Nógrád Megyei Hírlap, 2006. október (17. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-21 / 248. szám

2 2006. OKTÓBER 21, SZOMBAT NÓGRÁD MEGYE A forradalomra emlékeznek Becske. A település önkormány­zata október 23-án megemléke­zést tart, melynek keretében a helyi parkban felállítják az erre az alkalomra készült faragott fa emlékoszlopot. Az iskolások műsora után, díj­átadó következik. A Cserfa Egye­sület a közelmúltban novellaíró­pályázatot hirdetett a diákok számára az 1956-os események­ről. A pályázat lezárult, az okle­veleket az ünnepi műsor kereté­ben adják át. Felsőpetény. október 22-én 11 órától az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfor­dulója alkalmából Mindszenty József fogvatartásának helyszí­nén emlékezik a Keresztény Ér­telmiségiek Szövetsége. A 11 órai szentmise után 14 órakor Tyekvicska Árpád, a Nógrád Me­gyei Levéltár igazgatója „Mind­szenty József - Nógrád - ’56” cím­mel tart előadást, majd dr. Stella Leontin, a balassagyarmati Szentháromság plébánia kano- nokja szól Mindszenty üzeneté­ről. Fr. Kálmán Peregrin, a Ma­gyar Ferences Könyvtár és Le­véltár munkatársa a katolikus egyház 1956-os szerepvállalását taglalja. 15.30-kor a vendégek lá­togatást tesznek az Almásy- kastélyhoz, a bíboros fogságá­nak helyszínéhez. 16.30 órakor a KÉSZ emléktáblát leplez le a római katolikus templom falán. Mátranovák. Október 23-án 10 órakor 1956 emlékére futóver­senyt rendeznek a mátranováki bányatelepi sportpályán. Az em­lékfutóversenyt immár ötödik al­kalommal rendezik meg. 14.30 órakor a volt munkástanács és nemzetőrség megalakulásának helyszínén emléktáblát avat két egykori 1956-os forradalmár. Majd 16 órától a helyi templom­ban ünnepi misét mond Balog Zoltán plébános. Bátonyterenye. A város önkor­mányzata az 1956. évi forrada­lom és szabadságharc, valamint a Magyar Köztársaság kikiáltá­sa alkalmából megemlékezést tart. A koszorűzási ünnepség 10.30 órakor kezdődik a helyi ökumenikus emlékműnél, ün­nepi beszédet mond Földi Ba­lázs, a f áy András Szakközépis­kola, Szakiskola és Kollégium igazgatója. Csesztve. Október 22-én a tele­pülés önkormányzata megemlé­kezést tart. Az ünnepi műsor ke­retén belül a helyi emlékpark­ban felállítják azt a kopjafát, me­lyet a község polgármestere ké­szített. Az ünnepi szónok dr. Bartha László megyei főjegyző. Balassagyarmat. Október 23-án 10 órától középiskolás városi vetélkedőt rendeznek az 1956- os forradalom és szabadság- harc tiszteletére a Madách Im­re Városi Könyvtárban. 12 óra­kor kerül sor a gyertyagyújtás­ra és megemlékezésre az 1956- os kopjafánál a temetőben. 17 órakor dokumentumkiállítás nyílik a Mikszáth Kálmán Mű­velődési Központban. A tárlatot Medvácz Lajos polgármester nyitja meg, majd ünnepi mű­sor-összeállítás következik a ka­marateremben. 18 órakor kezdődik a gyer- tyás felvonulás a művelődési központtól a Bajcsy úti emlék­táblához, ahol ünnepi beszédet mond Bállá Mihály országgyűlé­si képviselő. A koszorúzást ün­nepi hangverseny követi a me­gyeháza dísztermében. Közre­működnek a Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola művész-taná­rai és vonószenekara, a balas­sagyarmati dalegylet Ember Csaba vezényletével, valamint a balassagyarmati kamaraegyüt­tes Kanyó András művészeti ve­zetésével. Cered. A helyi önkormányzat az 1956-os forradalom és szabadság- harc 50. évfordulója alkalmából megemlékezést tart a faluházban október 22-én. A 10.30 órakor kezdődő ünnepségen köszöntőt mond Juhász Attila, a Pofosz me­gyei elnöke. Az általános iskolá­sok és a ceredi asszonykórus mű­sorát követően posztumusz elis­meréseket adnak át. Magyarnándor. Megemlékezést tartanak a község művelődési házában 16 órától. Az ünnepsé­gen beszédet mond Bőgős Tamás polgármester. Nézsa. Október 22-én ünnepi megemlékezést tartanak a tele­pülésen. Az ünnepség 16.30 óra­kor kezdődik, a templomtól indu­ló gyertyás felvonulással. Ezt kö­vetően megáldják a hősök szobrá­nál található emlékkövet és a zászlóteret Az ünnepi műsor szó­noka Bállá Mihály országgyűlési képviselő. Pásztó. A dél-nógrádi városban október 23-án ünnepi megemlé­kezést tartanak. 