Nógrád Megyei Hírlap, 2006. március (17. évfolyam, 51-76. szám)
2006-03-23 / 69. szám
4 2006. MÁRCIUS 23., CSÜTÖRTÖK Mindenem a lovaglás Már egészen kicsi korom óta a kedvenc állatom a ló. Amikor lóversenyekre vittek a szüleim vagy nagyszüleim, arra vágytam, hogy én is részt vehessek a versenyen, mint lovas. A lóversenyek közt is a díjlovaglás áll a legközelebb a szívemhez, mert csodálatos látványt nyújt számomra, ahogyan a ló szinte átrepül az akadálykapuk fölött. Hatéves korom óta egyre több és több versenyen vettem részt, de sajnos csak nézőként. Körülbelül nyolcéves lehettem amikor lovagolni kezdtem. Nem is sejtettem, mibe is vágok bele. Sok év munkájába tellett mire megtanultam, hogyan kell használni a kantárszárat és biztonságosan ülni a nyeregben. El kellett sajátítanom a láb és derék tökéletes használatát. Meg kellett tanulnom a le- és felnyerge- lést, csutakolni a lovat. Mivel Szécsényben élek, itt is lehetőségem nyílik a lovaglásra. Nyaranta a Lipthay Béla Mezőgazdasági Szakközépiskola lovastáborokat szervez, melynek keretében egy hétig, minden délelőtt lovagolhatnak az arra vágyók. A lovaglás szép, de egyben veszélyes dolog is. Éppen ezért nem köny- nyű elsajátítani a tudományát. Három év elteltével vágtázhattam először, akkor is csak futószáron, egy hónap után már szabadon is a karámban. Sok időre van szüksége az embernek ahhoz is, hogy terepre kimehessen. A tereplovaglás alatt a szabadban való „lovas kirándulást” értem. Az erdőben sok veszély leselkedhet a lóra és a lovasra. A ló nagyon félénk állat, a legkisebb zaj vagy bokorzörrenés, olykor egy eldobott rongy is elég indok arra, hogy megijedjen. Épp ezért, ha a lovas nem elég tapasztalt vagy rutinos, tragikus vége lehet akár egy sétalovaglásnak is. Balesetek kivédésére egy speciális, csak lovaglásra alkalmas védősisakot, úgynevezett kobakot használunk. A kobak nagyban lecsökkenti a fejre irányuló ütés nagyságát, persze ez sem életbiztosítás. Én 15 éves vagyok, immáron 7 éve lovagolok, s bár lovakról és a lovaglásról tudok egyet s mást, ez még mindig nem jelenti azt, hogy profi lovas vagyok. Szeretném tudásomat továbbfejleszteni. ■ Balázs Réka, Körösi Csorna Sándor Gimnázium és Szakközépiskola, Szécsény Az autósportok királya Az én hobbim már 7 éve a Forma-1. Amint van egy kis szabadidőm, azzal foglalkozom. A kedvencem a ma már hétszeres, akkor még „csak” kétszeres Forma-1-es világbajnok, Michael Schumacher. A tv előtt izgulom végig az izgalmasabbnál- izgalmasabb futamokat, és szurkolok a kedvencemnek. Ezzel a sportággal kapcsolatban két személyes élményemet szeretném megosztani. Az egyik egy évvel ezelőtt történt. Egy pályázat jóvoltából találkozhattam az első magyar Forma-1-es pilótával, Baumgartner Zsolttal. Ez egy külön erre az alkalomra lefoglalt gellérthegyi étteremben történt. Itt alkalom nyílt többek között beszélgetni vele és közös fotók készítésére is. Tavaly pedig a Magyar Nagydíjra látogattam ki. Itt legnagyobb örömömre személyesen találkoztam az egyik pilótával, Christian Kliennel, és közelről láttam az összes versenyautót a boxutcában, másnap pedig versenyzés közben az összes pilótát. Szerintem ezt a sportot nem lehet megunni, és remélem, hogy még sok