Nógrád Megyei Hírlap, 2006. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
2006-07-05 / 155. szám
4 NOGRAD MEGYE 2006. JULIUS 5., SZERDA A palóc ízek szakácskönyve Ispán Lászlóné a sajtótájékoztatón az elkészült könyvvel Szenográdi Ferenc Szécsény. Egy újabb könyvvel lettünk gazdagabbak. Megjelent Nógrád megye falusi vendéglátóinak szakácskönyve. Az ötlet, hogy összegyűjtve könyv formájában is megjelenjenek azok az ételkülönlegességek receptjei, amelynek alapján még nagyszü- leink készítették ételüket, süteményüket, Pintérné Kanyó Judittól, a Falusi Vendéglátók Nógrád Megyei Egyesületének elnökétől származik. A gyűjtőmunkában segítségére voltak a szécsényi Lipthay Béla Mezőgazdasági Szakképző Iskola idén végzett falusi vendéglátó diákjai. Ispán Lászlóné tanárnő növendékei vállalták, hogy felkeresik a falvakban az idősebb korú hölgyeket, az ő elmondásaik alapján lejegyzik, hogy milyen receptúra alapján készültek a lassan már feledésbe merülő finom falatok. Falusi vendéglátó osztály révén a tanárnő vezetésével a különböző ételek egy részét elkészítették. A kötet első oldalán ez olvasható: Külön köszönetét mondunk Fodor Gergely, Fodor Ramóna, Tunyogi Szilvia, Mészáros Erzsébet diákoknak, a receptek összegyűjtésében végzett munkájukért. A könyv összeállításában közreműködő Ispán Lászlóné tanárnőnek. A kiadványt Markó Judit szerkesztette. A könyv a Falusi Vendéglátók Nógrád Megyei Egyesülete gondozásában jelent meg. Június 29-én, csütörtökön délután Szécsényben a Tourinform- irodában tartott sajtótájékoztatón Kanyó Judit többek között a következőket mondta: - A kiadvány megjelenésével az volt a célunk, hogy népszerűsítsük Nógrád megye falusi vendéglátását és rendezzük egy csokorba a palóc konyha különlegességeit. Ezzel is szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a falusi vendéglátás ma már nem csupán a szálláshely szolgáltatásáról szól, hanem ezt kiegészítő egyéb lehetőségekről is például a tájra jellemző gasztronómiai különlegességek megismeréséről. A könyv egyes fejezeteiben tartalmazza a levesek, főtt ételek, köretek, mártások, tészták és egyéb különlegességek elkészítésének módját. Természetesen nem található meg benne minden palóc étel. Készítése közben az egyre érkező receptek során fogalmazódott meg az újabb feladat, a szakácskönyv második kötetének elkészítése. A könyv egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége. Egy különleges gasztronómiai élményt kínál azoknak, akik elkészítik nagyanyáink már-már feledésbe merülő ételeit, süteményeit. Fazekasvizsga Salgótarjánban A számos divatos szakma közül kevesen döntenek manapság a fazekasság mellett, hiszen nem túl népszerűek az időigényes, egyedi darabokat előállító kézműves mesterségek, amelyek évszázados hagyományokat elevenítenek fel. Salgótarján ez alkalommal pozitív példával büszkélkedhet, hiszen 17 Nógrád megyei vizsgázó - közöttük tanárok, bölcsész végzettségűek és háziasz- szonyok - elsőként tanulták ki a kézműves mesterséget a J. L. Seagull Szakképző Iskola felnőttképzési tagozatán, Somoskői Rita fazekasoktató irányításával. A június elején tartott fazekas gyakorlati vizsgán a vizsgázók különböző tájegységek jellegzetes motívumaival díszített agyagtermékeket készítettek, valamint egy magas edény le- korongozásával is bizonyították szakmai hozzáértésüket. Az elkészült munkákról és a felkészítésről elismerően nyilatkozott Gór Nándor, a vizsga- bizottság elnöke: „Már több intézmény fazekasvizsgáján is részt vettem, de ilyen szép vizsgaremekeket ez idáig még nem láttam. A vizsgázók értékteremtő szakmát választottak, s valamennyiükben megvan a képesség arra, hogy elképzeléseiket meg is tudják valósítani.” Pusztainé Borbás Enikő, a kamara képviseletében ugyanakkor a vizsgázók motiváltságát, céltudatosságát, pozitív hozzáállását emelte ki. A piacorientált képzéseket nyújtó iskolában már vannak hagyományai a kézművesszakmáknak, hiszen az elmúlt években népi játszóházi foglalkozás- vezető-képzést indítottak. Az intézmény idén