Nógrád Megyei Hírlap, 2006. augusztus (17. évfolyam, 178-204. szám)

2006-08-25 / 199. szám

4 2006. AUGUSZTUS 25., PENTEK NÓGRÁD MEGYE Ahol kétszer kel fel a nap Mihalik Júlia Árvák, féiárvák, nehéz sorsú családokból származó aprósá­gok otthona a torockói Kis-Szent Teréz Gyermekotthon, amely az elmúlt napokban magyar, rész­ben nógrádi fiatalok keze által lett szebb, otthonosabb. Szívme­lengető annak az egy hétnek a története, amely azonban pár - nem kevésbé szívhez szóló - előzményhistóriára fűződik fel. Például a fiatal lányéra, aki Jókai Egy az Isten című regényét ol­vasva határozta el, nem nyug­szik addig, míg el nem jut a szép­séges erdélyi Torockóba. Ez a va­laki - talán nem meglepő - ön­szántából ízig-vérig elkötelezte magát az épített és környezeti ér­tékek lehetetlent szinte nem is­merő védőjének, pártfogójának. S ez bizony szellemi próbatétele­ket de főleg kemény fizikai erő­kifejtést foglal magában. Az egykori fogadkozó kislány Kiss Klára, a későbbi Pinczésné Kiss Klára, a ságújfalui faluszé­pítő egyesület vezetője, a város- és faluvédők szövetsége választ­mányi tagja. Sok-sok kis telepü­lésszépítő palánta nevelője, segí­tője, pályamunkáik értő és lel­kes bírája idén a szövetség gyu­lai táborában kezdte el a torockói utazás előkészületeit. Fontos előzménye volt ennek az a vá­gya, elképzelése, hogy az itthon már sokszor, sokféleképpen ka­matoztatott értékóvó szemléle­tükkel Erdélybe is bekopoghas­sanak. Gyulán a legsikereseb­ben pályázó fiatalokkal dolgoz­tak éppen együtt. A munkálatok során ismerték meg Bujdosó Károly erdésztechnikust, kinek szintén régi, dédelgetett célja, hogy Erdélyben is legyen érték­mentő tábor. A férfi ismerője és segítője a Dévai Szent Ferenc Alapítványnak, így szereztek tu­domást arról, hogy a torockói gyermekotthon védett épületeire ráférne a szépítés.- Az elszállásolást, étkeztetést, az engedélyek beszerzését is ide­értve nagy felelősség egy csoport egyhetes kinttartózkodásának megszervezése. Sok utánjárást kívánt a dolog, de sikerült, kö­szönhetően Bujdosó Károlynak és olyan támogatóknak, mint a székelyudvarhelyi, személyszál­lító Scorpion Trans, amelynek köszönhetően ingyen utazhat­tunk ki az egyetemista, főiskolás fiatalokkal. A Kulturális Örök­ségvédelmi Hivatal, valamint a város- és faluvédők szövetsége százezer forinttal támogatta a programot - mondta Pincésné, az erdélyi tábor vezetője. Torockónak torokszorító a múltja: 1870-ben tűzvész mar­talékai lettek a meghitt fahá­zak, így azután kőből építették fel az újakat. A gyerekotthon valamikor a Kerekes házaspár fészke volt, s ma olyan ember­kék menedéke, akik elvesztet­ték egyik vagy mindkét szülő­jüket, illetve az ellehetetlenült szociális helyzet miatt szorul­nak mások gondoskodására. Ezt vállalta fel a dévai alapít­vány, amely Böjté Csaba feren­ces pap irányításával működik, s több szociális intézményt tart fenn. Vakolatjavítás, ajtók, ablakok csiszolása, festése, helyiségek többszöri meszelése, udvari te­reprendezés, kis parkoló kiala­kításával. Mindezt egy hét alatt végezték el az értékmentésben jártas fiatalok, s még kirándu­lásra, a környék felfedezésére is jutott idejük. S hogy hol voltak közben a kis otthonlakók?