Nógrád Megyei Hírlap, 2006. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
2006-02-14 / 38. szám
4 2006. FEBRUÁR 14., KEDD NÓGRÁD MEGYE Farsangi vigasság Salgótarján-Rónafaiu. a telet jelképező bábu égetésével és bállal farsangi vigasságot rendez február 18-án szombaton a Rónafaluért Baráti Társaság a településen. A jelmezes felvonulás délután háromkor, a kultúrotthon- ban tartandó bál este kilenckor kezdődik. Hangverseny Salgótarján. A Váczi Gyula Művészeti Iskolában, február 15-én 18 órától Lengyel Judit és Tóth Tibor hangversenye lesz. A műsoron Bach, Mozart, Mascagni, Wagner és Puccini művei szerepelnek. Pályázaton nyerték Szarvasgede. a falugondnoki szolgálat céljaira, pályázati támogatással új kisbuszt vásárol a helyi önkormányzat. Az eddig használt jármű ugyanis cserére szorul. Fogadóóra Rétság. A polgármesteri hivatalban, február 20-án és 27-én, reggel nyolc órától délig Kapecska Ferencné jegyző tartja fogadóóráit. Kiállítás Salgótarján. A Balassi Bálint Megyei Könyvtár Bóna Kovács Károly Galériájában, február 13-28-a között Lakatos László festményeit tekinthetik meg. Szicíliába mennek Bátonyterenye. a Váci Mihály Gimnázium 1999-ben vette fel a kapcsolatot szicíliai középiskolával. Azóta rendszeresek a látogatások, az olasz diákok és tanáraik tavasszal, vagy őszszel, míg a magyar tanulók kísérő pedagógusaikkal együtt februárban utaznak. Az idén február 16-án kelnek útra a magyar vendégek, nyolc diák és két tanár utazik. Acireale város egyik állami középiskolája, a Liceo Flassico Statale Gulli e Pennisi fogadja őket. A február 26-ig tartó program során családoknál laknak. Az előzetes program szerint első napon megismerkednek az iskolával, meglátogatják a tanórákat. Az első estén a vendéglátó családokkal lesz közös program. Másnap a várossal, környékével, a tengerparttal ismerkednek a magyar vendégek. A vasárnapot ismét a családokkal töltik. „Acireale és barokk” - ez lesz a mottója a következő napnak, a barokk művészet helyi csodáit veszik sorra. Kedden a híres történelmi városba, Siracusába kirándulnak. Az utolsó napon gyalogtúra az Etnához, mint minden alkalommal, ezúton sem maradhat ki a programból, este pedig búcsúparti teszi emlékezetessé a várhatóan élménydús utazást. Az emberiesség fiatal követei Csupaszív fiatalok nem kis csapatának szerény vezetője. Szív alakú arca, halk beszéde nagyon sokat elárul róla, a harmadikos bolyaistáról, a Vöröskereszt megyei ifjúsági szervezetének csendes harcosáról. A vizslási Kakuk Tímeát nagyon bántja, ha szociális érzéketlenséget tapasztal, jövőbeni önmagát hasznos segítőként tudja elképzelni. Mihalik J. ________________ Nóg rád megye. „Házuk” táján, a humanitárius munka berkeiben nagyon jól eligazodik. Szavain érződik, hogy számára sokkal több, mint ismeret, amit elmond: az idén nyolcvanöt éves magyar ifjúsági Vöröskereszt volt az, amely először ünnepelte az anyák napját, amely itthon, majd csaknem kétszáz országban honosodott meg... Hagyományos feladataik körében hangsúlyos a szociális segítés és az egészségnevelés, ez utóbbi keretein belül a nógrádi fiatal aktivisták rendeztek először versennyel egybekötött AIDS-világnapot. Tímea büszkén említi, hogy az országos értékelés szerint kiemelkedő a tevékenységük, s ez a kétezer, évi száz forint tagdíjat fizető tagságnak, s a mintegy 40-50 képzett önkéntesnek szóló elismerés. Tízéves a legfiatalabb, huszonnégy a „legidősebb” körükhöz tartozó.