Nógrád Megyei Hírlap, 2006. március (17. évfolyam, 51-76. szám)
2006-03-06 / 55. szám
4 NÓGRÁD MEGYE 2006. MÁRCIUS 6., HÉTFŐ Stratégia és paktum a munkahelyekért Kistérségi foglalkoztatási megállapodások készülnek megyeszerte Egy elnyert uniós pályázattal a munkanélküliség mérséklését segítheti a Nógrád Megyei Területfejlesztési Ügynökség, a megyei munkaügyi központ, a kereskedelmi és iparkamara, valamint ez utóbbi szervezet gazdaságfejlesztési közhasznú társasága által kezdeményezett, a foglalkoztatás színvonalának emelését célzó program. Mérlegen az ügyvédség Arról szeretnék röviden értékelést adni, hogy a magyar ügyvédi kar, azon belül a Nógrád megyei kar 1989-es helyzetéből hová jutott idáig, mik voltak ennek a főbb állomásai ezalatt az időszak alatt milyen eredményeket értünk el és milyen új problémák keletkeztek. Egy éven belül mind a hat nógrádi kistérségben megszülethetnek azok a foglalkoztatási paktumok, amelyek a jövőben a képzésekre, a munkába állásra, a piacképes termékek, szolgáltatások megteremtésére egyaránt hatással lehetnek. Ezek konkrét tartalma várhatóan mindenütt más és más lesz, attól függően, hogy hol milyenek az adottságok és milyenek a kistérségek lehetőségei. Szakemberek abban egyetértenek, hogy megyei szinten foglalkoztatási stratégiára van szükség, s ennek ismeretében lehet eredményes megállapodásokat kötni. Ha úgy tetszik, paktumokat, merthogy - egy Európa több országában már bevált modellt adaptálva - az egyezséget itt paktumként tartják számon. S ha a célhoz, vagyis a munkanélküliségi helyzet javításhoz mindez közelebb visz, akkor a piaci szereplők vállalják, hogy ők bizony paktumot kötnek. Holles Miklós, az NMTÜ ügyvezető igazgatója a Regionális Fejlesztés Operatív Program által finanszírozott együttműködésről elmondta, hogy a stratégia kidolgozásában résztvevők hasznos tapasztalatokat szereztek Vas megyei és svédországi tanulmány- útjuk során ahol - többek közt - speciális foglalkoztatási lehetőségeket tanulmányoztak, s a projekt keretében három tanulmány is készült, ami a helyzetelemzéssel a jövőbeni tennivalókat alapozza meg. Kollektív bölcsesség A projekt keretében készült tanulmányokat a pályázókon túl a Nógrád Megyei Munkaügyi Tanács és a Nógrád Gazdaságáért Egyesülés tagjai is megvitatták, továbbá a megye hat kistérségi vezetője a megyei területfejlesztési tanács ülésén találkozott a vitaanyagokkal, amiből most az észrevételeket beépítve egy szűkített összefoglaló készül. Ezt aztán újabb viták követik a kistérségekben, s végül a kollektív bölcsesség elvén születhet meg a foglalkoztatási stratégiai, amire aztán építeni lehet a szükséges megállapodásokat is. A gazdálkodó szervezetektől kérdőíves formában gyűjtötték össze az elemzéshez, illetve a foglalkoztatási stratégia megalkotásához szükséges információkat, a kérdezőbiztosok - a közbeszerzési eljárásban nyertes pályázó, a Contact Points Szolgáltató és Kereskedelmi Bt. munkatársai - 450 cégnél végeztek felmérést. A keresleti oldal elemzésével párhuzamosan, a Nógrádi Gazdaságfejlesztő Kht. a szakképző iskolák és a felnőttképzést folytató intézmények jellemző adatai is feltérképezte, s most a tapasztalatokat egybevethetik a piac igényeivel. Közös érdek ugyanis az, hogy a szakképzés és a munkáltatói igényekhez közeledjen. Mindez elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a megyénk foglalkoztatottsági helyzete érzékelhetően javuljon, vásárlóereje növekedjen. Nógrád gazdaságáért A napokban a legnagyobb szakmai és érdekképviseleti fórum, a Nógrád Gazdaságáért Egyesülés is megvitatta a munkaanyagokat, s ez alapján javasolja, hogy az előrelépés érdekében: élénkíteni kell a gazdaságot, be kell hozni új profilt, s meg kell erősíteni a régieket. Kívánatos hasznosítani a funkcióját vesztett üzemi épületeket, a mezőgazdaság számára értéktelen földterületeket pedig energiát