Nógrád Megyei Hírlap, 2006. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
2006-02-06 / 31. szám
2 2006. FEBRUÁR 6., HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE Mikor épülhetnek az Ipoly-hidak? Sz. F. Szécsény. Dr. Serfőző András, az MSZP országgyűlési képviselője, az Országgyűlés múlt heti ülésén a következő kérdést intézte Dióssy Gábor államtitkárhoz:- Szlovákia és Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása óta elemi erővel merülnek fel az igények, a határ mindkét oldaláról az egykori úthidak, kapcsolatok helyreállítására. A hidak újraépítése nélkül az Ipoly-völgy több mint 400 ezer lakosa képtelen kialakítani azokat a régiós együttműködési formákat, amelyek a térség jövője szempontjából életbevágóan fontosak. Az út-híd kapcsolatok helyreállításával integrálódhat a térség az európai áramlatokba és javul a kapcsolatuk a határon túl lévő magyarokkal is, a kormány Szülőföld-programja szerint. A hidak helyreállítása két megyét érint: Pest és Nógrád megyét. Pest megyében elkészült a helyreállítási program, Nógrád megyében két hídhelyen rövidesen befejeződik a szlovák-magyar közös építési, engedélyezési eljárás. Magyarország és Szlovákia közlekedési szaktárcáinak vezetői a közelmúltban megegyeztek és szándék- nyilatkozatot is aláírtak arról, hogy két híddal elkezdik az Ipoly folyó hídjainak helyre- állítási programját. Kérem a tisztelt államtitkár urat, szíveskedjen tájékoztatni arról, hogy mikor kezdődhet el az Ipoly folyón a hidak építése, Szécsény-Pösténypuszta és a szlovákiai Petőpuszta között, valamint Nógrádszakál- Ráróspuszta és a szlovákiai Tőrincs, illetve Alsósztergova települések között.- Az újjáépítendő Ipoly-hidak előkészítése még 2003-ban kezdődött meg - kezdte válaszát Dióssy Gábor államtitkár. - A lehetséges hídhelyek közül, a magyar-szlovák szakérői egyeztetéseknek megfelelően, kettő kapott prioritást, a pösténypusztai, Szécsény közelében, illetve a ráróspusztai Nógrádsza- kálnál. A miniszteri szintű szándéknyilatkozat aláírása a múlt év október 18-án lezajlott magyar-szlovák közlekedési miniszteri találkozón került sor. Tehát a szándéknyilatkozatot a két miniszter aláírta a múlt évben. Ezt követően megkezdődött az említett két hídra vonatkozó kormányközi egyezmény előkészítése. Hol tartunk jelenleg? A magyar javaslat véglegesítése van folyamatban. Az egyezmény megkötésével pedig, úgy gondoljuk, el fog hárulni minden adminisztratív akadály a két ország határán újonnan felépítendő hidak útjából. Ezzel párhuzamosan, tovább folytatódik a hidak műszaki előkészítése, a hídépítés műszaki előkészítése. Mindkét híd tervei elkészültek, és megkezdődött az engedélyezési eljárás is mid a két hídra vonatkozólag. A hidak felépítéséhez szükséges pénzügyi források biztosítására is lépéseket tettünk. A korábbi budapesti és pozsonyi megállapodásoknak megfelelően a két ország ötven-ötven százalékos arányban európai uniós források felhasználásával kívánja a két hidat felépíteni. A decemberben megjelent Interreg 3/A pályázat előkészítése jó ütemben halad, a pályázathoz szükséges önrész mind a két oldalon rendelkezésre áll. A pályázatok kedvező elbírálása esetén, amelyben minden jel szerint reménykedhetünk, a támogatási szerződések megkötését követően, még ez év második felében megkezdődhet a két híd építése, átadásukra, pedig legkésőbb 2007 második felében, durván egy év múlva kerülhet sor. Nyugdíjasok köszöntése Szeno Szécsény. A Palóc Coop Rt. most sem feledkezett meg a nyugdíjasairól, az előd, a Szécsényi Egyesült ÁFÉSZ nyugdíjba vonult egykori dolgozóiról. Az elmúlt napokban rendezett jó hangulatú nyugdíjas összejövetelen közel száz volt egykori dolgozójuk vett részt Halmosi György vezérigazgató tájékoztatta a nyugállományban lévőket a Palóc Coop Rt. jelenlegi helyzetéről, működéséről, célkitűzéseiről. A