Nógrád Megyei Hírlap, 2006. szeptember (17. évfolyam, 205-230. szám)
2006-09-04 / 207. szám
4 2006. SZEPTEMBER 4., HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE Juhhodályból bemutató gazdaság Virágot a kátyúkba! Hegedűs Szombaton nyitották meg a nagyközönség előtt Mátranovákon a Faluhely majort, ahol helytörténeti és néprajzi kiállítást alakítottak ki. A valamikori juhhodály új értelmet kapott: az alapítók célja, hogy ne hagyják feledésbe merülni a régi hagyományokat, azt a hatalmas ismeretanyagot, amelyet az elődök hagytak az utókorra. Szeretnék, ha a major segítségével a gyermekek számára is megismerhetővé, meg- érthetővé válna ez a mostanra már feledésbe merült világ. Hegedűs Erzsébet Mátranovák. Az ötletgazda Földi Gyula helybeli gazdálkodó, a kivitelező pedig családja, azon belül is két fia, és felesége. S hogy vannak „vevők” az ilyen ötletekre, mi sem bizonyítja jobban, mint a majorban összegyűlt népes érdeklődő. Népviseletbe öltözött lányok kínálták pogácsával az érkezőket, mellé pedig egy kis kártyát nyújtottak át: egyik oldalán a major egy-egy részlete, másik oldalán a honlap címe, ahol bővebb ismertető áll rendelkezésre. A megnyitón részt vett Döbrei Tamás, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) tanácsosa és Varga László, az FVM megyei vezetője. Molnár Katalin, Kazár polgármestere megnyitójában elmondta: ismeretségük négy éve kezdődött, amikor egy kazári rendezvény kapcsán arra kérték Földi Gyulát, hozzon állatokat az állatsimogatóba. Az évek során tartalmas, jó munkakapcsolat alakult ki közöttük, rendszeresen egyeztetik elképzeléseiket.- Olyan ember, aki szereti a saját munkáját, és családját is beállította ebbe a sorba - hangsúlyozta Molnár Katalin. - A Leader+ program a vidékfejlesztésről szól, Földi Gyula majorja pedig jó példa arra, hogyan lehet jó ötletekkel, jó programokkal megnyerni a térséget. Amikor elkezdtünk dolgozni a vidékfejlesztési projektben, természetes volt, hogy ezt együtt tesszük. Földi Gyula keményen harcolt, hogy elképzelései megvalósulhassanak, mostanra az akciócsoport egyik meghatározó tagjává vált. Jó programot indított el, kész csoda, amit itt családjával együtt alkotott. Bizonyította, hogy kell az új szemlélet, az új gondolkodás, s bizonyítja: egy bemutató gazdaságot így is meg lehet mutatni a gyermekeknek. Mátranovákon elindult valami: annak a programnak a meghatározó része, amelyet 14 településsel közösen indítottunk, a feladat most már az, hogy a megkezdett munkát folytassuk. Földi Gyula úgy fogalmazott: nekik nagyon tetszik, amit létrehoztak, de a major csak addig volt az övék, amíg dolgoztak benne, most már szeretnék átadni a közönségnek. A major előzetes időpont- egyeztetés (www.faluhely.extra.hu, illetve 06-20/803-8852) után bármikor látogatható. A megnyitón Patai József, a Nóg- rád Néptáncegyüttes tagjának pásztorbotolója után a jászfényszarui Szűcs Mihály huszárbandérium tartott bemutatót. Nézsa. Fogalmazhatnánk úgy is: megszépülnek Nézsa útjai. Ha valaki azt hinné, hogy egyszeriben minden utat új aszfaltszőnyeg borít majd, téved. Két fiatalember, Duiai Zsolté s Virág Zoltán beszélgetése során került szóba: valamit tenni kellene az egyik úton kialakult „kátyú-rendszerrel". Egyikük felvetette a problémát, a másik pedig rávágta: ültessünk bele virágot! S a gondolatot szombaton tett követte... A Dózsa György út mintegy 600 méteres szakasza rettentően rossz állapotban van: kátyú kátyú hátán, autóval szinte már lehetetlen közlekedni rajta, ezért inkább másfél kilométeres kerülőt tesznek, mert nem akarják, hogy az autókat sérülés érje. A település lakói számtalanszor felhívták a kátyúvonalat, hiába - a közútkezelő a füle botját sem mozdítja.