Nógrád Megyei Hírlap, 2006. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
2006-04-20 / 92. szám
A bonyolult egyenlet Az életünk döntéssorozatból áll. Van, amikor apró-pici dolgokban kell állást foglalnunk, s van amikor hosszú távra, egy életre szól a döntésünk. Ilyen a pályaválasztás. Érettségi előtt álló diákoktól gyakran megkérdezik: mi leszel, milyen pályát választasz? A kérdést magunknak is feltesz- szük. Szüléinktől gyakran hallani, tanulj, hogy felvegyenek. Igazuk van, fontos a jó bizonyítvány. Mi van akkor, ha a bizonyítvány jó, mégsem kerül be az ember az általa választott iskolába. Sokan azt a gyakorlatot választják, hogy egyszerre akár 8-10 helyre is beadják a felvételi kérelmüket, valamelyik majd csak sikerül alapon. Nehéz elhinni, hogy az ilyen diák mind a tíz pálya után azonos érdeklődést mutat. A pályaválasztásban talán a legnehezebb ösz- szeegyeztetni a tanulmányi eredményünket, érdeklődési körünket, a majdani elhelyezkedési lehetőséget, a keresetet. Tegyük fel, hogy ezt a bonyolult egyenletet sikerült közös nevezőre hozni, még akkor is ott van a távoli jövő. Felgyorsult világunkban az életünk során többször is rá leszünk kényszerítve a pályamódosításra. Azzal a tanárommal tudok egyetérteni, aki azt mondta: Az élet nem más, mint örökös tanulás, az újabb és újabb kihívásokra való felkészülés. ■ Végh Enikő Körösi Csorna Sándor Gimnázium és Szakközépiskola Bízzunk önmagunkban Mindenkinek más az érdeklődési köre, ezért is nehéz pályát választani. Kitartónak kell lenni ahhoz, hogy a céljainkat el tudjuk érni. Ha egy gyermek elérkezik a 14. életévéhez, el kell döntenie, hogy merre is folytatja tovább a tanulmányait. Ekkorra talán már kirajzolódik benne, hogy mit is szeretne, s az alapján fog dönteni. Először még nem igazán tudják, hogy merre induljanak el, de lassan eljutnak a megoldáshoz. Viszont vannak olyan fiúk, s lányok, akik már biztosan tudják, hogy „milyen vágányokra szeretnének lépni”. Van, aki középiskolába, gimnáziumba megy, de akadhat olyan is, aki inkább szakmai irányok felé tereli tovább az életét. Aztán az érettségi után sokan főiskolára, egyetemre iratkoznak be, s itt az érdeklődésüknek megfelelően választanak szakot. Ki ügyvédnek, ki orvosnak készül, akad olyan is, aki már inkább elmegy dolgozni. Ösztöndíjpályázatok révén az igen jól tanuló diákok külföldön is kamatoztathatják a tudásukat. Ezzel rengeteg lehetőség nyílik előttük, ahol még nyelvtanulásukat is bővíthetik. Nyáron diákmunkát vállalhatnak a tanulók, így még egy kis pénzhez is hozzájuthatnak. Manapság a pályakezdő fiataloknak nehéz elhelyezkedni, munkát találni, de aki kitartó, az sikeres lehet az életben. Az a legfontosabb, hogy higgyünk saját magunkban, s bízok abban, hogy egyszer mindenki megtalálja a magának megfelelő utat! Néhány záró gondolat ehhez a témához: „Ember küzdj és bízva bízzál!” ■ Hetei Júlia Körösi Csorna Sándor Gimnázium és Szakközépiskola Jól kell választani A pályaválasztás komoly dolog és sok felelősséggel jár. Hisz megalapozza, és erősen befolyásolja a jövőnket. Sok gyerek nem tudja, mi szeretne lenni, ha nagy lesz. Ezért a szülők feladata ismertetni a lehetőségeiket. Ezáltal megkönnyítik a gyermekeik döntését. A legjobb, ha olyan pályát választunk, amely érdekel és teljes szívvel-lélekkel meg tudunk