nyáron népi játszóházi foglalkozásvezető képzés indítását tervezi, amelyre nemcsak pedagógusok érdeklődését várják. A képzés során elsajátíthatják mindazoknak a népi kismesterségeknek az alapjait, amelyek játszóházi foglalkozásokon, szakkörökön, szabadidős programokon lehetőséget nyújtanak a gyermekek kézügyességének fejlesztésére, valamint a hagyományőrzés megvalósítására. Többek között megtanulhatják az agyagozás, a bőrmunka, a textilmunka, a mézeskalácskészítés, a gyöngyszövés- és fűzés, a nemezelés, a gyertyaöntés, a kosárfonás alapvető technikai fogásait, illetve megismerik a néptánc, a népdalok és a népi játékok változatos formáit. RÓLUNK SZ Elszemélytelenedő világunk ellen SZERETEM MEGFIGYELNI KÖRNYEZETEMET, a körülöttem zajló „világot”, S benne embertársaimat, még a teljesen ismeretleneket is. A minap különösen kitűnő alkalmam kínálkozoú erre, amikor Budapesten járva, a metrón utazva, a reggeli és délutáni csúcsforgalomban is az összezsúfolódott heterogén sokaság egyes „elemeit” vehettem testközelből szemügyre. Hogy mennyire különbözőek is vagyunk - gondoltam. És mégis mennyire egyformák - jött rögtön a második reakcióm, s majdnem be- leborzongtam. az JirroTT eszembe ugyanis, hogy ez a rengeteg ember nap mint nap ezen a metrón utazik, reggelente mindig ugyanazon munkahelyére megy munkáját végezni, nagyjából mindig ugyanazokat a feladatait ellátni. Utazik monoton módon a metrón, hogy részt vegyen - lett légyen szellemi vagy fizika dolgozó, főnök vagy beosztott - egy végletekig specializált munkafolyamatban. Felötlött bennem, amit már nagyon régen tanultam a „rothadó kapitalizmus” egyik jellemzőjéről, hogy az ember maga már csak egy fogaskerék a termelés gépezetében, egy munkaeszköz, egy szerszám - s nem alkotó ember, nem autonóm személyiség. Hiszen egyre inkább csak az számit, hogy mit és hogyan csinál, mennyire teljesít és felel meg a követelményeknek, és messze nem az, hogy mit gondol, vagy mit érez, mire számít vagy mire vágyik és főleg, hogy mi a véleménye. Mentalitását és emócióit meg amúgy is alakítja a rádió, a tévé, egyáltalán a tömegkommunikáció. Lényegében mindennap ugyanazt olvassa, hallja, ugyanazok a reklámok bombázzák, befolyásolják. A metrón meditáltam aztán azon is, amitől én leginkább irtózok, jelesül, hogy mind több embertársunk merül el ebben az arctalan tömegben, szinte beskatulyázva, paradox módon mégis mintegy magányra ítélve. Nincs kinek megnyílnia, véleményt nyilvánítania, vagy éppen „csak” nem meri ezt megcselekedni. S HOGY MÍT LEHETNE TENNI ELSZEMÉLYTELENEDŐ VILÁGUNK ELLEN? Annyit bizonyosan, hogy nem törődünk bele személy(iség)ünk háttérbe állítására. Ha felőrlődünk, ha túlterheltek is vagyunk, ha ilyen a környezetünk is, ne tekintsük azt megváltoztathatatlannak. Sokkal inkább olyannak, amelyet újra átalakíthatunk a személyesség vüágává. Az emberiesség világává tehetünk azáltal, hogy magunk is jobban ügyelünk embertársainkra. Hogy egyenlő félként, partnerként, emberséggel közeledünk feléjük, hogy igazán találkozhassuk is velük. Ne csak mellettük és köztük legyünk a tömegben, de velük is. Hogy egyéniségként, autonóm személyiségként alkossunk egy nyelven beszélő, egymást megértő kulturális közösséget, amit úgy hívnak - nemzet. Manapság különösen nagy szükség lenne egy ilyenfajta megmutatkozásra... Baráthi Ottó BALATONI NYARALÁS A Nógrád Megyei Baleset-megelőzési Bizottság (NMBB) idén is nyári tábort szervezett általános iskoláskorú gyerekeknek. Ebben az évben 45 gyermek pihenhet és szórakozhat Fonyódon. A táborozok nagyon élvezik a jó időt és a 27 fokos Balatont, de - amint azt Ponyi Béla alezredes, az NMBB ügyvezető elnöke, a tábor vezetője elmondta - jut idő közlekedési ismereteik bővítésére is, valamint különböző kulturális programokkal teszik színesebbé a gyerekek számára a pihenést. Beküldő neve és címe [veget ér a németországi IáDuar?gó-világbainokság) így akár Ön is n^ycjjictia Háromko] reszt: m WBva w ßC .. mnmrKx j.\ HHiP Hl IBb kl B KJ 1 rH III RTH • Tu iram®!?! saTOiS