- Elmondtuk az ötletet másoknak is, mindenki azt mondta, jön segíteni - mondta Duiai Zsolt. - Látható, hogy már majdnem végeztünk - mutat visszafelé, ahol tényleg üdítő színfoltként emelkednek a virágok a kátyúkban. Tudják, hogy szabálysértést követnek el, éppen ezért pár nap múlva el fogják távolítani azokat, addig is az út mindkét végén táblával jelzik: Megszépülnek Nézsa útjai, s hogy mindenki vigyázzon a virágokra. Szarka Péter fotókat készített az elkészült útszakaszról, amelyeket majd a közútkezelőnek küldenek meg, remélve, hogy végre történik valami. Kucsera András , a falu polgármestere egyetértését fejezte ki a fiatalok akciójával. Több autó is járt már úgy (különösen amelyeknek a vezetője nem ismerős errefelé), hogy a mély kátyúkban felakadt a jármű, de előfordult ez itt lakókkal is. Ha már használni nem lehet, legalább legyen szép - mondta végezetül. Nem háborognak az erre járó autósok sem, gondosan kerülgetik a beültetett virágokat, ottlétünk alatt egyetlen egyet sem tiportak le: messziről nézve olyan, mintha gyakorolnák a szlalomozást. Szederkényi Sándor átutazóban jár erre gépkocsijával. Amikor megtudta, mi is ez az egész, annyit mondott: elképesztően jó ötlet! Hozzátette: botrányos, ami az utakkal történik. Állandóan csak „gá- nyolják”, ahelyett, hogy rendesen megcsinálnák, ezzel pedig az adófizetők pénzét is herdálják. Eötvös-díjat kapott Tari Miklós Negyvenöt év munkája áll a minap átvett rangos szak-« mai elismerés, az Eötvös Lóránd-díj mögött. Tari Miklós, a Mátrafűtőber Kft. nyugalmazott igazgatója, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének megyei elnöke kiemelkedően magas szakmai tevékenysége alapján érdemelte ki a díjat. Megyénkben hasonlóra alig akad példa, így hát mindenkinek, aki hasonló babérokra pályázik, álljon itt egy gyármentő szakember ars poeticája.- Félgőzzel nem lehet eredményt elérni! Ez ugyanúgy érvényes a gazdasági életre, mint a sportra, művészetre, s az élet minden területére. Csak erről az egyszerű képletről ma nem szokás beszélni, pedig az életünk egyik nagy problémája épp1 e mögött rejtőzik. Egy friss példával illusztrálva: egyik jó barátom egy budapesti kohászati gyár tulajdonosa. Az utóbbi két évben komoly veszteségek jellemezték működését. Ismeretségünkre alapozva felkért, hogy segítsek rendbe tenni a céget. Egy heti átvilágítás után pontokba szedtem a gyengeség okait, s felvázoltam a megoldás lépéseit időrendi és fontossági sorrendben. Az egész cégvezetés előtt az a megállapításom váltotta ki a legnagyobb megdöbbenést, amikor azt mondtam: az egész gyár 60%-os intenzitással dolgozik, amiből következik, hogy az üzemi munkatempó nem más, mint lötyögés. Számukra ez fel sem tűnt, hiszen naponta benne éltek: ez az üzemi vakság tipikus esete. A másik a létszámarányok problémája. A kívánatos 20% improduktív munkaerő helyett 35% volt a nem termelő létszám, amit a mai árviszonyok mellett egyetlen cég sem tud eltartani, kigazdálkodni. A cég azóta megfogadta tanácsaimat, s fokozatosan fejlődve ma már nyereségesen működik. Természetesen az említetteken kívül még nagyon sok egyéb teendő is adódott, de gondoljunk csak bele, hogy hazánkban még ma is hány vergődő cég van, ahol ezeket az összefüggéseket nem kellő mélységben elemzik és kezelik. Ha nem mutatunk rá a lazaságokra, akkor változatlanul sok az érdem nélkül követelőző, de ma még nem tartunk ott, hogy valakiknek alanyi jogon járjanak előnyök. A cégek állami támogatásánál is ezt látom problémának. Több milliárdot pumpálunk néhány veszteséges vállalatba, miközben az anyagi segítséget nem kötik szigorú elvárásokhoz, feltételekhez. Hol a vezetők felelőssége? Ezek mögött vannak a rejtett tartalékok, hogy a lötyögés helyett intenzív, hatékony, szorgalmas munkát produkáljon mindenki, bár ez nemcsak a termelő emberekre, a közélet minden szereplőjére érvényes. Másik fontos kérdés a minőség és az igényesség. Vallom: egyszer kell valamit megcsinálni, de jól! Egy életen át sulykoltam ezt a tételt a környezetemben dolgozókba. Ha valamit javítani kell, utólag foldozni, az mind kidobott pénz, pedig csak egy kis szakszerűség és igényesség hiányzott. Nézzünk csak szét környezetünkben! A tarjáni főtéren készülő térburkolat minősíthetetlen aljzat betonozása (tömörítés és vasalás nélkül elvégzett betonozás), vagy az útépítéseknél látható káosz, mind szembe ötlő hanyagságot tükröz. A többlépcsős alvállalkozói rendszerekben elvész a felelősség, gyenge a garanciális kötelezettség, mi pedig fizetünk. Én 45 évet dolgoztam le a gépiparban, 25 éves koromtól vezető beosztásokban. Az esztergályos szakma megtanított az időbeosztásra, a feladatok végig gondolására, a gépek és a munkaeszközök