15 órakor kezdő­dik az ünnepi képviselő-testületi ülés, majd 16 órától koszorúzási ünnepséget rendeznek a Hősök parkjában, a Szentlélek temető mellett. Megemlékező beszédet mond Sisák Imre polgármester. Múzeumvonat indul Salgótarján lesz az első állo­mása annak a múzeumvonat­nak, amely az ország összes nagyvárosát bejárja, s melyen 1956-os emlékkiállítás látható. Salgótarjánba október 24-én 14.30 perckor érkezik a vonat. A kiállítás ezen a napon 15.00 19.00 óráig ingyenesen megte­kinthető. A vonat az ország tizenkilenc nagyvárosát keresi fel október 24. és november 2. között. A mozgókiállítás a 1956-os forra­dalom és szabadságharc esemé­nyeit eleveníti fel. A tárlat rend­hagyó módon vasúti kocsikban utazik, fél-fél napot tartózkodva a fogadó város pályaudvarán. A vonat legelső részében egy nnapvászkncsihól kialakított klasszikus kiállítóterem található, ahol a látogató végigjárhatja az öt­ven évvel ezelőtti forradalom és szabadságharc eseményeit A sze­relvény második részében nagy- képernyős plazmatelevízión néz- hetők végig az 1956-ról szóló fil­mek és beszámolók. Menetrend: október 24. Salgótarján; októ­ber 25. Eger, Miskolc; október 26. Nyíregyháza, Debrecen; ok­tóber 27. Békéscsaba, Szeged; október 28. Kecskemét, Szolnok; október 29. Pécs, Kaposvár; ok­tóber 30. Zalaegerszeg, Szom­bathely; október 31. Győr, Tata­bánya; november 1. Veszprém, Várpalota; november 2. Székes- fehérvár. Budapest. Küzdelem a túlélésért 1956-ban, a síküveggyárban- Mi történt ezután?- A gyáron belül a hangulat megnyugodni látszott. Semmifé­le atrocitás nem történt. De töb­ben jöttek hozzám, hogy adjam ki káderlapjukat, mert szeretnék Képünk illusztráció megtudni ki volt az, aki rosszat mondott vagy írt róluk. Ezeket a kéréseket az indulatok elszaba­dulásától tartva, rendre elutasí­tottam, majd a munkástanács vezetőivel megbeszélve a sze­mélyzeti osztály vezetőjével együtt az összes káderanyagot lehordtuk a kazánházba és ott eltüzeltük. November 4-én a rá­dióból értesültünk a változásról. Néhány nap múlva rendelet ér­vénytelenítette a munkástanács.- személyi intézkedéseit. A rende­letnek eleget tettünk, de a párt­irodát és a személyzeti irodát zárva hagytuk. A többi leváltott személynek felajánlottuk, hogy visszatérhet korábbi munkakö­rébe, de ezzel nem mindegyikük élt. A fő problémát az üveggyár­tásban a fogyó nyersanyag vala­mint a bányász- és vasutas- sztrájkok miatt a bizonytalanná váló szénellátás okozta.- Hogyan oldották meg a prob­lémát?- A nyersanyagellátásón úgy tudtunk segíteni, hogy az alig ter­melő salgótarjáni öblösüveggyár a tartalékkészleteit átadta ne­künk. A szénellátás biztosítása nehezebb volt. Többször is végig­jártuk a vasútállomásokat, és a veszteglő szenesvagonokat átirá­nyítottuk a mi címünkre. Volt, amikor a vasútállomás este érte­sített, hogy éjféltől leáll a forga­lom és a síneket is alá fogják ak­názni. Mivel már szenünk csak egy napra volt elegendő, saját to­latómozdonyunkkal egy önkén­tes mozdonyvezetővel és fűtővel magam indultam el szenet keres­ni. Kisterenyén és Nagybátony- ban találtunk annyi megrakott vagont, amennyit a kis mozdony elbírt és így tudtuk átvészelni a kritikus időszakot. Problémát je­lentett továbbá, hogy a szállítás szünetelése miatt készáruraktá­raink megteltek, már a vágómű­hely, a szállítófolyosók és a húzó­csarnok egy részét is tárolásra kellett igénybe venni.- Mi történt novemberben?