Nógrád Megyei Hírlap, 2006. szeptember (17. évfolyam, 205-230. szám)

2006-09-25 / 225. szám

2 2006. SZEPTEMBER 25., HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE Emlékkiállítás a szenvedések pincéjében Bár egykor a bűnösök mindent elkövetettek, hogy el­tüntessék szörnyű tettük nyomait, mára többé-kevés- bé ismert Hadady Rudolf és Hargitay Lajos nemzetőr­parancsnokok tragikus története. A község, ahol e két szabadságharcost meggyilkolták, megkövette mártír­jait: a nemrégiben elhunyt polgármester, Kanyó Tibor engesztelő szorgalmazására, emlékhelyet létesítettek a valamikori párttitkári lakás pincéjében, ahol a pu- fajkások 1956-ban bestiális módon megkínozták Hadadyt és Hargitayt. Megbocsátásért a múltban tör­téntekért, s tanulságként a jövő nemzedékeinek. S.K. Két kopjafa jelzi Hugyagon Hadady és Hargitay végső Hugyag. Ötven esztendővel ez­előtt Hugyagot is érintette a forra­dalom szele. A középületekről el­távolították a régi címert, a temp­lomtéren felolvasták a pesti sza­badságharcosoktól hozott 16 pon­tot, s megválasztották a héttagú forradalmi tanácsot. A falu hatá­rában, az Ipoly-parton 1956. de­cember 13-án a pufajkások azon­ban meggyilkolták az acélgyári nemzetőrség két vezetőjét, Hadady Rudolfot és Hargitay La­jost, akik a forradalom alatt fő szervezői és parancsnokai voltak a gyár fegyveres egységének. E csoport 1956. november 13- án részt vett a megyei tanács visz- szafoglalásában, ezért december 12-én a pufajkások letartóztatták Hadadyt és Hargitayt. Dokumen­tumokkal bizonyítható, hogy fog­va tartásuk alatt bestiális módon bántalmazták, kínozták a két pa­rancsnokot - mígnem meghal­tak. Kihurcolták őket a községi párttitkár lakásának pincéjéből az Ipolyhoz, ahol több lövéssel akarták felismerhetetlenné tenni őket. Holttestüket a folyóba vetet­ték és sorsukra hagyták. A karha- talmisták brutalitásáról a két nappal később készült jegyző­könyv is tanúskodik. A halottvizsgálati bizonyítványok ismeretlen holttestekről szólnak, az elhalálozás okaként erőszak, többszörös koponya-, mellkasi és arclövés szerepel. Hugyag önkormányzata emlék­helyet hozott létre, amellyel azt akarták elérni, hogy a település, ahol a két embert megölték meg­adja a végtisztességet, a megnyug­vást, s ha voltak is hugyagiak, akik részt vettek az akkori események­ben, akkor az önkormányzat he­lyettük is bocsánatot kérjen. Az ünnepség a millenniumi parkban vette kezdetét, ahol a résztvevők - köztük dr. Szandai László helyettes államtitkár, a g megyei közigazgatási hivatal ve- s zetője - elhelyezték a megemlé- | kezés koszorúit, s lerótták kegye- | létükét Hadady Rudolf és - Hargitay Lajos emlékművénél. Innen a mártírok emlékére léte­sített, „Hugyag 1956” című kiál­lításnak otthont adó emlékhely elé vonultak az egybegyűltek. Dr. Kiss Tamás, a Politikai Fog­lyok Országos Szövetségének al- elnöke a Szabadságharcosokért Közalapítvány nevében is köszö­netét mondott azért, hogy létre­hozták az 1956-os emlékkiállítást és a mártírok emlékhelyét - Hadady és Hargitay gyilkosai megúszták. Miért? Mert harcko­csikba bújva egy gyilkos rend­szer érkezett november negyedi­két követően