- Nem kell lasszóval fogni a tizenéveseket. Sőt, sokkal inkább jellemző az, hogy szeretnének civil közösséghez tartozni a korosztálybeliek, azonban szerintük kevés az ilyen - mondja Kakuk Tímea. Elárulja az is: az a jellemző, hogy marasztalóan hat az egyénre a vöröskeresztes csapatmunka, melynek legfontosabb vonása, hogy értékeket közvetít. Lényeges Az idei esztendő egyben kettős évforduló: 125 éves a Magyar Vöröskereszt, s ennek jegyében is lesznek rendezvények. A nyolcvanöt éves „ifjúságiak” pár napja Budapesten ünnepeltek többek közt a legszorgalmasabb nógrádiak csapatával, akik jutalomként kapták az utat. Az országos elnök, Grubert Roland szervezésében megtartott program keretében megnézték a Terror Házát, amely megrázó élményt nyújtott Tímeának és a többi nógrádinak. Ezután fáklyás felvonulás következett a pestiekkel az országos székháztól a Vöröskereszt alapítója, Henry Dunant szobrához, ahol ünnepélyesen zászlót helyeztek el. Majd a Madách Színházban megtekintették a Páratlan páros című vidám darabot. Szép nap volt, emlékezetes, a hétköznapokhoz biztatást adó, ami időnként jól jön a fiataloknak is. Déli harangszó Nógráditól Borsosberény. Mint arról tegnap értesülhettek, ezen a héten minden nap a borsosberényi római katolikus plébániatemplom harangja üti a delet a Kossuth rádióban, ahol ennek kapcsán a településsel és templomával is megismerkedhetnek a hallgatók. Borsosberény, az 1014 lelket számláló nyugat-nógrádi község, a Börzsöny keleti lábánál fekszik. Elnevezése részben egy ótörök nép, a berendiek nevét is őrzi, előtagja azonban a korábbi évszázadok alatt „boros” volt, a XVII. századtól lett „borsos”. Első írásos említése az Árpád-kor végére tehető, ekkor a diós- jenőiek bérelték az itteni szántókat. A Zsigmond-korban a Lo- sonczy família volt Borsosberény földesura, míg Mátyás király idejében Madách László és Jánossy Gáspár a csehek elleni hadjáratban szerzett érdemeikért kapták meg a község földjeit, erdeit, legelőjét. A török hódoltság után, csak a XVIII. században népesült be újra a nógrádi falu. Borsosberény római katolikus templomát Szent Márton tiszteletére szentelték, a déli falán látható gótikus kapuív bizonyítja, hogy a XV. században már bizonyosan a mai helyén állt. Huszonhét méter magas tornya és három harangja van. Közülük délidőb'en a több mint háromSzeretet Juhász Anita VAN PÁR ÜNNEPÜNK, AMELY A SZERETETRŐL SZÓL. Ilyen a mai ÍS, a Bálint-nap, amelyet úgy másfél évtizede ünnepiünk hazánkban is. Persze vannak, akiknek semmit nem mond ez a nap, nem tartják arra érdemesnek, hogy ünnepként tartsák számon. Az ajándékboltosoknak, a virágosoknak azért minden bizonnyal ez az egyik kedvenc ünnepük, ugyanis ilyenkor a forgalmuk megsokszorozódik. Akár irreális összegért is adhatnak egy szál virágot, akkor is biztosan lesz, aki megveszi, mert örömet akar valakinek szerezni. SOHA NEM AZ AJÁNDÉK NAGYSÁGÁT KELL NÉZNI, hanem a gesztust. Azt, hogy valaki gondol ránk és ezt kinyilvánítja. Persze, eshetünk túlzásokba is és sokan bele is esnek. Adnak valamit, s akit megajándékoztak, az minden egyes alkalommal még többet akar majd és előbb-utóbb követelőzni is