Nógrád Megyei Hírlap, 2006. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
2006-02-02 / 28. szám
2006. FEBRUÁR 2., CSÜTÖRTÖK 3 NÓGRDÁD MEGYE Testközelből... Fotós kollégámmal együtt „családlátogatásra” invitáltak bennünket. Megnézhettük, hogy hol laktak Máriáék egy héttel ezelőtt és hol laknak most. Először Somlyóbányára mentünk. Az út, amely felvezet, telis-tele van kanyarokkal. Mária mosolyogva mondta: egyik este lekéste a buszt és gyalogolnia kellett. Mégis örömmel ment haza új otthonukba. Az út jeges, nem csak kacskaringós. Sokan laknak ott, Salgótarján egykori patinás városrészén. Önkormányzati lakások sora, pici házak. Csak egy szoba és egy konyha van bennük. Beléptünk az ajtón, az édesanya és egyik unokaöcs- cse fogadott minket. A konyhában új tűzhely, a szobában szekrény, ágy, a háttérben egy rádió szól. Nagy az öröm, szembetűnő. Jó meleg van ahhoz képest, hogy kint tombolnak a mínuszok. Néhány felvételt készített kollégám, majd Zagyvapálfalvára mentünk, megnézni azt a helyet, amely már csak egy rossz emlék. Jött velünk Mária is.- Ott a kút, a telefonfülkétől még feljebb, ahonnan hordtam a vizet - mutatta Mária a Bercsényi út közelében lévő közkutat. - Télen szánkóval, nyáron pedig taligával. Mentünk még pár száz métert a rossz úton, majd elértünk a ví- kendtelkekhez.- Ott laktam - mutatott be egyszer csak a kerítés mögé. Kiszálltunk az autóból. Döbbenet... Nem embernek való körülmények fogadtak bennünket. Az udvarban egy kutya, láncon. Azt mondja Mária, hogy hamis, egyszer még az édesanyját is megharapta. Nagy zsákot vett elő és adott neki enni. Két cica is felbukkant, ők valószínűleg elélnek a természet adta madarakon, rágcsálókon. Leginkább egy szeméttárolóhoz hasonlít a telek, amelyen az összetákolt viskó áll. Van ott minden: asztal, székek, napernyő, tüzelőnek használt farosüemezek. Kidobott, megunt kacatok. Másoknak szinte kincsek. A fiatal lány mosolyogva zárta be a kaput, amelyen lehet, hogy az imént lépett be utoljára. Beszálltunk az autóba, elindulunk. Mária nézelődik, mutatja hol laknak az ismerősök, a barátok, azok, akik segítettek nekik az évek alatt. Gondolatban talán búcsúzik a környéktől, amely lehet, hogy rossz emlék, de mégis összeszorul a szíve, hiszen nem volt más, mint az otthona, ahová minden nap hazavárta az édesanyja. Diákzsivajos szülinap Salgótarján. Negyed százada nyitotta meg kapuit a diákok előtt a megyeszékhely legfiatalabb iskolájának épülete: 1981. február 2-án léptek be az első tanulók a Beszterce-lakótelepi Általános Iskolába, amely azóta az Általános Művelődési Központ (ÁMK) tagja lett. A nem mindennapi születésnapot a tanév végéig tartó rendezvénysorozattal ünnepük meg a jelenlegi és volt diákokkal, pedagógusokkal - tudtuk meg Koppándi Jánostól, az ÁMK igazgatójától. Pénteken, azaz február harmadikán tanítás nélküli nap lesz az intézményben ünnepi iskolagyűléssel, vetélkedőkkel, játékos programokkal, iskolatörténeti kiállítással. Délután négy órakor kezdődik az a gálaműsor, amelyen egykori és jelenlegi diákok, tanárok, munkatársak vesznek részt. Puszta Béla polgármester, valamint az igazgató köszöntőszavai mellett a gyermekek műsora adja a gála gerincét, így bemutatkoznak Idén is Tanoda Bátonyterenye. Eredményes pályázatnak köszönhetően ez évben is a gyermekek rendelkezésére áll a Tanoda. A Nógrád Megyei Cigány Kisebbségi Képviselők és Szószólók Szövetsége és konzorciumi partnerei (a családsegítő és gyermekjóléti szolgálat, az Ady Endre Közművelődési Központ és Könyvtár, valamint a város alap- és középfokú oktatási