Nógrád Megyei Hírlap, 2006. június (17. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-03 / 129. szám

2006. JÚNIUS 3., SZOMBAT 7 PÜNKÖSD Újjászületés a Szentlélek által Krisztus feltámadása előtt mintegy ötszáz évvel Ezekiel prófétának látomása volt (Ez. 37,1-14): „Az Úr keze megraga­dott engem, és Lelke által az Úr kivezérelt és a völgybe vitt, amely tele volt csontokkal. Kör­be vezetett a csontok között min­denfelé. Tömérdek volt belőlük a völgyben, és teljesen ki voltak száradva. Az Úr így szólt hozzám: 'Em­berfia, életre kelnek még ezek a csontok?' így feleltem: 'Uram, Is­tenem, te tudod.' Ekkor így folytatta: 'Jövendölj ezekről a csontokról! így beszélj: Ti, kiszáradt csontvázak, halljá­tok az Úr szavát! Ezt üzeni az Úr, az Isten ezeknek a csontoknak: íme, éltető leheletet adok belé­tek, és megelevenedtek. Ellátlak inakkal és húst növesztek rajta­tok, bőrrel borítalak titeket, és éltető leheletet adok nektek, és élni fogtok. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Emberfia, ezek a csontok: Izrael egész há­za. Lám azt mondják: 'Elszáradt a csontunk, oda a reményünk, végünk van.'” Ha ma Ezekiel próféta a Kár­pát-medence „völgyében” itt megjelenne, az Úr a fenti láto­mással tudná megajándékozni őt, azzal a különbséggel, hogy a csontok az itt lakó emberek lelki állapotát tükrözné. Ha ma ezek az emberek legalább olyan hittel fordulnának a Jézus Krisztusban megjelent Istenhez, mint annak idején az izraeliták ugyanelihez az Istenhez fordultak, nekik is így szólna az Úr: „íme, kinyitom sírjaitokat, én népem, és elvezetlek benneteket Izrael földjére. Akkor majd meg­tudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor kinyitom sírjaitokat és kihozlak bennetek sírjaitokból, én népem. Belétek oltom lelke- met és életre keltek. Letelepíte­lek benneteket földeteken, és megtudjátok, hogy én, az Úr mondom ezt, és végbe is viszem. A kinyilatkoztatásban „Izrael földje” az „új Izrael” földjének, az ígéret földjének, az Isten or­szágának felel meg. A mi Urunk Szentlelke által szeretné új élet­re támasztani és az Isten orszá­gába elvezetni népét, akiből a legtöbben, lelki értelemben, a ki­száradt csontokhoz hasonló álla­potban vannak. Isten országa az anyaszentegyházban jelen van. A holt állapotban lévő telkeknek, akik bűneik következtében el­szakadtak Istentől, a megfeszí­tett és feltámadott Jézus Krisz­tusra keltene bűnbánattal és hit­tel tekinteniük. Aki a megfeszí­tett és feltámadott életterébe be­lép, új közösségre talál, Jézus Krisztusnak misztikus testére az anyaszentegyházra, ennek az új népnek lesz élő tagja és már előre vételezi az Isten országá­nak ajándékait, a Szentlélek gyümölcseit: a szeretetet, az örö­met, a békességet, a türelmet, a kedvességet, a jóságot, a hűsé­get, a szelídséget, és az önmeg­tartóztatást. Ezek elten nincs tör­vény (Gál. 5,22-23). Azt kívánom minden kedves olvasónak, hogy pünkösdkor, a Szentlélek eljövetelének ünne­pén, az anyaszentegyház szüle­tésnapján részesüljenek, a telki értelembe vett, új életre való fel­támadásból. Ehhez küldje el szá­mukra a jó Isten a teremtő lel­ket, és így beteljen Krisztus sza­va: „Amikor pedig eljön az Igaz­ság Lelke, Ő majd elvezet benne­teket a teljes igazságra” (J. 16,13). Palkó fr. Julián O.F.M. mátraverebély-szentkúti plébános Piros pünkösd napja áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje, Mindent egészséggel látogató ege, Hosszú úton járókat könnyítő szele!” Fenti sorokkal kezdődik Ba­lassi Bálint egyik, pünkösdi ki­rályválasztást idéző, szépséges­szép verse. Pünkösd napját csaknem kétezer éve magasztos vallási ünnepként tartják szá­mon szerte e világban, nálunk csak a rendszerváltásnak kö­szönhetően, 1993-ban kapta vissza rangját az ünnep, vált új­ra munkaszüneti nappá a pün­kösdhétfő, s pirosodott ki ünnep­hez méltó módon a kalendári­umban