Nógrád Megyei Hírlap, 2006. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
2006-04-24 / 95. szám
4 2006. ÁPRILIS 24., HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE Miért nem pályázunk innovációs projektekre? Evértékelés az egészségbiztosításnál A Nógrád Megyei Egészségbiztosítási Pénztár csütörtökön tartotta állományi munkaértekezletét A rendezvényen részt vett Pálfalvi András, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár közgazdasági főigazgató-helyettese, Karsai András, az Általános Igazgatási Főosztály vezetője, valamint a tulajdonosi-fenntartói kör képviseletében dr. Balázs Ottó, Nógrád Megye Közgyűlésének alelnöke, illetve a megyei intézményi irányítás oldaláról dr. Bercsényi Lajos, a salgótarjáni Szent Lázár Megyei Kórház főigazgató-főorvosa, valamint dr. Szabó Géza, a balassagyarmati Dr. Kenessey Albert Kórház főigazgató-főorvosa. fására. Nos, a trend Brunda Gusztáv megtörhet, hiszen másfél évvel ezelőtt megkezdte munkáját a magánszemélyekből, gazdaságfejlesztőkből álló DARGON Egyesület, amelynek vezetői beszámoltak lapunknak első sikeres pályázatukról. Az egyesület első nyertes munkája a Baross Gábor program keretében beadott, az „Innovációs törekvések támogatása és népszerűsítése Nógrád megyében” című dolgozat volt. Ennek megvalósítása érdekében lapunk és az egyesület vezetői a napokban együttműködési megállapodást írtak alá. „Ha nem tehetjük úgy, ahogy akarjuk, akkor úgy akarjuk, ahogy tehetjük!” Ez a mottó vezérli a 2004-ben létrejött DARGON Egyesületet, melynek elnöke, Sándor Ildikó első nyertes projektjük kapcsán elmondta: nonprofit egyesületük azért jött létre, hogy megyénkben innovációs, fejlesztési projekteket generáljon, koordináljon. Olyan vállalatok, szervezetek támogatását tűzték zászlójukra, amelyek ilyen programokat kívánnak megvalósítani, de ehhez nincs kellő támogatottságuk, tőkeerejük. A civil szervezet 2004-ben alakult meg, s elnökének Sándor Ildikót, az ITD Hungary Nógrád megyei irodavezetőjét választotta. Két alelnök - Koruhely Tamás és Brunda Gusztáv - segíti munkáját. Első nyertes projektjük azt szolgálja, hogy megismerjék tevékenységüket, a vállalkozók képbe kerüljenek a lehetőségeiket'illetően, különös tekintettel fejlesztési, vagy idegen szóval: innovációs terveik megvalósítására. A Baross Gábor innovációs program a kis- és közepes vállalkozások innovációs ötleteinek kidolgozását, az innováció szereplőinek együttműködését támogatja. A programot a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal hívta életre, igen jelentős összeggel. A hivatalt a kormány hozta létre, k+f programjának segítésére, önálló, országos hatáskörű szervezetként. Felügyeletét az oktatási és a gazdasági és közlekedési miniszter látja el. Az NKTH feladata, hogy a kormány tudomány- és technológiapolitikáját végrehajtsa, kidolgozza a nemzeti innovációs rendszer működésének feltételrendszerét. Hivatása, hogy motorja legyen a versenyképes, innovatív termékekre épülő gazdaság megteremtésének. A Baross Gábor program az innováció ösztönzésével támogatja a magyarországi régiók gazdaságának és versenyképességének fejlesztését Célja, hogy ehhez létrehozza a szükséges Innovációs hálózatot, és csokorba gyűjtse a regionális innovációt ösztönző decentralizált intézkedéseket. A DARGON Egyesület azért élt a Baross Gábor Program kínálta lehetőséggel, mert a statisztika egyértelműen azt mutatja, hogy Nógrád megyéből igen kevés pályázat érkezik innovációs témákban a forrás- knrókhoz. Brunda Gusztáv alelnök szerint is indokolt lenne, hogy minél többen pályázzanak, de az is látszik, hogy a vállalkozások nagy része nem is tud az ilyen jellegű lehetőségekről, támogatási formákról, s a hozzájuk kapcsolódó pénzügyi támogatásokról.