Nógrád Megyei Hírlap, 2006. október (17. évfolyam, 231-255. szám)
2006-10-02 / 231. szám
2 2006. OKTÓBER 2., HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE Izek utcája a rónai ünnepen Mintegy kétszáz vendég látogatott el a nemrégiben Rónafalun megtartott vendégségi napra, melyet gazdag programmal töltött meg a rendező Rónafaluért Baráti Társaság. Az események sorát a fennállása 10. évfordulóját ünneplő civil szervezet délelőtti gyűlése nyitotta meg. Ez alkalomból Puszta Béla, Salgótarján polgármestere Salgótarján Emlékéremmel ismerte el a társaság vezetője, Molnár Imréné magas színvonalon végzett közösségi, kulturális munkáját. Szintén az évforduló jegyében fotókiállítás nyílt a lelkes csapat eddigi, a városrészért kifejtett tevékenységéről a helyi művelődési házban, ahol erre a napra elkészült a teljes vizesblokk. Méhes András alpolgármester is vendége volt a rendezvénynek: köszöntőjében méltatta az összefogást, a hagyomány- ápolást. Minderre emlékezteti majd a helyieket a falu kilátójánál a vendégségi napon elültetett emlékfa, egy hárs, melyet Puszta Béla helyezett földbe. Ebédidőre megnyitotta képzeletbeli kapuit az ízek utcája, ahol jellegzetes rónai ételeket lehetett fogyasztani. Azok, akik részt vettek a bortúrán, díszes poharat kaptak ajándékba, mindenkinek szóló ajándék volt viszont a műsor a Nógrád táncegyüttes tagjaival és Kubinyi Júlia énekszámaival. A vigalom élőzenés bállal ért véget. A 2005-ös rendezvényen páncélos vitézek csaptak össze Rónafaluban nagy sikert aratva Résztvevők a tavalyi rendezvényen, közöttük a szlovákiai Almágyról érkezett kórus tagjai Gyerekek öröme: játszóteret avattak Romhány. Nógrád jellegzetes, erdővel borított lankásai között, kisvárosi sajátosságaival húzódik meg Romhány község. Ide érkeztünk néhány napja egy borongás délutánon - mosolygós emberek közé! Nemcsak a képviselő-testület tagjain látszott az öröm, hanem az óvodások arcáról is az sugárzott: mienk a tér! Van is miért, hiszen elég szétnézni a gondosan tervezett játékokon, a szépen kivitelezett faelemeken, parkon és máris jóleső érzés tölt el: Európában vagyunk, még itt, Nógrád megye egyik zugában is... Az ünneplők számára elsőként Tolnai János polgármester úr méltatta az Ipoly Erdő Zrt. állhatatos munkáját a játszótér létrehozásában. Haraszti Gyula vezérigazgatóhelyettes ünnepi beszédében elmondta, hogy ez a szép játszótér egy olyan nagy fejlesztés része, amely az erdészek erőfeszítésein alapszik és a társaság munkájának eredményeként vonzó létesítményekben testesül meg. Az erdészek, erdőmérnökök - ahogyan mindig is - a helyi közösségekért tenni akaró szakemberek, így élethivatásuknak nemcsak az erdő fenntartását, hanem a civil szféra, a köz szolgálatát is tekintik. Már épültek, épülnek máshol is játszóterek, kiállítások, erdei iskolák, tanösvények szerte a megyében sőt a cég gazdálkodási területének Pest megyei részén is. Salgótarjánban, Szécsényben, Balassagyarmaton, Kemencén, Királyréten, hogy csak néhányat említsünk közülük. Haraszti Gyula beszédében méltatta az ötletgazdákat, a romhányi erdészet vezetőit, Szekán Györgyöt és Szabó ZolTolnai János (balra) és Haraszti Gyula az átadáson tánt, Mikié Tibort, a műszaki munkák irányítóját és a kivitelező Acer Kft.