Nógrád Megyei Hírlap, 2006. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-25 / 96. szám

2 2006. ÁPRILIS 25., KEDD NÓGRÁD MEGYE Egy bujáki életútja tál kijelölt útjával együtt és felidézze a régi emlékeket. Nemcsak a Nógrád megyei kis település életképeit vil­lantotta fel írásaival és ar­chív fotóival, hanem megidé­zi a frontszolgálatot is a Don­nál, s mint írta: „én, a legfia­talabbak közé tartoztam a harcba induló kétszázezer ka­tona közül. Láttam az idős, tar­talékos, családos, velem utazó bajtársaim arcát, amelyekből csak a szomorúság, a bizonyta­lanság sírt le és bánatos szem­mel, szótlanul bámultak ma­guk elé.” A könyv írója képet fest a háborút átélt szülőfalujá­ról, valamint az 1950-es és 1960- as évek szociális helyzetéről, majd pedig nyugdíjaséletéről. Szeles E. Buják. A falu népéről, sokszí­nűségéről, édesapja egykori szatócsboltjáról, palóc lako­dalomról, disznótorról, le- génybíró-választásról is írt Gál Vencel, egykori bujáki lakos „Életutam” című mű­vében, amely az 1921 és 2001 közötti időszakot mu­tatja be az olvasó számára. A 84 éves szerző gyermek­korától szenvedélyesen gyűjtögette az életével ösz- szefüggő okmányokat, fényképeket, amelyeket életrajzi visszaemlékezé­seivel egészített ki. Mint írta, célja csak az volt, hogy ismertesse az akkori időket a sors ál­r Gál Vencel ELETUTAM Falvak határ menti találkozója Két ország, két településének lakossága találkozik áp­rilis 30-án, vasárnap délután, a Karancsberény és Romhány között húzódó határ mentén, amely ideigle­nesen megnyílik majd az esemény tiszteletére. Schveiczer K. Karancsberény. Hagyományte­remtő szándékkal tavaly április 30-án az Európai Unióhoz való csatlakozás egyéves évforduló­ján, az országhatáron találkozót szerveztek a falubeliek a szom­szédos szlovákiai községgel, Romhánnyal (Lipovany) - vára­kozáson felüli sikerrel és érdek­lődéssel.- A már korábban megismert polgármesterrel azóta is jó, mondhatni napi kapcsolatban állunk. Elmondhatom, hogy mindkét fél nyitott a közös szá­lak ápolására, kiszélesítésére - ecsetelte Havran Zoltán, Ka­rancsberény első embere. Ter­veik között szerepel például, hogy a nem túl távoli jövőben egy határon átnyúló pályázat eredményeként megépítsék, felújítsák a két települést össze­kötő utat. Az április 30-án, vasárnap megrendezendő találkozó kötet­len kirándulásra is lehetőséget ad, délután két órától megnyit­ják a határt, így egy ellenőrző ponton keresztül személyi iga­zolvánnyal, vagy útlevéllel mindkét irányba átkelhetnek az érdeklődők. A helyszínen tűzra- kási lehetőséget is biztosítanak, tehát szalonnasütésre, vagy más étel elkészítésére is lehetőséget biztosítanak. Este tábortüzet gyújtanak, amely mellett har- monikások gondoskodnak a kel­lemes hangulatról.- Az érdeklődéstől és az időjá­rástól függően késő estébe, vagy akár az éjszakába nyúló találko­zóra szeretettel várunk minden­kit, aki a szabadban, a termé­szetben, s jó társaságban kíván­ja szabad idejét tölteni - zárta szavait Havran Zoltán. Száznegyven zsáknyi szemét... Hiába szedik szervezetten a szemetet, az rendre újra „termelődik” a környezetben... M. 1. ______________________ Nó grád megye. Virágzik a barack, a mezőn pedig a kökény, bimbó­ban a (vad)körte. A későn és ne­hezen ébredt tavasz ismét bebi­zonyította, hogy csak „ő” képes széppé tenni, elfedni mindazt a csúfságot, amit emberkéz művel úton, még inkább útfélen. Elké­pesztő nemtörődömséggel