Nógrád Megyei Hírlap, 2006. október (17. évfolyam, 231-255. szám)
2006-10-21 / 248. szám
4 2006. OKTÓBER 21., SZOMBAT KULTÚRA „...fáklyával tanyáztak sötétség idején" E szép, kifejező sor abból a visszaemlékezésből való, amelyet egy palóc fiatalember, Solymár István - aki később a Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese és a Művészet című lap szerkesztője lett - 1957 februárjában vetett papírra. „A forradalom villanásai” című írás - amelyet az 1974-ben elhunyt szerző öccse, Solymár József, mátraballai gyökerű író talált meg a hagyatékban - a minap megjelent Palócföld 2006/5- ös emlékszámában látott napvilágot több más, ugyancsak megszívlelendő gondolat, érzelmi megnyilvánulás sorában. Egy irodalmi, művészeti folyóirattól - mint például a Palócföld - nem várható el feltétlenül, hogy néhány illendő vers és prózai mű közlésén túl is foglalkozzon az éppen következő, vagy elérkezett történelmi évfordulókkal, jubileumokkal, de más a helyzet, ha a lap egyszersmind a közéleti jelzőt is magán viseli. Akkor már szinte belső igényként kell, hogy megidézze az olyan sorsfordító napokat, heteket, mint amilyeneket az 1956-os forradalom és szabadságharc jelentett a magyar nemzet számára. Annál is inkább, mert az események, mint közismert - nemcsak a konkrét történéseket, hanem jelentőségüket, hatásukat tekintve is - messze túlmutattak mind az ország keleti, mind a nyugati határain. A fél évszázados évfordulóról való méltó megemlékezés sokféle módon, műfajban fejeződhet ki, a lényeg az, hogy a térben és időben aktuális mondandó haladja meg a kötelező, úgymond „letudandó” penzum szintjét és eljusson az olvasóknak nemcsak a tudatáig, hanem lehetőleg a leikéig is. UI. ÉVFOLYAM - 200h. 5. «ám BtOJíALML KÖtóMÖrt ttHflrtWAT :öld A TAKTALOMAÓL 19október i.t. Est paioc ftaaSraaferr a forwistksBi'tfe Sdyaör fetvao BípSofe Út ív bénán egy versért jecvOiKhk kawrf íwv A t emtéhr tés htteléret SartBbi i 'Hs> bt-wéigodfá«tó YaiSsJap t jäkväfi tá*zfc> és Sífsrfí AnOms <í»««éeí*Jioé I9S6-rát Siíht». UöSSsäfc vá#£S>£ fvs*ö Sett gr-fső teafe, MAáur AAifet df. rtwis&ac MSrts, fc* írtört < < si3s. SSt-«*? f-íwfő, ífevfls Mrtaiy. iüósOttö, ff kíB fvn-nc ssc fa« 6 "'"ójf f. Hßreb é* mérésiek Bopi Mártne. Sím (tán. Sä Szabó festio Eofarfhcrtl? fett*« ixmbsaaya Nöjpíd tücsyt- e&áéitskÁ í8feiraj*S«4 WÍK*»* y s tW*'JetamemOt :Y# nip. (fixáét) A lap legfrissebb, ünnepi száma Valahogy így gondolkodtak a Palócfóld szerkesztői is, amikor összeállították az emlékszám tematikáját, amikor döntöttek tartalmáról és formájáról. A hangsúlyt kevésbé a dokumentumokra, tudományosan bizonyított vagy bizonyítható tényekre, mint inkább a forradalom átélő- inek, szemtanúinak, megszenvedett! einek élményeire, mintegy memoárjaira helyezték. Ezt bizony ítja Barátin Ottó „Ötven év után - még mindig megrendülve” című interjúcsokra is, amelyben dr. Várkonyi Józsefné, Csákvári László és Schot András mondja el emlékeit október 23-mal, november 4-gyel és a Salgótarján történetében végzetes, tragédiákkal terhes napnak számító december 8-i sortűzzel kapcsolatban. Ugyancsak egyéni vallomásokra épít Sulyok László „1956 - emlékek és gondolatok” című írása is, amelyben a megkérdezettek valamennyien a Politikai Foglyok Országos Szövetsége érdemkeresztjének Nógrád megyei kitüntetettjei. A fentebb megnevezett beszélgetőpartnereknél jóval fiatalabb évjáratot képviselő Puszta Béla, Becsó Zsolt, Sándor Zoltán, dr. Fancsikné Csaba Mária, Kovácsáé Czene Csilla, Mecser Lajos, Répássy László, Eötvös Mihály, Dóra Ottó, Korill Ferenc a kitüntetés odaítélésének