ezekhez hasonló élménnyel gazdagodom majd. ■ Vincze Tímea, Körösi Csorna Sándor Gimnázium és Szakközépiskola, Szécsény Változatosság két hobbija Mikor nem az iskolapadban ülök, szabad időmet a zenehallgatáson kívül, általában két dologgal töltöm el. Ez a két szabadidős foglalatosság egymástól távol áll ugyan, de jól kiegészítik egymást. Egyrészt, mostanában leginkább hét végenként, amikor ténylegesen van rá időm, könyvet írok. Másrészt Szécsényben, minden kedden és pénteken, kyokushinkai karate edzésre járok. Az edzésekben megfelelően fejleszthetem fizikai képességeimet, amely elősegíti az íráshoz szükséges szellemi „munkámat”. Ha pedig otthon elfáradok a könyvírásban, vagy akár a tanulásban, sokat segít, ha megcsinálok néhány erősítő gyakorlatot. Még emlékszem a legelső karateedzésemre. Bátyám biztatására mentem el egy pénteki napon. Ennek már több mint két éve. Még abban sem voltam biztos, hogy be akarok-e állni a többi közé, azt sem tudtam mit kell majd csinálni. Végül úgy döntöttem csatlakozom hozzájuk. Megkezdtem a bemelegítést a tapasztaltabb, magasabb öves karatékákkal. A következő alkalommal már nem kellett biztatni, mentem magamtól is. Azóta már többször vizsgáztam, a legutóbbit a kék színű övét kaptam meg. Versenyeken eddig összesen két bronz- és egy ezüstérmet nyertem. Már korábban is próbálkoztam hasonlóval, de igazából 2001 nyarán pattant ki a fejemből az az ötlet, hogy könyvet írjak. Legelső művem még elég rövidke volt, tele fogalmi és helyesírási hibákkal, de amikor elkészült hihetetlen mód örültem neki. Az idő múlásával és könyveim számának gyarapodásával, növekedett a terjedelem, javult a megfogalmazásom valamint a helyesírásom. 2005 közepéig húsz könyvet írtam meg. Természetesen mindegyik csak kéziratban olvasható. A legutóbbi, oldalszámban elérte a 334-et, mindközül ez a leghoszszabb. Tavaly nyáron elkezdtem írni a huszonegyediket, de azt még, korábbi terveimmel ellentétben, nem fejeztem be. Ez az én két hobbim, amelyek a szívemhez a legközelebb állnak. ■ Balázs Bálint, Körösi Csorna Sándor Gimnázium és Szakközépiskola, Szécsény $A7TÓ U TANUtÁS Motorozás Ezt az írást kezdhetném azzal, hogy szabad időmben is sokat olvasok és tanulok, de miért hazudjak? Tudom, hogy lányoktól szokatlan, de én a szabad időmet többek között az autó- és motorsportnak szentelem: sokat járok a családommal rali-, illetve crossversenyekre, a tv-ben is figyelemmel kísérem az autósmagazinokat, motorversenyeket. Hogy személyes tapasztalatot is szerezhessek arról, mit éreznek a motorosok, miért szeretnek motorozni, én is megtanultam vezetni és már kezdem érteni... Ezek mellett édesanyámnak is sokat segítek a házimunkában és a főzésben. Barátaimmal is sok közös programot szervezünk: vásárolni, sétálni és szórakozóhelyekre járunk közösen. ■ Varga Nóra, Körösi Csorna Sándor Gimnázium és Szakközépiskola, Szécsény Szeretem a zenét Én a szabad időmet leginkább zenehallgatással töltöm. Hogy miért? Több oka is van. Engem a zene megnyugtat. Ha netán rossz kedvem van, keresek egy pörgősebb számot, s máris felvidulok tőle. Műfaji szempontból bármi jöhet. Én nagyon sok zenével vagyok úgy, hogy rengeteg emlék fűz hozzájuk. Legyen az egy személy, egy