- Ezért a népszerűsítésen túl a gyakorlatban is támogatjuk az egyes ötleteket, lómagam, s valamennyi kollégám eddigi munkásságunk alapján képesek vagyunk egy-egy projekt menedzselésére. Ez a tevékenység ma egyre népszerűbb és szükségszerűbb - mondta. A team tevékenységéből öt munkaelemet emelt ki az alelnök. Elsőként a sajtó útján kívánják népszerűsíteni az innovációt, a forráshelyeket, a már sikeres cégeket és személyeket Terveik között szerepel egy videofilm elkészítése is, ami ugyancsak az előbbi célokat szolgálja, vagyis a sikeres megyei innovátorokat kívánja bemutatni. Az egyesület mintegy háromtucatnyi tanácsadást vállalt fel olyan cégek számára, akik innovációs projektet kívánnak megvalósítani. Hamarosan egy brosúrát is elkészítenek, amit naponta tud használni a folyamatba bekapcsolódott pályázó. Ugyancsak vállalták, hogy három, a vállalkozók részvételével zajló workshopot is megrendeznek. Aki a témában bővel 4) információt szeretne, vagy innovációs ötlete megvalósításában a DARGON Egyesület segítségét igényli, érdeklődhet a civil szervezet alel- nökénél, Brunda Gusztávnál: Oó- 30/9682705, e-maü: gbrunda@chello.hu ■ PR-TNL Derer István, az NMEP igazgatója bevezetőjében elmondta, hogy a kibővített formával egy újabb hagyományt szeretnének bevezetni, azaz a jövőben évente egyszer már nem „c§ak” a belső körben, hanem együtt, azaz a megyei egészségügy érdekeltjeivel közösen tekintenék át az elmúlt időszak eredményeit, gondja-, it, valamint a jövőre vonatkozó elképzeléseket. Megfogalmazta, hogy a céloknak közösnek kell lennie akkor is, ha a megvalósításhoz vezető utat sokan, sokféle módon képzelik el. A legfontosabb az állampolgárok egészségügyi ellátásának tartós, minőségi, áttekinthető biztosítása, a rendelkezésre álló különböző források optimalizációja. Utalt arra is, hogy a tisztán orvosi, illetve közgazda- sági oldalú szemlélet egyaránt káros a rendszer működtetésére nézve, megalapozott szakmai kompromisszumok sorozata, folyamatos érdekegyeztetés és -ütköztetés szükséges bármilyen eredmény eléréséhez. Ezt követően részéről egy előadásra került sor, melyben a magyar és az amerikai biztosítási rendszert, mint két szélsőséges példát hasonlított össze, mégis meglepő hasonlóságokat és pressziókat felvillantva közöttük. Vázolta a magyar biztosítási rendszer jövőjének lehetséges összefüggéseit, kihangsúlyozva azt a tényt, hogy a felelős döntést a mindenkori egészségpolitikának kell (lehetőleg széles társadalmi összefogással, a főbb lépések tekintetében közmegegyezéssel) meghoznia, az érintett hivatalok feladata a minőségi, ügyfélbarátvégrehajtás mellett - visszacsatolásként, de jobb esetben az előkészítés során - a figyelemfelhívás lehet. Jelezne, hogy a jog keretein belül az NMEP célja a rendelkezésre álló egészségügyi forráslehetőségek maximális kihasználása, mivel Nógrád megyében az egy főre jutó tárgyi közkiadások szintje az országos átlaghoz képest is még komoly elmaradást mutat. Szó volt az objektív kommunikáció fontosságáról, a megye számos tekintetben példaértékű kezdeményezéseiről. A pénztár számadatait elemezve elmondta, hogy több szakterületen is dinamizálódott az ügyfélforgalom, de különösen fontos a jövőt tekintve az EU biztosítási kártyák további fejlesztése, illetve annak elérése, hogy a magyar jogosultságot ne csak külföldön kelljen igazolni. Ide tartozik a nyilvántartási feladatok további erősítése is. Komoly lépés a közgyógyellátás július 1-jétől induló reformja is, amikor fokozatosan szintén kártyaalapú, egyéni keretes rendszerre állnak át. Egyre nagyobb felelősségű, napról napra feszített munkát végez a jövőben is majd a finanszírozási szakterület, Gordos Kámlyné osztályvezető vezérletével. Összefoglalóan megállapította, hogy véleménye szerint keresni kell a feladatokat, és az államigazgatási munka esetében is előre kell tekinteni úgy, hogy a szolgáltató jelleg legyen az elsődleges, de a hatósági feladatok szintén világos, stabil alapokon nyugodjanak. Zárszóként kiemelte, hogy büszke munkatársai teljesítményére, és szeretné, ha a pénztár munkáját ők egyben a küldetésüknek is tekintenék - a rászorulók, a betegek, és még tovább tekintve a társadalmi igazságosság érdekében. A hozzászólások között Pálfalvi András reagált az elmúlt év mérőszámaira, és biztosította a megyei munkatársakat, valamint a