intézményei) eredményesen pályáztak a program folytatására, az elnyert 19 millió forintnak köszönhetően a szervezők - vasárnap kivételével - a hét minden napján várják a tanulók jelentkezését, hétköznap délután két órától, míg szombaton délelőtt kilenc órától. a leány tornacsapat tagjai, az 1. A osztály verselői, valamint Sramkó Réka, Puskás Bettina, Fekete Dorottya; a 2. A nebulói gyermekjátékokat mutatnak be, s a felsős színjátszók is a világot jelentő deszkákra lépnek. Eredményt hirdetnek a Móra Ferenc rajzpályázat zárásaként, majd a visszatérőké a színpad: Juhász Józsefné és Paróczay Csaba egykori pedagógusok, Dukay Nagy Ádám költő, valamint Boros Ádám és Sándor kamarazenészek szórakoztatják a meghívottakat. Másnap a Móra Ferenc kistérségi vers- és prózamondóverseny zajlik a jubiláló falak közt alsó tagozatosok részvételével, márciusra sportversenyeket és tanár-diák művészeti kiállítást, áprilisra idegen nyelvi gálát, eresztvényi kerékpáros- és életmódnapot terveznek. Májusban az iskola küldöttsége a szlovákiai Besztercebánya iskolájával veszi fel a kapcsolatot, a júniusi hagyományos Beszterce-napok- ba pedig szeretnék bevonni az egész lakótelep apraját-nagyját. Fejlesztettek Bátonyterenye. Kisebb felújításokat és eszközbeszerzéseket hajthat végre a Váci Mihály Gimnázium. A tornatermet és a sportpályát 2003-ban újították fel, egy év múlva pedig az informatikai eszközöket - projektort, CD-s rádiókat - s az orvosi szoba felszereléseit vásárolták meg. Tavaly számítógépek, színes lézernyomtató, kamera és digitális fényképező érkezett, továbbá kiváltották a közel ötvenéves vízvezetéket, a folyosón kialakítottak egy kiállítórészt. Az említett felújítási, karbantartási munkálatokat Bátonyterenye önkormányzata és Nógrád Megye Közgyűlése közösen finanszírozták. Mária, az unokaöccs, az édesanya és Oláh Lajos önkormányzati képviselő az új otthonban A régi ház... Se villany, se víz, se fűtés, lnne járt iskolába Mária, hogy érettségit, s újabb szakmát szerezzen- Az édesanyám nevében is köszönöm mindenkinek, aki segített nekünk. Az életünket köszönhetjük elsősorban Ko- vácsné Czene Csilla alpolgármesternek, a salgótarjáni ön- kormányzat képviselőinek és a Salgó Vagyon Kft.-nek, ugyanis, ha nem kaptunk volna segítséget, szinte biztos, hogy ebben a nagy hidegben mindketten megfagytunk volna. Még tüzelőnk sem volt - mondta lapunknak Mária, aki bevallotta azt is, hogy az évek alatt már számtalanszor úgy érezte: nincs tovább. A barátai mindig mellette voltak, ők adtak neki erőt. Hat éve van együtt a barátjával, akivel tervezik majd az esküvőt és az összeköltözést. Azt mondja, nem szeretnének a környéken maradni, hanem olyan helyre akarnak költözni, ahol mindketten találnak majd munkát. Amikor kiderült, hogy lakást kapnak, az iskolatársai mindannyian vele sírtak örömükben. Úgy érzi, hogy csoda történt velük. Előtte nem is hitte volna, hogy ennyien akarnak majd nekik segíteni. Ráadásul ígéretet kaptak arra is, hogy most már nem történhet meg velük ugyanez, nem hagyják őket nincstelenül, továbbra is segítik majd a családot - nagyon sok magánszemély is. Oláh Lajos, aki a cigány kisebbségi önkormányzat képviselője, úgy fogalmazott: nagy dolog, hogy szinte egy nap alatt megoldódott évek problémája. (Folytatás az 1. oldalról) Ekkor egy kedves ismerős házaspár, Oláh András és felesége úgy érezte, hogy segítenie kell a csonka családnak. Felvették Oláh Lajos salgótarjáni önkormányzati képviselővel a kapcsolatot, hogy együtt keressenek megoldást Máriáék gondjára. Oláh Lajos jelezte Kovácsáé Czene