Nógrád Megyei Hírlap, 2006. május (17. évfolyam, 101-126. szám)
2006-05-20 / 117. szám
4 2005. MÁJUS 20., SZOMBAT KULTÚRA „Osztani magad, hogy sokasodjál...” Meglehetősen szigorú a felvétel az 1915-ben Detroitban alakult Kiwanis világszervezet egy-egy helyi klubjába: új tag csak a törzstagság egyhangú egyetértésével kerülhet közéjük. E követelmény abból adódik, hogy a klubba csak feddhetetlen előéletű, erkölcsileg példás magatartá- sú emberek léphetnek be, olyanok, akik alkalmasak és képesek jószolgálati, karitatív cselekedetekre, akciókra, amelyek a szervezet - szinkronban nevének eredeti indián jelentésével, a segítőkészséggel, az „osszuk szét tehetségünket, értékeinket” gondolattal - fő céljait alkotják. S nemcsak úgy általában, hanem - ahogyan ők fogalmaznak - a gyermekeknek építve jövőbe vezető hidat. Kiss Sándor, a klubmozgalom egyik vezető személyisége és Kissné Eged Gabriella, újdonsült Kiwanis-tag, titkár családi alapon tulajdonolja az aukción megszerzett műalkotást E gondolat hívta életre a minap az 1991 óta - tehát éppen tizenöt éve - működő salgótarjáni klub jótékonysági estjét is, amelynek bevételét szociális célokra, tehetséges Nógrád megyei gyermekek tanulmányainak és életkörülményeinek támogatására fordítják. A szétosztható csaknem félmillió forintnyi ösz- szeg egyrészt a belépődíjakból, másrészt képzőművészeti alkotások és borok árveréséből jött össze. A művekre a helyben kiállított képekből és kisplasztikákból lehetett licitálni. A Technika házában tartott program művészeti védnöke Mustó János festőművész volt, aki személyes jelenlétével is megtisztelte a rendezvényt. Ő a mai salgótarjáni képzőművészet egyik markáns, eredeti identitású egyénisége, tagja annak a nagy generációnak, amely révén a hatvanas évek közepétől bő két évtizeden át jegyzett, elismert volt Salgótarján művészeti élete. Sajnos, zömük - Czinke Ferenc, Hegedűs Morgan, Iványi Ödön, Hibó Tamás, Orosz István, Pataki József, Somoskői Ödön, Szabó Gáspár, Szatmári Béla, Szujó Zoltán - már nincs az élők sorában, de az általuk felhalmozott szellemi tőkéből napjainkban, a gyökeresen megváltozott feltételek közepette is lehet építkezni. Mustó János karakterisztikus festészete velük egy időben bontakozott, teljesedett ki. Életmű-kiállítása két évvel ezelőtt, hetvenedik születésnapján volt látható a József Attila Művelődési Központban. Manapság sem tétlenkedik rajzceruzája, ecsetje - sőt vésője sem - , s bár mindig zárkózott volt kissé, szívesen vonult visz- sza a műterem ihletett, meditációra ösztönző csendjébe, a jó érdekében rendszerint mozgósít- hatónak, tettre késznek bizonyult. Ezúttal a Kiwanis felkérésére térítésmentesen ajánlotta fel egyik festményét, amely nemes versengésben a kikiáltási ár majdnem duplájáért talált gazdára. A Ponyiné Oszvald Katalin szervezőmunkája eredményeként megvalósult kiállítást két művével is gazdagította Bobály Attila szobrászművész, aki számos rangos szakmai elismerés mellett 2005-ben az elsők között vehette át Nógrád megye Prímadíját. Alkotásai jó néhány megyehatáron belüli és kívüli településen láthatók, Salgótarján belvárosában hamarosan harmadik jelentős szobrát, az „Attila kútjá”-t is felállítják. Bobály Attila hatására, az ő nyomdokain indult el a szobrászpályán Szabó Noémi s egyetemi mesterei között a Kossuth-díjas Kő Pált, a tarjáni József Attila-dom- bormű alkotóját is ott tudhatta. Nem véletlen, hogy elhivatottsága, talentuma, felkészültsége immár köztéri és kerti szobrokban ölt testet, sőt millecentenáriumi emlékművet is készíthetett. Kisplasztikáinak az intellektuális lí- raiság, a finom, könnyed formavilág a fő jellemzője. B. Gedeon Hajnalka és G. Lóránt Lujza profi rajztanárként tartoznak a mai képzőművész-nemzedék derékhadához. Előbbi grafikai lapjai $ elsősorban az ember és a termé- ~ szét egymásra hatását, az időmotívumokat, a tárgyak és jelenségek lelki kisugárzásának kérdéseit vizsgálják, utóbbi akva- relljei, textilkollázsai ugyancsak mély gondolatvilágról tanúskodnak. Mostanában, de egyre gyorsabb ütemben ismerkedik a nagyközönség a Londonban diplomázott Birkás Babett sajátos hangulatú, bátran kísérletező papír-, műanyag és textilműveivel. Bár pályája kezdetén tart, eddigi szakmai életútja több mint reményt keltő. Barna László erősen egyéni látásmódú tus-, pasztell- és olajképei szintén biztató jövővel kecsegtetnek. A hat kiállító művész munkássága is azt bizonyítja, hogy a folyamat nem állt meg, a megyeszékhely továbbra sem szűkölködik a képzőművészetet magas szinten művelőkben, a jelenkor feltételeihez, igényeihez igazodva kell sáfárkodni tehetségükkel. Az