felelni az elvárásoknak. Csak az élvezi a munkáját, aki szereti azt amit csinál. Akinek nincs sikerérzete, az soha nem fogja szívesen elvégezni a feladatát. Sajnos sok gyerek helyett a szülők döntenek a sorsukról. Ez sok esetben helytelen. Ha valaki nem teheti azt, amit szeretne, az kihat az egész életére. Látszik rajta, hogy nyugtalan, feszült és ideges. Ma már sokféle lehetőség létezik. Mégis sok ember nem tud elhelyezkedni a szakmájának megfelelően. PályáváHogyan tovább? Az emberiség életében gyakran hangzik el egy kérdés: „hogyan tovább?” Szinte mindennapos mondat az ember gondolkodásakor. Vannak dolgok, amik egész életünkre nagy befolyással vannak, ilyen például a pályaválasztás. Fontos dolog, hogy az egyénnek legyen elképzelése arról, hogy majd a későbbi években mit is csinálna, mit tanulna szívesen. Egy elhamarkodott döntés miatt és meggondolatlan cselekedet miatt sokat lehet bánkódni. Ezért ha valaki lasztáskor figyelnünk kell arra, hogy amit mi választunk, milyen arányban választották mások is. Egy szakmán belül túljelentkezés is bekövetkezhet, és csak azokat veszik fel, akiknek magasabb a pontszámúk. Érettségi nélkül ma már senki, nem állja meg egyköny- nyen a helyét a nagyvilágban. ■ Lehoczki Eszter Körösi Csorna Sándor Gimnázium és Szakközépiskola pályaválasztás előtt áll, fontos, hogy utánajárjon a dolgoknak és meggondoltan hozza tudomására a döntést. ■ Pásztor Alexandra Körösi Csorna Sándor Gimnázium és Szakközépiskola „Nehézipar” Alig három hét és elkezdődik minden tizenkettedikes diák rémálma, az érettségi. Egyre nagyobb görcsöt érzek a gyomromban, amit erősít a kétszintű érettségi körüli problémaarzenál. Egy évvel ezelőtt kíváncsian és félve vágtak neki a végzősök ennek a nehéz próbatételnek, sokan félve léptek vissza az emelt szintű érettségitől, és tettek inkább középszintűt. Utólag döbbentek rá, hogy hiba volt, hiszen sokakat nem vettek fel felsőoktatási intézménybe éppen emiatt, pedig az emelt szintű lényegesen könnyebb volt a másik típusnál. A következő probléma az érettségi botrány volt, amely felkavarta a közvéleményt. Ezek után jogosan gondolhattuk: mi lesz itt 2006-ban? Közeledünk az időponthoz, amitől nem is tudom, mit várjunk, jót, vagy rosszat? Amikor el kellett dönteni, hogy miből kívánunk r emelt szinten érettségizni; megkérdeztem egyik tanáromat, aki azt válaszolta, hogy a saját gyermekének sem tudna mit tanácsolni. Nem értem, hogy ez a hirtelen jött gyökeres változás, a „Bolognai folyamat”-ra való átállás miért volt ennyire szükséges. Miért kellett megváltoztatni az eddig bevált felsőoktatási rendszert? És ha már éppen túl vagyunk a vizsgákon, akkor soron következik, hogy vajon felvesznek-e majd felsőoktatási intézménybe? Minden csupa kérdés és bizonytalanság. „Kísérleti nyűiként” nagyon nehéz valamit is megállapítani, hiszen aránytalanul magasak voltak már a tavalyi felvételi ponthatárok is, amiket ha alapul veszünk, szinte kiváló teljesítményt kell elérni majd az érettségin, hogy egy magasabb színvonalú oktatási intézménybe felvételt nyerhessünk. Bizony ezután sem lesz könnyű a nagybetűs élet, hiszen a főiskolai képzés megszűnik, és az eddig ötéves egyetemi képzés is átalakul. Ennek pedig csak annyi értelmét látom, hogy jelentős pénzeket spórolhat meg ezáltal az állam, persze a diákok rovására. Öt helyre adtam be a jelentkezésem, ennek többsége kommunikáció szak. Bízom benne, hogy a bonyodalmak ellenére sikerül eredményes érettségi vizsgát tennem és felvételt nyerek majd a célomnak megfelelő egyetemre. Azonban míg ez beteljesülhet, sok akadályon kell átverekednem magam. Ez nem csak szellemi, hanem lelki kihívás is számomra. Istenben és magamban bízom, hogy sikerül! ■ Széles János Szent Imre Keresztény Általános Iskola és Gimnázium Almok a jövőre nézve Mi leszel, ha nagy leszel? Régebben, ha ezt a kérdést feltettük a húgomnak, akkor így válaszolt: anyuka. Ezen mindig nevettünk. Ma már tudom, milyen bölcs válasz volt ez egy kislánytól. Most, mikor már egyre nagyobbak leszünk, el kell gondolkozni azon, hogy milyen pályára szeretnénk lépni. Legtöbbünknek van valamilyen álma, hogy mivel fog foglalkozni. Nekem két ilyen álmom van: írónő és ruhatervező szeretnék lenni. Mivel humán beállítottságú vagyok, imádok olvasni. így a könyvek felkeltették bennem az írás iránti érdeklődést. Rengeteg ötletem van, és ezeket el is kezdem leírni. A gond csak az, hogy a legtöbbet félbehagyom. De törekszem arra, hogy a történeteimnek befejezést is találjak. Ugyanakkor számos versem is van már. Ezeket különböző hangulataim ihletik. Ez azért jó, mert kiadom magamból bánatomat vagy boldogságomat. A másik dolog, amit nagyon szeretek: rajzolni. Leginkább a ruhatervezés áll hozzám közel. Igaz, nem mindegyik tervem van tökéletesen papírra vetve, de fejben részletesen kidolgozom mindet. Ezek a nagy álmaim. Szeretném, ha a munkámban elismert és sikeres lennék. Remélem így lesz! ■ Fáy Hanna Szent Imre Keresztény Általános Iskola és Gimnázium, 7. a Dönts okosan! Lassan véget ér az iskola, elkezdődik a nyári szünet. A megérdemelt pihenés jó érzéssel tölt el sokakat. Több idő jut szórakozásra, kedvteléseikre. Ám ez alatt az időszak alatt sem szabad megfeledkezni egy fontos dologról: jövőnkről, pályaválasztásunkról. Nem időfe- csérlés, ha egy kis időt arra szánunk, hogy átgondoljuk jövőbeli elképzeléseinket. Tehetjük ezt egyedül is, de akkor is, ha baráti társaságban vagyunk: tanácsokat, bár torítást adhatunk és kaphatunk egymástól. Üljünk le, és gondoljuk végig, mi a célunk, hivatásunk, miért tanulunk. A tájékozódásban a pályaválasztási füzetek is sokat segítenek. Én még nem döntöttem el, mi szeretnék lenni. Már közel két éve foglalkoztat a kérdés: melyik pálya lenne a leghelyesebb, de még nincs komolyabb elhatározásom. Szeretnék mindenképpen azzal foglalkozni, amit szeretek majd, amiben örömömet lelem. Nem tartom feltétlenül fontosnak, hogy minél több pénzt keressek majd a munkámmal. A főiskolára jelentkezés gondolata is foglalkoztat. Azok a fiúk és lányok, akik hasonló helyzetben vannak, fontolják meg minél jobban, hisz jövőjük ezen múlik. Egyszóval: dönts okosan! ■ Balogh Renáta Szent Imre Keresztény Általános Iskola és Gimnázium, 9. b Életünk helyes útja Pályaválasztás Nem hiába mondják sokan nekem is: életünk útján ezer rögös út visz el a célig. Talán mindenki tudja tanulás nélkül nagyon nehéz megállni a helyét az embereknek, a mai világban. Ezért nagyon meg kell gondolnunk, hogy mi az a munka, vagy pályairány, ahol a továbbiakban is szívesen tevékenykednénk. Egyértelműen mindenki arrafelé megy, ami, vagy amik érdeklik, amihez ért. De