különleges esemény, vagy esetleg egy jó beszélgetés a barátokkal. Szóval, ha meghallok valahol egy számomra egy igen jól ismert zeneszámot, máris megelevenednek előttem az emlékeim. Szeretem gyűjteni az előadók és együttesek albumát. Mindemellett szeretek rajzolni is. Ha valami eszembe jut, rögtön fogom a kis rajzfüzetemet, s már készülnek is a rajzok. Jó pár évvel ezelőtt szalvétákat, képeslapokat és levélpapírokat is gyűjtöttem. Ezek a gyűjteményeim még a mai napig is megvannak. Több száz különböző darabbal büszkél- kedhetem. Nagyon szeretek a szabadban is tartózkodni. Ha jó az idő kint, a friss levegőn való sétá- lás, frizbizés a testvéremmel, vagy néhány óra kerékpározás mindig felfrissít. Rossz idő esetén megnézek pár DVD-t, vagy újságot olvasok. Kedvenc időtöltésem még, hogy az újságnál maradjak, a rejtvényfejtés. Nálunk ezt a tevékenységet a családban mindenki űzi. Mondhatnám a családom hobbija. Különösen kedvelem a sportokat nézni a tévében. Legyen az focimeccs, hoki mérkőzés, boksz, Forma-1, kosár-, röplabda, vagy akár díjugratás. Öt évvel ezelőtt egy teljes éven keresztül jártam röplabdaedzésekre. Hetedikes, nyolcadikos koromban több évfolyamtársammal rendszeresen atlétikai edzéseken is részt vettünk, s a tavalyi évben kicsit belekóstoltam a kosarazásba is. Mivel az Ipoly folyó mellett élek, gyakran kirándulok a környékén a családdal vagy barátokkal, persze hogyha az időjárás engedi. Hát ezek az én hobbijaim! ■ Hetei Júlia, Körösi Csorna Sándor Gimnázium és Szakközépiskola Az élet napos oldala Amint egy diák végzős lesz, elmúlnak számára a gondtalan gyermekévek, a mindennapokat a tanulás és az érettségire való felkészülés tölti ki. Egy tanárom mondja mindig mosolyogva, hogy a 12-dikes diák számára nincs szünet, éjszaka is megállás nélkül tanulni kell! Azért ez nem teljesen így van, hiszen nekünk is szükségünk van a felfrissülésre, legyen szó pörgősebb kikapcsolódásról, diszkóról (mint ahogy a legtöbb fiatal ezt választja), vagy netán a nyugalmasabb hobbikról... Világéletemben mindig volt valamilyen hobbim. Alig egyéves voltam, amikor megkaptam életem első játékautóját. A beszéd még nehézkesen ment, de a négy- kerekűek hangját kiválóan utánoztam. Eltelt jó pár év, kezem munkáját dicséri rengeteg autós rajz, és mániám nem akart elmúlni; fém autómodellek gyűjtögetésébe fogtam. Ezt csak erősítette egy népszerű autós kétheti lap is, amit szintén rendszeresen megvásároltam és azóta is gyűjtök. Korommal egyenes arányban gyarapodott érdeklődési köröm is. Megismerkedtem a hangtechnika világával, belecsöppentem a médiába. Az autómodellek háttérbe szorultak (elsősorban rendkívül borsos áruk miatt), helyüket a digitális fotózás vüága foglalta el. A hobbiból aztán egyre mélyebb érdeklődés lett, majd erős elhatározás, hogy felnőttként újságírással szeretnék foglalkozni. Ezért jelentkeztem többféle kommunikáció szakra, és ezért veszek részt a „Séta” programban is. Ennek köszönhetően született meg múlt csütörtökön az a cikkem, amelyért egy kedves olvasó megneheztelt. Balassagyarmatot a kultúra elhaló gyöngyszemének neveztem. Engedjek meg nekem, hogy József Attilát idézzem: „Érted haragszom, nem ellened!”