Nógrád Megyei Hírlap, 2006. augusztus (17. évfolyam, 178-204. szám)
2006-08-24 / 198. szám
4 PF. 9 6 2006. AUGUSZTUS 24., CSÜTÖRTÖK A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Hogyan terjed a parlagfű? Összefogás, vagy megosztottság? Avagy búcsú egy képviselőjelölttől Salgótarján és környéke néhány éve még csaknem teljesen mentes volt a parlagfűtől. Az első telepek nem a külterületeken, hanem a belváros és a lakótelepek ritkábban kaszált parkrészleteiben, a bérházak környékén jelentek meg. Ennek oka akkor ismeretlen volt, azóta azonban bebizonyosodott, hogy mindez a parlagfű magjával erősen fertőzött alföldi területekről származó madáreledel magkeverékeknek köszönhető, amelyeket egyre nagyobb tömegben használunk fel a téli (és helytelenül most már a tavaszi hónapokban is ésszerűtlenül folytatott) madáretetéshez. Aki e hobbinak hódol, a madarakra is és a szomszédjaira is legyen tekintettel, időnként seperje tisztára az etetők környékét és az ablakpárkányok alatti területet, s ha mindennek ellenére nyár derekán megjelennek a szemre ugyan még tetszetősnek is mondható, üde zöld, magas szárú növények, azokat szálanként ki kell tépni, vagy a többi gazzal együtt rendszeresen le kell kaszálni. Legújabban egy másik terjedési mód is tapasztalható. A park-és útépítési munkák során megbolygatott földben, az oda szállított fekete humuszban bőségesen jelenlévő parlagfűmagvak könnyen megtapadnak, intenzíven növekednek és gyarapodnak. A parképítőknek, vagy gondozóknak erre az első néhány évben jobban oda kellene figyelniük, s ha lehet, az első növényeket gyomlálással el kell távolítani, vagy ha ez már nem lehetséges, a rendszeres kaszálás segíthet. Nem egyszer előfordul azonban, hogy a kaszálás után éppen a fák, bokrok tövénél marad ott egy-egy szépen kifejlett példány, amely csakis annak „köszönhető”, hogy a parlagfű még a szakemberek körében sem mindig kerül felismerésre. Mindkét példa arra utal, hogy meglepő módon éppen azok terjesztik ezt a sok kellemetlenséget, allergiás megbetegedéseket okozó növényt, akiknek talán a legkevésbé áll szándékukban. Minthogy azonban „a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve”, a megelőzés érdekében nekik is tisztában kell lenniük tevékenységük nem várt mellékhatásaival. F.J. Salgótarján Néhány nappal ezelőtt volt alkalmam beszélni arról, hogy az ideológiai különbségek még mindig akadályozzák a városért, környezetükért tenni akaró emberek összefogását, és ez nemcsak az együttműködni nem képes szervezetekre, hanem sajnos magukra az emberekre is vonatkoztatható. A lap múlt hét csütörtöki számában megismerhettük volt képviselőjelölt társunk döntését és ehhez kapcsolódó gondolatait. Bár arról beszélt, hogy „városunk olyan mérhetetlen szakadék szélére sodródott, hogy ezt csak közös összefogással lehet megmenteni”, ennek ellenére rendhagyó módon fordított hátat egy éppen ezt az összefogást megvalósítani készülő civil szervezetnek. A Százszorszebb Salgótarjánért Lokálpatrióta Egyesület egy valós - nem csak a jobb- vagy a baloldalra vonatkozó - összefogásban gondolkodott és gondolkodik, s ennek megfelelően kereste meg, kérte fel a képviselő- jelöltjeit. Lehet, hogy éppen itt van a lényegi különbség? Természetesen a cikkben elvárt összefogás, vonatkoztatható csak a jobboldalon lévő szerveződésekre is - és így a Centrum támogatása miatt, maga a döntés is érthetőbbé válik - de ebben az esetben nemhogy valódi összefogásról nem lehet