- Többségük éppen vakáción, hozzátartozóknál, rokonoknál, csak négyen maradtak bent - tudatta Pinczésné. - Monda­nom sem kell, hogy körülöttünk sertepertéltek. Egyikük, egy négy és fél éves kisfiú például velünk együtt csiszolta az ajtót, s közben úgy beszélt az anyuká­járól, mintha nem tudná, hogy már nincs az élők sorában. Ne­héz erről beszélni. Mindemel­lett csodálatos, felejtheteüen he­tet töltöttünk ott. Sok volt a munka, de az ember szinte nem is érezte a fáradságot, főleg, mi­kor feltekintett a kőházak felett magasodó Székelykőre, amely­nek szirtjein hajnalonként két­szer kel fel a nap... Külhonból hazahozott tudás Szabó Andrea Balassagyarmat. Lencsés Zsolt, Rómában élő balassagyarmati származású festőművész külö­nös, kalandos életútja során a vi­lág messzi tájait, Európa számos országát bejárta. Mégis elmond­ható róla: szülővárosához, me­gyéjéhez és a felesége révén vá­lasztott, rajongásig szeretett fa­luhoz, Terényhez sosem maradt hűtlen. Külhonban szerzett tu­dását hazahozta. A művész 1985 óta nem él Magyarországon. Németország és Törökország után Párizsban folytatta tanulmányait, majd Olaszországba küldték ki, s im­már 17 éve foglalkozik freskó­festészettel. Közel 8000 négy­zetméternyi munka, Rómában és Calabriában 11 templom, hat színház őrzi keze munkáját. A vatikáni Santa Lucia rendben, s a calabriai Medici színházban egyként dolgozott, munkált a Medici és a Borghese család mecenatúrájával végzi. Sző­kébb pátriájának számos temp­loma, épülete szintén az ő mes­terségbeli, művészi tudásáról tanúskodik. 1999-ben a kölni Farbe festék- világkiállitás kapcsán a magyar- országi ipari kamara kérte meg a művészt, hogy hozza haza a J- Colors olasz-német festékgyártó világcég által szponzorált eljá­rást, amely 2000-ben az orszá­m ■ - 1111 ii' iii i iii — gos nemzetközi festőmester-be­mutató „díszvendége” volt. Len­csés Zsolt szülővárosában, anya­egyházában, elsőként a nagy­templomban honosította meg e technikát, amelynek kivitelezé­sébe a Szondi György Szakkö­zépiskola és Szakiskola festő-áll­ványozó tanulói is bekapcsolód­tak. Két és fél év alatt elérték, hogy az iskola megkapja a vállal­kozási jogot. A MÚZSÁRT kivite­lező és oktató kft.-ben vállalko­zott az intézmény, franchise vál­lalkozási formában finanszíroz­ták a szakképzést. Arató János iskolája a tanulók szakmai gya­korlatát biztosította, a világcég pedig a gyártási anyagokat szol­gáltatta. A szakreferencián meg­adták az engedélyt a „műanyag lobby” ellenében a szellőzőme­szes, vastag vakolatnak, ame­lyet a reneszánsz és barokk kor­ban használtak. 2002 karácso­nyára a szondis tanulók segít­ségével újravakolták a templo­mot antik mésszel. Négy rétegben vitték fel a vakolást, az ötödik már a legfinomabb falfe­lületet adta. A cseh művészba­rát, Zdenek Hajny mennyezeti háttere, a világűr végtelen di­menziójának látványképe előtt lebeg a Lencsés Zsolt által alko­tott Szentháromság képe, amely a barokk hangulatot és orna­mentikát hozza vissza. Ugyan­ezzel a módszerrel újult meg a városháza díszterme és előtere is, ahol az ország és a város cí­mere között helyezkedik el Le Dentu hadmérnök XVII. száza­di ábrázolása alapján az a kép, amely Balassagyarmat múltját hordozza magában, ugyanakkor Pénzes Géza művész-tanár pa­norámafotója nyomán megjele­nítődött a település jelene is, szinte lebegve, a végtelenbe úsz­tatva, egymás tükörperspektívá­jaként. Lencsés Zsolt Madách szemével kívánja láttatni Balas­sagyarmatot, a mennyezeten a végtelen világegyetem képével. Az előtér oszlopai Párkányi Raab Péter szobrászművész al­kotásaira várnak: az