Csillának, a nógrádi megyeszékhely alpolgármesterének a problémát, aki azonnal intézkedett az ügyben és szinte 24 óra alatt Máriáék Somlyóbá- nyán egy komfort nélküli, ön- kormányzati tulajdonú lakáshoz jutottak. Néhány nap alatt teljes fordulatot vett életük és annyi segítőre találtak, hogy az új lakás azóta már be is van rendezve, pedig még nincs egy hete, hogy ott laknak. Az egykori embertelen körülmények már csak rossz emlékek. Egy emberként állt a lány és édesanyja mellé Kovács- né Czene Csilla alpolgármester - akinek segítségével a városi önkormányzat szociális bizottsága soron kívül lakáshoz juttatta Máriát és édesanyját - a Szent Lázár Ispotályos Lovagrend, akik bútorokat és egyéb dolgokat adtak a családnak. A Salgótarjáni Foglalkoztatási Kht. megszervezte a berendezések házhoz szállítását és az alpolgármester közbenjárásának köszönhetően tüzelőt is kapnak. Emellett még a Vörös- kereszt megyei szervezete is segítséget nyújtott Máriáéknak. Fel sem fogta még, hogy milyen gyorsan segítséget kapott Mária és édesanyja, akiken kívül még számtalan család él ugyanúgy, ahogy éveken át ők is. Sokan szégyellik - főleg fiatal korban - hogy milyen körülmények között kell élniük. Mindemellett azt sem tudják, hogy hová és kihez forduljanak segítségért. Ezért is kell egymásra figyelnünk és segítő kezet nyújtani azoknak, akik úgy érezzük, hogy rászorulnak. Még akkor is meg kell próbálnunk segíteni, ha nem kérik a rászorulók. Lehet, hogy csak nem mernek, mert szégyellik sorsukat. Pedig a szegénység egy állapot, egyre többen élik meg. Lehet, hogy ma még jól élünk, de nem kizárt, hogy valamilyen külső, akaratunktól független tényező miatt néhány hónap múlva nekünk is ugyanúgy kell majd élnünk, mint ahogyan Mária és édesanyja volt kénytelen, évekig. RÓLUNK SZÓL Miért? Horváth Boglárka miért van az, hogy több évszázada köztünk élnek és mégsem tudják elfogadni őket? miért van az, hogy egy távolsági buszon elhangozhat a kijelentés: „Hitler miért nem élt öt perccel tovább?” Miért van az, hogy anyák dobják el lányaikat, fiaikat, ha gyermekük roma származású fiúval vagy lánnyal óhajtja leélni az életét? Miért van az, hogy soha nem a kivételt nézik, hanem általánosítanak? folytathatnám a kérdések áradatát, de sajnos nincs értelme. Nagyon sok ember nem képes megérteni, hogy egy nemzet jövője éppen a sokszínűségében rejlik, hiszen élnek köztünk, velünk romák, négerek, arabok, afgánok, olaszok, kínaiak és még sorolhatnám, de éppen ez a jó. Őszintén mondhatom és tapasztalatból beszélek: a romák között is vannak jó emberek, ahogyan köztünk is vannak rosszak. Soha nem is tagadtam és nem is fogom tagadni párom roma származását, sőt büszke vagyok rá, hogy egy ilyen férfi felesége lehetek. Sajnos azonban hét év alatt én is rengeteg olyan emberrel találkoztam, aki mélységesen gyűlöli a romákat, s gyűlöli azokat is, akik elfogadják őket. mégis hiszek abban, hogy talán egyszer ha nem is szeretik meg őket, de elfogadják azt, hogy léteznek és ők is társadalmunk tagjai, kultúrájukkal, családszeretetükkel pedig gazdagítják nemzetünket. Bízom benne, hogy két és fél éves kisfiam már olyan világban nő fel, ahol nem fognak „rohadt, mocskos cigányozni”. Mert hiszem, hogy vannak köztünk olyan emberek, akik majd egyszer előlépnek a „homályból” és segítenek mindazoknak, akiket most még a mi „híres” társadalmunk kitaszít. Nagy a munkanélküliség? VÁLTOZTATUNK? Becsó Zsolt a változtatás embere 1 ——1— —:---------:---------: .............................. . -:Á 'M: ' • .J. -.- . Elé g egy nap, hogy csoda történjen