adó növények telepítésére lehetne hasznosítani. Jobban meg kellene fizetni a termelő munkát, vissza kell állítani a munka becsületét. A fórum tagjainak meggyőződése, hogy ha a szakma magas szintű művelése biztos anyagi jövőt ígér, akkor az motiválja a pályaválasztást Emelni kell ugyanakkor az oktatás színvonalát, kiemelve a gyakorlati oktatás fontosságát, s támogatási rendszer létesítésével segíteni kell, hogy a harmincéves kor alatt mindenkinek legyen elfoglaltsága. Ez lehetne egy hároméves program, melynél 100-50-25%-os támogatást javasolnak a gazdaság ismert szereplői. A Nógrád Megyei Munkaügyi Tanács ülésén ismertették a Contact Pointsnak a társadalmi vita alapját képező összefoglaló tanulmányát, amihez adattárat és térképtárat is mellékeltek. Ezen az ülésen a munkavállalói oldal képviselői úgy értékelték, hogy a tanulmány hiteles képet ad a megye gazdasági állapotáról, foglalkoztatási helyzetéről. Megjegyezve ugyanakkor, hogy Salgótarjánban igen magas számban vannak olyan roma fiatalok, akik még az általános iskolát sem fejezték be. Az ő megsegítésükre egy közbenső megoldásra lenne szükség. Olyanra, amivel rá lennének kényszerítve a tanulásra. Az önkormányzati oldalról észrevételezték, hogy a gazdasági szerkezet-átalakulás már a 80-as években megindult és mindmáig tart. A mai iparszerkezet gyökerei a XIX. század második felében erednek, a jövő viszont az, amit a rétsági TDK- nál is tapasztalhatunk: termékváltást követően a jövedelmezőség miatt keletre viszik az üzletet. Hasonló a helyzet a Viessmann Bt-nél is, ők Erdélybe költöztetik az üzemüket Fel kell arra készülnünk, hogy a nagyobb cégek a jövőben esetleg Ukrajnába, Romániába, Szlovákiába települnek. A munkaadók azt szorgalmazták, hogy egészüljön ki a szakképzési anyag azzal a következtetéssel, hogy a megyében meg kell teremteni a műszaki felsőoktatás alapjait, a stratégia pedig térjen ki a Nemzeti Fejlesztési Terv II-vel való kapcsolódási pontokra is. Fejlesztendő szakképzés A fiatalok körében egyre magasabb a roma népesség aránya, s a szakképzés rendszerének fejlesztésében ennek a specifikumait is figyelembe kell venni. Forráskoordinációra, célirányos beruházás támogatásra, az infrastruktúra fejlesztésére van szükség, s szükséges, hogy a befektetőket kormányzati szinten irányítsák a megyébe. Kétségek merültek fel azonban a regionalitással kapcsolatban, attól tartva, hogy a megyék közti régiós versenyben Nógrád hátrányos helyzetbe kerülhet. A gyengeségek között jelenjen meg, hogy a megye érdekérvényesítő képessége igen alacsony, s amennyiben megvalósul a régiós átalakítás, ez a képesség még alacsonyabb lesz. Megyénkben a foglalkoztatottak száma stagnál, a munkát keresőké viszont emelkedik, jelenleg ló ezren keresnek állást. Igaz, ez a számadat azért is olyan magas, mert tartalmazza mindazokat, akik több éve elvesztették munkájukat, s akiket most képzésekkel megpróbálnak ismét a munkaerő- piacra visszahozni. Furcsa sajátossága ugyanis a jelenlegi munkaerőpiacnak, hogy miközben megyeszerte magas a munkanélküliség, a kis- és középvállalkozói szektorban a munkáltatók azt tapasztalják, hogy kevés a jó szakember, hiányzanak a „kékgallérosok”. Az építőiparban és a fémiparban sokkal több mesterre lenne szükség, de ma már egyre nehezebb akár egy jó varrónőt is találni. Fő célkitűzés, hogy Nóg- rádban - széles körű és tartalmas partneri együttműködéssel - olyan foglalkoztatási stratégia fogalmazódjon meg, amely az országos átlagnál magasabb arányú és tartósan meglévő munkanélküliséget érdemben és eredményesen mérsékli. A megyei területfejlesztési tanácsban a kistérségek vezetői megerősítették a szakmai testületek által megfogalmazottakat, többek közt azt, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani a jövőben a roma fiatalok képzésére, a roma népesség munkaerő-piaci helyzetére. A stratégia kialakítása