Nógrád Megyei Hírlap, 2006. május (17. évfolyam, 101-126. szám)

2006-05-25 / 121. szám

4 NÓGRÁDÍHÍRLAP 2006. MÁJUS 25., CSÜTÖRTÖK Emlékülést tartott a BEBESE 10. születésnapján Tízéves a BEBESE Emlékünnepség az évfordulón-vg­___________________ Salgót arján. Ünnepi rendezvé­nyen emlékezett megalakulásá­nak 10. évfordulójára a mintegy 70 tagot számláló Belszervi Be­tegek Salgótarjáni Egyesülete - közismert nevén a BEBESE - a hét elején. A 2000 óta közhasz­nú egyesület ünnepi megemlé­kezése bizonyos értelemben rendhagyó volt. Nem hangzott el hosszú ünnepi beszéd. Dr. Hor­váth Emilné egyesületi elnök és dr. Ujlaky István titkár köszöntő szavait meleg hangú elnöki visz- szaemlékezések követték az ala­kulásról, a küzdelmekről, az egymásra találásról és a közö­sen létrehozott értékekről. Má­kos Józsefné alapító elnök arról beszélt, hogy az első évek tanu­lással, tapasztalatok gyűjtésével, tagszervezéssel, a kapcsolatok építésével teltek. Dr. Harakály Mária és Válóczi Andrásáé nem tudtak részt venni az ünnepen, levélben „emlékeztek”, méltat­tak és köszöntöttek. Mert a 10 év alatt a vezetők és a tagok együt­tes, önzetlen munkájával jó kö­zösség jött létre, figyelnek egy­másra, segítik egymást. Azt kí­vánták: a továbbiakban is segít­sék, erősítsék az arra rászoruló emberek testi-lelki egészségét, életminőségük javítását. Dr. Horváth Emilné az elmúlt 10 év legfontosabb eredményé­nek mondta a vezetőség és a tag­ság együttgondolkodását, közös akaratát és cselekvését terveik megvalósításában. Bizonyságául a programok közös kialakítását és sikeres rendezvények sorát - többek között a városi egészség­napokat, egészségügyi előadáso­kat, kirándulásokat, hangulatja­vító foglalkozásokat - említette. Mint kiderült, mintegy 400 ren­dezvényük volt a 10 év alatt. Eredményként a BEBESE ismert és elismert egyesület lett. Az évek múlásával az egyesület nyi­tottabbá vált, új tagokkal, támo­gatókkal gyarapodott és jelentős számú szervezettel keresett, ta­lált kapcsolatot. Együttműködő partnerük a füleki Vis Vitalis polgári társulás is. Szabó Jánosáé, az egyesület gazdasági vezetője a pénzgazdál­kodásról tájékoztatta a résztve­vőket. Több mint 3 millió forint­tal gazdálkodtak a 10 évben, amelyből közel másfél milliót pá­lyázaton nyertek.és 275 ezer fo­rinttal támogatta munkájukat az önkormányzat. Majd a vendégek köszöntötték a születésnapját ünneplő egyesület vezetőit, tag­jait. így Tari Ottó, a Társadalmi Egyesületek Szövetségének és Deák Piroska, a Vis Vitalis egye­sület vezetője, aki szíves szóval invitálta a salgótarjáni egyesület képviselőit Fülekre, a június 3-ai IV. egészségvédő találkozóra. Levélben köszöntötte az egye­sület vezetőit és tagjait Ádám Jakabné, az országos szövetség elnöke az elmúlt 10 évben kifej­tett áldozatos, emberségből pél­dát adó munkájukért. A második otthon Salgótarján életében volt egy olyan időszak, ami­kor az építőipar a hagyo­mányos ágazatokhoz - bányászat, acél- és gép­gyártás, üvegipar - ha­sonlóan jelentős szerepet töltött be. Ebben a kor­szakban dolgozott a Nóg- rád Megyei Állami Építő­ipari Vállaltnál (a NÁÉV- nél) Zsélyi Béla, aki szí­vesen emlékezik munkás­életére, s ma is büszkén tekint azokra a létesítmé­nyekre, amelyek az ő ke­ze nyomát viselik. Baráthi Ottó NÓgrád megye. - Szécsényfelfalusi bányászcsaládban láttam meg a napvilágot 1929-ben. Miután - no­ha kitűnő tanuló voltam - nem vettek fel a szécsényi polgári isko­lába, a falubeli kőműves kisipa­roshoz szerződtem tanulónak. 