Nógrád Megyei Hírlap, 2006. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
2006-07-18 / 166. szám
2 2006. JÚLIUS 18., KEDD NÓGRÁD MEGYE Karancskeszi. Mint a leghátrányosabb kistérségekbe tartozó település egyike, az önkormányzat tízmillió forintot nyert regionális pályázaton három út felújítására. A Petőfi út egy kilométeres szakaszon, a Rákóczi és a Orgona út pedig mintegy 800 méteres szakaszon kapott új burkolatot. Az önkormányzatnak 30 százalékos önerőt kellett biztosítania a beruházás megvalósításához, amelynek kivitelezője az abasári Hedó Kft. volt. Salgóbányán a tudomány és fantasztikum világa Szeles E. Salgótarján. Sci-fi minden mennyiségben - elsősorban erre számíthatnak azok, akik részt vesznek a XXVI. HungaroConon, amelyet - a felújítás miatt - nem a József Attila Művelődési Központban, hanem a salgóbányai Medves Hotelben rendeznek meg. A július 27-től 30-ig tartó programok alatt zajlik majd a sci-fi novellaírók alkotóműhelye, illetve a Cherubion írók éves találkozója is. A műhely vendége lesz mások mellett Bán János, író, dr. S. Sárái Margit egyetemi professzor és Nemere István író. A rendezvény hivatalos megnyitóját július 28-án, pénteken tartják, majd előadások hangzanak el például az EuroConról, illetve az Átjáró fesztiválról Szélesi Sándor beszámolójában. „A szabadkőművesség és Egyiptom” címmel Juhász Szilvia összefoglaló előadását hallhatják az érdeklődők. Ugyanezen a napon Star Wars-bemutatót is tartanak, illetve élő szerepjátékot Huszti Róbert vezetésével. A 29-i egész napos program keretében a résztvevők találkozhatnak a Galaktika Magazin szerkesztőivel és a Kreatív Fantázia Egyesület vezetőivel, illetve ezen a napon rendezik meg a Magyar Ufókutatók Szövetségének választmányi ülését. Július 30-án, pénteken Fazekas Beáta „Sámánok és boszorkányok”, valamint Szabó Judit „Evolúció vagy teremtés” című előadásait hallhatják az érdeklődők. Beszélgessünk a sci-fi-ről! címmel Papái Tibor az Avana Egyesület kérésére rendhagyó gondolatébresztő előadást tart majd olyan témákról, mint például a sci-fi irodalmi hibái, illetve a tömegpusztító fegyverek szerepe. Szerelmesek Két kisgyerek kézen fogva vezeti édesanyját idefenn a magasban, amit nem túlzás szédítő- nek nevezni. Igaz, a falakat alaposan megkoptatta - ha hagyták volna, talán el is tünteti - az idő... Az anyuka - szemét csukva kell tartania - szót fogadva tapogatja lábával a bukka- nókat, mélyedéseket. Csemetéi igazán aranyosak, nem siettetik, bár alig várják, hogy célba lépegessen végre, s meglássák a riadalmat az arcán. A testvérek ugyanis egymással ugyanezt eljátszva - közben egymás kezét el nem engedve - megijedtek a szemük előtt hirtelen feltáruló, alanti mélységtől, meredélytől. Anyjuk viszont cseppet sem ijedős, inkább elámul a bársonyos zöldtenger, a vadregényes tájrészlet láttán, melyet Drégelyvár romantikus romjai fognak hangulatos keretbe. A Szondi-várjáté- kok ürügyén a múlt vasárnap egy seregnyi látogató kerekedett fel, hogy közelből, s távolból eljusson ide, az isten háta mögé. Nagyoroszit, az elhagyatott laktanyát, a széles és kátyúborítású utat is elhagyva, egy feltűnően keskeny és jó állapotú másik út mutatta az irányt az egykori erődítményhez, ahol hamarosan autósor jelezte az érdeklődők hadát. Többen hátizsákkal, gyerekestől vágtak neki az erdőnek. Ha ez a föld itt beszélni tudna, mi mindent tudatna a török idenyomulásáról, magyart el- veszejtő szándékáról, s tettéről, várbeli vitézségről, önfeláldozásról! Beszélni ugyan nem tud, de mégsem néma a táj. A várfalmaradványok mai védőkért, megmentőkért kiáltottak és kiáltanak, ezt a kiabálást hallotta meg Teszáry Károly még akkor, amikor erdőmérnökként a börzsönyi tájegységet vezette a Du- na-Ipoly Nemzeti Parkban. A ma hatvannyolc éves, nyugdíjas férfi - s néhány hozzá hasonló felfogású ember - akkor mondta ki, tenni kell, hogy ne az enyészeté legyen mindaz, ami megmaradt Drégelyvárból. Ezt kívánja az utókortól az a mintegy százötven várvédő, (aki mint Polgár Péter, a hollókői Szent László