is. S ez időtől kezdve, mintha a természet is virulóbb, az ember is derűsebb lenne e szép két napon. Pünkösdöt idén június 4-5-én ünnepeljük, de miért is esik min­den évben más napra? Nos a pün­kösd ideje azért változik, mert va­lójában a Húsvét a „mozgó” ün­nep, s a pünkösd a rá következő ötvenedik napon esedékes, de mindig május 10. és június 13. közötti időszakra. Maga a pün­kösd szó a görög „pentakoszté” vagy „pentekosztész” szóból ered és „ötvenedik napot” jelent. Ez a praxis örökíttetett át maradandó­an napjainkra is. Történetét illetően arra érde­mes még utalni, hogy a kezde­tekben a Szentfóldön a zsidó nép a húsvét szombatját követő ötve­nedik napon a befejezett aratást ünnepelte. Később ez a nap a hí­res Sínai-hegyi, Mózes-féle kő­táblás törvényhozás ünnepévé vált. A zsidó nép ünnepéből ala­kult ki aztán a kereszténység pünkösdje, amikor a Szentlélek eljövetelét ünnepli a keresztény ember, vallási felekezettől füg­getlenül, már a Krisztus utáni második századtól kezdve. Ma­gát a keresztény egyház megala­pítását is erre a napra tették. A pünkösd ünnepéhez szá­mos szertartás, szokás kapcso­lódott, amelyek közül igen sok máig is fennmaradt. Napjaink­ban is örömöket okozó ünnep­ként van jelen, rendszerint va­lamilyen népünnepély formájá­ban. Általában a tavasz előva- rázslását imitálják, a megúju­lást ünnepük, valamiféle szimbolikus megjelenítéssel, kaleidoszkópszerű koreográfiá­val. A legtöbb helyen a termést, a termékenységet dicsőítik, a szaporodást - mint a gazdagság forrását - éltetik. A gyarapodás, a jólét napjaink nagy álma is. Valóra válásának reményében virágozzanak hát a szép, piros pünkösdirózsák! S színesedjen hozzájuk telkünk is újra piros betűs ünnepünkön! S adja Isten - az ünnepeket köve­tő napokon is! Nógrád megye egyik legszebb és legértékesebbi Árpád-kori műemlé­ke a bátonyterenye-maconkai római katolikus templom, fota rigötiboh r RÓLUNK SZÓL Egyházi ünnep és évforduló I .............................................. ; ü nnep van. Három napig tartó hosszú hét vége, örömökkel, pihe­néssel, talán egy kis mulatozással is megáldott pünkösd. Ünnep j van, mert a keresztény egyház születésnapját üljük ezen a na­pon. Kétezer éve elkezdődött valami, ami az emberi erkölcsre és etikára, a fejlődést meghatározó tudományra és gazdaságra, az élet kiteljesedését lehetővé tévő művészetre és a kultúrára - j alighanem mindenre - döntő hatással volt, van és tesz. A kérész- j tény egyház létjogosultságát ugyan megkérdőjelezték a Föld egy bizonyos szegletében a XX. század nagy részében, tettek is j ellene sokat és sokan - mégis elpusztíthatatlannak bizonyult. Ha fizikai értelemben nem is fenyegették, de a Nyugat létbiz- j tonsága sokakat elfordított Istentől; nem jó dolog, hiszen sok is- j mert ember megfogalmazta már, hogy hit nélkül nehéz élni, meg i lehet is, de minek... ünnep van, egyben nemzeti gyásznap is, három napig tartó, hosz- szú hét végével, pünkösddel... Csakhogy június 4-én, 86 évvel ezelőtt valami véget ért. Véget ért egy több mint ezeréves tör- ténet, Magyarország dicsőséges múltját lezárta egy békeszer­ződésnek titulált halálos ítélet. A tatártól, töröktől karddal meg­védett, az osztrák igát addigra többé-kevésbé már lerázó haza vérrel áztatott földje több mint kétharmad részt elveszett. Po­litikai sakkjátszma, fegyveres túlerő, diplomáciai hazugságok és rosszindulat, a szomszédság kielégíthetetlen étvágya, mel­lé a nagyhatalmak támogatása megpecsételte a történelmi Ma­gyarország sorsát. A nagyhatalmak nagy hatalma akár még na­gyobb bajt is okozhatott volna: folyosó a mai Nyugat-Magyar- ország területén a néhai Jugoszlávia és a valahavolt Csehszlo­vákia között, a Tiszától a Dnyeperig kiterjedő román állam, szerb Baranya... De maradjunk csak szűkebb pátriánknál! A csehek a Vác-Miskolc vonalon képzelték el a korabeli országuk határát, mert hát szerintük itten uralkodott néhai Szvatopluk is... Bizony, ahogyan a korabeli propagandatérképeken megje­lent, Vacovtól Miskovecig tartott volna a morva birodalom XX. századi feltámadása, de még a Felső-Tisza vidékére is kiterjedt volna. A történelmi Nógrád vármegye nem az Ipoly-Karancs- Medves vonalon vesztette volna el a felét, hanem éppencsakhogy megmaradt volna belőle egy keskeny sáv. A leg­kiterjedtebb cseh elképzelés szerint Váctól - bocsánat, Vacov - a Cserhát központi gerincén húzódott volna. A Zagyva-völgyet a Tepkén keresztül elérve valahol Pásztó körül, onnan tovább vezetett volna a Mátra bércein, majd a Bükkön is keresztül Miskolc felé... Mi ez, ha nem nemzetgyilkosság? A Magyaror­szág létét alapvetően befolyásoló két utolsó bánya- és iparvidék is elszakadt volna az anyaországtól! a haza földje, bizony, nagyrészt elveszett, később pedig vele együtt a telkekben élő Magyarország is... Különös dolog ez. Év­tizedeken keresztül a proletár internacionalizmus jegyében em­líteni sem volt illő az országcsonkítást, legfeljebb olyan szöveg- környezetben, hogy lévén a trianoni gyalázat imperialista béke, igazságtalansága magában hordozta a következő világégésben való magyar részvételt. Ugyancsak a proletár internacionaliz­mus jegyében a Vörös Hadsereg sem honvédő háborút folyta­tott 1919-ben, holott ma már tisztán látjuk, döntő szerepe volt abban, hogy legalább az ország északi sávja megmaradt magyar­nak... Ráadásul ezt is megértük: egy lapon, egy cikkben említ- tetik a Vörös Hadsereg, az országcsonkítás évfordulója és pün­kösd szent ünnepe... merthogy ünnep van. Csíksomlyón a Kárpát-medence legnagyobb magyar pünkösdi zarándoklata éppen arra a napra esik, ame­lyen elveszett Csíkország is. Igaz, a románok megszállták már másfél évvel korábban, de hát papíron, aláírással csak akkor is­merték el a magyar állam részéről. aztán lélekben ki ismerte el, ki hogyan fogadta el a dolgot, ki mit talált ki ellene - nem is tudhatjuk. Hosszú évtizedek óta már valahogy nem ildomos erről beszélni, vagy, ami a legegyszerűbb, érje bármilyen atrocitás a szomszéd államokban élő magyar testvéreinket, sokan még a szemüket is behunyják... Pedig akár mi, a határon inneni Nógrád lakói is, legalábbis a Pásztótól északra, megtudhattuk volna, milyen szlovák állampolgárnak tenni, hazátlanul élni! Hallhattuk nem egyszer: Szlovákiában magyar, Magyarországon szlovák - nemzetisége még saját ma­ga szerint is meghatározhatatlan... Marad hát, ki minek vallja magát. Ne feledjük azonban, hogy aki velünk egy nyelven be­szél és ősei is azt a határon túli földet lakták, ahol ő most is él: testvérünk! Akkor is, ha történetesen szlovák, román, szerb, ukrán, horvát, szlovén vagy osztrák állampolgár. sötét gondolatok, persze, hogy azok. Napjainkra mindezek el­lenére valamelyest javult a helyzet, hiszen az Európai Unió tag­ja már Szlovákia, rövidesen az tesz Románia, Szlovénia demok­ratikus, a kisebbségi és emberi jogokat példásan tiszteletben tar­tó ország volt már megalakulása óta; kár, hogy ez csak 1991-ben következett be. A határok átjárhatósága, a munkaerő szabad áramlása, az ingatlanszerzéshez és vállalkozáshoz való jog, az előbb-utóbb bevezetendő közös pénz sokat segíthet az elkövet­kezendő években-évtizedekben. Más jellegű gond is marad bő­ségesen: Szerbiában, Ukrajnában például mi tesz a magyarság­gal? Csak az Úristen tudja, de reméljük, hogy nem fogynak el teljesen. Pünkösd szent napjaiban nem is ajánlhatunk mást, minthogy mondjon egy imát mindenki értük. Még az is, aki egyébként nem szokott. Talán Isten segít rajtunk, mert a szövet­séges nagyhatalmak nem fognak, Európát nem érdekli a magya­rok baja, a szomszédok meg... Hagyjuk most. Hiszen ünnep van. Pünkösd szent ünnepe... r Faragó Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents