Nógrád Megyei Hírlap, 2006. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-20 / 168. szám

4 t I afe f 2006. JÚLIUS 20., CSÜTÖRTÖI Sikeresen jussunk túl a nehéz éveken Rákos József a szakszervezeti munka tapasztalatairól Elnöki tanácskozáson értékelte az elmúlt évet lezáró alapszerveze­ti taggyűlések tapasztalatait a bá­nyászszakszervezet Nógrád me­gyei nyugdíjasbizottsága. Rákos József, a bizottság elnöke az eszten­dős tapasztalatok, tanulságok mel­lett a jelenről és a további tenniva­lókról is szólt. Folyamatos munka- Hogyan foglalható össze az ér­tékelés lényege?- Úgy értékeltük, hogy a megye 13 alapszervezetében folyamatos és eredményes munka folyt a múlt évben. Az évzáró taggyűléseket mindenütt megtartották. A beszá­molók reálisan értékelték az éves munkát. A szervezeti élet az alap­szervezetek többségében rendsze­res, a vezetőség munkája folyama­tos volt. Külön elismerést érdemel­nek a bizalmiak, akik igen sokat tettek azért, hogy az országos, a helyi döntések, amelyek valami­lyen módon összefüggenek a min­dennapi élettel, eljussanak a ta­gokhoz. A taggyűléseken szó volt a BDSZ 30. kongresszusáról, a hatá­rozatok alapján született cselekvé­si programról, a tovább élő bá­nyászkedvezményekről, az erősö­dő kapcsolatokról a helyi önkor­mányzatokkal, a civil és a szak- szervezeti közösségekkel. Több önkormányzat munkabizottságá­ban Is dolgoznak szakszervezeti tisztségviselők és van választott önkormányzati képviselőnk is. Igaz, ez lehetne több is. A nyugdí­jasbizottság évek óta kölcsönösen jó kapcsolatot ápol a füleki nyug­díjasklubbal és tavaly felvettük a kapcsolatot a prievidzai bányász nyugdíjasokkal is.- A bányászok közismerten nyílt, őszinte emberek. Az elnökök az alapszervezet, az alapszervezeti ta­gok milyen gondjairól beszéltek?- A legkülönfélébbről. Még ma is van néhány olyan alapszerve­zetünk, amelynek nincs helye és az elnök a saját lakásán intézi az alapszervezet ügyeit Nehezebben sikerült összeszedni a szakszerve­zeti tagdíjakat, ezért a pénz 10 szá­zaléka nehezebben jutott el a köz­pontba. Szóvá tették az elnökök azt is, hogy meglehetősen kevés az a pénz, amely rendelkezésünkre áll a működésre, a rendezvények szervezésére, a beteglátogatásra, az idős tagok köszöntésére, a rá­szoruló nyugdíjastársak támoga­tására. Igaz az országos Bányászo­kért Alapítványtól tavaly egymillió forintot kapott a megye, s ez azt je­lentette, hogy óó kérelmező átla­gosan 15-16 ezer forint támoga­tásban részesült. A helyi alapít­vány azonban kevés pénzből gaz­dálkodik, a tagdíjakat sem lehet jelentősen emelni. Maradna még a pályázati lehetőség, amely saj­nos mindmáig ígéret maradt. Megtartott juttatások- A kormány Új egyensúly prog ranja nem azt sejteti, hogy a nyug­díjasok, a nyugdíjas-alapszerveze- tek bőviben lesznek a pénznek. Mit tapasztalnak a tisztségviselők, az idős emberek hogyan fogadják a szi­gorodó életkörülményeket?