szakfeladatokat tekintve a NMEP partnereit arról, hogy az elhangzott felvetések döntő többségével egyetért, és lehetőségei szerint támogatja is azokat. Megköszönte az éves teljesítményt, egyben tájékoztatta a résztvevőket arról, hogy folyamatban van egyes országos feladatok salgótarjáni kihelyezésének hatásvizsgálata az OEP felső vezetése részéről, amely szintén a bizalom megnyilvánulása. Dr. Balázs Ottó az igazgató által vázolt megyei együttműködés dimenzióit ecsetelte, beleértve az irányított betegellátás valós lehetőségeit, a regionális egészség- ügyi tanácsok eddigi munkáját, és a megyei párbeszéd, a folyamatos érdekegyeztetés további esélyeit, lehetőségeit. Mondandójában kitért a szlovák-magyar térségi együttműködés beindításának igényére is. Elmondta, hogy a tulajdonosfenntartó önkormányzat továbbra is kéri az NMEP segítségét, közreműködését. Dr. Bercsényi Lajos és dr. Szabó Géza tolmácsolták a kórházak lehetőségeit és igényeit, egyben megerősítették a további intenzív partneri viszony fontosságát. Kitértek a megye egészségügyi helyzetére, és azokra az objektív tényezőkre, melyekkel egy vidéki kórház vezetésének nap mint nap meg kell küzdenie. Ilyen a szakemberhiány, a betegirányítással kapcsolatos gondok, vagy a mozgástér szűkülése. Örömüket fejezték ki, hogy a jelek szerint a megyei együttműködés a pénztárral továbbra is jó irányba halad. Derer István zárszavában megköszönte a hozzászólásokat, és az azokból a hivatali működés irányába leszűrhető bizalmat is. Kinyilvánította, hogy továbbra is a felvázolt úton szeretnének haladni, és annak örülne a legjobban, ha az egészség valódi értékét felismerve, egyre kevesebb gond, probléma keserítené a mindennapokat, a hivatal íróasztalán túl természetesen és főleg az emberek hétköznapjaiban is. m Baross Gábor innovációs program Kinek? Mit? Miből? A Nógrád Megyei Hírlap április 7-i számában Losonczi Tamás „A kultúra másképp épít” című írásában reagált „A kultúra várost épít” címmel megjelent cikkemre. Ez a tény önmagában örvendetes, elsősorban azért mert manapság nem a kultúrától hangos az ország, a város. Örömöm itt többé-kevésbé véget is ért, mert L. T. válaszában körülbelül úgy járt el, mint az egyszeri agitátor, akit a vallásos nénik meggyőzésére küldtek falura. A jóember történetesen felvázolt hallgatóságának egy Krisztus-képet, majd jól leszedte a keresztvizet a saját maga által gyártott bálványról. Mindeközben a nénik jót mosolyogva azt mondták; hiszen ez nem is a mi Krisztusunk. Esetünkben lényegében hasonló történt azáltal, hogy vitapartnerem - miután alaposan félremagyarázta mondandómat - jól leszedte a keresztvizet kultúrafelfogásomról. Ezért persze nem érdemes újra tollat fogni, de miután Losonczi Tamás a fentiekben vázolt dramaturgia alapján előadja saját - szerintem több ponton téves - álláspontját, kénytelen vagyok a kultúra ügyében újra szólni, mert a kultúra tényleg másképp épít! Kinek? Mit? Miből? Ezek L. T. kérdései, amelyekben - állítólag - velem vitázik és ezért maradjunk is meg ezeknél. Kinek? Nem állítottam egy szóval sem, hogy a város kulturális kínálata csak a középosztálynak szóljon. Mondtam viszont, hogy Salgótarján városi létének kulcskérdése, a kvalifikált középosztály megerősítése, gyarapítása. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az „írástudatlanokkal” nem kell törődni, hiszen velük kapcsolatban is vannak feladatok, kötelezettségek. Változatlanul és határozottan fenntartom viszont azt, hogy Salgótarján jövője érdekében a várospolitika egésze és az egyes szakpolitikák - köztük a kulturális szakpolitika - esetében is a prioritásokat a középosztály erősítése érdekében kell megfogalmazni, érvényesíteni. A továbbiakban L. T. helyesen mondja; nem jó, ha Salgótarjánban a kulturális választék megjelenése a Pécskő utcától az Arany János utcáig terjed. Vitapartnerem figyelmét valószínűleg elkerülte, hogy - igaz csak egy mondat erejéig - határozottan kiálltam az intézményeken kívüli kulturális kezdeményezések támogatása és a városrészek ellátásának