Nógrád Megyei Hírlap, 2006. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-04 / 154. szám

4 2006. JULIUS 4., KEDD NÓGRÁD MEGYE na menni, persze ők is inkább a lefelé történő száguldást vá­lasztották. A mountain- boardosok „terepjáró” nagyke- rekű deszkáikkal hajtották igá­ba a lejtőt. Az időjárás alaposan bele­kóstolt a versenyzőkbe, hiszen jóformán perceken belül októ­berire fordult a klíma. Hideg, eső és szél nehezítette a riderek dolgát, a kedvüket azonban nem tudta elvenni a további versenyzéstől. Némi tanakodás után a montisok újra teherautó­ra pattantak, hogy megmérkőz­zenek egymással a középdön­tőkben. A nem éppen barátsá­gos időjárás, valamint az esőtől csúszós aszfalt ellenére is alig volt bukás, egy-két kisebb perecelés pedig szinte hozzá tartozik egy ilyen versenyhez. A bringások bátorsága vissza­vonulásra kényszerítette az őszi időt is. Ha meleg nem is lett, de legalább az eső elállt, ami azt jelentette, hogy a ver­senyzők nem hiába jöttek el a Mátrába: valamennyi kategória döntőit meg lehetett rendezni, és minden számban győztest lehetett hirdetni, ami túl a sportszakmai sikereken és az erkölcsi elismerésen, már csak azért sem volt mellékes, mert a Red Bull ezúttal is bőkezűen ju­talmazta a legbátrabb és leg­gyorsabb ridereket. A Kékes ré­mei pénz- és tárgynyeremé­nyekkel felpakolva indulhattak haza, amelyek közül a legérté­kesebb százezer forintot ért. Mountainbike: 1. Balogh Jó­zsef, 2. Búza Sándor, 3. Arany Péter. BMX: 1. Lekka Ferenc, 2. Marosvári Dénes, 3. Dann Gá­bor. Gördeszka: 1. Kernács Ákos Bulcsú, 2. Hencsei Péter, 3. Starmann Ágoston. Egyéb: 1. Bor Péter (snakeboard), 2. Mol­nár István (mountainboard), 3. Sági Csaba (roller). Eszeveszett lejtmenet extrém 3. Red Bull Kékes Downhill Kékestető-Mátraháza A. Á. Kékestető. Harmadik alka­lommal gyűltek össze Magyar- ország legbevállalósabb riderei, azt is mondhatnánk, hogy az extrém sportolók krémje, hogy összemérjék tu­dásukat a Red Bull Kékes Downhill keretében. Miközben mindenki arra számított, hogy a 15 százalékos lejtő és a kiesé­ses verseny izgalmai jelentik majd a legnagyobb kihívást, addig a váratlanul októberire fordult időjárás volt az, ami igazán feladta a leckét az indu­lóknak. Az időnként eleredő eső, és a helyenként feltámadó szél sem tudta azonban elven­ni a sportolók kedvét. Moun- tainbike-osok, BMX-esek, gör­deszkások és más street- sportok képviselői - összesen hatvanhétén - legyőzték az 1900 méteres aszfaltcsíkot, az őszi időjárást és saját félelme­iket. Bár a ridereket elnézve, ez utóbbiból vajmi kevés volt... Hiába tartja a régi római köz­mondás, hogy a változatosság gyönyörködtet, a Kékes Down­hill mégiscsak Kékestetőn az igazi. Hívhatnák máshogy és rendezhetnék máshol is persze, de akkor nem az a verseny len­ne, amit annyi­ra szeretnek a streetsportok magyar fene­gyerekei. 2003 és 2004 után a leggyorsabb riderek vissza­tértek az ország legmagasabb pontjára és újra szembeszálltak a félelmetes lej­tővel. A hely­szín egészen pontosan a Mát­raházát Kékes­tetővel összekö­tő szerpentin 1,9 kilométeres szakasza volt. Igaz, hogy a visszajáró versenyzők már jól ismerik az aszfalt minden négyzetméterét, a kanyarokat és talán még az út menti fákat is, ennek ellenére mindig ér­hetik őket meglepetések. Talán éppen ezért szeretik annyira a Kékes Dowhnillt, s ezért álltak rajthoz idén is hatvanhétén. A legnagyobb kontingenst a mountainbike-osok alkották, ők harmincötén voltak, ráadá­sul általános volt az a nézet, hogy az összes megjelent kö­zül ők a leggyorsabbak. Ezt egyébként a nap folyamán többször is bebizonyították. A snakeboardosok (akik újabban a streetboard elnevezést hasz­nálják sportágukra) alkották. Speciális deszkájukkal, amely a gördeszka és a görkorcsolya keresztezésének tekinthető, akár hegynek fel is tudtak vol­montisok „kistestvérei” is eljöt­tek, a BMX-esek heten voltak, s igencsak kitettek magukért. Akárcsak a gördeszkások, akiknek száguldását osztatlan elismerés fogadta, hiszen a gör­deszkával való downhillezést még elképzelni is nehéz, nem­hogy kivitelezni. Persze, ha