Nógrád Megyei Hírlap, 2006. május (17. évfolyam, 101-126. szám)
2006-05-24 / 120. szám
4 2006. MÁJUS 24., SZERDA NÓGRÁD MEGYE Robbanásszerűen szaporodó vaddisznók, támogatási gondok Gyorsan gyarapszik a vaddisznóállomány egész Európában, sokfelé - közöttük Salgótarjánban - már urbanizációjuk is megfigyelhető. A „népességrobbanást” az élőhelyeknek a disznó számára kedvező átalakulása, a faj kiváló alkalmazkodóképessége, szaporasága, a sertéspestis visszaszorítása mellett befolyásolja azon tény is, hogy kevesebb kerül közülük puskavégre, mint amennyi kívánatos lenne. Szakértők szerint az alapvető gondot a rossz állománybecslések mellé párosuló alacsony hasznosítás és a kedvező korosztályszerkezet felborulása okozza. A sok gond mellett persze említést érdemel, hogy a disznó a magyar vadászok egyik kedves vadja - számos vadászterületen fővad, különösképpen a magas erdősültségű Nógrádban -, s tulajdonképpen az egyetlen olyan nagyvad, amelyiknek elejtésére lehetősége nyílik az egyszerű puskásnak is. Kivételes szerencsével akár aranyérmes agyarpár birtokosa lehet bármelyik Nimród, még akkor is, ha nem rendelkezik golyós vadászfegyverrel: a disznó elejthető a sörétesből kilőhető, különféle típusú golyós lőszerek valamelyikével is. A vaddisznó-gazdálkodás aktuális kérdései címmel konferenciát rendeztek a napokban Gyöngyösön, a Károly Róbert Főiskolán. Igen tekintélyes létszámú, mintegy 150 főnyi érdeklődő érkezett Borsod-Abaúj-Zemp- lén, Heves és Nógrád megyéből, zsúfolásig meg is telt a jókora rektori tanácsterem. Prof. dr. Wachtler István rektorhelyettes köszöntője után dr. Fábián Gyula, a Károly Róbert Főiskola vadgazdálkodási és állattenyésztési tanszékének vezetője tartott megnyitóbeszédet, majd a levezető elnök, Farkas László Márton, a Heves Megyei Vadászok, Vadgazdálkodók és Természet- védők Szövetségének elnöke vette át a szót. Az első előadó, Kelemen József főiskolai adjunktus, az Egererdő Rt. verpeléti vegyesvadaskert- jének vezetője a zárttéri vaddisznótartás gyakorlati kérdéseiről tartott előadást, hangsúlyozva a vadász- és a tenyészkert külön való kezelésének fontosságát, a kerten belüli vadfóldgazdálkodás jelentőségét és módszereit, szólt az állategészségügy helyzetének javítására tett intézkedésekről, a vad takarmányozásáról. Dr. Náhlik András, a soproni Nyugat-magyarországi Egyetem (NYME) professzora először a vaddisznó állománygyarapodásának okait elemezte, külön is említve, hogy a hasznosítás aránya már évtizedek óta lényegesen alacsonyabb, mint amit a szaporodás üteme megkívánna. Kiemelte, hogy az 1993-ban hozott, a kocák időszakos tilalmára vonatkozó rendelet milyen dinamikus gyarapodást eredményezett. Szólt az állomány elfia- talodásának gondjáról, a vaddisznó szaporodásbiológiájáról, az ivararány alakulásáról, az állományszabályozás és -becslés feladatairól. Dr. Jánoska Ferenc egyetemi docens (NYME) a vaddisznó zárttéri tartásáról tartott előadást. Amint kiderült, ma már az országos teríték több mint tíz százaléka kerül ki vadaskertekből, s a kerítés mögött tartott állomány aránya is hasonló lehet. Szólt az egyterű tartás gondjairól, a hasznosítás lehetőségeiről, a legnagyobb bevételt eredményező kanok nevelésének módszereiről. Magyar Dezső Heves megyei vadászati felügyelő arra a gondra hívta fel a figyelmet, ami szerint az állománybecslés és a kilövési terv sokszor igencsak távol esik egymástól, általában a mindenkori