- Bizonytalanok, különösen azok az idősek, akik kis nyugdíjból élnek. A „jól értesültek” felelőtlen riogatásai csak növelik a nyugta­lanságukat Ugyanakkor azt is lát­ják, hogy a kormány méltányolja a kisnyugdíjasok nehéz helyzetét és arra törekszik, hogy a lehetőség szerint enyhítsen rajta. A törvény szerint fizetik a nyugdíjakat, meg­marad a 13. havi nyugdíj, a méltá­nyossági nyugellátás lehetősége és az egyszeri krízissegély. Megvaló­sul a törvényben garantált 5 éves nyugdíjkorrekciós program is. A jó híreknek természetesen örülnek az idős emberek, de azt is érzik, hogy az ár- és adóemelések terheit nekik is viselniük kell. Ezért mi egyetértőén támogatjuk azokat a kormányintézkedéseket, amelyekkel mérsékelni próbálják ezeket a hatásokat. Indokoltnak tartjuk a gáz- és villanyáram ár­emelésének tervezett kompenzá­cióját. S azt gondoljuk, számolni kell a szociális támogatás lehetősé­geinek szélesítésével is. Ugyanis az áfakulcs 20 százalékra való emelése az alapvető élelmiszerek esetében a nyugdíjasok minden­napi létszükségleteit érinti. Legyünk többen- Milyen vélemény alakult ki az elnökök tanácskozásán: mit tehet- nek a szakszervezeti tisztségviselők azért, hogy a tagok megértsék, mi indokolja ezeket az intézkedéseket?- A tanácskozás résztvevői nem spóroltak a kritikus észrevételek­kel, elmondták véleményüket. Szükség van a reformokra, a nyug­díjreformra is. Az Új egyensúly program végrehajtása vezethet el a gazdaság, a foglalkoztatottság, a keresetek és a nyugdíjak növelésé­hez. S a tisztségviselők arra törek­szenek, hogy egyre többen legye­nek azok a bizalmiak, szakszerve­zeti tagok, akik megértik ezt.- Ez nem kevés munkát jelent és emellett vannak egyéb mozgalmi­szervezeti tennivalók is. Közülük melyek a legfontosabbak?- Fontosnak tartjuk, hogy a több mint háromezres taglét­szám megmaradjon, sőt növe­kedjen a lehetőségek szerint. Erre van reményünk, mert a „kapukat kinyitottuk”, más szakmákból is jöttek hozzánk. Az elmúlt évben a salgótarjáni városgazdálkodási vállalatnál alapszervezetet hoztunk létre és a salgótarjáni 2-es alapszer­vezetbe közel 40 tagot vettek fel. De más alapszervezetekben is szaporodott a tagok száma. Látványos emelkedéssel ennek ellenére mégsem számolha­tunk. Ugyanis egyre több azok­nak az idős, beteg embereknek a száma, akik nem csupán az alapszervezetből, az életből is távoznak. Emellett át kell állnunk a tag- díjfizetés új rendjére, szervezet­tebbé kell tenni a munkát, javí­tani a működés feltételeit. Fon­tos feladatunk a tisztségviselők rendszeres képzése, a tagok fo­lyamatos informálása. Erre jó le­hetőséget kínál a Salgótarján­ban megnyíló szakszervezeti klub, amelynek létrehozása fo­lyamatban van. A bányászhagyományok ápolá­sa sem került le a „napirendről”. A közelgő bányásznap alkalmából Zagyvapálfalván, a hajdani Fri­gyes-aknánál és Neműben is em­lékhelyet hoz létre az alapszerve­zet az önkormányzat támogatásá­val. Valamennyi alapszervezetben elismerésben részesítik azokat, akik 50-60 éve, vagy annál régeb­bi, hűséges tagjai a bányászszak­szervezetnek. Szeretnénk elérni azt is, hogy Nógrád megyéből is egyre több nyugdíjas bányász pi­henjen, gyógyuljon a sikondai sza­natóriumban. Karancs-völgyi „barangolások” vigi Karancslapujtőn a nyugdíjas­klubban rendszeresek a klubna­pok, ahol a szórakozás mellett hasznos foglalkozásokat is tarta­nak. Legutóbb a nyugdíj és a nyug­díjszerű ellátásokról tájékoztatta az idős embereket Magyar Józsefné, a Nógrád Megyei