Nógrád Megyei Hírlap, 2006. október (17. évfolyam, 231-255. szám)
2006-10-19 / 246. szám
Luxemburgban jártunk Egy útszakasz vége Tanáraink szerint a középiskolában eltöltött idő csupán 4 perc. Mi, diákok azt valljuk, hogy egy örökkévalóság! (Főleg olyankor, amikor dolgozatot dolgozat után írunk). Hát eljött az idő, amikor én lettem végzős a „Közgében”! Őszintén megvallva még mindig nem tudom elhinni, hogy ilyen gyorsan elrepültek a középiskolás éveim. Amikor ebbe az iskolába kerültem, akkor sürgettem az időt, most viszont legszívesebben megállítanám. Már most fáj a szívem, ha a búcsú perceire gondolok. Sok embert megkedveltem az elmúlt négy évben az iskola falai között, és mindenki nagyon jól tudja, hogy a megszokott környezetA „Suli Nyuszi” bői nagyon nehéz kiválni, és egy teljesen más, új világba indulni. Minden kezdet nehéz, csak akarat kell hozzá, és bátran állíthatom, hogy az én osztályomban ez megvan. Csak meg kell keresni! ■ Tóth Nikoletta 12. D Mi is az a „Suli Nyuszi”? A suUtón az érettségi felé vele azt a dicsőséget, hogy jövőre ők szervezhessék ezt a játékos versenyt. Pénteken a jelvény átadásával hivatalosan is az iskola tanulóivá váltunk, ünnepélyes keretek között kaptuk meg összetartozásunk jelképét a József Attila Művelődési Központban. Ezután a felsőbb évesek egy rövid műsorral kedveskedtek nekünk. Most már igazi közgések vagyunk! ■ Pongrácz Ramóna 9. C és Siklósi Szabina 9. B osztályos tanulók Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskola koknak” sem, hiszen a feltöltő- déshez szükséges rendezvényeken mi is, még mindig felhőtlenül érezhetjük magunkat. Visszatérve az érettségihez... A napok egyre csak peregnek, az idő fogy, és mire feleszméTízünket ért a szerencse, hogy a Váci Mihály Gimnázium tanulóiként egy hetet tölthettünk Európa egyik legfejlettebb államában, Luxemburgban, és részt vehettünk egy európai uniós diák- találkozón. A programban két tanárnőnkkel, Kotroczó István- néval, illetve Heinczingerné Koncz Zsuzsával vettünk részt. Rajtunk kívül még öt nemzet diákjai is ott voltak (luxemburgiak, szlovének, lengyelek, németek). Nagyon izgultunk, mivel egyikünk sem utazott még repülővel. A reptéren már vártak minket a házigazdák és elindultunk Echternachba, ahol keddtől vasárnapig tartózkodtunk. Az első nap európai uniós intézményeket néztünk meg, köztük az Európai Unió bíróságát, az Európai Parlament titkárságának székhelyét. Délután különleges programot szerveztek nekünk (csapatokat alkottunk, minden nemzetből egy-egy diák) amely abból állt, hogy a szervezők egy úgynevezett ralit rendeztek nekünk: feladatunk az volt, hogy az óváros különböző pontjait megkeressük, ott különféle feladatokat elvégezve, megkaptuk a következő hely képét. A versenyt a tanárok csapata nyerte. Este a németek és a luxemburgiak tartottak nekünk előadást. A második napon mindenkinek foglalkozás volt (tánc, dráma, ének, rajz). Különleges progCserediákként hét iskolatársammal, Oravecz Lászlóné német tanárnőnk és Oravecz László igazgató úr kíséretében Szicíliában jártunk. Szicília, melyet a helyiek a „Nap szigetedként emlegetnek, Olaszországtól délre található szárazföld, s Európa legnagyobb működő vulkánjának otthona. Az év elején nyolc csodálatos napot töltöttünk az Etna lábánál, Acirealéban. Vidám hangulatban telt el a Budapesttől Rómáig, Rómától Cataniáig tartó, légörvénnyel is „nyugalmasabbá” tett repülő- utunk. Cataniában már vártak bennünket a fogadó családok kitörő olasz vendégszeretettel. Én a Pittari család vendége voltam. Háromszintes villájukban Trecastagniban laktam. Cserediáktársam Pittari Federica 15 éves lány volt. Szicíliában töltött napjaink nagyon gyorsan