beszélni, hanem kifejezetten a jelenlegi megosztottság fenntartása a valós cél. Arról nem is beszélve, hogy az összefogás alapfeltétele a kompromisszum megléte, amely a jobboldal vezető pártjára az önkormányzati választások előkészítésénél sem a jelölő szervezetek közötti egyeztetésben, sem egy esetleges közös polgármesterjelölt kiválasztásánál nem volt jellemző. Az egyike voltam azoknak, akik a képviselőjelöltek megkeresésénél javasolták a személyét. Megismertem, mint embert, mint a hivatását nagyszerűen gyakorló orvost, mint a város jövőjéért aggódó lokálpatriótát és arra a következtetésre jutottam, hogy - hangsúlyozni szeretném - bármilyen is legyen politikai hovatartozása, ott lenne a helye az önkormányzati testületben. Ennek oka pedig, hogy hiszem, hogy az emberen van a hangsúly, nem pedig az őt támogató, jelölő szervezeten. Ő éppen azért felelt volna -meg képviselőként, mert maga is hitte, hogy nem a pártszékhá- zakban kell eldőlniük a helyi kérdéseknek. Legnagyobb sajnálatomra - talán rossz tanácsra hallgatva - most visszalépésével mégis ezt támogatta. Tolnai Sándor Salgótarján Források és munkahelyek Köszönet a szolgálatkészségért Szili Katalin az elmúlt hét végén Salgótarjánban hangsúlyozta, hogy a Magyar Szocialista Pártnak egy polgármesterjelöltje van Salgótarjánban: Dóra Ottó. A választópolgárok el tudják majd dönteni, melyik jelölt mögött áll olyan erő, amely garantálhatja a fejlesztési forrásokat, a munkahelyteremtést. A Szabad Demokraták Szövetsége salgótarjáni szervezete úgy gondolja, hogy Magyarország, Magyarország demokratiSzili Katalin a szocialista bel- háborúktól hangos Salgótarjánban tett látogatása során arrogáns, de egyben félelemmel vegyített, továbbá tájékozatlanságáról tanúbizonyságot adó kijelentésre ragadtatta el magát augusztus 19-én. Szili Katalin úgy fogalmazott: „A választópolgárok el tudják majd dönteni, melyik jelölt mögött áll olyan erő, amely garantálhatja a fejlesztési forrásokat, a munkahelyteremtést.” Szili Katalin kijelentése arrogáns, mert Veres János pénzügy- miniszter szabolcsi polgármesterek előtt tett kijelentéséhez hasonlóan ő is burkolt fenyegetést fogalmaz meg az emberek számára, azt üzenve, hogyha Salgótarján fejlesztési forrásokat akar, akkor csak és kizárólag a szocialisták jelöltjére szabad szavazni. Elfogadhatatlan az a fajta demokráciafelfogás, amely a félelemkeltést helyezi politikájának középpontjába, amely az emberek szándékos megtévesztésén keresztül igyekszik hatalmi beágyazottságát megszilárdítani. Szili Katalin kijelentése félelemmel vegyített, mert a fellegvárnak tartott salgótarjáni szocialisták marakodása felhívta az emberek figyelmét arra, hogy nagyon nagy a baj az MSZP háza táján. Salgótarjánt tizenkét éve vezetik a szocialisták. Az emberek szándékos becsapását jelenti, kus berendezkedése, a magyar Országgyűlés és a magyar kormány működése és döntéshozatali mechanizmusa nagyságrendekkel fejlettebb, mint Szili Katalin szombati, Salgótarjánban elhangzott mondatai mögött fellelhető gondolkodásmód. Hogy az Európai Uniót már ne is említsük. Az Országgyűlés elnökeként Szili Katalinnak illene tudnia, hogy a fejlesztési forrásokat Magyarországon nem a szocialista párt biztosíthatja és a munkahogy a vezető MSZP-s politikusok mossák kezeiket, és azt állítják, hogy minden, ami rossz volt az elmúlt tizenkét évben az egy ember bűne, és minden, ami jó volt, az pedig az egykori pártpénztáros, Boldvai László és körének érdeme. Szili