vaddisznómennyiség határozza meg, hogy hány példányt hoznak terítékre. Dr. Busák Károly Heves megyei főállatorvos a sertéspestis veszélyeiről, felismerhetőségéről, dr. Papp Sándor füzesabonyi kerületi főállatorvos a lehetséges megoldásról szólt: a vaddisznók a rókák veszettség elleni immunizálásához hasonló orális vakci- názásról. A szlovákiai kísérletek alapján azonban az eredmények - amint fogalmazott - nem egyértelműek. Duska József, a Bükki Nemzeti Park igazgatója azt elemezte, hogy az egyébként őshonos, de túlszaporodott vaddisznóállomány természetvédelmi szempontból miféle gondokat okoz. Amint elmondta: egyes alföldi védett területeken a földön fészkelő madarak, így egyik legféltettebb kincsünk, a túzok szinte teljes szaporulatának elpusztítására is képes a vaddisznó. Az elhangzottakról Prezenszki János Heves megyei fővadász, a megyei kamara titkára, címzetes főiskolai docens tartott korreferátumot. Kiemelte, hogy a vaddisznóállomány robbanásszerűen elszaporodott, részben a rossz állománybecsléseknek és az emiatti alulhasznosítás miatt, de ez nem magyar sajátosság, egész Európában megoldatlan e kérdés. Szólt a vadgazdálkodási formák változásáról, a természetes és mesterséges takarmányozásról, az erdőterületek növekedése által bekövetkezett változásokról. Hangsúlyozta, hogy az állományban a jó makktermés is okozhat robbanást, alkalmanként pedig akár a teljes szaporulat kilövését is lehetne tervezni! A konferencia hozzászólásokkal folytatódott. Andrási László, az FVM Nógrád Megyei Hivatalának vadászati főfelügyelője az élő vad befogásának veszélyeire hívta fel a figyelmet. Elmondta: megyénkben 1610 darabos vaddisznó törzsállomány lehetne, de a becslés szerint jelenleg 3000 példány körül alakul a létszám, azaz az ezer hektáronkénti nyolc helyett 16 él szűkebb pátriánk alkalmas élőhelyein. Az éves kilövés öt- és hatezer között mozog. Kiemelte, hogy Nógrádot az állategészségügyi gondok a szlovákiai sertéspestisesetek miatt különösen sújtják: 2004 őszén, 2005 augusztusában és ez év januárjában is karantén területeket kellett kijelölni a határ közeli esetek előfordulása miatt. Szólt arról, hogy a megyében a hűtőkapacitás igen kicsi, így a virológiái vizsgálatra szánt lőttvad tárolása nehézkes, ráadásul drága is. Egy kisebb vaddisznó - kötelezően előírt négynapos - hűtése többe kerülhet, mint a vad értéke... Előbbiekhez kapcsolódva Hajas Péter Pál, az Országos Magyar Vadászkamara Nógrád Megyei Területi Szervezetének titkára elmondta: a vadászatra jogosultaknak országszerte gondot jelent a vadhús értékesítése. A helyi fogyasztás mértékének fokozását nagyban segíthetné egy erre a célra kiírt pályázat, de az agrárvidékfejlesztési stratégiában nem szerepel vadbegyűjtő- és értékesítő helyek kialakításának támogatása. Amint elmondta: más pályázati lehetőségek között található ugyan olyan kiírás, ami alkalmas lehetne egy ilyen létesítmény megvalósítására, de a vadászatra jogosultak többsége nincs felkészülve sem a pályázatírásra, sem a kivitelezésre. Ahhoz, hogy a vadászok jogkövető magatartást tudjanak tanúsítani, központi segítség kellene, hiszen az egyre emelkedő költségeket már nem tudják elviselni - hangsúlyozta. Végül Fábián Gyula összefoglalójával ért véget a konferencia, aki külön is kiemelte, hogy az etika, a szokások, a szakma, a szakszerűség elveinek betartása mellett nem állítható meg a vaddisznóállomány gyarapodása. Ugyanakkor komplex