Nógrád Megyei Hírlap, 2006. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

2006-02-14 / 38. szám

4 2006. FEBRUÁR 14., KEDD NÓGRÁD MEGYE Farsangi vigasság Salgótarján-Rónafaiu. a telet jelképező bábu égetésével és bállal farsangi vigasságot rendez február 18-án szom­baton a Rónafaluért Baráti Társaság a településen. A jelmezes felvonulás délután háromkor, a kultúrotthon- ban tartandó bál este kilenc­kor kezdődik. Hangverseny Salgótarján. A Váczi Gyula Művészeti Iskolában, febru­ár 15-én 18 órától Lengyel Judit és Tóth Tibor hangver­senye lesz. A műsoron Bach, Mozart, Mascagni, Wagner és Puccini művei szerepelnek. Pályázaton nyerték Szarvasgede. a falugondnoki szolgálat céljaira, pályázati támogatással új kisbuszt vá­sárol a helyi önkormányzat. Az eddig használt jármű ugyanis cserére szorul. Fogadóóra Rétság. A polgármesteri hi­vatalban, február 20-án és 27-én, reggel nyolc órától dé­lig Kapecska Ferencné jegy­ző tartja fogadóóráit. Kiállítás Salgótarján. A Balassi Bálint Megyei Könyvtár Bóna Ko­vács Károly Galériájában, február 13-28-a között Laka­tos László festményeit te­kinthetik meg. Szicíliába mennek Bátonyterenye. a Váci Mi­hály Gimnázium 1999-ben vette fel a kapcsolatot szicí­liai középiskolával. Azóta rendszeresek a látogatá­sok, az olasz diákok és ta­náraik tavasszal, vagy ősz­szel, míg a magyar tanulók kísérő pedagógusaikkal együtt februárban utaz­nak. Az idén február 16-án kelnek útra a magyar ven­dégek, nyolc diák és két ta­nár utazik. Acireale város egyik állami középiskolája, a Liceo Flassico Statale Gulli e Pennisi fogadja őket. A február 26-ig tartó program során családok­nál laknak. Az előzetes program szerint első na­pon megismerkednek az iskolával, meglátogatják a tanórákat. Az első estén a vendéglátó családokkal lesz közös program. Más­nap a várossal, környéké­vel, a tengerparttal ismer­kednek a magyar vendé­gek. A vasárnapot ismét a családokkal töltik. „Aci­reale és barokk” - ez lesz a mottója a következő nap­nak, a barokk művészet helyi csodáit veszik sorra. Kedden a híres történelmi városba, Siracusába kirán­dulnak. Az utolsó napon gyalogtúra az Etnához, mint minden alkalommal, ezúton sem maradhat ki a programból, este pedig bú­csúparti teszi emlékeze­tessé a várhatóan él­ménydús utazást. Az emberiesség fiatal követei Csupaszív fiatalok nem kis csapatának szerény veze­tője. Szív alakú arca, halk beszéde nagyon sokat el­árul róla, a harmadikos bolyaistáról, a Vöröskereszt megyei ifjúsági szervezetének csendes harcosáról. A vizslási Kakuk Tímeát nagyon bántja, ha szociális érzéketlenséget tapasztal, jövőbeni önmagát hasznos segítőként tudja elképzelni. Mihalik J. ________________ Nóg rád megye. „Házuk” táján, a humanitárius munka berkeiben nagyon jól eligazodik. Szavain érződik, hogy számára sokkal több, mint ismeret, amit elmond: az idén nyolcvanöt éves magyar ifjúsági Vöröskereszt volt az, amely először ünnepelte az anyák napját, amely itthon, majd csaknem kétszáz ország­ban honosodott meg... Hagyomá­nyos feladataik körében hangsú­lyos a szociális segítés és az egészségnevelés, ez utóbbi kere­tein belül a nógrádi fiatal akti­visták rendeztek először ver­sennyel egybekötött AIDS-világ­napot. Tímea büszkén említi, hogy az országos értékelés sze­rint kiemelkedő a tevékenysé­gük, s ez a kétezer, évi száz fo­rint tagdíjat fizető tagságnak, s a mintegy 40-50 képzett önkén­tesnek szóló elismerés. Tízéves a legfiatalabb, huszonnégy a „legidősebb” körükhöz tartozó.