Nógrád Megyei Hírlap, 2006. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
2006-04-27 / 98. szám
FOTÓK: GŐCS „L egyen köztünk, s a világon béke” Ellátogatott a nyugdíjasokhoz Boldvai László országgyűlési képviselő is. Személyes hangvételű köszöntőjében a szülők, nagyszülők megbecsüléséről, a rászorulók támogatásáról szólt. Azon vágyuk teljesüléséről, hogy gyermekeikkel, unokáikkal békességben, anyagi biztonságban éljenek. Beszélt azokról az intézkedésekről, amelyekkel a kormány alapot teremt ehhez, így a 13. havi nyugdíjról, a méltányossági nyugdíjemelés visz- szaállításáról, a várakozási idő leszállításáról három évre, valamint az ötéves nyugdíjkorrekciós programról, amely arra törekszik, hogy megszüntesse a korábbi évek igazságtalanságait. A nyugdíjasokat uzsonna, tombola, baráti beszélgetés, vidám szórakozás várta, mint minden nyugdíjas találkozón. „S mi lehet a nyugdíjasdal vége? Legyen köztünk, s a világon béke...” - dalolták a nyugdíjasklub díszes ruhába öltözött asz- szonyai Zagyvarónán. A nyugdíjas-találkozó résztvevőit köszöntötték, a hamvas hajú asszonyokat és férfiakat, akiket évről évre összehív a salgótarjáni önkormányzat, személy szerint Bag- lyasné Földi Nóra, a városrész önkormányzati képviselője. Mint mindig, most is sokan eljöttek. Az asztalok mellett minden szék „gazdára” talált. Fellépett a műsorban az Egészséges Életmód Klub, a helyi nyugdíjas nőklub, valamint Tóth Tibor és Lengyel Judit előadóművészek, ismert operaáriával és operettdalokkal szórakoztatva hálás közönségüket. Az asztaloknál a találkozó érdeklődő résztvevői Nyugdijas-talalkozo Zagyvarónán A színpadon az Egészséges Életmód Klub tagjai 2006. ÁPRILIS 27., CSÜTÖRTÖK Szénpénz májusban A hatályos jogszabályok alapján a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium megállapította a 2006. évi, húsz mázsa szénjárandóság pénzbeli összegét. A szénpénzt, 29 140 forintot májusban viszi a postás a közel nyolcvan- ezer jogosultnak, bányász- nyugdíjasnak. Tóth Mihály „visszaérkezett'’ Tóth Mihály igazán nem panaszkodhat, hogy munkásévei monoton egyhangúsággal teltek. Annak idején a bányánál kezdte. A nevelőapja gépész volt, ő meg a teli csilléről szedte le a lakatot, hogy aztán az üreset visszaküldje a bányába. Úgy volt, hogy vájártanulónak áll Nagybátonyban, végül kőműves lett belőle, mert a nevelőapja mindenképpen szakmát akart adni a kezébe. Tíz évig volt kemencekőműves az acélgyárban, jó néhány fapapucs talpa szenesedett el alatta. Ezután egy-két év - ahogy mondja - csellengés következett. Dolgozott itt is, ott is, hogy aztán kikössön Salgótarjánban az ingatlankezelő vállalatnál és több mint tizenöt évig ott is maradjon. Közben elvégezte az építőipari technikumot és művezető lett a karbantartóknál. Már nem csak magáért felelt, tizenhat ember munkáját szervezte, irányította, ellenőrizte, asztalosokét, kőművesekét, festőkét, lakatosokét és villanyszerelőkét. Később műszaki ellenőr volt építkezéseken.