időbeli sorrendjében a személyes és a családi érintettséggel, a forradalom rájuk gyakorolt hatásával, a tanulságokkal és a kitüntetés fogadtatásával kapcsolatos négy kérdésre fejtették ki véleményüket. A 200ó tavaszán elhunyt Athéné Alkotókor Pásztón Nógrád megyében nem hagyomány nélküliek a művészeket, alkotókat tömörítő műhelyek. Csak példaként utalunk a balassagyarmati Komjáthy Jenő Irodalmi Társaság több éves tevékenységére, de működik alkotókor Rétság körzetében is. Van ilyen funkciója a Salgótarjánban az elmúlt év elején indított Palóc Parnasszus című pódiumújságnak is. A kultúrát, a művészetet kedvelők örömmel vették a hírét annak, hogy szeptemberben Pásztón megalakult az Athéné Alkotókor, amelynek egyik nyilvánvaló célja a helyben és a térségben élő tehetségek munkáinak felkarolása, az értékek nyilvánosságra hozása. Ennek szellemében az elmúlt napokban került sor a Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi SzakOms'z (.enrols Äz Äpi Az ifjú tollforgató könyvének címlapját Stadler Árpád tanár, grafikusművész tervezte középiskola utolsó éves tanulója, Orosz Gergely könyvének, „Az aprók’-nak a bemutatására a Teleki László Városi Könyvtár és Művelődési Központ könyvtári épületében. A sci-fi, illetve krimi jelleget vegyítő regény a Nógrádi Média Kiadói Kft. támogatásával jelent meg. Az egyértelmű talentumot - mind a fantázia, a meseszövés, mind a nyelvi kifejezőkészség szempontjából - mutató fiatalembert I jó néhány barátja, osztálytársa is megtisztelte jelenlétével, sőt közreműködésével is. Felléptek ifjú muzsikusok, táncosok és maga a szerző előadóként is bemutatkozott. A kötet érdemeit jelen sorok írója méltatta. A könyvpremier meghívójára joggal kerültek a következő József Attila-sorok: „Szeretném felverni lelkem dalával / a szomorúk szívét, a világot, / és szeretnék alkotni csodásat /és ezer gyönyörűt, szépet meg nagyot.” A következő hónapokban pénteki napokon 17 órától művészettörténeti előadás-sorozatot szervez az Athéné Alkotókor. Valameny- nyi rendezvény színhelye a Nagymező u. 3. sz. alatti városi könyvtár kiállítóterme lesz. Október 27-én „India művészete” címmel dr. Radnóti Alt művészettörténész, a történelemtudományok kandidátusa, egyetemi docens, Ázsia-szakértő tart előadást. Nevezett 2000-től 2005- ig a Delhi Magyar Kulturális Intézet igazgatója volt. November 10-én a Somoskőújfaluban élő Földi Péter Munkácsy-díjas festő, érdemes művész, főiskolai docens lesz a kör vendége, aki „A képi nyelviről fejti ki szak- véleményét. November 17-én „Michelangelo művészeté”-! Csach Gábor balassagyarmati művészettörténész, a közelmúltban alpolgármesterré választott szakember mutatja be. A „Szkíta művészet” című előadást Bozó Andrea művészettörténész - aki jelenleg a füleki várban dolgozik - tartja. Az előadó szakdolgozatát - amely meg is jelent - ebből a témából írta. A gazdag tartalmú sorozat befejező programja december 8-án lesz, amikor Shah Gabriella , a helyi múzeum művészettörténész mutatja be „Pásztó képző- művészeti életé”-t konzultáció formájában. Az igényesen összeállított program - amelyik a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány támogatásával jött létre - remélhetően felkelti a pásztói alkotók és művészetbarátok érdeklődését és elnyeri tetszését. ■ Cs. B. hugyagi polgármester Kanyó Tibor - aki „a falu első embereként kiemelt figyelmet fordított a község ’56-os emlékeinek ápolására ” - esetében családtagjai és munkatársai életrajzi összefoglalást készítettek és idézték néhány gondolatát. Tavaly ilyenkor mondta: „Pál apostol szerint az ember