Nógrád Megyei Hírlap, 2006. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

2006-02-16 / 40. szám

4 PF. 9 6 Első a vevő! Történt, hogy a salgótarjáni központi CBA áruházban vásárol­tam. Vettem többek között egy Mach-3 as borotvapengeszettet is, amely kétezer-egynéhányszáz fo­rint volt. E terméket csak a legbel­ső pénztárnál lehet kapni (hason­lóan a dohánytermékekhez), el­zárt pultból. Sajnos a bevásárlóko­saram igen viseltes volt (az olda­la ki volt törve), így amikor az árukat a táskámba pakoltam, nem vettem észre, hogy a pengék kiestek a kosaramból. Sajnos csak otthon konstatáltam a hiányt. Másnap visszamentem a boltba és először a pénztárnál érdeklőd­tem, netán valaki leadta-e a kere­sett terméket. Sajnos nemleges volt a válasz. Ezek után gondol­tam, hogy mindennemű kártéríté­si és panaszkönyvi igény nélkül, felhívom a vezetőség figyelmét a bevásárlókosarak ( legfőképpen az általam használt) állapotára. Egy kedves eladó felvezetett az üz­letvezető-helyettes hölgy (akkor ő volt szolgálatban) irodájába, aki­nek előadtam panaszomat. Még alkalmam sem volt elmondani, hogy nem kívánok kártérítést, sem írásbeli panaszt tenni, csu­pán a figyelmet szeretném felhív­ni a problémára, mikor is ő már közölte, hogy természetesen meg­térítik a káromat (kaptam egy má­sik borotvaszettet) és elnézést kér­nek az okozott gondokért, továb­bá szeretnék, ha ezután is náluk vásárolnék, mert - és ez a fontos - „NÁLUK AZ ELSŐ A VEVŐ”. Szégyellem magam, hogy nem kérdeztem meg az üzletvezető-he­lyettes hölgy nevét. így utólago­san szeretném megköszönni segí­tőkészségét, és legfőképpen azt a nem mindennapi kereskedői szaktudást, melyről tanúságot tett február tizedikén délután három óra körül. ■ Tisztelettel: Kecskeméti Kálmán Salgótarján A Szent Lázár Megyei Kórház menedzsmentje kérelemmel fordul az ellátásához tartozó terület lakosságához, hogy személyi jövedelemadójuk felajánlásával támogassák az intézmény Dr. Korili Ferenc Alapítványát. Adószáma: 19161835-1-12 Annak érdekében, hogy továbbra is biztosítani tudjuk a műszerpark bővítését, a dolgozók tudományos tevékenységét és továbbképzését, nagy szükségünk lenne az Ön személyi jövedelemadója 1%-ának felajánlására. A kórház nevében megtisztelő támogatását köszönöm. Tisztelettel: , _ .... .... ..... dr. Bercsényi Lajos, főigazgató foorvos- NÓGRÁD MEGYE 2006. FEBRUÁR 16., CSÜTÖRTÖK Látogatás az adatrögzítő központban Bátonyterenyén, 2003. májusában példás összefogás eredményeként nyílt meg az az adatrögzítő központ, amely mintegy igazolta: a sokat emlegetett munkanél­küliség, hátrányos helyzet leküzdésére lehet konkrét megoldásokat találni. Persze mindehhez kellett egy olyan cég, amelynek elképzelése, törekvése, szándéka egybeesett a helyi törekvésekkel, s mindennek érde­kében sikeresen éltek is a pályázati lehetőségekkel. Bátonyterenye. a budapesti székhelyű FreeSoft Rt. - mely­nek tevékenysége középpontjá­ban alapvetően a különböző al­kalmazási területekre történő szoftverfejlesztés áll - tízmilliós beruházásához az Informatikai és Hírközlési Minisztériumhoz és a Foglalkoztatási és Munka­ügyi Minisztériumhoz nyújtott be sikerrel pályázatot, mely a tartósan hátrányos helyzetű em­bereknek távmunkahelyek lét­rehozására, a dolgozók képzésé­re is 7,5 millió forint támogatást jelentett. A helyi munkaügyi központ fél évig bértámogatást biztosí­tott, az önkormányzat pedig in­gyenesen bocsátott helyiséget rendelkezésre. A pályázat egyik feltétele volt, hogy a munkahe­lyet két évig fenn kell tartani, amely egyben azt is jelentette, hogy olyan munkákat kell sze­rezni, ami később üzleti alapon is eltartja magát. Az újonnan lét­rehozott munkahely történetét nem kis mértékben pozitívan érintette az a személyes (ha