során számítanak a foglalkoztatást segítő partnerekre, a munkáltatókra, képzőkre, valamint az érdekképviseleti és civil szervezetekre, ugyanakkor a kistérségi vezetők is úgy látják, hogy érdemi javuláshoz csak fokozott kormányzati szerepvállalás vezethet. Az ügyvédi létszámnövekedés drámainak nevezhető: 1989-ben a budapesti ügyvédi kar létszáma 680 fő volt, a nógrádi 27. Kizárólag az ügyvédi munkaközösségi forma volt engedélyezett, illetve az ügyvédség szinte kizárólag magánszemélyek képviselőjeként dolgozott, a gazdasági életben gyakorlatilag nem játszott szerepet. A változások 1989-90-ben kezdődtek, amikor is az ügyvédi munkaközösségekkel párhuzamosan működő - nem kamarai tagként - jogtanácsosi munkaközösségekbe szerveződött kollégákkal megkezdtük az egyeztetéseket Az idő igazolta, hogy a párhuzamosság, a kölcsönös féltékenység és irigység sehová sem vezethet! A megoldást az jelentette, hogy a jogtanácsosi irodákban dolgozó kollégák teljes jogú ügyvédek lettek. Mindez azonban nem csak számukra járt előnnyel, az ügyvédi karra pezsdítő hatással volt a gazdasági, jogi ismeretekkel, a modernebb irodaszervezési szemlélettel rendelkező jogászok ügyvéddé válása. Ma már megállapíthatjuk, hogy a gazdasági ismeretekkel felvértezett ügyvédi kar meg tudott felelni a gazdasági rendszerváltás kihívásainak. A változásokat az 1991. évi új ügyvédi törvény alapozta meg megteremtve a szabad ügyvéddé válás feltételeit. A gazdasági rendszerváltozás, a privatizáció oly mértékben rendezte át a jogásztársadalmat, hogy e törvényi szabályozás nélkül jogász kollégák százai vesztették volna el munkájukat. Emlékezzünk csak arra, hogy ezekben az években vállalatok sora szűnt meg, a meg nem szűnt cégek legtöbbje is a jogi munkát ügyvédi irodákra bízta, a jogtanácsosi munkakört megszüntette. A közigazgatásban is hatalmas méretű szervezeti és személyi változásokra került sor és az ily módon egyik napról a másikra munka nélkül maradt jogászok nagy számmal lettek ügyvédek, akik mára a kar integráns, szakmailag is értékes részét képezik. Az új törvény teremtette meg a szabad ügyvédidíj-megállapodás lehetőségét is, amely mára mindenki számára természetessé vált. Az ügyvédi kar életében is kiemelkedő fontosságú volt a privatizáció. Többek között ez tette szükségessé, hogy külföldi ügyvédek, ügyvédi irodák is megjelenjenek Magyarországon. Ennek talaján alakult ki a külföldi jogi tanácsadók intézménye, valamint a hazai és a nagy nemzetközi ügyvédi irodák közötti együttműködés, mely irodák ma a budapesti ügyvédi irodák élmezőnyében találhatók. Természetesen ez a folyamat a verseny terén új helyzetet teremtett. Ma már bevallhatjuk, hogy kezdetben az ügyvédi kar döntő része félelemmel vegyes irigységgel szemlélte a külföldi irodák magyarországi térnyerését, a velük együttműködő kollégák „helyzetbe kerülését”. Az idők folyamán azonban szinte valamennyien rádöbbentünk arra, hogy ennek a folyamatnak számos előnye van. Gondoljunk csak például az ügyvédi munkadíjra gyakorolt húzóerőre, vagy bizonyos, olyan új jogi technikák megjelenésére, amelyeket azóta a kar nagy része átvett. Az 1990-es évek második felétől az ügyvédi létszám továbbra is folyamatosan emelkedett, azonban ennek forrása már nem a más pályáról kény- szerűségből ügyvéddé vált kollégákból tevődött ki, hanem főleg Budapesten, de egyes nagyobb területi ügyvédi kamaráknál az ügyvédjelölti kar létszámnövekedéséből. Mára valódi drámai létszámnövekedésről beszélhetünk, melyet természetesen az egyetemi túlképzés gerjeszt. Itt és most le kell szögezni, hogy az egyetemi jogásztúlképzés megoldását lényegében az ügyvédségtől várják el, más hivatástrendeknél ugyanis nemhogy létszámbővítésre, de inkább csökkentésre van kilátás. Mindennek a számbeli eredménye az, hogy az ország ügyvédi létszáma 2005-ben elérte a tízezres létszámot, amelyből ötezer