legfőbb feladata, hogy tegyen jót, amíg lehet. Őszintén hiszek abban, hogy a mai rendezvényünk valamennyi résztvevőjét ez a szellem vezérli. Bízom abban is, hogy a elnövekvő generációk ezt az eszmét teszik magukévá, hogy többé ne lehessenek olyan szomorú ünnepeink, mint ez a mai. ” Lényegében egy hosszú monológot mond el életútjával, munkájával összefüggésben a salgótarjáni származású Molnár Adrienne, aki az 1956-os Intézet Oral History Archívuma vezetőjeként hivatásszerűen foglalkozik e témával. Gondolatait „Az emlékezet történelme” címmel llandó Péter jegyezte le. Különösen figyelemre méltó, amit Molnár Adrienn a források objektivitásáról mondott: „Amíg élnek a résztvevők, addig nem egyértelmű az értékelés. Nem biztos, hogy a következő generáció másképp ítéli majd meg az eseményeket, de az érzelem nem fogja ilyen mértékben motiválni a történészi narratívákat. Ha van igazság, sokféle van. Amit a munkástanácsok a jegyzőkönyvekben magukról és céljaikról leírtak, azt nem a hatalom diktálta. A periratokat sokkal inkább befolyásolták. A vallomások egy részét kikényszerítették, más részét pedig büszkén vállalta az illető, de, hogy abból mi került a jegyzőkönyvbe, a kihallgatótól függött... ” Dokumentumokkal is alátámasztott történet kerekedik ki Praznovszky Miklós Ferenc „A forradalom rádiója Salgótarjánban” című írásából és hasonló módszerekkel él Gáspár István Gábor is „Egy vers ára” című dolgoza, . .......m I i RMHfiMfiMiaMa tab an, amely Jecs- csákvári László verset mond Salgótarjánban az menik Andor 1966- idei évfordulóra felújított December 8-a téri emlékos(!) másodszori helyen börtönbe kerülésének históriáját dolgozza fel. A Palócföld joggal ünnepinek tekintett számában azonban másról is esik szó. A szépirodalmi alkotások közül kiemelendő Kiscseri Mihály „Egy Faludy- fotóra” című remek verse, amelyet az éltes kort megélt költő halála napján írt. Tovább folytatódik a „Jeles palócok” című rovat, amely ezúttal ifj. Szabó István szobrászművész portréját mutatja be, munkásságát méltatja Solymár József „Az apja fia?” című esszéisztikus írása keretében. A mívesre formált utóirat a következőképpen fejeződik be: „Az ifjú Szabó a tanult művész életútját választva elment, s aztán visszatért. Nem tékozlófiúként tért haza, s az örökség sem volt könnyű... az önkéntes remeteséghez nagyon nagy lelkierő kell. Ha nekem erdőbirtokom lenne Görbeországban, vagy erdész lennék valahol a Karancs vidékén, egyszer se szó se beszéd, csak: leraknék néhány szép vad- körtetörzset a benczúrfalvai műterem ajtaja elé. Értsen belőle a mester.” A „Palóc tükörében Engelberth István Nógrád megye választási földrajzát elemezi az 1990-től 2006-ig tartott ország- gyűlési választások adatai alapján. A szintén hagyományos „Könyvszemle” rovatban többek között T. Pataki László „Kit szerettél Ádám?” című Madách- könyvével foglalkozik Bedegi Bérül Barbara. „I Pataki László - írja a recenzens - gondosan, minden részletet ismerve, aprólékos odafigyeléssel tanulmányozza, precíz, pontos adatokkal, tényekkel támasztja alá (a Madách családra vonatkozó: Cs. B.) állításait. A jelen embere - vagy az ember mindenkor? - kíváncsi. Ez esetben érdemes kíváncsinak lenni...” m Csongrády Béla Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Most jut eszembe, hogy a holdon felejtettük a lakáskulcsunkat. " Szerencsés nyertesünk: Bakos Jánosáé Bátonyterenye, Ságvári u. 6. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését október 26-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (St., Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!