sze­metel utazó, kiránduló, erdőn já­ró, gyakran úgy, hogy az otthoni szeméttel telerakott zsáktól lakó­helye határában szabadul meg. például úgy, hogy kidobja azt az autóból. Az út menti rézsűkön, völgyek mélyén, domboldalakon lassan elfedik a szétszórt hulla­dékot a cseperedő levélkéktől rü­gyektől zöldellő bokrok, cserjék. Ami persze nem jelenti azt, hogy a kirándulók, erdőn sétálók nem botlanak bele a zöld takarásában lévő műanyag palackokba, lyu­kas edénybe, szélszaggatta zacs­kókba, cigarettás- és kólásdobo- zokba. „Az ember lassan, de biztosan a környezete, vagyis maga ellen dolgozik. Például azzal, hogy amikor nem annyira a haszná­ért, mint állítólag természetsze­retetből gombázni az erdőbe megy, a kiürült vizesflakont, sö­rösüveget hanyagul a bokrok ágai közé dugja. S persze sok­szor hagyja ott így rút névje­gyét... Siralmas látvány” - mondta egy erdész bárnai határ­szemléje után. (Nem vigasz, de hasonlót tapasztal más falvak körül is.) Hozzátette, szinte a le­hetetlennel küzd, aki megpróbál a szemetelés ellen tenni. Konok elszántság nélkül szinte semmi­re sem megy. Mégis el kell kezdeni - véli, vélte az Ipolyvidéki Zrt. salgótar­jáni erdészetének vezetője. Lévárdi Györgytől megtudtuk, hogy tizenegy közmunkással nem csak a bárnai bekötőút kör­nyékén, hanem a szőröspusztai völgyben, Inászón, Karancsalja és Salgótarján között, valamint Eresztvényben is összeszedték a hulladékot - összesen száznegy­ven zsáknyit! Nem kis munka volt végighajlongani az érintett területeket és - ahogyan az erdé­szetvezető fogalmazott - sajnos, szélmalomharcról van szó. A ta­pasztalatok szerint pár nap alatt ugyanis újra szemetesek lesznek az út- és erdőszélek... Ami Bárnát illeti, a falu belte­rületén most is takarítanak az önkormányzat közmunkásai. Ennek ellenére ők, munkaadóik vagy a tisztaságra ügyelő helyi­ek azonban folyton háboroghat- nának azon, hogy újra és újra a patakban, árokban landolnak a műanyagok. S annak dacára, hogy az iskolások folyamatosan szedik, zsugorítják a palackokat, melyeket aztán rendszeresen el­szállítanak innen. S hogy még jobban fogyjon a háztartásban felhalmozódó, ku­kába, konténerbe való, a faluve­zetés májusban ismét megszer­vezi a lomtalanítást is. Kedvelt csempészáruk az állatok Egyre nagyobb tételben találnak a hivatalos szervek egy-egy ellenőrzés során illegálisan szállított, csempé­szett áruként élő vagy lelőtt madarakat, hüllőket, maj­mokat, állatszármazékokból készült tárgyakat és úgy­nevezett kínai, növényi és állatszármazékokból ké­szült „csodaszereket”. Blahó Péter százados, a salgó­tarjáni fővámhivatal parancsnoka elmondta: Nógrád megyében még nem találtak ilyen szállítmányt. Juhász A. Nógrád megye, a washingtoni egyezmény, a veszélyeztetett va­don élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről (CITES) a világ legnagyobb ter­mészetvédelmi megállapodása, amely 1973-ban, 26 ország tár­sulásával jött létre. Jelenleg 169 tagországa van. Magyarország 1985-ben csatlakozott az egyez­ményhez. Az utóbbi időben meg­nőtt az egyezmény jelentősége, hiszen megnőtt a vadon élő álla­tok és növények iránti kereslet is. Amerikában elsősorban a hüllők iránt nagy a kereslet, míg Európa országaiban a madarak (elsősorban a pintyfélék), maj­mok és növények kedveltek. Körösi Levente, a Környezetvé­delmi és Vízügyi Minisztérium vezető főtanácsosa elmondta: a vadon élő állatok és növények fennmaradásának szempontjá­ból