Nógrád Megyei Hírlap, 2006. október (17. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-17 / 244. szám

4 2006. OKTÓBER 17., KEDD NÓGRÁD MEGYE „Egyedüliként gyakoroltam gesztust../' Közel kerültem, megismertem: nem tetszett - Exkluzív interjú Puszta Bélával, Salgótarján leköszönt polgármesterével- Én voltam az egyetlen szereplő, aki lemondott valamiről a békes­ség és az együttműködés érdekében... - mondta Puszta Béla, Salgó­tarján leköszönt polgármestere, akit gyakran ér a vád: miatta szen­vedett történelmi vereséget a szocialista párt, elveszítve a megye- székhely irányításának jogát. A baloldal korábbi emblematikus személyiségével 12 esztendős városvezetői tevékenységéről, a belső harcokról, s jövőbeni elképzeléseiről beszélgettünk.- Előzetes elvárásai tükrében hogyan értékeli az október elsején elért, 12 szá­zalékos eredményét?- Már azért is küzdenem kellett, hogy emelt fővel, egyenes derékkal és ered­ményesen tudjam befejezni városveze­tői tevékenységemet. Ez a „minimális program” teljesült, bár a választók úgy döntöttek, hogy mást bíznak meg he­lyettem a feladattal. Az emberek pár­tokra szavaztak, nekem - aki ehelyett várospolitikát kínált - nem sok esélyem volt. Egyértelmű, hogy a választók nem bennem gondolkodtak, s ezt tudomásul kell venni, így 12 éves polgármestersé­gem végére október elseje tett pontot Jó szívvel adtam át a stafétabotot Székyné dr. Sztrémi Melindának, mert látom ben­ne a lehetőséget, hogy eredményesen és sikeresen továbbviheti a megkezdett városfejlesztési folyamatot. ló kapcsolódással a vízdíjcsökkentésre, a biomassza-erőmű megépítésével pe­dig a távhőszolgáltatás díjának energia­ár-emeléstől való elválasztására nyílik lehetőség. Azzal a felelősséggel adtam együttműködés érdekében. Egyedüli­ként gyakoroltam gesztust azért, hogy elkerüljük az október elsején végül be­következett vereséget: átadtam az MSZP megyei elnöki tisztségét és or­szággyűlési képviselői jelöltséget sem vállaltam. Ezzel elmentem addig, amed­dig elmehettem... Nem volt más válasz­tásom, mint független polgármesterje­löltként a választókra bízni a kérdés el­döntését, mert a városi és a megyei párt­vezetés még csak arra sem méltatott, hogy szóba álljanak velem, s a függet­len jelöltségem bejelentése előtti, álta­nom, hogy elfordítják a fejüket az em­berek, vagy átmennek az utca másik oldalára. Ehelyett odajönnek hozzám, s gyakran még nekem kell nyugtatnom, biztatnom őkét: az élet megy tovább és támogassák azokat, akiket a salgótarjá­niak megbíztak a város vezetésével. Válaszokra várva- Ezzel szemben mások szerint önt sú­lyos felelősség terheli abban, hogy a bal­oldal október elsején elvesztette egyik fel­legvárát, Salgótarjánt.- Egyáltalán nem volt csalódott?- A választás éjszakáján és az azt kö­vető napokban volt bennem keserűség, de az idő múlásával egyre inkább elő­térbe került az, hogy letéve a 12 éve ci­pelt terhet, mostantól azokra koncent­rálhatok, akik eddig inkább a hátrányát érezték a polgármesteri tevékenysé­gemnek: a családomra, gyermekeimre. A legfontosabb célom az elkövetkezen­dőkben, hogy nekik szenteljem az idő­met, de már nem közszereplőként, ha­nem magánemberként. Egyértelmű, hogy a munkaerőpiacon értéke van a 12 éves városvezetői tapasztalatnak, az is­mertségnek és a kapcsolatrendszernek, amit minden valószínűséggel kamatoz­tatni fogok. Tettek a békéért- Mit tart a legkomolyabb nehézség­nek, amivel meg kellett küzdeni az el­múlt 12 esztendőben?