tudjuk, hogy a deszkások tábo­rát Kernács Ákos (Toki) vezette, akit jó pár fiatal tanítványa el­kísért, akkor már nem is kell annyira csodálkozni. Minden más, kerekeken guruló sport­eszköz az „egyéb” kategóriába lett besorolva, ide értve az egy szem görkorcsolyás indulót is. A nyolcfős csoport zömét a Nógrád megye innovációs forrásfelvevő képessége rendkívül gyenge - állítja a pályázatok száma alapján a salgótarjáni Dargon Egyesü­let, amely intenzív marke­ting munkával is elő kívánja segíteni a trend megváltozá­sát. Ennek érdekében inno­vációs műhelybeszélgetésre hívták a közelmúltban a vál­lalkozókat, fejlesztéssel fog­lalkozó szervezeteket A Ba­ross Gábor Programban ha­marosan megnyíló új pályá­zati lehetőségekről is beszélt hallgatóinak Salgótarján­ban, az inkubátorházban dr. Nyíry Attila, az Észak-ma­gyarországi Innovációs Ügy­nökség igazgatója. PR-TNL A műhelybeszélgetésnek apro­pót adott, hogy a Baross Gábor Program keretében néhány héten belül megnyílik a Regionális Inno­vációs Fejlesztések elnevezésű pá­lyázati lehetőség - mondta el be­vezetőjében Brunda Gusztáv, a Dargon Egyesület projektvezetője, a rendezvény házigazdája. Nem titkolt céljuk, hogy felhívják a fi­gyelmet az innováció fontosságá­ra, valamint azokra a pályázati le­hetőségekre, amelyek forrással se­gíthetik a kkv szektor tagjait az egyes ötletek, projektek megvaló­sulásában. Ennek jegyében ké­szült korábban a Jövőnk kapuja az innováció” című film is, amely számos vetítést élt meg az elmúlt években, jelenlegi kommunikáci­ós munkájuk egyik fontos terüle­te a sajtó, valamint brosúrát és egy új filmet is készítenek. A téma na­Újra feltöltik a Baross-program keretét pirenden tartása mellett népszerű­sítik az innováció területén ered­ményeket elért vállalkozásokat és személyiségeket, további műhely- beszélgetéseket szerveznek és személyes tanácsadásokat végez­nek. A Dargon Egyesület emellett vá­laszt kíván adni azokra a kérdé­sekre, hogy milyen célokra lehet támogatást igényelni, mitől jó egy innovációs projekt, milyen prefe­renciák és gyakorlatok vannak az elbírálás során, hogyan és milyen ütemben történik meg a támoga­tások kifizetése, illetve a régióban milyen szervezetek, fejlesztő- és kutatóhelyek tudják a vállalkozá­sok innovációs kezdeményezéseit háttértevékenységgel, kapcsolat­körrel segíteni. Ennek jegyében hívták meg a műhelybeszélgetés­re dr. Nyíry Attilát - jelezte a pro­jektvezető. Az innovációs ügynökség veze­tője elsőként saját szervezetét mu­tatta be, illetve helyezte el a regio­nális fejlesztési szervezetek háló­jában. Mint mondta, feladatuk, hogy a regionális innovációs ta­nács operatív szervezeteként se­gítsék a régióban a tárgykörben csírázó fejlesztési elképzelések, szolgáltatások projektté válását, il­letve népszerűsítsék azokat a fej­lesztési forrásokat, amelyeket a kis- és közepes, valamint mikro vállalkozások erre a célra fel tud­nak használni. Kifejezetten innovációs célra há­rom pályázati lehetőség jelent meg, vagy jelenik meg a közeljövő­ben. Az egyik a sokak által ismert Innocsekk rendszere, amely az el­ső lépések megtételét segíti forrás­sal. Ez annál is inkább fontos - hangsúlyozta -, mivel nagyon sok ötlet, elképzelés valósulhatna meg hazánkban, ha az első időszakban jutna elegendő pénz a projekttel összefüggő valamennyi körül­mény kimunkálására, a tényleges ötlettől a piaci bevezetésig. Az Innocsekk 2-25 millió forint közötti, vissza nem térítendő tá­mogatást jelent, a részletekről a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal honlapján érdeklődhet­nek. Az innovációs projektek első fázisának stabilitása rendkívül fontos a tovább lépést illetően, amit az is jelez, hogy az angol nyelvterületen „halálvölgynek” nevezik ezt az időszakot, utalva ar­ra, hogy megfelelő háttér és forrás nélkül ezek az elképzelések igen könnyen elhalnak. Az Innocsekk rendszer a tervek szerint 2007-ig, vagyis az új uniós források, a II. Nemzeti Fejlesztési Terv indulásá­ig fennmarad - tette hozzá dr. Nyíry Attila. A tapasztalatokról szólva el­mondta, hogy nagyon sok remek gondolattal találkoztak az Innocsekk kapcsán, de ezek zömé­ben az ország más vidékeiről ér­keztek, kevesebb a régióból, s még kevesebb Nógrád megyéből. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 250, Hevesben 40, Nógrádban mindössze 24 millió forint került kiosztásra, vagyis a megnyert for­rások messze alatta vannak a me­gyék valós gazdasági potenciáljá­nak. Másodikként szólt a 2005-ben zárult Baross Gábor Innovációs Pályázati Programról, amely az utólagos elemzések szerint rossz időpontban, év végén jelent meg, mintegy 750 milliós kerettel. Első számú célja volt a klaszterek szer­vezésének segítése, a szolgáltatá­si tevékenység támogatása, az in­novációs háttér feltételek javítása, a tájékoztatás szélesítése, oktatá­si programok megvalósítása, A Baross-programra mintegy 100 pályázat érkezett be, 1,6 mil­liárd forint elnyerésére, vagyis, a keretet jócskán túlpályázták. Ez is megmutatta, hogy a régióban szá­mos kimunkálásra érdemes ötlet van, jó az innovatív képességünk. A végeredmény egyelőre még nem ismert, a nyertes pályázók szerződés kötései jelenleg is foly­nak. Az azonban elmondható, hogy az egyes megyék a gazdasá­gi súlyuknak megfelelően része­sedtek a keretből. A hamarosan induló új Baross Gábor Program két dologban lé­nyegesen különbözik az „elődjé­től”. Az egyik a megpályázható ke­ret nagysága, afnely 590 millió fo­rint Ezúttal nem tartalmaz forrást népszerűsítő tevékenységekre, ha­nem kifejezetten a kkv-kra össz­pontosít Amíg 2005-ben nem fo­galmaztak meg a pályázat során preferenciákat, addig most lesz­nek majd súlypontok, összhang­ban a II. Nemzeti Fejlesztési Terv fő célkitűzéseivel. Az új pályázat kiemelten fog­lalkozik a megújuló energiafor­rások feltárásával, hasznosításá­val, a mechatronikával, a szili- kátiparral, a vegyiparral és a kör­nyezetgazdálkodással. A vegy­ipari innováció tengelyét Kazincbarcika, Tiszaújváros és Miskolc adja, a mechatronikáét és szilikátiparét pedig a Salgó­tarján, Eger Miskolc alkotta há­romszög - emelte ki. A preferenciák között sorolta az előadó a klaszterek szervezését, a beszállítói programhoz való kap­csolódást, a hálózatba kötött vállal­kozások, az integrátorok erősíté­sét, termelő vállalatok kutatás-fej­lesztési elképzeléseinek a megva­lósítását, s nem utolsó sorban a fi­atalok megtartását célzó projektek támogatását. A forrás ugyan kevesebb, mint az első Baross-programban, de az előadó annak a reményének adott hangot, hogy a keret növekedhet az áfa-hatás miatt. Az ezt követő beszélgetésben Brunda Gusztáv felhívta a fi­gyelmet, hogy ne tekintsék a pályázatot egyszerű gépbe­szerzésnek, hiszen az innová­ció ennél összetettebb folya­mat, és ezt kell tudni bemutat­ni a pályaműben. Másrészt a tapasztalatok szerint, a pályá­zók gyakran nem érzékeltetik a fejlesztés kimenete szem­pontjából döntő piaci hatáso­kat. Sok pályamű esetében megítélhetetlen, hogy lesz-e vevő a kifejlesztett új termék­re, szolgáltatásra. Volt, aki a pályázati rendszer bürokratizmusát kifogásolta, s volt, aki az agrár innováció támo­gatásának a hiányára figyelmez­tetett. A megújuló energiaforrás­ok támogatásával összefüggésé­ben elhangzott, hogy nem cél az „ezer projekt” megvalósítása, cél­szerűbb lenne a régiós tudásköz­pontokon keresztül koncentrál­tan,integrátori alapon kezelni a történetet. E téren a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola vállalt je­lentős szerepet. A kedvezőtlen nógrádi tapaszta­latokról szólva az egyik hallgató megjegyezte, hogy megyénk siral­mas részvétele az innovációs fo­lyamatban annak is köszönhető, hogy nincs felsőfokú műszaki tu­dásközpontunk, az ipar gerincét pedig harmadik generációs cégek adják. Az arányokat csak magun­kon kérhetjük számon - hangzott el, utalva arra a szomorú statiszti­kára, miszerint 2005-ben, a régió 78 nyertes pályázata közül mind­össze 3 volt nógrádi. [©] Baross Gábor innovációs program & CÍM: 3100 SALGÓTARJÁN, MEZEI U. 49. DARGON TEL.: 30/415-9182, 30/968-2705 FAX: 32/420-395 FEJLESZTŐ ÉS TÁMOGATÓ EGYESÜLET Műhelybeszélgetés az innovációs forrásokról, a Dargon Egyesületben

Next

/
Thumbnails
Contents