Nógrád Megyei Hírlap, 2006. március (17. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-11 / 60. szám

4

2005. MÁRCIUS 11., SZOMBAT

KULTÚRA

Hangverseny harmonikavirtuózokkal

Szokatlan látvány volt, hogy a zeneiskola hangversenytermének pódiumán, az orgonasípok előtt ezúttal harmonikaművészek foglaltak helyet. Mint Becze Lajos, a Váczi Gyula Alapfokú Művészeti iskola igazgatója is elmondta köszöntőjében: az intézmény immár több mint fél évszázados fennállása történetében még nem fordult elő harmonikakoncert. így a Budapest Harmonikatrió minapi salgótarjáni vendégszereplése mérföldkőnek számít a város zenei életében. A termet zsúfolásig megtöltő közönség érdeklődése persze annak is szólt, hogy az együttes egyik tagja, Horváth István, a helyi zeneiskola tanára, sokak kollégája, barátja, jó ismerőse.

A Budapest Harmonikatrió (Horváth István, Orosz Zoltán, Wéber Gábor) ugyancsak igazolta jó hírét

Csongrády Béla

A „Harmonikavarázs” első részében Horváth István, az

1999. évi országos amatőr és a

2000. évi profi harmonikaverseny győztese lépett fel. A műsorközlést Tóth Tibor - aki ugyancsak zenetanár a „Vácziban” - vállalta magára. Ő is beszélt róla, hogy a harmonikamuzsika nem igazán otthonos a koncerttermekben, méltatlanul ritkán szerepel a hangversenysorozatokban, lassan azért oldódó, de makacs előítélettel, valamiféle zenei felsőbbrendűséggel kell megküzdenie. Pedig a szakmai rangot, színvonalat nem önmagában a hangszer - legyen az bármelyik - adja, hanem a megszólal- tatójának tehetsége, képzettsége, a zeneszámok minősége kell, hogy jelentse. A harmonika egyébként is különleges helyet foglal el a hangszerek között, mert egyrészt a billentyűsök családjába tartozik, másrészt pedig - a működést, a hangképzést tekintve - akár a

fúvósok közé is besorolható. Sőt, húzzák-vonják is - mondta Tóth Tibor, de ezt már tréfának szánta. Az viszont tény, hogy a harmonikán lehet dallamot, kísérő szólamot és ritmusszekciót is megszólaltatni. Horváth Istvántól is meg lehetett tudni - már azoknak, akik eddig nem voltak ezzel tisztában - egy lényeges információt: nevezetesen azt, hogy a harmonika, amelyen ő maga is játszik, nem tévesztendő össze a tangóharmonikával, amelynek bandeon a neve. A köztudatban igencsak keveredik e két harmonikatípus, a március 3-i koncert óta azonban ezt a hibát nyilván kevesebben követik, követjük majd el.

Bármilyen fontosak ezek az ismeretek, a lényeg azonban Horváth István esetében is a produkcióra esett. Természetesen ő is elsősorban a harmonikához társuló francia hangulatot varázsolta elő hangszeréből, majd olasz darabot, argentin tangót, dél-amerikai népdalt játszott. Tabányi Mihályiéi, a harmonikások hazai doyenjének számító mestertől a „Virágkeringő” és a „Csillogó harmonika” című szerzeményt adta elő. A műsor végén Hajdú Péter „Autópolká”-ja és Albert Vossen „Flikflak polká”-ja szerepelt. A legnagyobb sikert azonban Horváth István jelenleg Nagy- keresztúron élő édesapjának „A vonat” című, 1960-ban szerzett művével aratta, nemcsak bravúros előadásmódja miatt, hanem érzelmi okokból is: egyrészt mert jelen volt a szerző, másrészt pedig mert ő tanította fiát - aki egyébként fagott-tanár, 1978-ban Debrecenben szerezte diplomáját - harmoni- kázni. Horváth Ernő, noha már 74 éves, naponként két órát még mindig kedvenc időtöltésére szán.