- Még emlékszem arra a 34 éves fia­talemberre, akit 1994-ben polgármes­terré választottak, s emlékszem az ak-' kori Salgótarjánra is: csődhelyzetben, a működésképtelenség állapotában volt az önkormányzat. Ehhez képest műkö­dő- és fejlődőképes, bár sok problémá­val küszködő várost adok át az utódom­nak. Az elmúlt 12 évben sokat kellett tenni a belső békéért, hiszen 1994-ben még a múlttal kapcsolatos megosztott­ság akadályozta az együttműködést. En­nek ellenére is méltón emlékeztünk a holokausztra, valamint a karancslejtősi fasizmus-és háborúellenes megmozdu­lásra, s újraértékeltük az 1919. május elejei honvédő harcokat. A legjelentő­sebbnek azonban az 1956-hoz és de­cember 8-hoz való méltó viszonyulást tartom. A közelmúltunkkal való szem­besülés megteremtette annak feltétel­ét, hogy összefogjunk a jövő érdekében.- Véleménye szerint milyen örökséget hagyott az új városvezetésre?- A folyamatban lévő és előkészített fejlesztések komoly lehetőségeket jelen­tenek az új vezetésnek is, hiszen a ko­rábbi egyeztetések, sikeres pályázatok alapján nagy az esély a további jelentős előrelépésre. Befejeződhetnek a megin­dult fejlesztések: a garzonház felújítása, a buszpályaudvar korszerűsítése, a te­hermentesítő út kialakítása és a 21-es főút rekonstrukciója. Megvalósulhat­nak az előkészített beruházások is, pél­dául az Attila-kút megvalósítása és a sportcsarnok felújítása. Újabb jelentős lépés következhet be a munkahelyte­remtésben. A szlovákiai vízbázishoz va­át a polgármesterséget, hogy - mint mindannyiunknak - nekem is alapve­tő érdekem, hogy Salgótarján és a város vezetése sikeres legyen.-Az a városvezetés, amely hosszú évek után immár nem a szocialista párt sora­iból került ki - van aki szerint az ön, idé­zem, „kicsinyes bosszúja” eredménye­ként...- Egyesek bűnbakkereséssel próbál­ják saját felelősségüktől mentesíteni magukat... A velem kapcsolatban zaj­lott eseményeket folyamatosan feltár­tam, őszintén szóvá tettem a nyilvános­ság előtt. Ezen megnyilvánulásaimra nem érkezett reagálás, nehéz is lett vol­na, hiszen mindig a valóságnak megfe­lelően mondtam el a történéseket. Véle­ményem szerint a következő kérdést kell mindenkinek megválaszolnia: mit tett azért, hogy a Magyar Szocialista Párt szempontjából ne az ismert ered­mény szülessen az önkormányzati vá­lasztáson? Nincs alku...- Ön hogyan válaszolna erre?- Én voltam az egyetlen szereplő, aki lemondott valamiről a békesség és az lám kezdeményezett központi egyezte­tés sem teremtett új helyzetet.- Később azonban - mint korábban nyilatkozta - már megegyezhettek volna.- A választások előtt egy héttel, va­gyis az utolsó pillanatban volt egy megkeresés, hogy lépjek vissza. Ez ak­kor már felvállalhatatlan volt, hiszen akik korábban cserben hagytak, arra szerettek volna megkérni, hogy hagy­jam cserben azokat, akik kitartottak mellettem. Hallom a pletykákat arról, hogy én szabtam feltételt a független indulásom bejelentését megelőző egyeztetésen. Szeretném jelezni, hogy nem így történt, s ha már konkrét aján­. latokról is beszélnek a jól értesültek, fi csak annyit tennék hozzá: nem volt mi- j re nemet mondanom. Aztán egy héttel jI a választás előtt már lehetett volna mi- I ről beszélni, de ha megteszem, akkor ' képteleiTletlem volna a'salgótarjáni emberek szemébe nézni, s ezt már a saját önbecsülésem miatt sem vállal­hattam.- Sikerült megőrizni az önbecsülését?- Úgy vélem, igen. Borzasztó jó érzés számomra, hogy amióta nem vagyok polgármester, nem kellett azt tapasztal­- Ha már az én felelősségemet, s ve­lem együtt másokét név szerint emlí­tették, akkor úgy vélem, öt kérdésre azoknak is válaszolni kellene, akik a saját felelősségüktől úgy akarnak me­nekülni, hogy másokat neveznek meg bűnbakként. Az első: megválasztását követően a megyei pártelnök miért az MSZP-n belüli harcokra, s elődje, Pusz­ta Béla kiszorítására fecsérelte az időt? Talán a politikai ellenféllel kellett vol­na foglalkozni... A szocialista pártban korábban ügyek, értékek, programok mentén, a közösség érdekében politi­záltunk. Adódik a második kérdés: ho­gyan válhattak mindenekfelettivé az egyéni hatalmi törekvések? Harmadik kérdésem: mit tett a városi és a megyei pártvezetés az önkormányzati válasz­tások előtt annak érdekében, hogy a le­hető legszélesebb szervezetek közötti együttműködést alakítsa ki? Az MSZP magára maradt, nem volt szövetsége­se. Hogyan tárgyaltak az SZDSZ-szel, a Munkáspárttal, s mi történt Baglyasalján...?