megjelenteket a Palóc Néptánc Együttes és a mihálygergei Kincsér zenekar szórakoztatta. Valamennyi megjelentnek ebéddel, szerény ajándékkal kedveskedet a cég vezetősége. A nyugdíjasok találkozója baráti beszélgetéssel, nosztalgiázással ért véget Csillagház-avató Sz. A. Balassagyarmat Február 7-én 16 órakor kerül sor a felújított Hely- történeti Gyűjtemény - más néven a Csillagház - ünnepélyes átadására. A vendégeket Oroszlánná Mészáros Ágnes, a Madách Imre Városi Könyvtár igazgatója üdvözli, köszöntő beszédet Lombos István polgármester mond. A Horváth Endre-emlékkiállí- tást, a Balogh Károly akvarelle- ket, a patikatörténeti tárlatot Ko- valcsik András, a Honismereti Kör elnöke mutatja be. A Balassagyarmattal kapcsolatos versekből összeállított műsort Csábi István előadóművész és a Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola dráma tagozatos növendékei adják elő. Hátizsákkal Északkelet-Brazíliában Az elmúlt év végén öthetes egyéni tanulmányutat tehettem Brazíliában. Ehhez semmiféle ösztöndíjat, vagy pályázati támogatást nem vettem igénybe. A nagy utazást három és fél év felkészülés előzte meg, amely magában foglalta az információgyűjtést, a spórolást és a nyelvtanulást. Számomra, mint természetkutatónak ez egyedülálló lehetőség volt arra, hogy körülnézhessek trópusi életközösségekben és megismerkedhessek egy dinamikusan fejlődő országgal, melyben sokan a XXI. század egyik nagyhatalmát látják. Ördögszántás homokkőfelszínen: Sete Cidades Nemzeti Park Brazília északkeleti részén a táj képét a Caatinga (Kacsinga) határozza meg. Ez a szó indián nyelven fehér erdőt jelent. Olyan növények alkotják, amelyek lombjukat elhullatva képesek túlélni hat-nyolc hónap szárazságot. Két-három méter magas cserjék, fák, fatermetű kaktuszok, szárazságtűrő broméliák jellemzik. Az állatvilág képviselői közül még gyakori a félméternyi zöld leguán, az óriáskígyó és a színes madárfauna. Utóbbiak közül szinte a tájkép részét képezik a fekete urubuk, azaz a keselyűk. Mérges kígyókkal, tahival, hangyásszal találkozni már különleges szerencsének számít. Külvárosi házakban még megesik, hogy reggel a kávéfőzőből óriáspók, vagy skorpió mászik ki. Kint a terepen ma már csak a vad méhekre kell figyelni. Nordeste (nordeszcsi), vagyis a brazil északkelet a hetvenes évekig az ország szegényháza volt. A nagy változást az 1972-es év és a Sobradinho (Szobra- dinju) duzzasztómű megépítése hozta el. A gát mögött 80 Balatonnak megfelelő víztömeg gyűlik össze. Az áramtermelés mellett lehetővé vált a Sao Francisco-völgy (Szaun Fransziszku) öntözővízzel való ellátása. Három évtized elteltével a völgy immár a világ egyik legfontosabb trópusi gyümölcstermelő vidéke, ahonnan hűtőkonténerek százaival szállítják a mag nélküli csemegeszőlőt és a mangót a nyugat-európai és az észak-amerikai fogyasztókhoz. Vendéglátómat, egy magyar mezőgazdászt is ez a lendületes fejlődés tartotta itt. A brazil agrárium több évszázados tradícióval termelt növénye a cukornád. Cukortartalma éppen a duplája a répáénak és nem a novemberi fagyban kell a földből kikaparni. A cukornád másik csodáját az 1973-as olajválság kényszerítette ki. Az akkor jelentős kőolajimportra szoruló országban gondoltak egy merészet és a cukornádból előállítható tiszta szeszt üzemanyagként is elkezdték hasznosítani. A kutaknál már csak a külföldi csodálkozik azon, hogy a benzin és a dízelolaj mellett „alcool” is kapható. Az én utazásom fő célja a természeti szépségek felkeresése volt, melyek röviden a következők voltak. A Serra da Capivara (Szeha da Kapivara) Nemzeti Park. Sao Raimundo Nonato városától 20 kilométerre kezdődik. Itt a földtörténet ókorában (245 és 600 millió évek között) képződött homokkő fantasztikus lepusztulásformái önmagukban is ámulatba ejtő látványt nyújtanak. Barlangok nincsenek, de esőtől védett visszahajló