Budapesten ténykedik és csak a budapesti ügyvédjelölti taglétszám meghaladja a 2500 főt! A 2004. május 1-jei európai uniós taggá válásunkkor tehát egy létszámában, súlyában, szakmai tekintélyében megerősödött ügyvédi kar lett „tagja” az európai ügyvéd társadalomnak. A csatlakozás folytán új fogalommal: az európai közösségi jogász fogalmával kellett megismerkednünk, számuk még viszonylag csekély, de a közeljövőben várhatóan növekszik, mint ahogy reméljük, hogy magyar ügyvédek is mind nagyobb számban fognak irodát nyitni a környező országokban, illetve kapcsolódnak be a nemzetközi jogi életbe. A rendszer- váltás utáni időszakra kérdésként tehető fel, milyen közös érdekeink vannak, illetve adott esetben hol feszülnek a karon belüli érdekellentétek? A rendszerváltozás évei milyen eredménnyel, illetve milyen negatívummal jártak a kar szempontjából? Az első kérdésre adandó válasznál kiindulásként leszögezhetjük, hogy a történelmi messzeségbe veszik az a fajta egységes ügyvédkedés, ami az 1980-as évek végéig jellemezte a kart. Mára az ügyvédi munka tartalma széles körű lett. Az ügyvéd fogalom tartalmazza a jogi segítségnyújtásban résztvevő pártfogó ügyvédi munkát nagy gyakorisággal ellátó kollégát éppen úgy, mint az előszeretettel foglalkoztatott versenyjogi, közbeszerzési, fuvarozásjogi stb. specialistát, a milliárdos üzleti tranzakciókkal foglalkozó irodákat, az ingatlanfejlesztésbe bekapcsolódó ügyvédet. Jelentősek a különbségek az ügyvédi munka szerkezetében is. Karunknak több mint a fele egyedül, ügyvédtárs nélkül, legtöbbjük ügyvédjelölt nélkül is dolgozik, azaz a szó legteljesebb értelmében is egyszemélyes irodában. Az ügyvédi irodák döntő hányada 2-3 személyes, de már jelen vannak azok az irodák is, ahol a munkatársakkal, alkalmazottakkal együtt a létszám 50-100 között van. (Ez még mindig jelentéktelen a több száz, néha több ezer fővel dolgozó, főleg amerikai, kanadai ügyvédi irodákhoz képest!) Nálunk azonban mindez még újdonság, mint ahogy el kell fogadnunk azt az újdonságot is, a korábban szinte elképzelhetetlen mértékűre nőtt az ügyvédek közötti jövedelmi különbség. A mértéket így csak becsülni lehet, aminek alapján kimondható, hogy a legalsó és legfelső szint árbevétele, jövedelme között akár százszoros különbség is lehet. Azt is látnunk kell, hogy ez a jövedelemkülönbség adott esetben meghatározhatja a jövőbeli lehetőségeket is, hiszen a feltehetően mind élesebbé váló versenyben a nagyobb bevétellel rendelkező irodák tárgyi és személyi körülményeiket oly módon tudják javítani, hogy ez tovább növelheti a fennálló különbségeket. E sokszínű ügyvédi karnak mégis kell, hogy legyenek és vannak is egységes érdekei. Ilyen mindenekelőtt a fennálló közbizalom megőrzése, sőt növelése, mert e nélkül sem kis ügyekben, sem nagy ügyekben nem képzelhető el hosszú távon a zavartalan munka. Ugyancsak közös érdek az ügyvédi függetlenség megőrzése, annak elkerülése, hogy hivatásunkat egyszerű vállalkozásnak tekintsék, figyelmen kívül hagyva a hivatás sajátosságait. Közös érdek a kar szakmai színvonalának állandó folyamatos emelése, ennek keretében az ügyvéddé válás szakmai feltételeinek szigorítása. A rendszerváltástól eltelt másfél évtized milyen eredményeket hozott? A létszámemelkedéssel párhuzamosan bővültek az ügyvédi munka- területek. Legnagyobb jelentőséggel e körben az bír, hogy a cégeljárásban és a tulajdont érintő földhivatali eljárásokban kötelezővé vált az ügyvédi képviselet. Mindez nem valami természetes, veleszületett joga az ügyvédségnek, ezért őrködnünk kell az intézmény megtartásáért. Úgy kell dolgoznunk, hogy kérdésessé ne lehessen tenni a hivatkozott kötelező közreműködéseket. Ezért következetesen fel kell lépni a vétkes ügyvédekkel szemben. Említésre méltó még a jogi segítségnyújtó és a mediátori munka. Van feladatuk a területi ügyvédi kamaráknak a jogszabályok