes hangulat jellemzője volt az egész estének, amelyet Kakuk József autókereskedő, volt Stécé-labdarúgó szervezett Jani bácsi - ahogyan manapság szinte mindenki nevezi - tiszteletére. A salgótarjáni Platán vendéglőben tartott vacsorára olyanok kaptak meghívást, akik barátként, egykori sporttársként közel tudhatják magukat Persik János­hoz, az SBTC egyik leghűségesebb szurkolójához, aki az ötvenes-hatvanas években kétszer is volt a legen­dás csapat intézője. Mihalik Ferenctől (jobbra) egy üveg Stécé-feliratú mézet kapott ajándék­ba Persik János Az 1909. október 10-én Inászó- bányatelepen született Persik Já­nos már tizenegy éves volt, ami­kor 1920-ban kedvenc klubja, az SBTC megalakult. A sokgyerme­kes bányászcsalád Forgácson la­kott, a kamasz fiú onnan kezdte a Stécé edzéseit látogatni. Enge­dett azonban apja kérésének és nem lett focista. 1931-ben vil­lanyszerelőként kezdett el dol­gozni a szénbányáknál, amely lényegében nyugdíjazásáig munkahelye maradt. Hosszú rá­beszélésre 1951 elején vállalta el, hogy intézője legyen a NB I- ben szerepelt csapatnak. Sós Károly volt akkor az edző, s az el­ső mérkőzést Szombathelyen el­veszítette ugyan az SBTC, a baj­nokság végén azonban a 8. he­lyen végzett. Persik János 1959- ig, amikor átmenetileg lemon­dott az intézőségről Szemző Gyula, Kompóti-Kléber Gábor, Wahlkampf Lajos, Szűcs György és Turay András edzőkkel dolgo­zott együtt. 1963-ban, Bodola Gyula és Szabó István edzősége idején tért vissza újra az akkor éppen a másodosztályba kiesett csapathoz. Az SBTC 1965-ben került ismét a legmagasabb osz­tályba, ahol Grosics Gyula, Szűcs György és Mészáros József tréne­rek segítője volt Persik János. Utoljára 1967. november 26-án ült a kispadon Budapesten az MTK elleni 0:0-s mérkőzésen. Több, később komoly karriert befutott játékos - példának oká­ért Bodon Tibor, Csáki Béla, Hor­váth Ferenc, Kmetty József, Taliga Ferenc, Vertig József - leigazolá­sában is közreműködött. Ugyan­csak volt szerepe abban, hogy néhány Nógrád megyében fel­tűnt tehetség - mások mellett Jedlicska Sándor, Huszár József, Sándor Gyula - a Stécéhez ke­rült. Arra a kérdésre, hogy melyek voltak Persik Jánosnak, mint in­tézőnek a legemlékezetesebb mérkőzései, kettőt említett. Az egyiket 1952. szeptember 28-án játszották az Üllői úton, nem ke­vesebb mint 30 ezer néző előtt. A SBTC Bablena és Opova gólja­ival 2:0-ra nyert az akkor Buda­pesti Kinizsinek nevezett Fradi ellen. Az eredmény önmagában magyarázza, hogy miért emlé­kezik erre a meccsre szívesen Jani bácsi ennyi év távlatából is. A másik mérkőzés szintén ide­genbeli győzelemmel zárult. 1966. június 12-én, 20 ezres kö­zönség szeme láttára a Népstadi­onban sikerült az MTK-t meg­adásra késztetni. Kocsis Lajos (2) és Szalay Miklós három gólt rúgott a kék-fehéreknek, akik Nagy I. egy találatával tudtak csak válaszolni. - Amikor már vezettünk, az MTK orvosa meg­kérdezte tőlem, hogy örülök-e - mesélte Persik János. - Nem tud­tam felhőtlen igennel válaszol­ni, mert nagyon szorított a „pasz- szentosra” sikerült új cipőm. Bár nem volt nála a „meccs­könyv” - ahogyan ő mondta - emlékezetből idézte fel az élmé­nyeket az éltes korú valahai in­téző. Az általa elkövetett bakik­ról is őszintén beszélt. Egyszer abból lett probléma, hogy nem bontotta fel a László Imre - a Stécé fővárosi képviselője - által küldött borítékot, amelyben ott volt a csapat autóbusza számára a belépési engedély a Népstadi­onba. A másik kellemetlenség abból fakadt, hogy útközben Szombathelyre menet derült ki: otthon maradt Bodon Tibor iga­zolása. Ma már mindkét eset in­kább a mosolyogtató epizódok kategóriájába tartozik. Persze nemcsak Jani bácsi mesélt, hanem a jelen volt meg­hívottak számos közös emléke is megelevenedett a családias lég­körű vacsoraesten. Az egykori sok-sok játékos sorából Agócs La­jos, Boskó Béla, Cserháti József, Dávid Róbert, Ferencz Gyula, Kakuk József, Krajcsi József, Ré­pás Béla és Szalay Miklós vett részt az ünnepségen. Ők kilen­cen együtt ezerötvenöt alkalom­mal szerepeltek az NB I-ben és pat intézője, a Stécé jelenlegi fő­rendezője, Pattogató Ferenc volt szertáros és