- Nem mondhatom, hogy nyugalomban teltek a napok. - mondja - Egyik nap dicsértek, a másik nap meg szidtak... Mert csak a precízen elvégzett munkát vettem át. Építettek a szomszédos Szlovákiában is, lakásokat, tornatermet Losoncon és Füleken. Már 1997-től nyugdíjas, de előtte még dolgozott Salgótarjánban az építőipari szövetkezetnél és igaz, hogy rövid ideig, de munkanélküli is volt. Ment, próbálkozott, de akkor már közel járt a hatvanhoz, nem talált munkát. Szerencsére korkedvezményt azonban kapott. A nyugdíjasnapok sem telnek csendes nyugalomban. Somoskőújfaluban él és néhány hónapja elvállalta a bányászszakszervezet helyi alapszervezetének vezetését. A szak- szervezetbe még az ingatlan- kezelő vállalatnál lépett be, 1955-ben. ló emlékei vannak a közösségről, a munkáról. Tagja volt a szakszervezeti bizottságnak és a helyi tennivalók mellett kapcsolatot ápoltak a besztercebányai ingatlankezelő vállalat szakszervezetével. Látogatták egymást, kölcsönösen üdültették a szakszervezeti tagokat. A bányászszakszervezet hat települést fog át Salgótól Somoskőújfalun, Cereden át Zabarig. Kilenctagú a vezetőség, munkáját hat bizalmi segíti. Negyedévenként Összejönnek, megbeszélik ügyesbajos dolgaikat: mennyi lesz a nyugdíjemelés, megmaradnak-e a bányásznyugdíjasok kedvezményei, kinek fogadták el méltányossági nyugdíjkérelmét és kiét utasították el? Megtartják az ünnepeket, vigyázzák a bányászhagyományokat azok is, akik fiatalabb korukban nem a bányában dolgoztak, de a bányászok között jól érzik magukat. A közelmúltban fórumon találkoztak egymással Salgótarjánban a civil szervezetek képviselői. A város mintegy 250 civil közösségéről, szándékairól és lehetőségeikről beszélgettünk Uramecz Jánossal, a polgár- mesteri hivatal civil ügyek tanácsnokával. A nyugdíjasok a legaktívabbak Uramecz János a civil szervezetek szerepéről, lehetőségeiről Dolgoznak- Néhány éve rendszeresen ösz- szehívják a civil szervezetek képviselőit. Miért tartják fontosnak ezt a találkozást?- Azért, mert a civil szervezetek egyre hasznosabb és ebből adódóan fontos tényezői a város életének. Szükséges, hogy időnként fórumokon, konferenciákon találkozzunk és tanácskozzunk velük a város dolgairól és a civil szervezetek tevékenységének tapasztalatairól, informáljuk őket az országos, a helyi lehetőségekről, elképzelésekről és a szervezetek is kicseréljék egymással tapasztalataikat.- Milyennek „ látja * ezeket a civil közösségeket?- A legkülönbféléknek. Átfogják a város életének csaknem egész területét: a kultúrát, a művelődést, a szórakozást, az egészséges életmódot, a gazdálkodást, tagjaik között éppúgy vannak fiatalok, mint idősebbek, nők és férfiak, magányos és beteg emberek. A szervezetek egy része még nem jutott el a cégbírósági bejegyzésig, csendben szinte észrevétlenül teszi a dolgát. Mások meg - mint a Nyugdíjasok Nógrád Megyei Képviselete, vagy a Bereczki Máté Kertbarátkor, vagy a belszervi betegek egyesülete - átfogó megyei rendezvényeket, tájékoztatókat, klubprogramokat, kiállításokat, egészségnapokat, továbbképzőtanfolyamokat szerveznek. De a városrészekben is jó néhány civil szervezet tevékenykedik eredményesen a lakóközösségek érdekében. Általános tapasztalat, hogy ezekben a szervezetekben a nyugdíjasok a legaktívabbak. Pályáznak- Milyennek ítéli a közösségi munkafeltételeit? A József Attila Művelődési Központból sok civil szervezet kiszorult az átalakítással, hol találtak helyet? S a folyamatos működéshez pénz is kell.