szemléletmódot követve orvosolhatjuk a gondokat, így a magyar vadászok egyik kedvenc vadfaja - a gazdasági befektetések gyors megtérülése miatt is - a jövőben is ugyanolyan jelentős maradhat, mint amilyen napjainkban. Téli emlékkép: koca a hóban a Börzsönyben Határ menti együttműködés A Nógrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara Phare CBC 2003/004-628-01-19 Magyarország-Szlovákia Nagyprojekt Alap támogatásával megvalósuló „A vállalkozások együttműködése a szlovák-magyar határ menti régióban” programja keretében 2006 júliusáig kéthetente rendeznek tanácsadói napokat Salgótarjánban magyar vállalkozások részére. Ezeken szlovák szakemberek tájékoztatják az érdeklődőket a Szlovákiában érvényben lévő cégalapítási, jogi, pénzügyi, számviteli, könyvelési, minőségügyi, szabadalmi és marketing témákban. Az eddigi rendezvényeken élénk érdeklődés mutatkozott a tanácsadás iránt. A sorozat következő tanácsadói napjára 2006. május 25-én 12 órai kezdettel kerül sor a Nógrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara salgótarjáni, Alkotmány úti székházában, melyre minden, Szlovákiában befektetni vagy üzleti kapcsolatokat kialakítani szándékozó vállalkozót, cégvezetőt várnak. „Nő, aki költő” volt a legutóbbi felolvasóest vendége A TEMI könyvtára által rendezett, a sorban immár hatodik felolvasóest előadója Kupcsulik Ágnes salgótarjáni költő volt, akit Pádár Lászlóné igazgató mutatott be az érdeklődőnek. Mint mondta, a jelenlévők az est vendégét mint dolgozó nőt, családanyát és költőt is szeretnék közelebbről megismerni. Kupcsulik Ágnes elöljáróban utalta arra, hogy ő az első nőmeghívott, megszakítva a kitűnő férfi elődök sorát. Ám az a kérdés, hogy ezzel felborítja-e vagy éppen megteremti a harmóniát, csak az előadás végén válaszolható meg. Először Erdélyi Jánost idézte, aki - ha indirekt módon is - a női költők ellen ágált, majd Galajda luditot, aki védelmébe vette költőtársait. Miként Arany János is, akinek az irodalom érettségi ötös érdemjegyét köszönheti. Elmondta, a versírás soha nem szerepelt sem a terveiben, sem a vágyaiban. Egyszerűen csak feleség akart lenni, édesanya, dolgozó asszony. Mégis, visszatekintve talál támpontokat, amelyek a költészetig vezettek. Tizenegy éves koráig a gyönyörű Tisza menti Kiskörén lakott, amely a meseországa volt, s benne ő maga a királylány. Az ottani nyelvjárás pedig megfelelt a mai értelemben vett költészetnek. Nagymamája szavait idézte, amelyek aztán egy versében is visszaköszöntek. Az a változás, hogy „a jobb bokájánál fölkelő és a bal bokájánál lenyugvó nap” falujából Ide, a hegyek közé került - megviselte. Miként a magával hozott tájnyelv is, ami miatt csúfolták osztálytársai. Ezekben az években a legnagyobb boldogsága kistestvére megszületése volt. Iskolába járt, tanult, tette a dolgát. Egyszer csak - mint mesélte - azt gondolta, ő bármi lehet. Azt választotta, hogy jó lesz, akire lehet számítani, aki segít másokon, megértő. Talán ez vezérelte az egészségügyi szakközépiskolába is. Ekkor már „erőteljesen” olvasott verseket. Ám a versíráshoz élete nagy tragédiája, édesanyja halála vezette. Rádöbbent, hogy megszabaduljon fájdalmától, nem elég a verseket olvasnia, írnia is kell. Tizenhét éves volt, amikor a Palócföld szerkesztőségében Pál Józsefnek három teleírt füzetet adott át. Ezekben már benne volt néhány, később nyomtatásban megjelenő verse is, amelyekből fel is olvasott. Mint