1947-ben kézhez vehettem a se­gédlevelemet - kezd élete történe­tébe az életkoránál jóval flatalabl)- nak tűnő egykori építőmunkás. Aztán részletesen elmeséli - minthogy mestere segédként már nem alkalmazta -, még ebben az évben kikerült dolgozni Jugoszlá­viába, ahol Belgrad elővárosában hat hónapig egy rádióleadó állo­mást építettek. Hazatérve, 1948- ban - az állami építőipar még nem működött - kisiparosok mellett Ludányhalásziban, majd End- refalván dolgozott. „Az arccal a vasút felé” jelmondat jegyében el­ment a MÁV-hoz krampácsoló munkásnak, hogy aztán rövide­sen visszatérjen a szakmájába.- 1949. április 1-jén felvettek a Bányavidéki Építési Nemzeti Vál­lalathoz, kezdetben Mátraszelén bányászlakásokat, majd Homokterenyén, az új bányatele­pen műhelyeket, mozdonyszínt építettünk. Munkásszállásokon laktunk és csak a hét végén tér­tünk haza. Amikor 1950-ben Sal­gótarjánban megkezdődött az emeletes lakóházak építése, elő­ször azokon dolgoztunk, később pedig a tűzhelygyár öntödei részét építettük. Katonaként dolgozott - egye­bek mellett - a pesti Vígszínház át­építésén is. Két év után leszerelt, visszament a céghez, a- mely először trösztön belül műkö­dött, majd 1955-től NÓgrád Megyei Állami Építőipari Vállalat (NÁÉV) néven vált ismertté. Aztán brigád­vezető lett, s a jó kollektívának kö­szönhetően hamarosan a vállalat legjobb brigádjai között tartották őket számon.- Milyen nagyobb építkezéseken dolgozott?- A legnagyobb építési helyünk a Vásártér volt, de mi csináltuk az acélgyári nagy irodát is. Az utolsó munkahelyem, mint kőműves a Rokkanttelep volt Láthattak ben­nem valamit, mert később szak­mai iskolára küldtek, és azt elvé­gezve lettem művezető. Első mun­káim egyike volt - a NÁÉV- központ előtt, a Rákóczi úton há­rom darab blokkos épület kivitelezése. Nagyobb munkáim a vállalatnál - miután átkerültem a lakásépítéstől az ipari létesítmé­nyekhez - az öblösüveggyár és a tűzhelygyár rekonstrukciója, a ve­gyi gépgyár teljes felépítése. A sík­üveggyárban először a húzó, majd a feldolgozó épületét és végül az irodaházat építettük fel. Kisebb megszakítással csak ezen a beru­házáson 11 évig dolgoztam.- Hogyan ismerte el, becsülte meg, és hogyan értékelte a vállalat dolgozóit?- A jól dolgozókat dicsőségtáb­lára kerüléssel, jutalmazással, ki­tüntetésekkel ismerték el. No, meg üdültetéssel is, hiszen Berek­fürdőn saját üdülőt építettünk, de Hajdúszoboszlón és a Balatonnál is béreltünk üdülőket.- Több kitüntetést kapott, melyik volt köztük a legemlékezetesebb?- A tűzhelygyár rekonstrukció­jának befejezése után a Nehézipa­ri Minisztérium, a síküveggyári munkák után pedig az Építésügyi Minisztérium kiváló dolgozójaki­tüntetést vehettem át. Még sokáig diskurálunk a mun­káról, mai életünkről. Mesélt az összefogás erejéről, a kalákában végzett családiház-építésekről, egymás segítéséről és sok másról, ami ma hiányzik. Gondosan mérlegelnek Jászberényi Lászlóné a méltányossági nyugdíjemelésről megyei élmények NÓgrád közismerten azok kö­zé a megyék közé tartozik, ahol a viszonylag alacsony jövedel­mekből szerények a nyugdíjak is. Az országos átlagnál több mint ezer forinttal alacsonyabb a megyei átlag. Sokan kérnek nyugdíjemelést méltányossági alapon és jelentős azok száma is, akik méltánytalannak tartják kérelmük elutasítását, mert „megfelelnek” az ellátás emelé­sét szabályozó rendeletnek. Nyugdíjuk nem haladja meg a minimálnyugdíj kétszeresét, most az 51 600 forintot. Jászberényi Lászlónétól, a NÓg­rád Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság vezetőjétől kértünk tájékoztatást, aki a következőket mondotta:- Az idei év során 3792 méltá­nyossági nyugellátás-emelés iránti kérelem érkezett igazgató­ságunkhoz. A beérkezett kérel­meket az