az élőhelyek tönkretétele után a kereskedelem is veszélyezteti őket. Az illegálisan forgalomba kerülő állatok és növények a leg­értékesebb csempészáruk a ká­bítószerek után, ugyanakkor a kereskedelmükért kiszabható büntetés mértéke meg sem köze­líti a kábítószer-csempészetért kaphatót. A nemzetközi állat- és növénykereskedelemből szárma­zó éves bevétel a világpiacon kö­zel 160 milliárd dollár. Ennek az összegnek a 60 százaléka a fa­anyagokból származik. A leggyakrabban majmokat, rágcsálókat, pókokat, ludakat és kígyókat próbálnak illegálisan hazánkba is juttatni a csempé­szek. Emellett állati részeket és származékokat is hazahoznak egy-egy útjuk során. Kedveltek az elefántcsontból készült ter­mékek, a bőrökből előállított tás­kák, cipők, tárcák, de újra fel­lendült a kereslet a szőrmék és a preparált termékek iránt is. Növények közül kedveltek - akár csempészáruk - az orchi­deák, a kaktuszok és a ragadozó növények. Körösi Levente meg­említette, hogy egy betanított só­lyomért (amelyek kedveltek az arab világban) képesek 100 000 dollárt is megadni. Egy, már 2000-ben kipusztult spix-ara pa­pagáj ára pedig elérheti a 40 000 dollárt. Az állati részeknek is igen borsos áruk van. Egy kiló orrszarvúszarv 35 000, egy kiló pézsma 50 000, egy hópárduc- bőr pedig akár 60 000 dollár is lehet. Ez utóbbiból nemrég Buda­pesten is lefoglaltak egyet, miu­tán az illetékes hatóságok egy áruház kirakatában megpillan­tották. A főtanácsos szerint gyak­ran azzal a kifogással találkoz­nak, hogy például Szenegálban is meg kell élniük valamiből az embereknek. Mégis, amíg egy szenegáli „vadász” körülbelül 20-60 centet kap egy befogott papagájért, addig a boltban már mintegy 65 dollárért vehetjük meg. Vagyis, jó üzlet az állatok kereskedelme, akár több száz százalékos haszonnal is kecseg­tet. A szakember beszélt még ar­ról is, hogy Magyarország egy je­lentős tranzitország. Sőt, jó fel­vásárlópiac is. Az utóbbi évek­ben elég nagy kereskedői hálózat alakult itt ki. Romániából érkez­nek a farkasok, medvék, hiúzok, Szerbiából a szárazföldi teknő­sök és az énekesmadarak. Haaz Éva tanácsos az állatok behozatalakor szükséges doku­mentumokat ismertette, majd el­mesélt néhány esetet, amikor csempészárura bukkantak. Né­hány hónappal ezelőtt a főváros­ban foglaltak le 400 doboz kavi­árt, amelyek darabja 20 ezer fo­rint körül van. A budapesti repü­lőtereken folyamatos az ellenőr­zés és bizony néha megdöbbentő esetekkel találkoznak. Volt már utas, aki teásdobozba, teafüvek közé rejtette az egyiptomi teknő­söket, de az egyik utazó a kézi- poggyászában próbálta két ma­jom koponyáját és még friss, le­nyúzott bundáját becsempészni. Egy nő például a kabátja ujjábán akart madarat behozni orszá­gunkba, de az elefántcsontból készült termékek is mindenna­pi csempészáruk. Az ellenőrzé­sek során olyan autóval is talál­koztak már, amelynek műszer­falában több száz teknős volt összezsúfolva. Körösi Levente tudatta azt is, hogy úgynevezett természetvé­delmi bírságot szabnak ki azok­ra, akik állatokat, növényeket akarnak becsempészni. Az ösz- szeg 50 000-100 000 forintig terjed. Ha a faj Magyarországon védett, akkor az eszmei értéke a bírság mértékének alapja. A Büntető törvénykönyv alapján hazánkban eddig egyetlen eset­ben szabtak ki letöltendő bünte­tést természetkárosítás miatt (Pécsett), azonban még ezt is csak első fokon és az ítélet nem jogerős.

Next

/
Thumbnails
Contents