fog. vannak olyan emberek, akikről azt gondolnánk, hogy semminek sem örülnek. Ez nem így van, csupán csak arról van szó, hogy nem tudják örömüket kinyilvánítani. Nekik akármit vehetünk, szinte mindig ugyanazt az arckifejezést látjuk. Hát, én is ilyen vagyok. Nagyon örülök minden apró dolognak, bár ezt nem mindig tudom kimutatni. Igazából én adni szeretek és nem elsősorban kapni. Biztosan sokan vannak Önök közül is olyanok, akiknek nagyobb öröm, ha a szeretett embert látják boldognak, mint az, ha saját maguk örülnek valaminek, boldogok valamiért. A BOLDOGSÁGOT SEM ÉS AZ ÖRÖMET SEM LEHET TÁRGYAKBAN mérni. Nem azért kell valakit szeretnünk, mert sok ajándékot kapunk tőle, hanem azért, aki - önmaga. Én bármilyen ajándékot kaphatnék, semmi sem érne föl azzal, ha egy átlagos nap után magához ölel az a „Valaki”, akii szeretek. Aki a legdrágább, a legszebb ajándékok között is nekem a legkedvesebb. És az a legjobb érzés, hogy tudom mindig is az lesz... Míves volt... volt Salgótarjánban egy üzlet, ahol egyedi dolgokat vehetett minden olyan ember, aki értékelte a szépet, a népművészetet. Volt egy hely, már önmagában egyedi: stílusában, megjelenésében, igényességében. Míves volt, mint a neve is mutatta. Kutasón, Mátraszőlősön, Karancsalján, Cereden, Karancskesziben és a Felvidéken élő iparművészek portékáit kínálta az üzlet. Nógrádi kezdeményezés, nógrádi ötlet nyomán, nógrádi emberekkel - csak sajnos nem működött... megyénkben a politikusok a helyi vállalkozások támogatásáról, a turizmus fejlesztéséről beszélnek. Nem értem, hogy ennek miért kell a pártutasítás szerinti szavazógombok megnyomására és a túlmisztifikált lobbytevékenységre korlátozódnia, amikor érzékelhető, szemmel látható lépéseket is tehetnének. Például a városba érkező külföldi, belföldi vendégeiknek egy villámlátogatás erejéig bemutatnák a palóc kultúrát népszerűsítő vállalkozásokat. Mondjuk az olyanokat, mint amilyen a Mívesbolt is volt. Egy kis ajándék az államtitkárnak, a pártelnöknek, s tessék nézni, mi ilyen módon is odafigyelünk a város kisvállalkozóira, művészeire! Nem arra gondolok, hogy 20 millióért vegyenek palóc babát és népi iparművészeti tárgyakat... De akár a város, a megye ilyen-olyan díjazottjait is meg lehetne ajándékozni a helyi iparművészek által készített alkotásokkal. Kíváncsi lennék hány helyi politikus invitálta be vendégét a Nógrád megyei iparművészek alkotásait felsorakoztató boltba?! csupán gesztusértékű dolgok ezek, mégis sokat jelentenek azoknak az egyszerű embereknek, akiknek szavazataira olyannyira számítanak a közelgő választásokon... Kortárs képzőművészek Pásztó. „Nógrád megye kortárs képzőművészei” címmel kiállítás nyílik a Nógrádi Történeti Múzeum gyűjteményéből a Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet szervezésében február 20-án, hétfőn, délelőtt 11 órakor a helyi múzeumban. A rendezvényen köszöntőt mond BorenszkiErvin, a megyei közgyűlés alelnöke, majd a kiállítást K. Peák Ildikó, művészettörténész nyitja meg a Rajeczky Benjamin Zeneiskola növendékeinek közreműködésével. A kiállítást K. Peák Ildikó és Shah Gabriella rendezte. A tárlat, a múzeum nyitvatartási idejében április végéig tekinthető meg. mázsás szólal meg, ezt Szlezák László, aranykoszorús mester 1923-ban készítette rákospalotai műhelyében.