Katalin szerepvállalása azt a célt szolgálta, hogy ismét ne essen szó az elmúlt tizenkét szocialista év negatívumairól, a drámai munka- nélküliségről, a leépülésről, az elszegényedésről, illetve ezt, ha szükséges, kössék a várost jelenleg vezető baloldali polgár- mesterhez, miközben a szocialisták új polgármesterjelöltje mint egy ma született bárány jelenjen meg a választók előtt és a felvirágoztatás kizárólagos esélyeseként pozícionálják. Az elmúlt tizenkét év minden kínja és keserve azonban egyetlen tollvonással nem kitörölhető, átháríthatatlan és egyetemlegesen felel érte minden helyi szocialista vezető. Szili Katalin sajnos tájékozatlan is, hiszen az MSZP új polgármesterjelöltjéhez kívánja kötni a munkahelyteremtés lehetőségét, ahhoz az emberhez, akinek négyéves megyei közgyűlési elnöki időszakában több ezer fővel nőtt a regisztrált munkanélküliek száma megyénkben. A 2002-es kormányváltás óta jelentős létszámleépítés volt a rétsági TDK-nál, a Nógrád Volán Rt.-nél, a salgótarjáni öblösüveghelyteremtést sem a szocialista párt garantálhatja. Ennek - egy kicsit ugyan kései - felismeréséhez egyébként elég lett volna körülnéznie Nógrád megyében és Salgótarjánban, utána pedig megkérdeznie saját pártját, hogy mit is csinált az elmúlt négy évben „olyan erőként, amely garantálhatja a munkahelyteremtést”. Az SZDSZ salgótarjáni szervezete nevében: Ercsényi Ferenc frakcióvezető gyárban, a szécsényi elektronikai üzemnél és gyertyagyárnál, önkormányzatainknál, a megyei kórháznál. Kivonult a Sole Rt. Pásztóról, a Hammeri Hungária Bátonyterenyéről, bezárták a nagyoroszi laktanyát, megszüntették Nógrád megye kiemelt területfejlesztési támogatását, ki- üresítették a megyei vállalkozás- fejlesztési alapítványt és a jelentős zöld- vagy barnamezős beruházások is elkerülték Nógrádot. Tizenhat évvel a rendszerváltozás után hazánk egyik leghátrányosabb helyzetű megyei jogú városában nem direkt pártutasításokra, megtévesztésen alapuló politikai stílusra, még csak nem is az MSZP-t jellemző hatalmi harcra van szükség, hanem összefogásra, közös cselekvésre, elhivatottságra és végül, de nem utolsósorban a mindenkori kormányok párthovatartozás nélküli támogatására. A Fidesz-KDNP választási szövetség és Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármesterjelölt készen áll arra, hogy Salgótarján egészének és minden lakójának sikeres vezetőjeként, a fejlesztési források leghatékonyabb felhasználásával valóban fejlődési pályára állítsa Magyarország egyik legszebb fekvésű települését! Becsó Zsolt országgyűlési képviselő, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség salgótarjáni elnöke A salgótarjáni Szent Lázár Megyei Kórház neurológiai osztályáról szeretnénk pár elismerő szót írni a lap hasábjain. Minden elismerésünk Eiler Ilona főorvos asszonynak, aki kimagasló tudásával, a betegekre való odafigyeléssel, kedvességével mindent megtesz betegei gyógyulásáért. Csodálattal adózunk az itt dolgozó ápoló és ápolónők odaadó, 2006. július 28-án „Buszpályaudvar: műszaki problémák a felújításnál” címmel jelent meg egy cikk, amelynek végkövetkeztetésével egyetértek és azt folytatni szeretném. Augusztus 10-én tizenket- ten álltunk a Bajcsy-Zsi- linszky úti 3-as megállóban. Háromnegyed 12-kor ránkzúdult az égi áldás, hideg, szeles esővel. Mellettünk állt egy fiatal anyuka pici babájával. Mivel csak nálam volt esernyő, szóltam az anyukának, hogy jöjjön a babával az esernyő alá. Három felnőtt