-t, akik nélkül nem lehetett volna megtartani az avatást. A megnyitóünnepségre a koronát a gyermekek játékos műsora és klasszikus furulyazene tette fel, ami után az addig fegyelmezetten toporgó gyermekek végre birtokba vehették játszóterüket. Kívánjuk, hogy sok örömük legyen benne! L L. Z. Izgalmas kor volt az ötvenes évek eleje „A fél(t) múlt építészete”, avagy a szocreál építészet Magyarországon címmel az ötvenes évek elevenedtek meg a minap a megyeházán, amelynek épülete egyik legjobb példája az ötvenes évek szocreáljának. Juhász A. Salgótarján. Múltját hordozza a megyeszékhely. Elevenen él az 1950-es évek, elsősorban a Vásártéren. Valamennyi épületben visszaköszön a szocreál építészet, az akkoriban virágzó gazdaság, a fejlődő Salgótarján. Az ember szinte maga előtt látja az építkezéseket, a több száz dolgos kezet, a szocializmus vívmányait és a benépesülő lakóházakat, irodákat, tereket. A témával kapcsolatban az építés- tudományi egyesület tagjai a minap előadást tartottak és az ötvenes évekbe kalauzolták a hallgatóságot. Botka Miklós beszélt arról, hogy 1948-tól tervgazdálkodás folyt hazánkban. Bizonyára sokan emlékeznek még a háromvagy ötéves tervekre, amelyekről meg utcákat is neveztek el. (Bujákon például még a mai napig van Ötéves terv utca.) Meghatározták az építészeti stílust is, méghozzá külön bizottság döntött arról, hogy szocreál stílusban épül Magyarország és ezzel együtt gyarapodik a nemzeti vagyon. Salgótarjánban 1950- re olyan városrendezési tervvel álltak elő, amely már tartalmazta a most épülő elkerülő utat. Persze, nem teljesen ugyanígy, ahogy most épül. Gyarapodott a város, benépesült, egyre több lakás kellett, hivatalok, rendőrség, tűzoltóság...- Izgalmas kor volt az '50-es évek eleje. Óriási fények és óriási árnyak voltak. Hazánkban a nemzeti jövedelem 25 százalékát fordítottuk építkezésekre, vagyis a nemzeti vagyon gyarapítására - mondta Szarvas Béla, majd hozzátette: rengeteg szakember kellett, akiket meg is becsültek. A gyáraknak, öltözőknek, étkezőknek olyan helynek kellett lennie, ahol jól érezte magát a munkás. Szarvas Béla szerint a szocreál egyik legjellegzetesebb épülete Salgótarjánban a gépipari technikum, amelynek már a bejárata is árulkodik az akkori stílusról. Persze a tűzoltóság és a megyei rendőrkapitányság is hordozza stílusjegyeit, a megyeháza pedig az országos nyilvántartásokban is úgy szerepel, A „Gépipari” az 1950-es évek stílusában épült mint az akkori korszak egyik legjobban sikerült alkotása. Luda László szerint a huszadik század közepén „minden más volt, mint most”. Ezt értette többnyire arra, hogy manapság már gépek dolgoznak, a munkások kezében mobiltelefonok és egyéb távirányítók vannak, nem pedig ásók, lapátok. Az új technológiáknak köszönhetően felgyorsultak az építkezések, kevesebb emberre van szükség, mégis alig vannak szakemberek. Luda László úgy véli, legalább 15 év kell ahhoz, hogy minden helyreálljon és a fiatalok rájöjjenek nem csak az építészt, az igazgatót becsüli meg a társadalom. A kőművesek, csőszerelők, ácsok, esztergályosok is köztiszteletnek örvendenek, hiszen az ő munkájukat más nem tudja elvégezni. Jelen pillanatban ott tartunk, hogy az ipari szakmunkásképzőkben sorra szűnnek meg a képzések, hiszen senki nem akar kőműves, csőszerelő, ács vagy esztergályos lenni. Szakemberek nélkül pedig csak tervek maradnak az építkezések.