mondta, kezdetben József Attila nyomdokain haladt, majd felfedezte Pilinszky Jánost, akinek Szög és olaj c. kötetét ma is Bibliájának tekinti. Aztán leérettségiztem.... dolgoztam, férjhez mentem, két gyönyörű gyermekem született, Lilla és Viktória, ők is az életműveim...” - sommázta élete folyását Kupcsulik Ágnes, miközben idézett is verseiből. Sikerként említette fogadtatását a Balassi Bálint Asztaltársaságban, verseinek megjelenését a Palócföldben, valamint a lap szerkesztősége és a Baglyasi Hírmondó által a szervezett irodalmi estet is. Később a költő - mint megjegyezte - a jókedvében írt Kulcsok című versét olvasta fel: /ezüstös: a kis házamé / aprócska: a pince lakatjához / a vékonyka: fontos irataim ládájához / egy csöpp arany: csak táncol szívemig érő láncon / és mindig minden tárva-nyitva /. Ez után a Gelencsér János festő-grafikus ihlette verséről, majd a Palócföld megrendelésére írt, Egy asszony monológja című verse nehéz „szülésének” körülményeiről mesélt, amikor is négy kilót fogyott. Mint hozzátette: így írogat ő. Elmondta, számára az anyaság, a munka és a versírás egyidejűsége olyan természetes, mint ahogyan vasalás közben du- dorászik, s hogy egyik gyerekét úgy szereti, mint a másikat. Nem is igazán értette az erre vonatkozó kérdéseket, mígnem energiatartalékai fogyását észre nem vette. Erről írt „Éjszakai betolakodók” c. versében, amit felolvasott. Aztán beszélt az elbizonytalanodás idejéről, amelyet - mint mondta - Paróczai Csaba „a csiga nyákéként nevez. „Eszembe jutott - vallotta be -, a célom, hogy megírom a tökéletes verset, elveszítette az értelmét - az úton”. Mert Marschalkó Zsolt után szabadon nem a cél, hanem az út a fontos, amit be kell járni. Bemutatta a Költészet másnapja c. antológiát, aminek a címe jelképes, minthogy a művészet, különösen az irodalom és a költészet mintegy csak az ünnep másnapja. És mintha az általam ismert helyi költőknek a homlokára is lenne írva ez - mondta. Aztán ismét Pilinszky Szög és olaj c. kötetéből olvasott fel: a művészetben egyedül a szegénység gazdag és a vereség győzedelmes.... A költészet szépségétől mi sem állhat távolabb, mint a luxustündöklés.... minden művészet közül még külső technikájában is a legeszköztelenebb... Azon is elgondolkozott, hogy költőink miért nem álltak odébb? - máshol szerencsét próbálni, érvényesülni. „De rádöbbentem - mondta -, valakinek maradni kell, ezt a várost is építeni kell. Én itt gyökeret eresztettem, itt szeretnek engem, itt neveznek öltőnek”. Hangsúlyozta: fontosnak tartja a hűséget, a lokálpatriotizmust. Ennek példájaként említette a Baglyasi Hírmondó időszaki kiadványt Felmutatta a lányaitól anyák napjára ajándékba kapott, a Legjobb anya c. kötetet, s idézett is belőle. Minden sikeres férfi mögött egy nő áll. De ki áll egy nő mögött? Nem kérdés az - folytatta -, hogy egy nő írhat-e? Kitűnő asszonyok sora tette már le életművét a költészet, az irodalom asztalára, miközben számos más szerepkörben is helytállt Végül felolvasott még egy „meg sem írt” verséből is. Az előadást követő beszélgetésben utalt rá, hogy elkészülve ez a verse is bekerülhet a közeljövőben kiadásra kerülő kötetébe. Kupcsulik Ágnest nagy tapssal honorálta közönsége, s bevezetőjében feltett kérdése egyértelműen megválaszolható: a „költő, aki nő” verseivel, egész lényével hallgatóságának lelkében is harmóniát teremtett - Baráthi Ottó Andrási László hozzászólása a konferencián