- Nem kell lasszóval fogni a ti­zenéveseket. Sőt, sokkal inkább jellemző az, hogy szeretnének civil közösséghez tartozni a kor­osztálybeliek, azonban szerin­tük kevés az ilyen - mondja Kakuk Tímea. Elárulja az is: az a jellemző, hogy marasztalóan hat az egyénre a vöröskeresztes csa­patmunka, melynek legfonto­sabb vonása, hogy értékeket köz­vetít. Lényeges Az idei esztendő egyben kettős évforduló: 125 éves a Magyar Vö­röskereszt, s ennek jegyében is lesznek rendezvények. A nyolc­vanöt éves „ifjúságiak” pár napja Budapesten ünnepeltek többek közt a legszorgalmasabb nógrádi­ak csapatával, akik jutalomként kapták az utat. Az országos el­nök, Grubert Roland szervezésé­ben megtartott program kereté­ben megnézték a Terror Házát, amely megrázó élményt nyújtott Tímeának és a többi nógrádinak. Ezután fáklyás felvonulás követ­kezett a pestiekkel az országos székháztól a Vöröskereszt alapí­tója, Henry Dunant szobrához, ahol ünnepélyesen zászlót he­lyeztek el. Majd a Madách Szín­házban megtekintették a Párat­lan páros című vidám darabot. Szép nap volt, emlékezetes, a hétköznapokhoz biztatást adó, ami időnként jól jön a fiatalok­nak is. Déli harangszó Nógráditól Borsosberény. Mint arról tegnap értesülhettek, ezen a héten min­den nap a borsosberényi római katolikus plébániatemplom ha­rangja üti a delet a Kossuth rádi­óban, ahol ennek kapcsán a tele­püléssel és templomával is meg­ismerkedhetnek a hallgatók. Borsosberény, az 1014 lelket számláló nyugat-nógrádi község, a Börzsöny keleti lábánál fek­szik. Elnevezése részben egy ótörök nép, a berendiek nevét is őrzi, előtagja azonban a korábbi évszázadok alatt „boros” volt, a XVII. századtól lett „borsos”. El­ső írásos említése az Árpád-kor végére tehető, ekkor a diós- jenőiek bérelték az itteni szántó­kat. A Zsigmond-korban a Lo- sonczy família volt Borsos­berény földesura, míg Mátyás király idejében Madách László és Jánossy Gáspár a csehek elle­ni hadjáratban szerzett érdeme­ikért kapták meg a község föld­jeit, erdeit, legelőjét. A török hódoltság után, csak a XVIII. században népesült be új­ra a nógrádi falu. Borsosberény római katolikus templomát Szent Márton tiszte­letére szentelték, a déli falán lát­ható gótikus kapuív bizonyítja, hogy a XV. században már bizo­nyosan a mai helyén állt. Hu­szonhét méter magas tornya és három harangja van. Közülük délidőb'en a több mint három­Szeretet Juhász Anita VAN PÁR ÜNNEPÜNK, AMELY A SZERETETRŐL SZÓL. Ilyen a mai ÍS, a Bálint-nap, amelyet úgy másfél évtizede ünnepiünk ha­zánkban is. Persze vannak, akiknek semmit nem mond ez a nap, nem tartják arra érdemesnek, hogy ünnepként tart­sák számon. Az ajándékboltosoknak, a virágosoknak azért minden bizonnyal ez az egyik kedvenc ünnepük, ugyanis ilyenkor a forgalmuk megsokszorozódik. Akár irreális össze­gért is adhatnak egy szál virágot, akkor is biztosan lesz, aki megveszi, mert örömet akar valakinek szerezni. SOHA NEM AZ AJÁNDÉK NAGYSÁGÁT KELL NÉZNI, hanem a gesz­tust. Azt, hogy valaki gondol ránk és ezt kinyilvánítja. Per­sze, eshetünk túlzásokba is és sokan bele is esnek. Adnak valamit, s akit megajándékoztak, az minden egyes alkalom­mal még többet akar majd és előbb-utóbb követelőzni