- November 4. után az embe­rek hangulata a bizonytalan helyzetnek köszönhetően feszült volt. Felvásárlási láz tört ki. Egyes csoportok bérköveteléssel léptek fel, melyet korlátozottan tudtunk kielégíteni. A felvásárlá­si lázat úgy enyhítettük, hogy egyik vevőnk a megvásárolt üveg értékében ruhaneműt és tartós élelmiszert hozott, amit aztán a dolgozóinknak kiárusí­tottunk. Közben a munkahely­ről távolmaradt a volt igazgató, a személyzeti vezető és az egyik leváltott művezető, akik később a munkásőrség soraiban tűntek fel. További három személy pe­dig, egy büntetett előéletű sze­mély egy könnyen befolyásolha­tó leánnyal jobb lehetőségek re­ményében - és egy fiatal techni­kus szüleit követve, félve az an­tiszemitizmus fellángolásától, disszidált. Ez a létszámcsökke­nés a közel hatszáz fős gyárban nem jelentős, de a közlekedési nehézségek miatt kényszerűen távolmaradó dolgozók pótlása nehezen volt megoldható.- Hogyan élték át a megyei ese­ményeket?- December 8-án reggél a gyár­ból láttuk a teherautókon Salgó­tarjánba a letartóztatott társaik ki­szabadításáért szervezett tünte­tésre vonuló bányászokat Később telefonon felhívott az öblösüveg­gyárból egy szakszervezeti veze­tő és kérte, hogy dolgozóink is vo­nuljanak fel a tüntetésen. A ké­rést megtagadtam és nem adtam tovább. Később a munkástanács vezetője is jelezte, hogy kapott ha­sonló felhívást Ezt sem teljesítet­tük, de a munkástanács négy ön­kéntes tagja elindult, hogy képvi­selje üzemünket. Közel egy óra múlva a portás szólt telefonon, hogy egy körülbelül húszfős cso­port a párttitkár vezetésével gyü­lekezik a kapunál, hogy elindul­jon a tüntetésre. Elindultam, hogy megtiltsam távozásukat, de későn értem le, a csoport már elindult. Az elkövetkező hetekben az országos sajtó és az em­berek sokat foglalkoznak az 1956-os forradalom or­szágos és helyi eseményeivel. Szerkesztőségünket megkereste Várday Nándor vegyészmérnök, aki a forradalmi időszak alatt mint a zagyvapálfalvai sík­üveggyár munkástanácsa által megválasztott igazga­tója, aktív részese völt az eseményeknek. Vele be­szélgettünk az akkori eseményekről és arról, hogyan látja ma a helyzetet.- Hogyan értesültek a forradal­mi eseményekről? Változott a dol­gozók, a gyár hangulata?- 1956-ban mint laborvezető vegyészmérnök dolgoztam a zagyvapálfalvai üveggyárban. Az október 23-i fővárosi esemé­nyekről először rádióból, majd később szemtanúktól értesül­tünk. Az események megváltoz­tatták az emberek hangulatát, szabaddá tették véleménynyilvá­nításukat, de munkájukat, fe­gyelmüket nem változtatták meg. Október 25-én a műszaki irodába hívtak, ahol a vállalat­vezetőség nyilatkozatot készített, melyben csatlakoztak a forrada­lom követeléseihez. A nyilatko­zat 10-12 pontban sorolta fel a követeléseket, egyebek mellett a szovjet csapatok kivonását, a semlegesség kimondását, a munkástanácsok felállítását. Ar­ra kértek, hogy a nyilatkozatot gépeljem le. Ezt megtettem, majd aláírták és másnap a hirde­tőtáblára kitették. A következő napokban a gyár homlokzatáról lekerült a vörös csillag, a szocia­lista jelmondatok eltűntek a mű­helyek faláról. Megkezdődött a munkástanács szervezése is, melynek én nem voltam tagja. Műhelyenként küldötteket vá­lasztottak és 29-re alakuló gyű­lést tűztek ki. Időközben mind országosan, mind a megyében sztrájkok kezdődtek. Többen azt szerették volna, ha a megalaku­ló munkástanács csatlakozott volna a nemzeti bizottság sztrájkfelhívásához.- Mikor kérték fel igazgató­nak?