általuk felajánlott alkotásokból tizenöt kelt el az aukción. E művek révén a licitáláson legkitartóbbnak bizonyult vevők komoly esztétikai értékekkel gazdagodtak a szó konkrét és átvitt értelmében egyaránt. A másfél évtizedes múltú Kiwanis Klub - amely férfiakból áll - és most, e jeles alkalommal esküt tett hölgyeket tömörítő Fénysugár Kiwanis Klub Egyesület, mint két rendező szerv a kikiáltási áron felüli összegeket fordítja az arra rászoruló gyermekek támogatására. Az érzelmekkel, élményekkel teli este egyébként is oldott, barátságos hangulatához Dömsödi Gábor, az ismert televíziós személyiség is nagy mértékben hozzájárult. Turek Miklós előadóművész jól megválasztott versekkel, Tóth Tibor, Horváth István zenetanár és Tóth Boglárka énekes pedig ugyancsak az alkalomhoz illő, kellemes zenés (háttér)műsorral szórakoztatta a jelenlévőket. A vendégek sorában megkülönböztetett tisztelet övezte a Hollandiából és Sátoraljaújhelyből érkezett Kiwanis képviselőket és Gerwald Lászlót, az Európai Borlovagrend tagját. A borárverés helyi felelőse Kiss Sándor volt. A gyermekeket a művészet révén, emberséggel teli szívvel és lélekkel felkaroló hangulatban jelen sorok írójának nem véletlenül jutottak eszébe egy Váci Mi- hály-vers sorai: „Osztani magad, hogy sokasodjál, / Kicsikhez hajolni, hogy magasodjál, hallgatni őket, hogy tudd a világot, / róluk szólni, ha szólsz a világhoz. ” ■ Csongrády Béla Guiyásné Lőrincz Klára elnök gongütése a Kiwanis női klub létrejöttét „hitelesítette”. Háttérben: Dömsödi Gábor műsorvezető. „Lelke van a helynek” Ezt Molnár Péter szobrászművész jelentette ki a minap a zagyvapálfalvai Z-pont klubra vonatkoztatva, amikor ott megnyitotta Kun Péter, Németh Zoltán és Szilárcsik Bence közös kiállítását. S látva a képeket, érzékelve a megnyitóünnepség hangulatát, egyet kell érteni a szakember véleményével. Sőt ez a megállapítás akár az egész városrészre, a hatvanas évek elejéig önálló, de mindig is több települést magában foglaló, sajátos szerkezetű és összetételű Zagyvapálfalvára is érvényes. Bizonyára minden lokálpatrióta így van ezzel, hiszen ahogyan emberként egyediek, utánozhatatlanok vagyunk, ugyanúgy kinek-kinek a szülő- és (vagy) lakóhelye számít minden más városnál, falunál fontosabbnak, különlegesebbnek, érdekesebbnek. Nyilván ekképp gondolkodott és érzett Kun Péter, Németh Zoltán és Szilárcsik Bence is, amikor elkészítette és a „Pálfalvi srácok” című rendezvénysorozatban a Zagyvapálfalváért Baráti Kör szervezésében és támogatásával a nyilvánosság elé bocsátotta egymással tartalmi egységben lévő, különböző kifejezésmódú, de formailag rokon alkotásait. Ez nem véletlen persze, hiszen tudatos elhatározás és együttes munka alapján született meg a „Zagyvakép”, amely szakmailag egy montázs, átvitt értelemben pedig egy tükör, amely a három alkotó szemszögéből láttatja a pálfalvai épületeket, embereket, helyzeteket, az ő értelmezésük szerint örökíti meg az ott élők mindennapjait. Pillanatfelvételek ezek a képek - de mint Molnár Péter is hangsúlyozta -, nem optikai értelemben, hanem a képzőművészet nyelvén, fiatalos lendülettel, őszinte indulattal, szabad, szürreális képzettársítások módján, leginkább absztrakciók által megjelenítve. Az élmények, életérzések - csakúgy mint a valóságban - vegyesek, egyáltalán nem idealizáltak, mégis szinte valamennyi képről sugárzik a Pálfalvához való hűség, mindegyiken átüt a hely szerethető aurája. A három fiatal tekinthető akár generációs képviseletnek is, bár nem egykorúak. A legidősebb, már végzett dekoratőr, Németh Zoltán. Ennek megfelelően a leg- kiforrottabbak művészi személyiségjegyei is. Előszeretettel használ kalligrafikus jeleket, jelképeket. Még középiskolás Kun Péter, aki a salgótarjáni Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola diákja és Szilárcsik Bence, aki szobafestőnek tanul a Borbély Lajos Szakiskolában. Előbbit a rajztudás jellemzi mindenekelőtt, de kifejezően bánik a színekkel is. Utóbbi inkább grafikus alkatú, magabiztosan kezeli a spray-t, azaz a festékszórót. A képek atmoszférájával, maiságával, hitelességével teljes szinkronban állt a kiállítás-megnyitón bemutatott filmetűd, Dombóvári Szilárd munkája is. A bátonyterenyei Fáy András Szakmunkásképzőbe járó ügyes fiatalember személyében tehát egy újabb „pálfalvi srác” is feltűnt. ■ CS. B. A „Zagyva-kép” három alkotó munkáját dicséri... Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Sajnábm gazdi, de mától én vagyok az úr a házban”. Szerencsés nyertesünk: Bakos István, Dorogháza, Malom út 146. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb május 25-ig jut-