. Balassagyarmat számomra a legkedvesebb város. Itt születtem, itt tettem meg első lépéseimet, itt jártam óvodába, iskolába. Elmondhatom, hogy minden kövét ismerem, minden szegletéhez emlékek fűznek. Éppen ezért szeretném, ha egy ide látogató turista is olyasmit látna, ami élményt jelent számára, amiért érdemes újra eljönnie. Ezért említettem meg azokat a problémákat, amiket szerintem ki kellene javítani. Egy balassagyarmatinak fontosak a különböző felolvasóestek, színházi előadások, de egy idegen figyelmét ezek biztosan nem ragadják meg. Nem én vagyok az egyetlen, aki szeretné, hogy minél többen ismerjék városunkat. Ez pedig csak úgy következhet be, ha ügyesebben mutatjuk meg értékeinket a világnak. Amit leírtam, az én saját véleményem. Az önálló vélemény nagyon fontos. Ettől válik egyedi személyiséggé az ember, és ezért senkit sem érhet sérelem. Az olvasónak is szabadon szárnyalhat fantáziája, vonhat le következtetéseket az olvasottakból, elgondolkodhat, megvitathatja nézeteit azokkal, akiknek véleménye ellentétes. Ezekből a beszélgetésekből kerekedhet ki egy olyan hasznos terv, amely érdekesebbé formálhatja városunk arculatát. Ez lehetne az élet napos oldala... ■ Széles János, Szent Imre Keresztény Általános Iskola és Gimnázium Kikapcsolódás a mindennapokban A mai világra sajnos jellemző a rohanás, az idegesség és ebből kifolyólag az időhiány. Ha egy nagyobb társaságban feltennénk azt a kérdést, hogy kinek mi a hobbija, meglepő eredmény születne. Az emberek néhány százaléka tud olyan cselekménysorozatot felmutatni, ami igazán hobbinak nevezhető. Persze mindenki mást és mást ért a hobbi fogalma alatt, de ha jobban belegondolunk ez egy olyan cselekvés lehet, amit élvezünk és eltér valamennyire^ megszokott tevékenységünktől. Sokan idesorolják a tévét, zenehallgatást és számítógépezést Ezek mindennapos dolgok, amiket mi az időhiány és a fáradtság miatt űzünk szívesebben. „Űzzük” őket, mégis tisztában vagyunk azzal, hogy nem helyes, hisz rámehet az Szabad időnk... Veszélyben?! Fontosnak tartom, hogy minden ember számára legyen olyan hasznos elfoglaltság, amitől kikapcsolódhat, amitől felszabadulhat; sokaknak ez a szórakozás és a hobbi. Ritka és szerencsés, ha valaki számára a passziója egyben a kedvtelése. Mert amit megszokunk, megszeretünk, híven rabjai leszünk. Például vásárlás, gyűjtögetés és egyebek. Mások azonban azt tartják szórakozásnak, amiben élvezetüket lelik. Sokan a fiatalok közül a diszkót, a bulit részesítik előnyben hasznosabb szabadidő-eltöltés helyett. Ezek olyan „időpazarlások”, amik felpezsdíthetik jókedvüket, de veszélyessé válhatnak a drog és a rossz baráti társaság miatt. Veszélyes a számítógép-függőség is, mert a „cybervilág” elveszi a szórakozás valódi élményét. Főképp a szülők nevében fejezem ki jó tanácsomat a fiataloknak: szenvedélyeink építsék és ne rombolják személyiségünket! ■ Balogh Renáta, Szent Imre Keresztény Általános Iskola és Gimnázium, 9. b osztály egészségünk is. Tévét nézni bárhol és bármikor lehet és a szemünk fizet érte, a számítógépezéssel ugyancsak vigyáznunk kell, mert a gépen található játékoknak esetleg internetnek függői lehetünk és még ez is megvon minket más érdekesebb, értékesebb foglalatosságtól. A zenehallgatás