- Miért, mi történt Baglyasalján?- A munkáspártiak tavasszal, a má­sodik fordulóban azzal a feltétellel tá­mogatták a szocialistákat, hogy az ön­kormányzati választáson ők javasolhat­nak települési képviselőjelöltet. Ezt a megállapodást felrúgta az MSZP, így alakulhatott ki, hogy Baglyasalján több baloldali jelölt is volt.- Térjünk vissza az eredeti gondolat- menethez!- A negyedik témakör: mit tett a vá­rosi és a megyei pártvezetés október el­seje előtt a szavazatok maximalizálása érdekében? Miért nem tudták össze­hangolni a különböző szándékokat? Je- löltkiválasztás helyett miért jelöltkije­lölés történt? Ki vállalja azért a felelős­séget, hogy egyéni és listás jelöltek­ként javarészt olyanok kerültek meg­nevezésre, akik saját (elismert­ségükre kevésbé, csak a párttámoga­tásra alapozhatták szereplésüket - egy olyan időszakban, amikor éppen meg­rendült a párt támogatottsága...? Ötö­dik kérdésem: mivel magyarázható az az elbizakodottság, pökhendiség, ami tapasztalható volt a pártvezetőkön, amikor a józan figyelmeztetéseket az­zal utasították el, hogy biztosak a győ­zelemben? Az egyik legnagyobb poli­tikai hiba az volt, hogy úgy gondolták, Salgótarjánban bárkit állít ki a párt, az úgyis nyerni fog... Vezérek, helytartók, vazallusok- Ön tagja még a szocialista pártnak?- Már nem vagyok az MSZP tagja, mielőtt bejelentettem a polgármester­jelöltségemet benyújtottam a kilépé­semről szóló nyüatkozatot a kisterenyei pártszervezethez. Abban azt írtam: re­mélem, hogy az MSZP újra ügyek, érté­kek és programok mentén, a közösség érdekében fog politizálni, s nem az egyéni hatalmi szándékoknak aláren­delten. Egy ilyen szocialista pártra Nóg- rád megyében és Salgótarjánban is szükség lenne.- Mit gondol, mennyire befolyásolták a választókat az utóbbi hetek országos eseményei?- Részben biztos, hogy volt szere­pük. Magyarországon normális veze­tőkre, s nem vezérekre van szükség, különösen nem olyanokra, akik bian­kó felhatalmazással rendelkeznek és egymással való tusakodásukban a pol­gárháború küszöbére vezették az or­szágot. Nem olyan gyűjtőpártok kelle­nek, akik a saját táborukat a másiktól való félelemre alapozva duzzasztják fel, hanem mind a bal-, mind a jobbol­dalon több pártra, s ezek közötti együttműködésre, kompromisszumok­ra van szükség. Ebből következik, hogy a megyékben sincs szükség hely­tartókra, akik élet-halál uraként tekin­tenek önmagukra, akik úgy gondolják, hogy kontroll és következmények nél­kül azt tesznek amit akarnak, s saját vazallusrendszert működtetve próbál­nak felszínen maradni. Ehelyett köz­életi, közösségi szintű együttműködés kellene, Salgótarján és Magyarország jövőjét is az jelentheti, ha nem felesle­ges küzdelmekben oltjuk ki erőinket, hanem mindent megteszünk azért, hogy településünk és nemzetünk sike­res, versenyképes legyen.- Tervezi-e, hogy valamikor még visz- szatér a politikai életbe?- Béke van a lelkemben, közel kerül­tem a politikához, megismertem a mű­ködését, s kijelenthetem: nem tetszett. A közéleti szereplés, a polgármesterség nekem való feladat volt, minden pilla­natára jó szívvel emlékszem, őszintén mondom: még a tortadobálásra is... Tisztelettel köszönöm mindenkinek a segítséget, az együttműködést, s kívá­nom a város új vezetésének, hogy ők is ugyanilyen segítőszándékra alapozhas­sanak. Schveiczer Krisztián

Next

/
Thumbnails
Contents