előkészítésében. Szakmai tapasztalatainkra, jogalkalmazói véleményünkre mind szélesebb körben számítanak. Megnyugvással lehet megállapítani, hogy az időnként lázas pártpolitikai csatározások az ügyvédi kamarát nem érték el, a politika a kamarai testületeket nem tudta megosztani. Közgyűléseinken, elnökségi üléseinken kizárólag szakmai érvek hangzottak el, szakmai megoldások születtek. Kamaránk szervezeti fejlődésének, kis taglétszámunk okán elmaradtak még olyan fontos állomásai, mint a szakmai tagozatok, önképzőkörök megjelenése, az önálló tagozattá szerveződött ügyvédjelöltek megmozdulása. Az eredményeknél lehetne megemlíteni az objektív körülmények javulását. Az ügyvédi munka körülményeinek változását persze csak az tudja igazán lemérni, aki a '60-as, 70- es években járt hagyományos ügyvédi munkaközösségekben, az apró boxokban, esetleg maga is ügyvédke- dett, mint jómagam is. Az ügyvédi irodák korszerűsödtek. Az ügyvédi kamara működése magánügyvédi irodában bonyolódik, mivel az általam már említett kis taglétszámú ügyvédi kamaránk pénzügyi helyzete nem teszi lehetővé, mint más nagyobb ügyvédi kamaráknál önálló kamarai épület megszerzését és működtetését. A pozitívumok mellett negatív jelenségek, tendenciák jelentkeztek, melyek közül természetesen mindenki előtt az aránytalan és hirtelen létszámemelkedésről szólok, ennek veszélyeiről, mert ez a jelenség nem csak a kar tagjainak becsületes megélhetését veszélyezteti, de a szakmai színvonal csökkenése folytán veszélyeztetheti az igazságszolgáltatás, az erkölcsi színvonal csökkenése folytán ()edig veszélyeztetheti az ügyfeleket is. Negatív folyamatok tapasztalhatók más hivatásrendekkel való kapcsolatunkban, de sajnos, az egymás közötti érintkezésben is. Ma már világosan látható az is, hogy így a jelenlegi keretek között az ügyvédjelölt-képzés és az ügyvédi továbbképzés nem tartható, mindezt új alapokra kell helyezni. A negatív jelenségek között kell említést tennem a ránk kényszerített pénzmosási törvényről, az e törvény által sugallt szemlélet ugyanis az ügy\'édi hivatás alappillérét, a bizalmi viszonyon alapuló titoktartási kötelezettséget kezdi ki, oldja fel. Azonban tudjuk, hogy itt is nemzetközi tendenciáról van szó, amelyet követni kellett, persze a negatívumok számbavételekor a leltárban ennek is szerepelnie kell. A ránk váró feladatok sorában kell említést tenni arról: folytatni kell a munkaterületek bővítéséért való küzdelmet, amelynek keretében kiemelkedő fontossággal bír az ügyvédi iratok egyes csoportjának végrehajthatóvá nyilvánítása, természetesen csak bizonyos, itt nem részletezendő feltételek teljesítése esetén. Alkotmányos és erkölcsi megfontolásokból ugyan létszámkorlátozásban nem lehet gondolkodni, de a szükséges szakmai színvonal biztosítása érdekében szigorítani kell az ügyvéddé válás feltételeit. Új jogszabályi keretet és tárgyi feltételeket kell biztosítani ügyvédjelölt-képzéshez és az ügyvédi továbbképzéshez. Fel kell készülni a számítástechnika még nagyobb, rohamosabb térhódítására. Az ügyvédi kamarán belül igénynek megfelelően szakmai tagozatokat kell létrehozni figyelemmel a fiatal ügyvédek speciális érdekeire is. Megnyugtató megoldást kell találni a kirendelt védők és pártfogó ügyvédek díjazására. Hatékonyabb felelősségbiztosítási rendszert kell létrehozni, biztosítva a kellő differenciálás lehetőségét. Az itt leírtak talán igazolják, hogy nem csak hazánk, de ezen belül a magyar, illetve a Nógrád megyei ügyvédség életében is alapvető változásokat hozott az 1989 óta eltelt időszak. Örömömre szolgál, hogy részese lehettem a Magyar Ügyvédi Kamara életének, mint a Nógrád Megyei Ügyvédi Kamara tagja és tisztségviselője. Dr. Szomszéd Károly a Nógrád Megyei Ügyvédi Kamara elnöke KÉSZÜLT AZ EURÓPAI UNIÓ REGIONÁLIS OPERATÍV PROGRAMJÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL.