is fog. vannak olyan emberek, akikről azt gondolnánk, hogy semmi­nek sem örülnek. Ez nem így van, csupán csak arról van szó, hogy nem tudják örömüket kinyilvánítani. Nekik akármit ve­hetünk, szinte mindig ugyanazt az arckifejezést látjuk. Hát, én is ilyen vagyok. Nagyon örülök minden apró dolognak, bár ezt nem mindig tudom kimutatni. Igazából én adni sze­retek és nem elsősorban kapni. Biztosan sokan vannak Önök közül is olyanok, akiknek nagyobb öröm, ha a szeretett em­bert látják boldognak, mint az, ha saját maguk örülnek va­laminek, boldogok valamiért. A BOLDOGSÁGOT SEM ÉS AZ ÖRÖMET SEM LEHET TÁRGYAKBAN mérni. Nem azért kell valakit szeretnünk, mert sok aján­dékot kapunk tőle, hanem azért, aki - önmaga. Én bármi­lyen ajándékot kaphatnék, semmi sem érne föl azzal, ha egy átlagos nap után magához ölel az a „Valaki”, akii sze­retek. Aki a legdrágább, a legszebb ajándékok között is ne­kem a legkedvesebb. És az a legjobb érzés, hogy tudom mindig is az lesz... Míves volt... volt Salgótarjánban egy üzlet, ahol egyedi dolgokat vehetett minden olyan ember, aki értékelte a szépet, a népművésze­tet. Volt egy hely, már önmagában egyedi: stílusában, meg­jelenésében, igényességében. Míves volt, mint a neve is mu­tatta. Kutasón, Mátraszőlősön, Karancsalján, Cereden, Karancskesziben és a Felvidéken élő iparművészek portéká­it kínálta az üzlet. Nógrádi kezdeményezés, nógrádi ötlet nyomán, nógrádi emberekkel - csak sajnos nem működött... megyénkben a politikusok a helyi vállalkozások támogatásá­ról, a turizmus fejlesztéséről beszélnek. Nem értem, hogy ennek miért kell a pártutasítás szerinti szavazógombok megnyomására és a túlmisztifikált lobbytevékenységre kor­látozódnia, amikor érzékelhető, szemmel látható lépése­ket is tehetnének. Például a városba érkező külföldi, bel­földi vendégeiknek egy villámlátogatás erejéig bemutatnák a palóc kultúrát népszerűsítő vállalkozásokat. Mondjuk az olyanokat, mint amilyen a Mívesbolt is volt. Egy kis aján­dék az államtitkárnak, a pártelnöknek, s tessék nézni, mi ilyen módon is odafigyelünk a város kisvállalkozóira, mű­vészeire! Nem arra gondolok, hogy 20 millióért vegyenek palóc babát és népi iparművészeti tárgyakat... De akár a vá­ros, a megye ilyen-olyan díjazottjait is meg lehetne ajándé­kozni a helyi iparművészek által készített alkotásokkal. Kíváncsi lennék hány helyi politikus invitálta be vendégét a Nógrád megyei iparművészek alkotásait felsorakoztató boltba?! csupán gesztusértékű dolgok ezek, mégis sokat jelentenek azoknak az egyszerű embereknek, akiknek szavazataira olyannyira számítanak a közelgő választásokon... Kortárs képzőművészek Pásztó. „Nógrád megye kortárs képzőművészei” címmel kiállí­tás nyílik a Nógrádi Történeti Múzeum gyűjteményéből a Nóg­rád Megyei Múzeumi Szervezet szervezésében február 20-án, hétfőn, délelőtt 11 órakor a helyi múzeumban. A rendezvényen köszöntőt mond BorenszkiErvin, a megyei közgyűlés alelnöke, majd a kiállítást K. Peák Ildikó, művészettörténész nyitja meg a Rajeczky Benjamin Zeneiskola növendékeinek közreműködésé­vel. A kiállítást K. Peák Ildikó és Shah Gabriella rendezte. A tárlat, a múzeum nyitvatartási idejében április végéig tekinthető meg. mázsás szólal meg, ezt Szlezák László, aranykoszorús mester 1923-ban készítette rákospalotai műhelyében.

Next

/
Thumbnails
Contents