sokszor problémát jelent megtalálni a helyes utat, csak évek múltán jön rá az ember, hogy valamit másképpen kellett volna csinálnia. Egy biztos, hogy nyelvtudás riélkül elveszne az ember ebben a rohanó, nyüzsgő és forgalmas életben. A középiskolák pont azért vannak, hogy felkészítsenek minket az érettségire és az azt követő felsőfokú tanulmányokra. Ez könnyebbé teheti életünket, lehet, hbgy egy diplomával sem tudunk elhelyezkedni, Vagy éppenséggel nem érezzük jól magunkat abban a munkában. Rádöbbenünk, lehet, hogy nem gondoltuk át a dolgokat. Ezért ha valaki biztosan meg akar felelni a jövő elvárásainak, „a világ nagy kihívásának”, akkor folyamatosan képeznie kell magát. Persze 18 évesen még sokan nem tudják, nemhogy még én 16 évesen. De azt tudom, hogy sok irány van, amerre kacsingathat az ember. Például van, aki a művészet, vagy valakit a,reál illetve a humán tantárgyak érdekelnek. Szerintem minden munkának megvan a maga szépsége, és akár a legegyszerűbb kőművesből is lehet híres építész, ha van hozzá tehetsége, szorgalma, kitartása. ■ Cseri Viktória Körösi Csorna Sándor Gimnázium és Szakközépiskola Mikor megszületünk, szüléink a legbüszkébbek ránk, mi vagyunk számukra a legcsodálatosabbak, a legokosabbak és a legkülönlegesebbek. Ez mindig is így volt, így lesz. Ahogy szépen lassan felcseperedünk, kialakul a személyiségünk és egyre inkább érdeklődési körünk. Az iskolában már felmérhető a tudásunk és évek múltával, hogy leginkább mi felé orientálódunk, milyen beállítottságúak vagyunk. Van, aki a humán tárgyak iránt érdeklődik, és ebben látja erősségét és van, aki gyakorlatiasabb, amit esetleg bármely családtagtól is örökölhettünk. A gimnáziumi évek vége felé a diák már igazán tudja, tisztában van a tudásával, képességével. Ekkorra már kialakulnak álmok, tervek, ameSÉTA című összeállításunk cikkei lapunk honlapján (www.nogradmegyeihirlap.hu) is olvashatók. lyet, ha elég elszántak vagyunk, akkor véghez tudunk vinni. Az utolsó évben már mindenki a jelentkezések miatt ideges és felgyülemlik bennünk sok-sok kérdés. Hova is adjam be a jelentkezésemet? Vajon felvesznek? És egyáltalán elegek lesznek a pontjaim a kiválasztott iskolához? Igen, ezek ijesztő kérdések. Akinek elegendő pontjai vannak, illetve sikeresen szerepelt a felvételi vizsgán és felveszik abba a bizonyos oktatási intézménybe, az bizony szerencsésnek érezheti magát. Mikor már ott tanulunk, rádöbbenünk, hogy nem is a bejutás volt igazán nehéz, hanem a bennmaradás. De elszántsággal ez az akadály is átléphető. Sajnos itt van az emberek másik fele, akiket nem vesznek fel... Velük mi lesz? Ilyenkor a többség letör és úgy érzi, kész, itt a világvége... Pedig nem szabad így gondolkodni! Az élet tele van lehetőséggel, amikkel persze vagy él az ember vagy nem... Mivel én is most fogok érettségizni engem is foglalkoztat a továbbtanulás kérdése. Természetesen én felkészítem magam arra, hogy esetleg nem vesznek fel felsőoktatási intézménybe, így tehát keresgélek más lehetőségeket és igyekszem belekóstolni minél több dologba. Ügy gondolom mindenkinek legalább így kellene gondolkodnia, és ha nehézkes is, de megtalálnia a saját útját, mert minden emberben ott rejlik az elhivatottság, esetlegesen a tehetség. ■ Szabó Zsuzsanna Szent Imre Keresztény Általános Iskola és Gimnázium