megbecsülésére. Évekkel később erre alapoztam a rendszerszervezői szemléletet, majd az értékelemzés és hálótervezés szinte tudományos szintű alkalmazását. Nem ismertem fáradságot, időkorlátot és lehetetlent! Szerencsére a munkatársaimban mindig jó partnereket találtam, s így tudtunk maradandót alkotni és közös sikereket felmutatni. Az idén tavasszal Japánban jártam egy szakmai úton és a munkamódszerüket tanulmányozva jöttem rá, hogy harminchét éven át ösztönösen japán módszer szerint dolgoztam. A japán módszer lényege: az alkalmazott ledolgozza a napi nyolc órát a legjobb tudása és szorgalma szerint, majd utána következik a 3-4 órás önkéntes túlóra. Kis csoportokban (3-5 fő) kielemzik az egész napi munkát, a sikerek és kudarcok tanulságaival, majd azon ötleteinek, hogy holnaptól mit kell másként csinálni, hogy jobbak legyenek. Ez mindennap így megy és mindennap új eredmények születnek. A csoportos munkának óriási anyagi és erkölcsi értéke van. A problémákat ki kell beszélni, nem szabad tologatni a bajokat. Egyéni sikereimet én is úgy értem el, hogy mindig egy szű- kebb szakmai csoportra támaszkodtam. A magyar ember közismerten kreatív, rengeteg ötlettel rendelkezik, mindig képes új dolgokra, csak nem aknázzuk ki ezt a képességet. Ha mi Európa élvonalához akarunk tartozni, akkor ezt az alkotókészséget kell előtérbe helyezni, új termékeket, új módszereket megvalósítani! Néhány szót a rendről és a rendszerszemléletről. Hatvankét évesen visszagondolva szakmai múltamra, mondhatom, hogy szinte mindig válságmenedzser voltam. Vagy első, vagy második emberként összesen hét cég megmentésében, felerősítésében volt vezető szerepem. Volt, amikor új gyárat építettünk és indítottunk el a siker útján, volt, amikor tönkrement cégeket mentettünk meg és teremtettünk európai hírű kandallógyárat, de büszkén gondolok arra is, hogy a hat évvel ezelőtt még veszteséges FŰTŐBER-ből - irányításommal - egy éven belül stabilan gazdálkodó, nyereséges gyárat csináltunk, amely azóta is élvonalbeli gazdálkodó egységként termel a hazai és exportpiacra. Minden cégnél a siker alapja a tudatformálás volt. Vannak ugyanis „jobbkéz” szabályok, amiket be kell tartani. Ezek:- Teljesítmény nélkül nincs bér!- Szemétdomb tetején nem lehet minőséget elérni!- Amilyen a munkahelyed, olyan a munkád!- Alkoss valami újat és gazdagodj!- Legfontosabb a vevő elégedettsége! stb. A kitüntetésre visszatérve, meglepett, de egyúttal nagyon örültem neki, hogy negyvenöt év szakmai munkáját Eötvös-díjjal jutalmazták. Ez méltó elismerése annak a sok szorgalmas kollégámnak is, akikkel életem során együtt dolgoztam. Bízom benne, hogy módszereimmel és példamutatásommal az ő szemléletükre is jó hatással voltam és kívánom, hogy ők is hasonló sikereket érjenek el! Salgótarjánnak nagyon sok szorgalmas és kitartó emberre van szüksége, hogy az itt élő emberek jobban boldoguljanak. Ennek a városnak már nem pénzköltő helyekre van szüksége - áruház, autószalon már van bőven -, hanem pénztermelő munkahelyekre, ahol a hozzáadott érték mozdíthat valamit a gazdasági helyzeten. Öröm látni, hogy vannak jól prosperáló cégeink. Nekem külön öröm, hogy köztük olyanok is akadnak, amelyeket a hozzám közelálló szemléletű emberek a romokból építettek fel és színvonalasan irányítanak (pl. Pirazol Kft., Rak-Tech Kft., stb) Sajnos azonban, van még ma is a városunkban nehezen gazdálkodó, vagy tönkrement cég, ezek segítséget, felkarolást, kemény munkával járó átalakító megmentést kívánnak, hogy minél több embernek tudjanak megélhetést biztosítani (pl. BRG, Síküveggyár, FOK-GYEM, stb). Keressük együtt ezeket a cégeket és velük együtt az erre vállalkozó válságmenedzsereket! Ezért arra gondoltam, hogy az Eötvös Lóránd-díjjal járó 360 000 forintot a saját pénzemből egymillió forintra kiegészítem, amelyből létrehozható egy olyan alapítvány, amely minden évben aranygyűrűvel jutalmazza a legjobb eredményt elért válságmenedzsert. Tudom, hogy ez csak szimbolikus értékű elismerés, de gondolom, hogy sokan szeretnénk, ha ez is adna némi hajtóerőt a város gazdaságának fejlődéséhez. Az elbírálás és kiértékelés szabályait rövidesen kidolgozzuk és közreadjuk. Lejegyezte: T. Németh László