Budapestre. Gondol­junk csak a salgótarjáni sortűzre! Nagyon fontos, hogy minderre mementók emlékeztessék azo­kat, akiknek nem volt személyes tapasztalatuk, azért, hogy soha többé ne fordulhasson elő hason­ló - hangsúlyozta dr. Kiss Tamás A Pofosz megyei elnöke, Juhász Attila elmondta: a múzeumjelle- gű emlékhely létrejöttéhez szer­nyughelyét vezetükön túl komoly anyagi és erkölcsi támogatást biztosított a Szabadságharcosokért Közalapít­vány, az Antall József Alapítvány, a Hugyag Fejlődéséért és Értékei Megőrzéséért Alapítvány, a köz­ség önkormányzata és Holes Im­re, Kétbodony polgármestere, a Cserhátvidéke Takarékszövetke­zet elnöke.- Az emlékhely az 1956-os for­radalom és szabadságharc ötve­nedik évfordulójának tiszteleté­re, a közelmúltban elhunyt Kanyó Tibor polgármester en­gesztelő szorgalmazására, Hugyag önkormányzata és a Pofosz Nógrád megyei szerveze­te égisze alatt készült - tudatta Juhász Attila, aki bejelentette: posztumusz kitün­tetésben részesítik Kanyó Tibort A Pofosz megyei szervezete által a jubileumi évben alapított emlékpla­kettet és emlékla­pot Deme Attila ad­ta át a néhai falu­vezető özvegyé­nek, Kanyoné Kál­lai Gabriellának. Ezt követően Ha­dady Rudolfné és Hargitay Lajosné a nagyközönség előtt is megnyitották az emlékhelyet, át­vágva a nemze­tiszínű szalagot. A kiállítás Nóg­rád megyei levéltá­ri dokumentumok és Szokács László „1956 Salgótarján véres decembere” című könyvének felhasználásá­val készült. A tárlatot Presits An­tal grafikus rendezte saját kuta­tásai, a Hadady és a Hargitay család, valamint a még élő baj­társak emlékei segítségével.- Nehezítette a munkát, hogy mára nagyon kevés anyag léte­zik, hiszen a tettesek, amit lehe­tett, megsemmisítettek - mond­ta Presits Antal, aki korábban a Nógrádi Történeti Múzeum munkatársaként is tevékenyke­dett. Úgy véli, az 1956-os kettős gyilkosság „magánakció” volt, s az elkövetők valójában nem akarták elvenni a parancsno­kok életét. A pufajkásoknak is jobb lett volna, ha Hadadyt és Hargitayt bíróság elé állítják: mindkettőjük vezetékneve vé­gén „y” szerepelt, értelmiségiek voltak, így a kor gyakorlatának megfelelően bármivel megvá­dolhatták volna őket - a kínzás azonban túl jól sikerült, a gyil­kosok pánikba estek, s meg­kezdték a bizonyítékok eltünte­tését. A gazdag gyűjtemény hiteles, köztük mindeddig publikálatlan dokumentumok alapján fest ké­pet arról, hogy mi is történt va­lójában 1956-ban Magyarorszá­gon, Nógrád megyében, s ezen belül Hugyagon. Az emlékkiállítás a községi polgármesteri hivatal ügyfélfoga­dási idejében látogatható. A két özvegy nyitotta meg a pincekiállítást fotók: hüvösi cs. Hugyag mártírjai Hadady Rudolf 1923. november 8-án született Kolozsváron. 