almafára, Adámra és Évára, illetve a fára kúszó kígyóra. A Medici család támogatásával az ablakban ólomüveg mozaikon keresztül jelenik majd meg a Civitas Fortissima címere. Hajvágó Guinness-rekord Budapest. Salgótarjáni résztve­vője is van a budapesti Zöldva­rázs fodrászatban ma záruló Guinness-rekord kísérletnek. Az 52 órás, éjjel-nappali, maratoni hajvágás augusztus 23-án kez­dődött. Amilyen komoly szak­mai és állóképességbeli próbát jelent a fodrászoknak, lényegé­ben annyira kedvező a kuncsaf­toknak, akiket ezalatt ingyen fo- gadtak-fogadnak a kísérletezők. Egyikük, szegedi tibor férfi­női fodrász pár éve Salgótarján­ban kezdte gyakorolni a szakmá­ját, majd a fővárosban keresett állást. A becenevén csak Ricky- ként ismert rekordkísérlő el­mondta: Tóthfalusi Mártával ket­ten vágtak bele a nagy kalandba, s az 52 óra alatt folyamatosan, párhuzamosan dolgoznak.- Jelenleg (csütörtök 16 óra­kor - a szerk.) a hetvennyolca- dik vendégemen dolgozom, egy kis fáradtságon és egy vádli- görcsön kívül jól bírom - mond­ta Szegedi Tibor. - Nyolcórán­ként kapunk negyedóra pihe­nőt, egyébként folyamatosan vágunk-szárítunk mindketten. Várjuk a péntek 12 órát, ami­kor reményeink szerint már mint rekorderek hagyhatjuk abba a munkát. Amennyiben sikerül a re­kordállítás, az ezért járó anyagi elismerést lélegeztetőberende­zés vásárlására, gyógyintézet­nek ajánlják fel a rekorder „haj­szobrászok”. Teret hódít a szója? Szenográdi Ferenc Balassagyarmat/Szécsény. a Sattbaulin Hungária Kft. szer­vezésében az OMMI balassa­gyarmati növényvédelmi állo­máson mezőgazdasági szakem­berek a szója termesztéséről cseréltek gondolatot szerdán. Buga Tamás, a kft. szakembere azt mondta, hogy Magyarország évente több millió tonna szóját kénytelen importálni. Ez nagy­részt Amerikából kerül hazánk­ba. Fontos lenne a szója ter­mesztésének hazai elterjeszté­se. A szakember részletesen szólt a különböző szójafélék tu­lajdonságairól. A gazdák Szé- csénybe látogattak, ahol meg­nézték Mosó Ottó mezőgazdasá­gi vállalkozó, 15 hektáros hat fajtából álló szójatermesztését. A mezőgazdasági vállalkozó tá­jékoztatta a résztvevőket a talaj- és a vetőmag-előkészítésről, a vetésről, növényápolásról. Mosó Ottó kérdésünkre el­mondta, hogy a búzakombájnok alkalmasak a szója betakarításá­ra, így az külön gépparkot nem igénnyel. A növény jól illeszkedik a vetésforgóba, a termény felvá- sárolására szerződése van. A rep­céhez, napraforgóhoz hasonló haszonnal lehet termeszteni. Jelenleg egy igazi polgári mi­liőben, a város híres vendéglőjé­ben, a Gösser Club Panzióban munkálkodik Lencsés Zsolt. A régi, turulmadaras Civitas Fortissima emléktábla előtt idé- ződik meg freskóján Párkányi Raab Péter emlékműve, jelezve azt, hogy a város ez évben kap­ta meg törvényesen is a megtisz­telő címet. A panzió freskóin he­lyet kapott a település és a vár­megye címere, csakúgy, mint a Balassi-, Madách- és Mikszáth- emlékművek interpretációja. A Hősök terén látható 16-os emlék­szoborban, s a mennyezeten Ba­lassagyarmat régi városképének alulnézeti perspektívájában szintén gyönyörködhetnek a lá­togatók. A fáradhatatlan művész az ipolyvecei templom kültéri va­kolásán szintén most dolgozik, de a Felvidékre is kiruccant. Az ipolykeszi templomban a „szon­dis” tanulókkal és négy festő­palántával szentek ábrázolása­it és a magyar korona interpre­tációját készíti el.

Next

/
Thumbnails
Contents