viszont nagyon jó dolog, mert nagy hatással van hangulatunkra és lelkivilágunkra és ha már zenét hallgatunk miért nem megyünk el futni vagy biciklizni, ugyanis a mai technikával ezeket már együtt is űzhetjük. Ha pedig a biciklizéshez, futáshoz fáradtak vagyunk kezdjünk el bélyegeket, pénzt vagy bármi más kis mütyürt gyűjteni, hisz ez megfelel az „otthon idősöknek”, de mégis örömünket lelhetjük benne. Aki kreatív lélek rajzoljon, varrjon vagy barkácsoljon. Igen, sajnos ha belegondolunk, itt Magyarországon talán korlátozottabbak a lehetőségek, mert nincs tengerünk, magas hegyeink és veszélyesebbnél veszélyesebb helyek, amik az extrém sportot kedvelőknek kedveznének. Mégis, ha már nyitottak vagyunk e dolgok felé, akkor hazánkban is találhatunk olyan helyeket, amelyek felettébb izgalmasak. Tehát ne csüggedjünk és ne legyünk belenyugvóak.... Az egész titka, hogy figyeljünk jobban magunkra, kapcsolódjunk ki és szakítsunk időt arra ami igazán boldoggá tenne bennünket. ■ Szabó Zsuzsanna, Szent Imre Keresztény Általános Iskola és Gimnázium SÉTA című összeállításunk cikkel lapunk honlapján (www.nogradmegyeihirlap.hu) is olvashatók. Ez vagyok én Hobbim az olvasás és a zene- hallgatás. Sok fantasztikus regényt írnak és érdekel a lényege és a szereplők sorsa. Szívesen olvasom a szépirodalmi műveket, de kedvelem az ifjúsági regényeket is. Legkedveltebb időtöltésem a színház- és a mozilátogatás. Mozifilmek közül a vígjátékok és a romantikus filmek, színházi művek közül a musicalok tetszenek a legjobban. Iskolánkban is működik a színjátszó csoport, amelynek én is tagja, és időnként szereplője is vagyok. A nyári szünetben a legtöbb szabad időmet biciklizéssel, görkorcsolyázással; a téli szünetben ha van hó, szánkózással töltöm. Én ezeket szeretem a legjobban csinálni, valakinek lehet, hogy túl egyszerű, mert nem feldobott, de ez vagyok én. ■ Auerbach Boglárka, Szent Imre Keresztény Általános Iskola és Gimnázium Tv nélkül Ha van a gyereknek egy kis szabadideje, akkor általában beülnek a tv vagy számítógép elé. Már nem sokan vannak olyanok, akik szabadidejüket különórákra, sportra vagy közös játékra fordítanák. Nálunk nincsen tv. Nincs is rá szükségünk. Öten vagyunk testvérek. Ugyan sokat veszekszünk, de sokszor szuper jókat játszunk. Már rengetegszer megkérdezték tőlem: „Hogy bírod ki tv nélkül?” Azt feleltem, hogy: „Olvasok.” Szerintem a könyvek varázsa sokkal többet ér, mint a tv egész napos bámulása. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy senki ne nézzen tv-t, hanem azt, hogy ez ne vegye el a hasznos szabad idődet. Ha van testvéred, játsszál vele. Menj sétálni a barátaiddal, barátnőiddel, vagy iratkozzál be valamilyen szakkörre, sportórára. Ez nem csak azért jó, mert hasznosabban töltőd a szabad idődet, de egészségesebb és kibontakoztathatod a tehetségedet is. Persze este biztos jó nézni egy kicsit a tv- t, de ehelyett olvashatnál is! Ezerféle dologgal töltheted a szabad idődet, csak meg kell találni, hogy mihez van kedved. Próbáld ki most a böjtben, hogy egy kicsit kevesebbet tv-zel! Nekem azt kellett megfogadnom, hogy kevesebbet olvasok. ■ Fáy Hanna, 7. a osztályos tanuló, Szent Imre Keresztény Általános Iskola és Gimnázium