elteltek, mert a vendéglátó iskola tanárai gazdag programot szerveztek nekünk. Már az első napon ellátogattunk Acirealéban az iskolába, ahol fogadtak bennünket a város és az iskola vezetői. Tanítási órákon is részt vettünk, meglepően lazák az órákon a diákok, s többnyire kisebb csoportokban tanulnak. rammal zártuk ezt a napot, ugyanis a Luxemburgba betelepült emberek előadását, táncát láthattuk. A harmadik nap kirándulást szerveztek a viedani kastélyhoz, amely-a német határ közelében fekszik. A kastély megtekintése után városnézésre is volt alkalmunk. A szállásra érkezésünk után, délután a választott sportot végezhettük (kerékpározás, hegymászás, röplabda). Eljött a mi esténk, amikor bemutathattuk hazánkat, reneszánsz, illetve palotás táncunkat, Mátyás király és a malomkő című előadásunkat, amelyre egy hónapig készültünk. Másnap foglalkozások voltak. A késő délutáni órákat egy kis városnézéssel tettük változatossá. Az éjszaka tartogatott egy kis meglepetést, mert diszkóba Acirealéban, a 45 ezer fős városban körsétát tettünk, megnéztük a nevezetességeket: a barokk templomot és múzeumot, tengerparti sétát tettünk a Santa Maria Scala hatalmas kövein. Szicília hihetetlen mennyiségű természeti, történelmi és kulturális látnivalóival ismerkedhettünk meg kirándulásaink során. Etna: lazán füstölgő 3323 méterével, krátereivel, korábbi kitörések nyomaival egy holdbéli elvarázsolt táj. A még ma is működő vulkán félelmetes, de annál inkább vonzza az embereket. Busszal és a hófedte területeken gyalogosan jutottunk el kisebb kráterekig, de a hegy felső része le van zárva, és csakis geológusok, kutatók tartózkodhatnak a kráterek környékén. A vulkánokkal kapcsolatosan közvetlen élményem is volt: a fogadó családom házával szomszédos kertben is volt egy, a törésvonalon keletkezett sztratovulkán, amely 2002-ben szintén működött. Siracusa A sziget legősibb városa. Rengeteg görög és római emlék található itt, közöttük a legjobb állapotban fennmaradt mentünk, ahol hajnali háromig „roptuk”. A vasárnap délelőttünk szabad volt a fárasztó éjszakánk után. Ebéd után sportolhattunk. Ez volt az utolsó nap, amelyet Echternachban töltöttünk. Hétfő reggel Petangeba vonattal mentünk, ahol az az iskola található, amelynek testnevelő tanára rendezte meg a kulturális diáktalálkozót. Délután a foglalkozáson begyakorolt produkciót adtunk elő. Kedd, zárónap: úgy, ahogy minden táborban, a búcsúzkodással telt. A részt vevő vácisok: Ivitz Eszter Virág, Kiss Aliz, Szabó Réka, Nagy Eszter Magdolna, Hajas Máté, Babcsány Dániel, Radios Szabina, Cseh Katalin, Szűcs Norbert és jómagam. ■ Cserháti Katalin 12. A li szót mindenki ismeri, a nyuszi se nagyon szorul magyarázatra. No de együtt a kettő? íme a megoldás: ez egy játékos vetélkedő a „Közgében”, amit az elsősök számára rendeznek. Október 11-én a város legforgalmasabb helyén, a téren gyülekeztek a munkások, takarítók, macskák, nővérek és doktorok. Ezek mind mi voltunk! A munkába siető embereknek is volt egykét perce, hogy ránkcsodálkozzanak. Innen szép lassan átgyalogoltunk az iskolába, hogy ott is égessük magunkat, mert mindenki rajtunk nevetett. Majd r Manapság az ifjúság zömében hátborzongató érzést kelt ez a szó: érettségi. Az éretté válás egyenlő a felelősségteljes gondolkodással, azzal, hogy hamarosan már a saját lábunkon kell megállnunk, és tapasztalnunk az élet szépségeit és árnyoldalait. A rendszer évről évre változik, a felvételi pontszámok emelkednek, a követelmény és az elvárás határa pedig lassan már a csillagos ég. Én, a felnőtté válás küszöbén álló diáklány mégis azt mondom, hogy nem szabad megtorpannunk az elénk tornyosuló akadályok előtt, sőt alkalmasnak kell