felesége, valamint Mihalik Ferenc, az öregfiúk egyik csapatvezetője. A Nógrá­di Média Kiadói Kft. és egyszer­smind a megyei napilap részé­ről Plachy György kiadóvezető jelent meg a baráti összejövete­len. Az idősebb korosztály nevé­ben Dávid Róbert, kilencszeres. B válogatott labdarúgó, a fiata­labb évjáratúak képviseletében Szalay Miklós olimpiai bajnok, egyszeres A válogatott köszön­tötte Persik Jánost és kívánt ne­ki további jó egészséget. Kakuk József elmondta: azért vannak barátai, hogy tudjon nekik örö­met szerezni. Jani bácsi annál is inkább megérdemli a figyel­mességet, a szeretetet, mert a hosszú évtizedek során mindig is példamutatóan élt és cseleke­dett. Az ünnepelt meghatódva köszönte meg a megemlékezést és az ajándékokat abban a re­ményben, hogy baráti köréből minél többen élnek meg az övé­hez hasonló kort erőben-egész- ségben. Persik János soha nem nősült meg - mert mint viccesen mondta: nem kérték meg a ke­zét - de meg van elégedve a sor­sával, életével. Néhány éve már az Ezüstfenyő idősek otthoná­ban lakik Salgótarjánban, de napközben gyakran találkozni vele a városban, s ha jó az idő még ilyen idősen is kilátogat a Tóstrandra egy-egy Stécé- meccsre. Nagyon szereti a csa­patot és bízik abban, hogy ked­vencei fognak még magasabb osztályban is sikeresen szere­pelni. Ebben a reményben hang­zottak fel az ünnepi asztalnál az SBTC-induló e körben jól ismert Szalay Miklós, Ferencz Gyula, Kakuk József és Boskó Béla figyelemmel hallgatja az idős ünnepelt visszaemlékezésért százhuszonkétszer játszottak az NB Il-ben a Stécé színeiben. A régi cimborák, kollégák közül ott volt Pájer Zoltán, a tartalékcsa­sorai: „...Büszke szép zászlónk, ha lobog, még a kék ég is mosolyog... ” m Csongrády Béla 15. Október 23. emlékfutás, Salgótarján Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfor­dulója alkalmából október 23-án, hétfőn, 8.45-től ren­dezik meg a 15. salgótar­jáni Október 23. jubileumi emlék- és váltófutást. A szervezőbizottság megtar­totta a nagy esemény előtti utolsó összejövetelét is, ahol Valiskó Ferenc vezetésével még egyszer áttekintették a elkövetkező napok feladatait. Most már csak az időjárás-fe­lelőshöz fohászkodnak, mint mindenki, aki futni, megem­lékezni, ünnepelni szeretne ezen a magasztos napon. Az előrejelzések szerint talán nem fog esni, és ennek nem csak a három napon át Buda­pestről idáig futó Schirilla György, de mindenki nagyon örülne. Az előző évek tapasz­talatai szerint jóval kétezer fö­lött várható az indulók száma, és nem csak Salgótarjánból és környékéről, valamint az or­szág néhány nagy - vagy kis - városából érkeznek sokan, hanem szokás szerint Szlová­kiából és Erdélyből is. Az egy­re népszerűbb váltófutásba például 37 csapat nevezett be, és például először szerepel Bátonyterenye Város Sport­egyesületének futószakosztá­lya, melynek tagjai már a nagy esemény helyszínére tartva 6x956 métert teljesíte­nek. Örvendetes, hogy a ket­tős jubileum tiszteletére meg­jelent a Lángfutás című köny­vecske, mely összefoglalja az emlékfutás 15 éves történetét. A Duna Tv összefoglalójának jóvoltából az óceánon túl is nézhetik majd az ünnepélyes megemlékezést, majd az óvo­dások, iskolások, felnőttek egyéni és váltófutását, az eredményhirdetéseket, me­lyek a tombolával egyetemben azonnal követik a korcsopor­tok célbaérkezését a Decem­ber 8. téren, melyet természe­tesen lezárnak a forgalom elől. Reggel 8-tól 13 óráig ugyanígy nem lehet gépjár­művel közlekedni a Rákóczi úton a katolikus templom és a megyei rendőrség között, vala­mint a Vásártéren, a Tanács és az Úttörők útján. ■ (sts) peuge^ SAlqÓTARjÁN 3104 Salgótarján. Hősök útja 2. (Zagyvapálfalvai Arany J. Alt. Isk. mellett.) Tel.: 06-32/512-200. Fax: 06-32/512-201 PEUGEOT HD . A DÍZELTECHNOLÓGIA CSÚCSA Most többet mehet kevesebbért! Peugeot akciós ajánlatok október 3l-ig. A csúcitecnnológót képviselő Peugeot HDi motorok megdóbbéiuöéii gazdaságosak, liiszen az egy tankkal iUllOlOt, illőnket 30») 000 főt HO-- motoi Részié Most azonban PEUGEOT VEZETNI MINDIG ELVEZFT .PEUGEOT «Total .6 HO.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents