Nógrád Megyei Hírlap, 2006. május (17. évfolyam, 101-126. szám)
2006-05-25 / 121. szám
4 NÓGRÁDÍHÍRLAP 2006. MÁJUS 25., CSÜTÖRTÖK Emlékülést tartott a BEBESE 10. születésnapján Tízéves a BEBESE Emlékünnepség az évfordulón-vg___________________ Salgót arján. Ünnepi rendezvényen emlékezett megalakulásának 10. évfordulójára a mintegy 70 tagot számláló Belszervi Betegek Salgótarjáni Egyesülete - közismert nevén a BEBESE - a hét elején. A 2000 óta közhasznú egyesület ünnepi megemlékezése bizonyos értelemben rendhagyó volt. Nem hangzott el hosszú ünnepi beszéd. Dr. Horváth Emilné egyesületi elnök és dr. Ujlaky István titkár köszöntő szavait meleg hangú elnöki visz- szaemlékezések követték az alakulásról, a küzdelmekről, az egymásra találásról és a közösen létrehozott értékekről. Mákos Józsefné alapító elnök arról beszélt, hogy az első évek tanulással, tapasztalatok gyűjtésével, tagszervezéssel, a kapcsolatok építésével teltek. Dr. Harakály Mária és Válóczi Andrásáé nem tudtak részt venni az ünnepen, levélben „emlékeztek”, méltattak és köszöntöttek. Mert a 10 év alatt a vezetők és a tagok együttes, önzetlen munkájával jó közösség jött létre, figyelnek egymásra, segítik egymást. Azt kívánták: a továbbiakban is segítsék, erősítsék az arra rászoruló emberek testi-lelki egészségét, életminőségük javítását. Dr. Horváth Emilné az elmúlt 10 év legfontosabb eredményének mondta a vezetőség és a tagság együttgondolkodását, közös akaratát és cselekvését terveik megvalósításában. Bizonyságául a programok közös kialakítását és sikeres rendezvények sorát - többek között a városi egészségnapokat, egészségügyi előadásokat, kirándulásokat, hangulatjavító foglalkozásokat - említette. Mint kiderült, mintegy 400 rendezvényük volt a 10 év alatt. Eredményként a BEBESE ismert és elismert egyesület lett. Az évek múlásával az egyesület nyitottabbá vált, új tagokkal, támogatókkal gyarapodott és jelentős számú szervezettel keresett, talált kapcsolatot. Együttműködő partnerük a füleki Vis Vitalis polgári társulás is. Szabó Jánosáé, az egyesület gazdasági vezetője a pénzgazdálkodásról tájékoztatta a résztvevőket. Több mint 3 millió forinttal gazdálkodtak a 10 évben, amelyből közel másfél milliót pályázaton nyertek.és 275 ezer forinttal támogatta munkájukat az önkormányzat. Majd a vendégek köszöntötték a születésnapját ünneplő egyesület vezetőit, tagjait. így Tari Ottó, a Társadalmi Egyesületek Szövetségének és Deák Piroska, a Vis Vitalis egyesület vezetője, aki szíves szóval invitálta a salgótarjáni egyesület képviselőit Fülekre, a június 3-ai IV. egészségvédő találkozóra. Levélben köszöntötte az egyesület vezetőit és tagjait Ádám Jakabné, az országos szövetség elnöke az elmúlt 10 évben kifejtett áldozatos, emberségből példát adó munkájukért. A második otthon Salgótarján életében volt egy olyan időszak, amikor az építőipar a hagyományos ágazatokhoz - bányászat, acél- és gépgyártás, üvegipar - hasonlóan jelentős szerepet töltött be. Ebben a korszakban dolgozott a Nóg- rád Megyei Állami Építőipari Vállaltnál (a NÁÉV- nél) Zsélyi Béla, aki szívesen emlékezik munkáséletére, s ma is büszkén tekint azokra a létesítményekre, amelyek az ő keze nyomát viselik. Baráthi Ottó NÓgrád megye. - Szécsényfelfalusi bányászcsaládban láttam meg a napvilágot 1929-ben. Miután - noha kitűnő tanuló voltam - nem vettek fel a szécsényi polgári iskolába, a falubeli kőműves kisiparoshoz szerződtem tanulónak. 1947-ben kézhez vehettem a segédlevelemet - kezd élete történetébe az életkoránál jóval flatalabl)- nak tűnő egykori építőmunkás. Aztán részletesen elmeséli - minthogy mestere segédként már nem alkalmazta -, még ebben az évben kikerült dolgozni Jugoszláviába, ahol Belgrad elővárosában hat hónapig egy rádióleadó állomást építettek. Hazatérve, 1948- ban - az állami építőipar még nem működött - kisiparosok mellett Ludányhalásziban, majd End- refalván dolgozott. „Az arccal a vasút felé” jelmondat jegyében elment a MÁV-hoz krampácsoló munkásnak, hogy aztán rövidesen visszatérjen a szakmájába.- 1949. április 1-jén felvettek a Bányavidéki Építési Nemzeti Vállalathoz, kezdetben Mátraszelén bányászlakásokat, majd Homokterenyén, az új bányatelepen műhelyeket, mozdonyszínt építettünk. Munkásszállásokon laktunk és csak a hét végén tértünk haza. Amikor 1950-ben Salgótarjánban megkezdődött az emeletes lakóházak építése, először azokon dolgoztunk, később pedig a tűzhelygyár öntödei részét építettük. Katonaként dolgozott - egyebek mellett - a pesti Vígszínház átépítésén is. Két év után leszerelt, visszament a céghez, a- mely először trösztön belül működött, majd 1955-től NÓgrád Megyei Állami Építőipari Vállalat (NÁÉV) néven vált ismertté. Aztán brigádvezető lett, s a jó kollektívának köszönhetően hamarosan a vállalat legjobb brigádjai között tartották őket számon.- Milyen nagyobb építkezéseken dolgozott?- A legnagyobb építési helyünk a Vásártér volt, de mi csináltuk az acélgyári nagy irodát is. Az utolsó munkahelyem, mint kőműves a Rokkanttelep volt Láthattak bennem valamit, mert később szakmai iskolára küldtek, és azt elvégezve lettem művezető. Első munkáim egyike volt - a NÁÉV- központ előtt, a Rákóczi úton három darab blokkos épület kivitelezése. Nagyobb munkáim a vállalatnál - miután átkerültem a lakásépítéstől az ipari létesítményekhez - az öblösüveggyár és a tűzhelygyár rekonstrukciója, a vegyi gépgyár teljes felépítése. A síküveggyárban először a húzó, majd a feldolgozó épületét és végül az irodaházat építettük fel. Kisebb megszakítással csak ezen a beruházáson 11 évig dolgoztam.- Hogyan ismerte el, becsülte meg, és hogyan értékelte a vállalat dolgozóit?- A jól dolgozókat dicsőségtáblára kerüléssel, jutalmazással, kitüntetésekkel ismerték el. No, meg üdültetéssel is, hiszen Berekfürdőn saját üdülőt építettünk, de Hajdúszoboszlón és a Balatonnál is béreltünk üdülőket.- Több kitüntetést kapott, melyik volt köztük a legemlékezetesebb?- A tűzhelygyár rekonstrukciójának befejezése után a Nehézipari Minisztérium, a síküveggyári munkák után pedig az Építésügyi Minisztérium kiváló dolgozójakitüntetést vehettem át. Még sokáig diskurálunk a munkáról, mai életünkről. Mesélt az összefogás erejéről, a kalákában végzett családiház-építésekről, egymás segítéséről és sok másról, ami ma hiányzik. Gondosan mérlegelnek Jászberényi Lászlóné a méltányossági nyugdíjemelésről megyei élmények NÓgrád közismerten azok közé a megyék közé tartozik, ahol a viszonylag alacsony jövedelmekből szerények a nyugdíjak is. Az országos átlagnál több mint ezer forinttal alacsonyabb a megyei átlag. Sokan kérnek nyugdíjemelést méltányossági alapon és jelentős azok száma is, akik méltánytalannak tartják kérelmük elutasítását, mert „megfelelnek” az ellátás emelését szabályozó rendeletnek. Nyugdíjuk nem haladja meg a minimálnyugdíj kétszeresét, most az 51 600 forintot. Jászberényi Lászlónétól, a NÓgrád Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság vezetőjétől kértünk tájékoztatást, aki a következőket mondotta:- Az idei év során 3792 méltányossági nyugellátás-emelés iránti kérelem érkezett igazgatóságunkhoz. A beérkezett kérelmeket az igazgatóság folyamatosan bírálja el, ugyanakkor az elmúlt időszakhoz viszonyított ugrásszerű növekedés az ügyintézési idő meghosszabbodásával jár. Mindezek mellett a rendelkezésünkre álló keretösszeg a tavalyi évhez viszonyítva némileg csökkent, ami nagymértékben megnehezíti a döntéshozatalt A méltányossági nyugellátásemelés adható ellátás, az alanyi jogon nem jár. A kérelmek nagy számára és a keretösszeg korlátozott voltára tekintettel az igazgatóság az összes rendelkezésre álló adat gondos mérlegelésével, a kérelmező és a vele egy háztartásban élő közeli hozzátartozó, vagy hozzátartozók jövedelmi viszonyait is figyelembe véve, a lehető legnagyobb körültekintéssel hozza meg a döntéseket. Az igazgató asszony más gondját is megosztotta a nyugdíjas olvasókkal.- Ügyfeleink jelzései alapján a hetekben előfordult, hogy telefonon nyugdíjasokat hívtak fel azzal, hogy a nyugdíjkorrekcióval kapcsolatos kérdés megbeszélése érdekében jelenjenek meg a nyugdíjbiztosítás ügyfélszolgálatán. Ezen információk nem az igazgatóságtól származnak. A nyugdíj- biztosítás telefonon - rendkívüli esetektől eltekintve - nem szokta személyes megjelenésre ügyfeleit kérni, telefonon felhívni. NÓgrád Szenográdi Ferenc NÓgrád megye, a miskolci városi szakszervezet nyugdíjas tagozatán belül működik a nyugdíjas pedagógus kör. Vezetőjük, Mészáros Istvánná. A kör tagjai igen aktív közösségi életet élnek. Havonta egy-két alkalommal klub- foglalkozásokon találkoznak, kirándulásokat szerveznek a környékre. Évente legalább egy alkalommal országos kiránduláson vesznek részt. A csoport a közelmúltban NÓgrád megyében járt. Vezetőjük elmondta, hogy itt tartózkodásuk során megismerkedtek a megyeszékhely nevezetességeivel, ellátogattak a bányamúzeumba. - Eddig csak elképzelésem volta arról, hogy milyen lehet egy bánya, most, hogy megtapasztaltam, megismertem a bányászok munkakörülményeit, még nagyobb tisztelettel adózom irántuk - vélekedett a csoport vezetője. Szécsénybe ellátogattak a ferences kolostorba, a templomba, ismerkedtek a város nevezetességeivel- Nincs mesze hozzánk Szé- csény, mégis most járok itt először. Tudom, hogy az elmúlt évben ünnepelte a város az 1705- ös szécsényi országgyűlés 300. évfordulóját. Felemelő érzés azon a helyen járni, ahol egykoron II. Rákóczi Ferenc is megfordult, vezérlő fejedelemmé választották. Úgy látom, hogy Szé- csényben nagy kultusza van a fejedelemnek - fogalmazott az egyik nyugdíjas. Hollókőn Ispánná Péter Éva kalauzolta végig a csoportot a világörökség színhelyén. Élmény- szerűen beszélt a falu történtéről, jelenéről, a falu fölött „őrködő” várról, megmutatta a jellegzetes hollókői építészetet, szólt a szokásoktól, népviseletről.- Most vagyok itt harmadik alkalommal. A helyi idegenvezető jóvoltából új dolgokat tudtam meg erről a kis palóc településről - vélekedett a csoport egyik tagja. A pedagógustársadalom egyik jellemzője az érdeklődés, az ismeretek állandó gyarapítása. Ez a jó tulajdonságuk a nyugdíjas évekre is megmarad. Mind a három helyen érdeklődéssel hallgatták az idegenvezetők tájékoztatóját, kérdéseket tettek fel, hogy minél több ismeretet, élményt vigyenek magukkal NÓgrád megyéből.- Gazdag programban volt részünk, megismertük a megye egy részét, s azok is, akik már több alkalommal jártak itt, új ismeretekkel, élményékkel lettek gazdagabbak. A csoport nevében köszönöm a szervezést - mondta búcsúzul Mészáros Istvánná. Ispánné Péter Éva idegenvezető Hollókő múltjáról és jelenéről beszélt a miskolci nyugdíjas pedagógusoknak