úgy tetszik érzelmi) motiváció: a FreeSoft Rt. ügyvezetője Vaspál Vilmos Kisterenyén született, édesanyja itt él, tehát az ügyve­zető hazajár. Bukovinszki Róbert projekt­vezető, aki az itt végzendő munka szakmai hátterét adja, jelenleg a közúti balesetet szenvedett munkavezető, Kis László munkaterületét is ellát­va, a következőként jellemzi az eltelt időszakot:- A vállalt két év eltelte után a további működtetést-fenntartást vállalta cégünk, amely abból az egyszerű tényből következett, hogy sikerült jó minőségben ellát­ni a feladatokat, s ez további meg­rendeléseket, munkát eredmé­nyezett. Ennek azért is nagy a je­lentősége, mert köztudott, hogy a dolgozók kiválasz­tásakor a cigány kisebbségi önkor­mányzattal és a munkaügyi köz­ponttal közösen olyan tartósan munkanélküli, zö­mében roma szár­mazású dolgozók kezdték meg a munkát, akiknek gyakorlatilag sem­miféle számítógé­pes ismerete nem volt, először vala- mennyiüknek alapfokú számí­tástechnikai tan­folyamot kellett végezniük. Már az a tény is, hogy mindenkinek si­került az alapfokú vizsga, igazolta azt a véleményünket, miszerint a számítástechnika mindenkié, annak bizonyos területeire bárki megtanítható. Ezt követte, köve­ti az adatrögzítő programok megtanulása, elsajátítása.- Változott-e a kezdő csoport összetétele, egyáltalán a létszám?- Most 12 fővel dolgozunk, hárman gyesen vannak. Hozzá­vetőlegesen nem egészen egy- harmaduk cserélődött, például elköltözés, más munkahelyre kerülés, vagy házasságkötés miatt. Cégünk példát tudott mu­tatni, ha úgy tetszik demonst­rálni tudta: meg lehet tanulni (tanítani) az igényes, mai szín­vonalú munkát - rövid idő alatt. Nyilván az újonnan belépőknél, a kezdőknél van bizonyos „fel­zárkóztatási” idő. Ami ugyan­csak lényeges: ez a munkavég­zés szigorú munkafegyelmet, odafigyelést, rendkívül pontos­ságot igényel. Egyórányi mun­kavégzést tíz perc szünet követ... Ezért is mondom öröm­mel, hogy családias hangulatú, igazi közösséggé kovácsolódott kis csapat teszi itt a dolgát, jó hangulatban nap mint nap.- Amikor beszélgetünk, éppen a felújítást követő munkálatok folynak.- Az épület, amelyben helyet kaptunk teljes rekonstrukció alatt áll, s örömmel mondom: cé­günk félmillió forinttal szállt be a felújítási költségekbe. Vagyis: egyfelől sikerül a bevé­telekkel fedezni kiadá­sainkat, pillanatnyilag nincs mínuszunk. Egy kicsit a büszkeség hangján mondom: a jó minőségű munka, a visszatérő megrendelé­sek bevétele minden­nek a biztosítéka. Tehát ki kell termelnünk a fenntartásunkat, hiszen a cég nem jótékonysági intézmény! Minden­esetre működésünk, s jövőnk szempontjából is lényeges, ha úgy tet­szik önmagáért beszél: 2005-ben részvénytár­sasággá alakultunk!- Milyen jellegű mun­kákra, honnan kapnak megrendeléseket?- Alapvetően az ál­lamigazgatási, illetve az üzleti szférából. A nyugdíjbiztosító, az AB EGON „régi-rendsze­res” ügyfelünk, most például az Informati­kai Minisztérium pá­lyázati szerződések adatrögzítésére adott megbízást. Tehát folya­matos az újabb mun­kák keresése, szerzése, hogy megvalósítható legyen a cégtu­lajdonos szándéka: továbbra is fenntartani az adatrögzítő köz­pontot. ■ (-0-) Vaspál Vilmos Aki mindig tervezni szeretett volna Bátonyterenye elismerését, a város lakóinak, közös­ségeinek, tisztségviselőinek, szervezeteinek javasla­tai alapján legutóbb is a Bátonyterenyéért, illetve a város szolgálatáért ítélték oda. Ez utóbbi díjban ré­szesült Szeberényi Endre, a polgármesteri hivatal műszaki osztályának vezetője. „Hazai pályán ját­szik”, hiszen Kisterenye szülötteként sohasem távo­lodott nagyon messze, munkája, munkahelye a kö­zelben, vagy helyben volt.-o­Bátonyterenye. - Amikor 1963- ban végeztem a helyi általános iskolában, már „megfertőződ­tem” az építészet, s főleg a terve­zés gondolatával. Bizonyára nemcsak számomra voltak érde­kesek, s „életre szóló” elhatáro­zásra serkentőek a Radios István tanár úr tartotta rajzórák, szá­momra annak is a művészettör­ténetet tárgyaló része, értelem­szerűen az építészet különös ha­tásával. így hát építőipari techni­kumba jelentkeztem Debrecen­be, s ugyanebben a városban végeztem el az építőipari főisko­lát, vagy ha úgy tetszik a műsza­ki főiskola építőipari karát. Az akkori friss technikusok, mérnökök szakmai berkekben keresettek voltak, az akkor szer­zett tudás jó alapot nyújtott a si­keres pályakezdéshez. Bár min­dig a klasszikus tervezéshez vonzódtam, az élet úgy hozta, hogy beruházások előkészítésé­ben, szervezésében és lebonyolí­tásában vettem részt, város-, il­letve településfejlesztéssel fog­lalkoztam, vagy építési-hatósági területen tevékenykedtem. A klasszikus értelemben vett ter­vezés csak magánjelleggel ma­radt meg. Kezdőként a Nógrád Megyei Beruházási Vállalatnál dolgoz­tam öt évet, majd a tanácsi épí­tőipari vállalat következett tíz évig, aztán átkerültem az akko­ri városi szintű építési hatóság­hoz Nagybátonyba, majd két és fél éves politikai munkába való kitérés után lettem az ingatlan- kezelő vállalat főmérnöke Sal­gótarjánban. 1995-től vagyok a bátonyterenyei polgármesteri hivatal műszaki osztályának vezetője.- Számomra meghatározó, s változatlanul vallom az érettségi tablónkon olvasható Corbusier- idézetet, a svájci származású francia építész szerint az építé­szet nemcsak szakma, hanem el­sősorban szellemi magatartás. Nem véletlen például, hogy az építészmérnököknek külön ka­marájuk van... Ha arra gondolok, hogy mun­kám során, a szerteágazó, szám­talan egyeztetés, előkészítés, ter­vek áttekintése, bírálata, megvi­tatása, de a nagyobb horderejű dolgok, ügyek intézése során is a döntés mindig kompromisszu­mon alapszik. Hiszen ha jól be­legondolunk: az elkészülendő, újonnan létrehozott alkotás, vagy a felújított, módosított, át­épített dolog tulajdonképpen va­laminek a rovására történik szükségszerűen... Vagyis na­gyon komplex dolog az építészet, a művészet, az ízlésvilág, s még számos oldalról megközelíthető valami... Az évek során több szakmai képzésben vettem részt, a kor­nak megfelelő, naprakész felké­szültséggel várva a soros felada­tokat. Szerepelek az országos szakmai névjegyzékben, tagja vagyok a Nógrád Megyei Épí­tészkamarának, s a Magyar Ur­banisztikai Társaságnak, tevé­kenykedem a megyei építési szakértői bizottságban. Az általam irányított osztály munkája rendkívül szerteágazó, a város fejlődését-fejlesztését szem előtt tartó nagyberuházá­soktól kezdve, a városüzemelte­tési feladatok tervezésén, vég­rehajtásán át a napi hivatali ügyek, az ügyfelek megelégedé­sére történő ügyintézésig szám­talan területe van jelenlétünk­nek. Sokfajta, sokszínű, a min­dennapokhoz és a jövőhöz, a vá­ros jövőjéhez egyaránt kötődő tennivalók sora a miénk, ahol rendkívül nagy szerepe van a helyismeretnek, az emberek­kel, a lakossággal való megfele­lő kapcsolatnak, együttműkö­désnek. Bár műszaki területen dolgo­zom, hivatásom a műszaki vi­lághoz köt, a történelmi tárgyú könyvek, kiadványok szinte vá­logatás nélküli olvasása jelent számomra egy más jellegű, iga­zi kikapcsolódást, ha úgy tet­szik hobbim is a történelmi té­májú kiadványok olvasása, a História, s egyéb, ezzel kapcso­latos folyóiratok gyűjtése, for­gatása. Idős szüleim az utóbbi években már gondoskodást, odafigyelést igényeltek, édes­apám sajnos az közelmúltban elhunyt. Feleségem pénzügyi szakember, az APEH belső gaz­dálkodásának osztályvezetője, fiam vállalkozó, s a család éle­tében a legfontosabb szerepet most már Balázs unokám játssza...

Next

/
Thumbnails
Contents