A jó tízéves múltú, nemzetközi hírű Budapest Harmonikatrióban két esztendeje Horváth István kezeli a basszusharmonikát. Az együttes számos fővárosi és vidéki koncertet adott már, rendszeresen fellép fogadásokon, partikon, nosztalgiaesteken, nyugdíjas klubokban, nyári szabadtéri rendezvényeken. Vezetőjük a Zorán koncertjein is gyakran közreműködő, a stúdiófelvételek és a televíziós szereplések révén is ismert Orosz Zoltán, a harmadik tag pedig Wéber Gábor. A trió zenei profilját és egyedi hangzását Orosz Zoltán - aki Tabányi-tanítvány - virtuóz játéka határozza meg. Könnyed hangszerkezelése éppúgy elbűvölő, mint a darabok különleges hangszerelése és az a sokrétű repertoár, amelyet a trió megjelenít. A tipikusnak tekinthető harmonikaszámok mellett ezúttal is megjelentek műsorukban klasszikusok zeneszerzők művei is: például Mozarttól a „Kis éji zene”, őachtól az „Air”, Vivalditól a „Négy évszak” két „téli” tétele és a „Kettős hegedűverseny” hangzott el. Az utóbbi átirat néhány napos gyakorlás után ezen a koncerten debütált.

S amikör már úgy érezte az ember, hogy nem fokozható sem a bemutatott művek színvonala, sem a közönséget átfor- rósító, folyamatosan vastapsra késztető atmoszféra, akkor Orosz Zoltán önállóan, illetve nagybőgő- (Pengő Csaba) és gitárkísérettel (Ursu Gábor) újabb „kunsztokat” mutatott be, ebben a felállásban a jazztől sem idegen hangzásban. Az Edit Piaf-sanzon éppoly meggyőzően hatott, mint Brahms „V. Magyar tánc”-a, a honfitársunknak számító, de francia nevű Joseph Kozma „Hulló falevél" című alkotása vagy a brazil, az orosz és a kuriózumnak számító páratlan ütemű, 9/8ados bolgár dal. A fináléban ismét fellépett a Budapest Harmonikatrió, de ekkor már az ugyancsak kiváló zenész Pengő Csabával és Ursu Gáborral kiegészülve. így öten még inkább emlékezetes búcsúszámot produkáltak Herrer Pál „Kristály- polkájáéval.

A „Harmonikavarázs” nagy élményben, ritkaságszámba menő zenei csemegében részesítette a salgótarjáni közönséget, amely ezúttal szép számmal kibővült máshonnan - a környező falvakból, Balassagyarmatról, sőt Esztergomból is - érkezett érdeklődőkkel. Ez a nagy sikerű est újabb adalékkal bizonyította, hogy a nógrádi megyeszékhelyen milyen gazdag a kulturális kínálat. Horváth István - aki végül is „csak” szórakozásból harmoni- kázik - remek szereplése pedig arra irányította rá a figyelmet, hogy mennyi megbecsülésre, elismerésre érdemes helyi értékkel rendelkezik a város a művészetek egy-egy ágában, jelesül a zenei élet területén is.

Horváth István önálló műsorblokkja nagy közönségsikert aratott

Egy diszkrét banda - még félhomályban

Bár eddig nem kapott túl nagy nyilvánosságot, de megyénkben is működik jó néhány figyelemre méltó banda különböző könnyűzenei műfajokban. Pár hete elindult „mini” bemutatósorozatunkat a Primary Stroke, a Macskanadrág, és a Hind után most a salgótarjáni Diszkrét Félhomállyal folytatjuk.- Hogyan sodródtatok a zenei pályára?- Még 2003-ban volt egy koncertlehetőség fiataloknak, ahol eléggé alulteljesített néhány ifjú zenész, ekkor úgy döntöttünk, hogy ennyi erővel mi is zenélhetnénk!- Kezdeti komolyabb fellépéseitek?- 2004. novemberében a Bányász Művelődési Házban a Fürgerókalábak előzenekara- ként debütáltunk. Ezt követte egy másik nagyobb banda, a