- Ahogyan a szervezetek, a működési feltételek is különböznek egymástól. A művelődési központból kiszorult civil szervezetek szinte mindegyike helyet talált magának iskolában, könyvtárban, vagy egyéb helyen. Ami az anyagi forrásokat illeti, nincsenek bővében. Vannak pályázati lehetőségek, amelyekkel élni lehet. A Nemzeti Civil Alap azok számára „nyitott”, amelyek „legalitását” cégbírósági bejegyzés erősíti. Azoknak a szervezeteknek, amelyek működésükhöz több forráshoz szeretnének jutni, azoknak formálissá, bejegyzetté kell tenni magukat. Ezt tette többek között a Tájak-Korok- Múzeumok, a bányász-kohász egyesület, vagy a mozgáskorlátozottak egyesülete. A városi nyugdíjasklub is úgy döntött, hogy bejegyezteti magát a cégbíróságon, az eljárás folyamatban van. Egyébként a személyi jövedelemadó egy százalékához is így juthatnak a civil szervezetek.- Igen-igen, de azt mondják a cégbejegyzésnek néhány évig csak a „hátrányait” érzik.- A pályázatokkal, az egy százalék kérésével valóban várniuk kell. De ha nem indulnak el, soha nem érhetik el céljaikat. Ha azt szeretnék, hogy adjanak valamit a lakóterületi vagy más közösségnek, akkor lépniük kell. Mert jó pályázatokkal jelentős összegekhez juthatnak a civil szervezetek. A Csend Hangjai Alapítvány jó példa erre. A hallássérültek salgótarjáni alapítványa, amely korábban az országos szövetség kihelyezett része volt, a cégbejegyzéssel önállósodott. Egy európai uniós pályázaton húszmilliót nyertek, amelyet különböző eszközök megvásárlására szakemberek foglalkoztatására használnak fel. A mozgáskorlátozottak egyesülete pedig a sérült emberek képzésére, akadálymentesítésre fordítja a pályázati pénzt.- Mi van azokkal, akik nem várhatnak pénzt a civil alaptól?- A városi civil alapból pályázhatnak.- A nyugdíjasokat összefogó szakszervezetek is, amelyek közhasznú feladatokat látnak el és mögöttük nem áll támogató üzem?- Igen.- Sikeresen pályázni - mondják - nem egyszerű dolog.- Széles körű információ, fel- készültség szükséges hozzá. A városi civil ház ehhez próbál segítséget adni a szervezeteknek. Internet lehetőséghez juthatnak, fénymásolhatnak vagy tanácsot kaphatnak munkájukhoz, a pályázatíráshoz. De a civil házban dolgozó szakemberek szívesen vállalnak fórumot, tanácsadást a szervezeteknél Salgótarjánban, de a megye más településein is. Az a tapasztalatuk, hogy segítségükkel jó pályázatok születnek. Szövetkeznek- A fórumon szólt a civil kerékasztalról és civil szövetség létrehozásáról. Milyen szerepük lesz a közösségek életében?- Mindkettő azt a célt szolgálja, hogy a civil szervezetek felismerjék hasznos szerepüket, egy- egy település, emberi közösség élethelyzetének jobbításában és megismerjék azt is, hogy milyen lehetőségeik kínálkoznak erre. A civil kerekasztal két éve működik, a szervezetek képviselői hozták létre, s a közösségek együttműködését szolgálja. Többek között közösen néztük át a szervezetek pályázatait, mert a jó tapasztalatok hasznosak lehetnek mindegyik számára. Az együttműködés hasznosítható tapasztalatait mi is keressük más megyében is. Hevesben például sok okos dolog van, amelyet érdemes közelebbről is megnéznünk. A civil szövetség létrehozásán most dolgozunk. Ez már szervezettebb, úgy is mondhatnám bejegyzett, formális szervezet lenne, amelyhez ugy ancsak önként csatlakozhatnának a civil közösségek. Célja a közös érdekvédelem, a hatékonyabb összefogás, az együttes fellépés. Sok szempontból szükség van erre, de most csak egyetlen dolgot említek. A közeli jövőben további uniós pályázati források nyílnak meg, s ez újabb lehetőséget kínál a civil szervezetek számára is. Eredményesen élni velük csak felkészülten, összefogva lehet. ■ V. G.