Nyug­díjbiztosítási Igazgatóság osztály- vezetője. Részletesen szólt arról, hogy a megye közel 68 ezer nyug­díjasa mire számíthat, kiemelve az ötéves nyugdíjkorrekciós prog­ramot, amely a korábbi évek igaz­Nógrád megyék nyugdíjasklubja inak találkozóján. Anno... Karancsberényben annak ide jén Kovács Sándorné vezetésével, önkéntesen megalakult egy nyug díjasklub. A klub eddigi tevékeny sége példaértékű, nemcsak a ta gok bensőséges szórakozását szol gólja. A faluban és kitekintve a fa lu határain kívülre is, a helyi szép korúak megismertették összetartó erejüket, tehetségüket, jó hangula tukat A nyugdíjasklub már bebi­zonyította, hozzátartozik a falukö zösséghez. Pár hónappal ezelőtt a A közelmúltban megtartott falunapon sikerrel léptek fel a klub dalosai. Középen Kovács Sándorné klubvezető. ságtalanságának hatását mérsé­keli. A program végrehajtása 2006-ban indult - az özvegyi nyugdíjak felemelésével - és a kö­vetkező években tovább folytató­dik. A továbbiakban szólt a rok­kantsági nyugdíjak rendezéséről, a méltányossági nyugellátás lehe­tőségeiről és a nehéz élethelyzet­be kerülő emberek támogatásáról, az úgynevezett krízissegélyről. Az előadó megemlítette azt Is, hogyan számolják el azok nyug­díját, akik az Európai Unió orszá­gaiban dolgoztak. A tájékoztatót a nyugdíjasklub és a Nyugdíja­sok Nógrád Megyei Képviselete szervezte. A tájékoztató utáni kötetlen be­szélgetésen az érdeklődők szemé­lyes kérdéseikre is választ kaptak, majd bemutatták a Mátkától című népi játékot. A hagyomány „fel­élesztésével” a klub sikerrel szere­pelt Egerben, a Borsod, Heves és klubtagok összeállítottak és előad­tak az óvodásokkal közösen egy színvonalas kultúrműsort a mű­velődési ház színpadán és a belé­pőjegyekből, valamint felajánlá­sokból származó bevételt átadták a helyi Margaréta óvodának. Eb­ből a pénzből hintát sikerült be­szerezni az óvoda kertjébe, a kis­gyermekek nagy-nagy örömére. A karancsberényi nyugdíjasklub asszonyai az eddigi aktív tevékeny­ségüket szentesítették, amikor 2006 június 11-én a helyi művelő dési házban hivatalosan is megtar­tották alakuló ülésüket, és Karancsberény Községi Reménység Nyugdíjasklub néven bejegyeztették magukat A jövőben szeretnék, ha saját erőforrásaikon kívül pályáza­tokkal is hozzájárulhatnának kő zösségi életük körülményeinek javí­tásához, valamint szűkebb környe­zetük, lakóhelyük szebbé és élhe­tőbbé tételéhez. Naplemente Somoskőújfaluban V.G. Ahogy Ber­ta Gyuláné meséli, az ott­hon a falu összefogásá­ból jött létre. Az indulás­hoz szüksé­ges eszközö- Berta Gyuláné, a ketj asztalo- gondozási központ kat székeket vezetője összeadták a falubeliek. Ennek már majd' 40 esztendeje. Eleinte napközi otthonként műkö­dött, ma a salgótarjáni egészség­ügyi-szociális központ III. számú gondozási központja. Az épület ré­gi, még Krepuska idejéből maradt a falura. De a termek tiszták, gon­dozottak, akárcsak a házat körül­ölelő zöld, virágos park. Délutá­nonként, amikor már növekedni kezd az árnyék, az otthonlakók in­nen kísérik szemükkel a búcsúz­ni készülő napot. Délidőben érkeztünk, a Naple­mentében ebédhez készültek.