1948-ban került Salgótarjánba, ahol az acélgyárban helyezkedett el. Dolgozott műszaki fordítóként, majd 1956-ban a szerkesztési osztály munkatársa lett. Egy fiú édesapja volt. Hargitay Lajos 1928. november 20-án, Baján született. Az acél­gyárban 1950-től dolgozott, mint üzemmérnök. Két leánygyerme­ket nevelt. A forradalom alatt tagja lett az üzemi munkástanács­nak és beválasztották az igazgatótanácsba is. Vezetőtársa volt Hadady Rudolfnak és a munkástanács mellett működő fegyveres csoportnak. Szüreti vigalom Rákóczi városában Szenográdi Ferenc Szécsény. A településen 1896- tól kisebb megszakításokkal minden évben megrendezték a szüreti felvonulást és bált. Nem volt ez másként idén sem. A művelődési központ és a szüre­ti bizottmány szombaton tartot­ta a hagyományos szüreti fel­vonulást és bált a történelmi városban. Ebéd után a város széléről in­dult a színes, látványos menet, amely az elmúlt évek egyik leg­népesebb, legszín'esebb felvo­nulása volt. Amerre elmentek, mindenütt az emberek sokas- sága üdvözölte őket. A menet élén díszruhába öltözött lányok haladtak. A város elöljárói - dr. Serfőzné dr. Fábián Erzsébet pol­gármester, Kolosiné dr. Percze Zsuzsanna alpolgármester és Bartusné dr. Sebestyén Erzsébet címzetes főjegyző - népviselet­be öltözve foglaltak helyet a hintóbán. A gazda és gazdáné hintájába Majoros István és Ba­gó Zsófia, a bíró és neje hintá­jába Szabó Gyula és felesége ül­tek. Ott voltak a szüretelő fiúk és lányok, a szőlőkoszorút vivő fiatalok, csőszök, kisbíró, jegy­ző, fiskális, boristen, angyalok, törpék, madárijesztők. Felvo­nultak a mazsorettek, a Palóc néptáncegyüttes, a nyugdíjas­klub tagjai, képviseltették ma­gukat a kertbarátkor tagjai is, s részt vettek a menetben a meg­hívott népdalkörök, táncegyüt­tesek. A sort a mezőgazdasági szakképző iskola termékbemu­tató kocsija zárta. A városháza előtt - ahol több százan gyűltek össze - a kisbí­ró, Rónai Egon a polgármester asszonytól engedélyt kért a vi­gadalom megkezdésére. A vá­ros első embere rímekbe szed­ve mondókáját megadta a mu­latozásra az engedélyt. A tűzto­ronyban tárogató hangja hir­Hagyományőrzők műsora adta meg a szüreti jó alaphangját Szécsényben dette, hogy megkezdődött a 2006-os szécsényi szüreti viga­dalom. Kedvesek voltak a mazsorettlányok. A hagyomá­nyokhoz híven a jegyző, Smelkó István, a fiskális, Varga Bálint rímekbe szedve foglalták össze a város egy évét, amelyben az idén jóval több volt az elisme­rés, mint az elmarasztalás. A hagyományos szüreti táncot - amit most is Őze János tanított be - a közönség tapsa kísérte. A menet a történelmi belváros­ba vonult. A felállított szabadté­ri színpadon a nógrádmegyeri, őrhalmi hagyományőrzők, a szécsényi nyugdíjasok, a szécsényfelfalui dalos asszo­nyok, a Palóc táncegyüttes, a lengyelországi Skalni táncosai és Tárnái Kiss László népdal­énekes szórakoztatta a közön­séget. A madárijesztő-versenyben a zsűri úgy döntött, hogy nem rangsorol, mind a hat beöltö- zöttet díjazták. A borverseny­ben, ahol rangos szakemberek­ből álló zsűri döntött, első lett Juhász Ferenc nedűje, második Vidu Pál bora, harmadik Báblics István bora. A szüreti vigadalom jó hangulatú bállal zárult, ahol a zenét Barát Attila és zenekara szolgáltatta. Szombaton Szécsényben még két jelentős rendezvény volt: megnyílt az első Ipoly-vi- déki szlovák-magyar kiállítás, illetve átadták a dr. Zólyomi Jó- zsef-díjakat. A madárijesztő-versenyben mindenki nyert, aki maskarába öltözött Szüreti vigasság nem is lehet bor nélkül: a hegy levéve! versenyzők közül ezúttal is választottak győztest

Next

/
Thumbnails
Contents