javítása érdekében. A megoldásra is tettem javaslatot (nem először) a közművelődési megállapodások megkötését szorgalmazva. Arra viszont felhívom L. T. figyelmét, hogy a belvárosi és a városrészi szolgáltatásokat nem helyes valamiféle plebejus indulattal szembeállítani. Köztük ugyanis területi és szakmai munka- megosztásnak van helye; nem helyettesítik, hanem felerősítik egymást. Arról már nem is szólva, hogy a belvárosi intézmények nemcsak az említett utcákban élőket, hanem a város minden lakosát, sőt a kistérséget is szolgálják. Budapesten sem kell minden kerületben Operaház, elég, ha az Andrássy úton jól működik... Mit? Losonczi Tamásnak nem kell tőlem megvédenie az internetet; annak hasznát, lehetőségeit elismerem. Mértékkel még azt is elfogadom, hogy a kultúra közvetítőinek feladata segíteni az eligazodást az internet világában. De a kultúra fő feladatának ez ügyben mégiscsak azt tartom, hogy az ún. „internet- függőség” valós veszélyével szemben az értékes kultúra közvetlen élményét, választási lehetőségét teremtse meg. L. T. írásában itt érkeztem egy olyan kitételhez, amivel nehezen tudok mit kezdeni. „Talán sikerül - írja - a kulturális tevékenységre teljesen alkalmatlan kultúrpalotában (értsd József Attila Művelődési Központ) is megteremteni néhány ügy - képzőművészeti galéria - működésének feltételeit.” Csak halkan kérdezem; a színház, a hangverseny, a képző-és fotóművészeti kiállítás, az art- mozi stb. nem a kultúra része? A proletkultos hévvel „kiátkozott” kultúrpalotára egyébként az emberek a lábukkal is szavaztak; évente már több mint 150 ezer látogatója van a rendezvényeknek. A szakmai minősítést pedig - nehogy elfogultsággal vádoljanak - a kulturális minisztériumi szakfelügyelettől idézem; „az intézmény tartalmi tevékenységét magas színvonalon végzi, amelyen belül az ünnepi kultúra eseményei a dominánsak.” Gyanítom, L. T.-nek az ünnepi (vagy magas) kultúra meghatározó jelenlétével van gondja, mivel írásában ezzel szemben a mindennapok kultúráját hangsúlyozza. Itt ugyanaz a szemléleti hiba érhető tetten, mint amikor szembeállítja egymással a belváros és a városrészek kulturális ellátását. Kedves Losonczi Tamás! A Radnóti Színház IV. Henrik-előadását nem lehet helyettesíteni a kertbarátkor foglalkozásaival és megfordítva sem. Mindkettőnek helye van a nap alatt, sőt a József Attila Művelődési Központban is, amely pl. évtizedek óta otthona az említett kertbarátkörnek. A „kultúrpalota” persze - adottságainál fogva is - főként az ünnepi kultúra színtere Salgótarjánban és remélem az is marad a közönség örömére, a város javára. Miből? írásomban azt állítottam, hogy „az értékes magyar és egyetemes kultúra színvonalas jelenlétének biztosítása alapvetően közösségi (állami, önkormányzati) feladat. L. T. figyelmébe ajánlom először is; az alapvetően nem azt jelenti, hogy kizárólag. Másodszor: az államnak, az önkormányzatnak nincs pénze, mindkettő az adófizetők pénzét fordítja a köz számára hasznos feladatokra, köztük a kultúrára. Harmadszor: az állam, az önkormányzat alapvető anyagi szerepvállalásából nem következik, hogy ők mondják meg, hogy mi az érték, vagy mi’a szép. Léteznek ugyanis olyan megoldások, amelyek révén az állami-önkormányzati mecenatúrát autonóm szakmaitársadalmi szervezetekre bízzák - távol tartva ezzel az állami-önkormányzati vezetőket, hivatalnokokat és főként a pártkatonákat a pénzosztogatástól és az értékkijelöléstől. Ami pedig a szabadpiac mindenhatóságába vetett vakhitét illeti kedves Losonczi Tamás: az elmúlt másfél évtized a gyakorlatban bizonyította, hogy a kultúra területén az ideológiaipolitikai diktatúránál csak a pénz, a szabadpiac diktatúrája okozhat nagyobb kárt. Megfordítva: ma ott és akkor születnek jelentős kulturális teljesítmények, ahol a szabályozott(l) kulturális piacon az állam és az önkormányzatok - a szakmai autonómiát tiszteletben tartva - jelentős szerepet vállalnak. Véleményem szerint erre kell törekednünk Salgótarjánban, ezért érdemes a vitákat is vállalnunk. ■ Kori 11 Ferenc