- Éppen a minap mondtam, jó volna már egy kis gyümölcsle­ves, meg palacsinta - mondja Kovács Istvánné, miközben hoz­zálát a meggyleveshez. Igaz, pa­lacsinta helyett sült húst tesz eléje a fehérbe öltözött gondozó­nő, párolgó burgonyával. S úgy tűnik, az asszony nem tartja rossz cserének. Később azt is el­mondja: talán két-három hónap­ja lehet, hogy eljött az idősklub­ba, a Naplementébe. Húsz éve már, hogy özvegységre jutott, gyermeke nincs, egyedül élt.- Itt meg jól elvagyunk. Gon­doskodnak rólunk, emberek kö­zött gyorsabban eltelik a nap is - mondja. Lipták Tiborné már régebbi „klubtag”. Az elmúlt évben jött elő­ször.- Hat éve, hogy meghalt a fér­jem. Otthon, magányosan csak a négy falat néztem. Itt meg elbe­szélgetünk erről-arról, tisztálkod­hatunk, mosnak ránk, ha kérjük, ló az ellátás is, finom és elegendő is az étel - sorolja. Egyiküknek sem visz sok pénzt a postás. Kovács Istvánné a ven­déglátásban dolgozott, ahol köztu­dottan nem voltak magasak a fize­tések. Lipták Tibornénak meg nincs saját nyugdíja; a férje után kapja az özvegyi ellátást, havonta 57 ezer forintot. Beosztással meg­él belőle. Berta Gyuláné, az otthon veze­tője 1988 óta van a Naplementé­ben. Salgótarjánban élt és a váro­si egészségügyi osztályon dolgo­zott. Egy idő után kiköltözött So­moskőújfaluba és ma már egészen somosinak vallja magát Az elmúlt évtizedekben az otthon is átala­kult, funkciója megváltozott. A 20 férőhelyes klub lakói nappali ellá­tást kapnak és a házi segítségnyúj­tás rendszerében Somoskőújfalu, Somoskő, Salgóbánya, Salgótar­jánban a Beszterce- és a Béke-lakó­telep, az Acélgyári út és Kemerovo rászorulóit, összesen 86 idős em­bert látnak el. Munkájuk része a szociális étkeztetés és az idős, be­teg emberek otthoni ellátása.- Aki el tud jönni, az minden nap jön az ebédért Akinek erre már nincs ereje, annak viszi a gon­dozónő - magyarázza Berta Gyuláné. A gondozónők nyolcán varrnak, mindannyian szakképzettek, megbízhatók, telve hivatástudat­tal. Eshet hó, vagy eső, lehet rek­Délutáni tere-fere a pihenőpadon kenő hőség mennek autóbuszon, gyalog, de a gondozottak soha nem várják őket hiába. Pontosan tudják ebédelni kell, gyógyszer kell, takarítani kell, ha nincs hoz­zátartozó, aki mindezt megteszi. De azt is megnézi a gondozónő, aki nem jön be a klubba, mert be­tegség kínozza. Viszi magával a napi étket is.- Azért vagyunk szociális intéz­mény, hogy mindezt megtegyük - nyugtázza természetes egysze­rűséggel Berta Gyuláné. Azt is elismeri, nem telik drá­ga dolgokra, primőrökre. A na­pi háromszori étkeztetésért, a nyugdíjtól függően 51 és 507 fo­rint között fizetnek a gondozot­tak. Azért amit lehet „kihoznak” a pénzből. Majd arról beszél, nem csupán „kenyéren” élnek az idős emberek sem. Megülik az ünnepeket, előadásokat hall­gatnak arról, hogyan vigyázhat­nak megmaradt erejükre, egész­ségükre. Most kirándulásra ké­szülnek Recskre, Párádra. Ha­vonta 200 forintot raknak össze az útra. Meglátogatják a recski bentlakásos idősotthont. Hátha lesz köztük olyan, aki arra az el­határozásra jut, hogy ott is lehet élni. De addig még itt a Naplemente. Parkjával, hűvös, tiszta szobáival, olvasnivalóval, televízióval és hasznos programokkal. Megérkezett az ebéd: ízletes is, bőséges is

Next

/
Thumbnails
Contents