A Diszkrét Félhomály: (balról jobbra): Péter, (basszusgitár), Fekete Dávid Laczkó Sándor (gitár)

Chaos of Disorder, akik előtt ugyancsak felléptünk. Nagyon jó volt a hangulat, szokás szerint körülbelül jó harmincan(l) lehettek. De koncerteztünk a következőkkel is együtt: Kercel Panic, Tisztán a Cél felé, Anti Fitness Club, Not This Time, Hind, Memory, Zharmaq, Primary Stroke, The Going, Dark Eyes.- Miként születnek számaitok?- Általában úgy írjuk mindegyiket, hogy improvizálgatunk a próbateremben, és ha valami- ire ráérzünk és látjuk, hogy érdemes tovább foglalkozni vele, akkor megírjuk. Egy szám körülbelül 4-5 próba után születik meg, de utána folyamatosan átírogatjuk őket, javítgatjuk. Tehát vannak ötletek, és azokat összegyúrjuk, mint az oviban a hétszínű gyurmát, csak ennek néha szebb lesz a színe.- Demó(k), fesztiválok?- A demót egy stúdióban vettük fel Budán, nagyon barátságos környezetben. Viszont lemezt is tervezünk, de csupán jövő év nyarára. Fesztiválok? Nos, itt is a Salgótarjánban megrendezésre kerülő Woodrock Weekenden játszunk nyáron, ahol lesz tehetségkutató is, de jelentjuhász keztünk a Szigetre, a Hegyidob), aljára, illetve a Wan2-ra is.- Mi a véleményetek a hasonló zenekarokról?- Szeretjük azokat a bandákat, akik nem próbálnak utánozni semmiféle klisét, hanem törekednek az egyediségre, a kis csapatokat, akik még fiatalok és látszik rajtuk, hogy akarnak. Nem kedveljük azokat, akik csupán a pénz miatt zenélnek.- Készültök rá, hogy kitörjetek innen?- Egyfolytában. Kezdenek is szép lassan alakulni a dolgok,

és akkor úgy kitörünk innen, mint Pákó Afrikából. Koncertek tekintetében mindenképpen jobb lenne, ha több helyen tudnánk játszani, nem jó egy zenekarnak folyamatosan ugyanott koncertezni, ahogy a közönségnek sem. Itt sajnos még a próbatermi lehetőségek sem megoldottak, bár sokaknak még ilyen garázs sem adatott a gyakorláshoz, mint nekünk. Most is nálunk húzza meg magát pár banda. Mi igyekszünk reálisan látni a helyzetet, mely többnyire reménytelen.- Miből tudjátok finanszírozni a próbatermet és egyéb költségeket?- A zenekarra ingünk-gatyánk rámegy, én például már többszörösen tartozom Dávidnak - mondja a szólógitáros Sannyi, és még hozzáteszi: - A diákhitel egy része is erre megy sajnos, ami egyébként nem jó ötlet...- Hogyan határoznátok meg a stílusotokat?- Ahogy épp tudjuk, leginkább sehogy. Ki szoktunk találni újakat, nehogy unalmas legyen, például: parkinsoncore, kerítésszaggató jazzrock, minimálfolkmetál- antipop, alternatív minimálmetál rock and roll stb.- Mivel vagytok leginkább elégedetlenek?- Sanyi szagával! Sok dolog van, kezdve a politikával, a magas fagyiárakon át egész a telefonfülkék állapotáig és akkor még nem esett szó arról, hogy egy évben csak egyszer van karácsony!.- Hát ez (is) eredeti válasz volt, hozzátok illő befejezésnek meg is felel, úgyhogy köszönöm beszélgetést, sikeres kitörést!

m Petrovics Zsuzsa

Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Mondja UmmI Bejönne hozzánk egy kis szemlélletőoktatásm?". Szerencsés nyertesünk: TolmácsiJózsefné Kishartyán, Rákóczi út 71. Kéijük, mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb már-