falú sziklaereszek bőven vannak. Méreteik helyenként a katedrálisokhoz foghatók. Ezek rejtik az amerikai kontinens legősibb képtárait. Az 1970-es és 1980-as években a nemzeti park területén kb. 30 ezer sziklafestményt katalogizáltak. A vörös okkerrel készített ábrázolásokon a 8-10 ezer éve élt vadásztársadalom szinte teljes krónikája elevenedik meg. Piaui állam másik jól ismert természeti nevezetessége a „Hét város”, vagyis ahogy itt mondják Sete Cidades (Szecsi Szidádzsiz). Az itt látható homokkő sziklák annyira bizarr formákat produkálnak, hogy egy évszázadon keresztül emberkéz által alkotott építményeknek hitték őket. Csak a hetvenes években tisztázódott, hogy teljes mértékben természetes képződmények és keletkezésük a somosi bazaltorgonához, vagy a béri andezitoszlopokhoz hasonló. A terület természetes növényzete a Cerrado (Szehadu): lombhullató trópusi bozóterdő. Még brazíliai mércével mérve is forró vidék, ahol az évi középhőmérséklet 26 °C (nálunk 10 °C). Parnaiba államban, Souza (Szuza) város közelében található a „brazil Ipolytarnóc”. Kb. 120 millió éves dinoszaurusz-lábnyomok tanulmányozhatók itt egy édesvízi iszapfelszínen, melynek repedezettsége olyan, mintha csak most szárította volna ki a trópusi nap. A lelőhely tudományos feltárása az olasz Guiseppe Leonardi érdeme, aki több mint húsz évet töltött a lábnyomok feldolgozásával. A dinoszauruszok völgyének védetté nyilvánítása és bemutatóhellyé való kiépítése a kilencvenes évek végén kezdődött A látogatók pedig a tarnócihoz hasonló hidakon közlekednek a lábLeguán nyomok felett. Hogy az élmény teljes legyen, a hajdan élt állatokat néhány szoborrekonstrukció jeleníti meg. Északkelet-Brazília igazi őslénytani szenzációját azonban az utóbbi két évtizedben feltárt Santana-formáció leletanyaga jelenti. A Ceara állam gipszbányái által feltárt finom édesvízi már- gából páratlan épségű ősmaradványok tömege került elő: rovarok, halak és dinoszauruszok, amelyek legszebb példányait Santana de Cariri város múzeumában láthatjuk. Egy brazíliai utazás akkor teljes, ha az ember lát esőerdőt. Esetemben ez három helyen történt: a Pernambuco és Ceara államok határán fekvő Araripre- fennsíkon, az Ubajara Nemzeti Parkban és a Bahia államban található Gyémánt-fennsík környékén. Mindhárom helyen az atlanti esőerdőt láttam, amely az amazóniai esőerdőnél is nagyobb veszteségeket szenvedett. Eredeti elterjedésének hét(!) százalékára zsugorodott. A megmaradt erdők valóságos botanikai és állattani kincsesbányák, amelyek megőrzésére egyre komolyabb erőfeszítéseket tesznek a brazil hatóságok. A Gyémánt-fennsík jelentős idegenforgalmat lebonyolító nemzeti park. Száz éven keresztül ezen a vidéken gyémántbányászat folyt. Kezdetben a folyók hordalékát mosták át, majd egész hegyoldalakról tarolták le az erdőket és száztonna-számra iszapolták a laza talajt a kis csillogó kövecskék kedvéért, melyek tömege ritkán haladta meg a fél grammnyit. A századforduló táján azután megritkultak a nagy fogások a guarimpeirók rostáiban. A negyvenes években pedig végleg le kellett húzni a rolót. Hosszú Csipkerózsika- álom következett, majd jöttek a biológusok és a védetté nyilvánítás. Ma pedig őserdei túravezetőként dolgoznak a gyémántmosók unokái és nyájasan terelgetik a gringo turistákat, akik ámulva fényképezik a páratlanul szép vízeséseket, vagy az őserdő hancúrozó majmait. Mindez persze csak egy nagyon vázlatos áttekintés. Utazásom alatt 50 tekercs filmet fényképeztem el. Erre alapozva előadásokat fogok tartani és ismeretterjesztő írásokat szeretnék publikálni, csakúgy, mint korábbi balkáni, vagy törökországi utazásaimat követően. Ezekben majd a részletekre is ki fogok térni. Hír János múzeumigazgató Pásztó Caatinga-vegetáció fatermetű kaktusszal Petrolina város közelében Sziklafestmény a Serra da Capivara Nemzeti Parkban