Lovagrend vezetője rendhagyó történelemóráján jelezte, nem is volt kiképzett katona, hanem környékbeli iparos és más önkéntes) és Szondi György, a kapitány hősies önfeláldozása. Ezeknek a hazafiaknak koporsója, sírhelye lett ez a szépséges vidék, ez a fenséges magaslat, mely része nemzeti örökségünknek. Mindany- nyian örökösei vagyunk hát a helynek. Teszáry Károly - és segítői - szerelmesei a megmentésének. Mint a Drégelyvár Alapítvány vezetői, képviselői - mert az ügy érdekében szükségük van rá - keresik azonban a támogatókat. Bízva abban, hogy Drégelyre mások is, mint becses örökségre néznek és nem csupán szemlélők kívánnak maradni, legutóbb százötven önkormányzatot kerestek meg anyagi segítség- nyújtás reményében. Teszáry már szinte minden kövét ismeri a híres erődítménynek a régieket és az újakat is. Merthogy abból nem enged: a régi „kontúrok” nyomán „fel kell hozni” a felszínre azt is, ami már a láthatatlanságig lekopott. Régészi szaktudás, áramfejlesztés, vízszállítás, közönséges, csigás emelő, sóder vödrözése, mind-mind elengedhetetlen kellékei ennek a szívügynek, megszállottságnak. Csodálója van, volt bőven annak, amit eddig sikerült véghezvinniük. A kétnapos vendégkönyv gyorsan teleírt oldalai, az ide zarándokoltak meglehetősen csendes tömege az elismerést testesítik meg. Odvas, öreg fák bólogatnak, emelintik szerény lombjukat a vár melletti tisztáson. Közelükben lépcsők könnyítik meg a feljutást a falakkal körülvett szelíd mélyedésbe, Drégelyvár szívébe. De szép idefent! Talán mert ritkán megyünk fel, a magasba, s még ritkábban azért, hogy mindennapi gondjaink fölébe emelkedjünk. Pedig innen jól látható mindaz, amit olykor látni kell, látni érdemes: köröskörül zúgó erdők, bársonyos dombhátak, kéklő hegyek, sárgás gabonatáblák, édes illatú völgyek és mezők váltakoznak. Amott ritkás fasor mögött fut az út, és a patak, s mindezt bearanyozza a júliusi napsütés... Torokszorító, hogy mindez létező, s a miénk. Ilyen csodás ez az ország? Ilyen csodás Nógrád, ez a tájék, ez a haza? Igen, ilyen csodás. S innen jobban látni azt, amiért ők százötvenen az életüket áldozták. M. J. Sziilinapi céges buli, „koronázási ceremóniával” évforduló Tizennégy éves a bátonyterenyei Viessmann Kft. Bátonyterenye. Fennállásának 14. évfordulóját ünnepelte a Viessmann Kft. július 14- én a kisterenyei Kastélykertben. A rendezvényre mások mellett a modellvasúti tartozékokat gyártó cég németországi tulajdonosa, Wieland Viessmann is ellátogatott. Az ünnepi köszöntőt követően a hagyományoknak megfelelően idén is megkoronázták a társaság szépségkirálynőjét és szépségkirályát. A szülinapi céges buli tréfás vetélkedőkkel tarkított tánccal zárult - ám a „finálét” fergeteges percek előzték meg. Erről képes „hangulatjelentésünk” is árulkodik... A Viessmann Kft. a kisterenyei Kastélykertben ünnepelte fennállásának 14. évfordulóját. Képünkön a cég vezetőségének tagjai (balról jobbra): Tanja Hüster, Wieland Viessmann, Birgit Merte, Genye Illés és Sáfrányné Bocsok Esztella Ágnes. Hajnalig tartó mulatozás zárta a rendezvényt. A hangulatra jellemző, hogy - hasonlóan a tulajdonoshoz - még a (szépség)király is táncra perdült... A dolgozók minden évben megválasztják a Viessmann-cég szépségkirályát és szépségkirálynőjét. Idén Adorján István és Horvátné Simon Heléna nyerte el a címet. Hódolatunk mindkettőjüknek! Fiatalság, energia, jókedv - mindennapos jellemzői a bátonyterenyei Viessmann Kft-nek. Pénteken azonban különösen volt ok az ünneplésre, s a társaság dolgozói - mint látható - nem is voltak restek. Felmerül a kérdés: vajon mi tesz itt jövőre, amikor a 15. évforduló kapcsán gyűlnek össze? A modellvasúti tartozékokat gyártó társaság magyarországi vezetősége stílszerűen mozdonytortával köszöntötte a cég tulajdonosát, Wieland Viessmannt, aki a közelmúltban ünnepelte születésnapját. Az édes meglepetést Karádi László, Dulai Annamária, Cseresznyés István és Genye Illés „kalauzolták el” az ünnepekhez. Kecskés József szerszámkészítő, csoportvezető virággal gratulált.