- Az előkészítő bizottság tag­ja közölte velem, hogy a mun­kástanács le fogja váltani az igazgatót és szeretnék, ha elvál­lalnám a gyár vezetését, nehogy más, radikálisabb sztrájkot kez­deményező jelölt kezébe kerül­jön a gyár irányítása. Sztrájk esetén a hatszáz tonna 1400 fo­kos üvegolvadékot tartalmazó kemence leállítása, újraindítása hónapokat vett volna igénybe, és az akkor nagyon szükséges ab­laküveg országos hiányát okoz­ta volna. Másnap megalakult a munkástanács, mely bezáratta az üzemi pártszervezet és a sze­mélyzeti osztály irodáját. Vezető­jüket korábbi munkahelyükre helyezte vissza. Hasonlóan még hat-nyolc, a párt által kiemelt személyt helyeztek vissza koráb­bi, vagy képzettségüknek megfe­lelő munkakörbe. Köztük volt az igazgató is. A gyárból senkit sem bocsátottak el. Felkértek, hogy vállaljam el ideiglenesen a gyár vezetését, melyet azzal a feltétellel fogad­tam el, hogy a termelést fenn­tartjuk. Ebben a munkástanács támogatásáról biztosított. Az igazgatói irodát átvettem, a pán­célszekrényben őrzött ipari gyé­mántokat átszámoltuk és jegy­zőkönyveztük, az ott őrzött álla­mosítás előtti részvényköteget eltéptem és a szemétkosárba dobtam. Nem jutottak messzire, amikor a gyárig hallatszó sortűz hangjára szétoszlott a csoport.- Hogyan látja ma az akkori helyzetet?- Ma sem tudom, hogy került a párttitkár a csoport élére, és mi­ért egy szakszervezeti vezető pró­bálta meg növelni a tüntető töme­get? Ma is az a gyanúm, hogy a hatalom igyekezett minél na­gyobb tömeget a géppisztolyok elé terelni, hogy a megfélemlítés hatásosabb legyen. A négy mun­kástanácstag is csak a tömeg szé­léig jutott. A gyilkos sortűznek nem lett gyári áldozata. A megfé­lemlítés eredményes volt. Lassan megszűntek a sztrájkok, szénel­látásunk folyamatossá vált.- Hogyan oldották meg a fel­halmozódott készlet okozta prob­lémákat?- A kész áru elszállítására is ígéretet kaptunk. Egy reggel üres szovjet gépkocsikonvoj ér­kezett, fegyveres támogatással, magyar kísérővel, hogy a szállí­tást megkezdje. A szállítási papí­rok rendben voltak, csak az kel­tett rossz érzést, hogy az udvar sarkába állított teherautó tetejé­re egy a raktár felé irányított géppuskát állítottak kezelővel együtt. December második felé­ben már zavartalanul működött a gyár. Év végére termelési ter­vünket kismértékben túl is telje­sítettük. Nem sok ilyen üzem le­hetett az országban.- Hogyan folytatódott az élet a forradalom után?- Januárban már a farsangi bál megrendezése volt az esemény a gyár életében. A minisztérium­ban és közvetlen felettesünk, az üvegipari főosztályon is helyre állt a rend és a kapcsolatunk. A főosztály főmérnöke a Kossuth té­ri sortűz áldozata lett és többen elhagyták az osztályt. Január vé­gén a gyár élére kormánybiztost neveztek ki, és én visszatérhet­tem korábbi munkakörömbe. Februárban átalakították a mun­kástanácsot, de már jelentékte­len hatáskörrel. Megkezdődött a pártszervezet újjáalakítása és a munkásőrség megszervezése. Március elején a kormánybiztost a régi igazgató váltotta fel. Leg­először is a forradalmi időszak vezetői ellen - így ellenem is - fe­gyelmi eljárást indítottak, és mint a népi demokratikus rendszer el­lenségét azonnali hatállyal elbo­csátottak. Ma sem tudom, hogy ez személyes bosszúállás volt-e, vagy pártfeladat. A munkásta­nács elnökét néhány nap múlva internálták. Engem is több alka­lommal keresett a munkásőrség, de mivel elhagytam a községet, letartóztatásomra nem került sor. Utolért azonban és egész további pályafutásomon elkísért a rólam írt (költött) kádervélemény, ami miatt öt évig állami vállalatnál, vagy felelősebb munkakörben el­helyezkedni nem tudtam. írásomban a szereplőket névvel nem neveztem meg, hisz közülük legtöbben már nincsenek közöttünk. De so­kan vannak közöttünk, akik az embereket felmenőik rossz vagy jó tettei alapján ítélik meg. Nem szeretném, ha a for­radalmi események negatív szereplőinek utódait, hozzátar­tozóit írásom alapján bármi sé­relem, vagy sértés érné, pozitív szereplőinek utódai pedig fel­menőik helytállásából előnyt kovácsoljanak maguknak.

Next

/
Thumbnails
Contents