közrefogtuk a pici babát, hogy se az eső, se a szél ne érje. A felnőttek hátán csurgott a víz, amíg Az utóbbi években többször olvastam a Nógrád megyei lapban dr. Förster Kálmán (aki a Horthy-rendszerben volt városunk polgármestere), valamint Szilárdi Ödön földbirtokos építő tevékenységeiről. Tisztelt magukat baloldalinak minősítő jelenlegi városvezetők! Jót tenne elhivatottságuknak, ha néhány elismerő nyilatkozatot tennének azokról a városlakókról, akik beindították az életet 1945-ben: a bányászokról, gyári munkásokról, akik tették azt korgó gyomorral, de szilárd meggyőződéssel, lelkesedéssel. Feltétlen meg megállás nélküli munkájáért. Mindig kedvesen, szolgálatkészen foglalkoznak a betegekkel. A lehetőségektől telhetőén még a „problémás” betegek kívánságait is mosolyogva teljesítik. Az itt dolgozók kedves mosolya, udvarias, biztató szavai a gyógyszerek mellett sokban segítik a betegek gyógyulását. Végül, de nem utolsósorban a tisztaságról is szót kell ejtenénk. be nem állt a busz. A gépkocsi- vezető látta a pici babát és kinyitotta a középső ajtót, hogy fel tudjanak lépni a buszra. (Az anyuka és a pici baba másik buszra várt). Az autóbusz indulása előtt leléptek a buszról - hogy a továbbiakban mi lett velük nem tudom, csak azt, hogy a hölgy egy nejlontasakot tett a fejére és továbbra is áztak az esőben. Hogy milyen eső esett? A buszra való fellépésünk után pillanatok alatt tócsában totyogtunk, mert a gépkocsivezető nem engedte meg - jogosan - hogy az átázott ruhában leüljünk. Való igaz, hogy légkondicionált irodákban nem kellene emlékezni azokról a városvezetőkről, akik nem olyan magas illetményekkel a zsebükben, de aktívan dolgoztak a város lakásállományának gyarapításáért, a kultúra terjesztéséért. Ez a város ebben az időszakban érte el azt a színvonalat, amely illik a címhez. Nagy Miklós polgármester, volt bányász, Galajda János gyári munkás, Sándor Elemér, Berkes József, Lengyel József értelmiségiek. Lehetne tovább sorolni az eredményesen tevékenykedő vezetőket. Igaz, ők nem tartottak lelkesítő beszédeket a doni halálkanyarba A takarítónők szorgos munkával igyekszenek tisztán tartani az osztály helyiségeit. Munkájuk nem egyszerű, hiszen mi betegek néha bizony „illetlenül” viselkedünk. Köszönetünket fejezzük ki az osztály minden dolgozójának a betegekért végzett munkájukért. a 225-ös szoba augusztus 20-t is a kórházban töltött betegei gondolják végig, hogy az a sok szerencsétlen utas mit áll ki, míg várja a megfelelő autóbuszt. Javaslom a beruházó és kivitelező vezetőinek: inkognitóban jöjjenek ki és győződjenek meg arról, hogy mit jelent 40 fokos hőségben, vagy zivatar idején a fedetlen megállókban várakozni. Milliós kocsikban sokkal kulturáltabb az utazás, mint az időjárásnak kitéve tömegközlekedéssel. A kivitelező konzorciumnak üzenem, hogy a megértésünk és a türelmünk már fogytán van. T. F-né (pontos név és cím a szerkesztőségben) kényszerített munkásoknak, parasztoknak, megbélyegzett munkaszolgálatosoknak, a tartalékos tiszt néptanítóknak. A végkifejlet ismert. Merem remélni, nem minősülne bűncselekménynek, ha megemlítenék a nógrádi tröszt igazgatójának nevét is: Pothornik Józsefét, aki a bányászok Józsi bácsija” volt. Sokat tett a munkásokért, a sportért. Régen hangzott a hajrá SBTC! Jó reggelt szocialisták, baloldaliak - valamennyien. Ozsvárt Barnabás Salgótarján Reagálás Szili Katalin megosztó szavaira Csak dr. Förster Kálmán?! Kiszolgáltatottság a buszmegállóban