igazgatóság folyamato­san bírálja el, ugyanakkor az el­múlt időszakhoz viszonyított ug­rásszerű növekedés az ügyintézé­si idő meghosszabbodásával jár. Mindezek mellett a rendelkezé­sünkre álló keretösszeg a tavalyi évhez viszonyítva némileg csök­kent, ami nagymértékben meg­nehezíti a döntéshozatalt A méltányossági nyugellátás­emelés adható ellátás, az alanyi jogon nem jár. A kérelmek nagy számára és a keretösszeg korláto­zott voltára tekintettel az igazga­tóság az összes rendelkezésre ál­ló adat gondos mérlegelésével, a kérelmező és a vele egy háztar­tásban élő közeli hozzátartozó, vagy hozzátartozók jövedelmi vi­szonyait is figyelembe véve, a le­hető legnagyobb körültekintéssel hozza meg a döntéseket. Az igazgató asszony más gondját is megosztotta a nyugdí­jas olvasókkal.- Ügyfeleink jelzései alapján a hetekben előfordult, hogy telefo­non nyugdíjasokat hívtak fel az­zal, hogy a nyugdíjkorrekcióval kapcsolatos kérdés megbeszélése érdekében jelenjenek meg a nyug­díjbiztosítás ügyfélszolgálatán. Ezen információk nem az igazga­tóságtól származnak. A nyugdíj- biztosítás telefonon - rendkívüli esetektől eltekintve - nem szokta személyes megjelenésre ügyfele­it kérni, telefonon felhívni. NÓgrád Szenográdi Ferenc NÓgrád megye, a miskolci városi szakszervezet nyugdíjas tagoza­tán belül működik a nyugdíjas pedagógus kör. Vezetőjük, Mé­száros Istvánná. A kör tagjai igen aktív közösségi életet élnek. Ha­vonta egy-két alkalommal klub- foglalkozásokon találkoznak, ki­rándulásokat szerveznek a kör­nyékre. Évente legalább egy al­kalommal országos kirándulá­son vesznek részt. A csoport a közelmúltban NÓgrád megyé­ben járt. Vezetőjük elmondta, hogy itt tartózkodásuk során megismerkedtek a megyeszék­hely nevezetességeivel, elláto­gattak a bányamúzeumba. - Ed­dig csak elképzelésem volta ar­ról, hogy milyen lehet egy bá­nya, most, hogy megtapasztal­tam, megismertem a bányászok munkakörülményeit, még na­gyobb tisztelettel adózom irán­tuk - vélekedett a csoport veze­tője. Szécsénybe ellátogattak a fe­rences kolostorba, a templomba, ismerkedtek a város nevezetes­ségeivel- Nincs mesze hozzánk Szé- csény, mégis most járok itt elő­ször. Tudom, hogy az elmúlt év­ben ünnepelte a város az 1705- ös szécsényi országgyűlés 300. évfordulóját. Felemelő érzés azon a helyen járni, ahol egyko­ron II. Rákóczi Ferenc is megfor­dult, vezérlő fejedelemmé vá­lasztották. Úgy látom, hogy Szé- csényben nagy kultusza van a fejedelemnek - fogalmazott az egyik nyugdíjas. Hollókőn Ispánná Péter Éva ka­lauzolta végig a csoportot a vi­lágörökség színhelyén. Élmény- szerűen beszélt a falu történté­ről, jelenéről, a falu fölött „őrkö­dő” várról, megmutatta a jelleg­zetes hollókői építészetet, szólt a szokásoktól, népviseletről.- Most vagyok itt harmadik al­kalommal. A helyi idegenvezető jóvoltából új dolgokat tudtam meg erről a kis palóc településről - vé­lekedett a csoport egyik tagja. A pedagógustársadalom egyik jellemzője az érdeklődés, az is­meretek állandó gyarapítása. Ez a jó tulajdonságuk a nyugdíjas évekre is megmarad. Mind a há­rom helyen érdeklődéssel hall­gatták az idegenvezetők tájékoz­tatóját, kérdéseket tettek fel, hogy minél több ismeretet, él­ményt vigyenek magukkal NÓg­rád megyéből.- Gazdag programban volt ré­szünk, megismertük a megye egy részét, s azok is, akik már több alkalommal jártak itt, új is­meretekkel, élményékkel lettek gazdagabbak. A csoport nevében köszönöm a szervezést - mond­ta búcsúzul Mészáros Istvánná. Ispánné Péter Éva idegenvezető Hollókő múltjáról és jelenéről beszélt a miskolci nyugdíjas pedagógusoknak

Next

/
Thumbnails
Contents