lennünk arra, hogy végre teljesítsük a ránk bízott feladatokat. „Közgés” tanulóként elmondhatom, hogy ez életem eddigi legnehezebb, de egyben legcsodálatosabb esztendője is. Sokan attól tartanak, hogy a végzős év csak az elkészítőkről, szakkörökről és a délutáni szakadatlan tanulásról fog szólni, ez azonban korántsem ennyire monoton, hiszen ebben az időszakban történnek velünk olyan dolgok is, amikre egy életen át emlékezni fogunk. Saját tapasztalatommal élve elárulhatom, hogy az utóbbi hetekben osztályközösségeink is az udvaron „ünnepélyes keretek között” megesküdünk Táncsics Mihály szakállára, hogy minden rosszat elkövetünk, amit egy diák tehet. Délután a felsőbb évfolyamosok vicces vetélkedőket rendeztek nekünk. Volt karaoke, evő- és ivóverseny, majd a fiúk sminkelték egymást, és végül bekötött szemmel kellett táncolnunk, mint utóbb kiderült, a tanárainkkal. A kínos helyzetek ellenére is jól éreztük magunkat, szívesen megismételnénk ezt a napot. A feladatok után a zsűri visz- szavonult, hogy eldöntse, ki nyerte meg a „Suli Nyuszit”, s egyre inkább összekovácsolód- tak, pedig még csak a második hónapban járunk. Minden negyedik évfolyamos osztályunk hatalmas erőbedobással készül a december 9-én bemutatandó szalagavatós táncra: igyekszünk a lehető legtöbbet kihozni magunkból. Manapság versenyről versenyre is járunk, hogy eredményeket érjünk el, és hogy segítséget kapjunk a továbbtanuláshoz. Tanáraink hihetetlenül készségesek és türelmesek velünk, mindenben számíthatunk rájuk, idén talán még jobban, mint az eddigiekben. Másrészt, iskolás napjainkat végzős osztályban is színesítik a különféle közgés rendezvények (hangversenyek, mozi, „Suli Nyuszi” stb.), tehát semmi oka nem lehet panaszra a „vén diálünk, már a vizsgabizottság előtt találjuk magunkat, felkészülten, várva utolsó évünk legnagyobb megpróbáltatásait. Elérkeztünk középiskoláséveink végső állomásához. Ez az a pont, amikor a világ szeme ránk szegeződik! Amikor bátornak és magabiztosnak kell lennünk ahhoz, hogy saját magunkhoz méltóan, elégedetten és büszkén zárjuk le életünknek ezt az erő- és időigényes, de talán legemlékezetesebb korszakát. ■ Tóth Brigitta 12. D Vácisok az Etna lábánál Szicíliában amfiteátrum, vagy Arkhimédész sírja, a Dionüszosz füle néven ismert mesterséges barlangot is megnéztük. A legenda szerint a bor és vidámság istene maga hasította, hogy a benne raboskodó foglyai beszélgetését kihallgathassa. Taormina Érdekes volt megérkezésünk a városba. A családok hoztak bennünket autókkal, a hegycsúcsra épült városba nem lehetett autóval felmenni, ezért a hegy oldalában parkíroztunk és a történelmi városközpontba lifttel jutottunk fel. Legnevezetesebb épülete a San Nicolo-bazilika, amely a tér közepén áll, a város főútvonalán, amely a legrégebbi épületeket és építészeti emlékeket foglalja magába. Kirándulásaink során megcsodálhattuk a tengert, pálma-, citrom-, narancs- és mandarinfákat, számunkra ismeretlen virágzó növényeket. Az esti közös és egyéni programjaink is „pihentető” szórakozást jelentettek a karneváli forgatagban, a pizzériában, a vidámparkban. Federica még egy szülinapi buliba is elvitt, ami úgy szicíliai módon igen népes ünneplői körben zajlott. Szicília a temperamentum szigete a maga minden bájával, az olasz vendégszeretettel, sajátos, hangulatos, vonzó világ. Hazafelé sóvárogtunk és fo- gadkoztunk, hogy egyszer még visszajövünk Szicíliába, amit szívünkbe zártunk. Köszönjük, hogy Szicíliában tölthettünk egy hetet, és nagy szeretettel várjuk olasz cserediáktársakat. ■ Váci Mihály Gimnázium Radics Szabina 10. A SÉTA című összeállításunk cikkei lapunk honlapján (www.nogradmegyeihirlap.hu) is olvashatók.
