Nógrád Megyei Hírlap, 2006. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
2006-01-26 / 22. szám
4 PF 96 2006. JANUAR 26., CSÜTÖRTÖK Mennyire fegyelmezettek a Nógrád megyei vadászok? Szaporodó vadászbalesetek Az utóbbi időben visszhangzott a média a rövid négy hónap alatt Nógrád megyében bekövetkezett három halálos vadászbaleset kapcsán. Közel húszéves vadászati szakértői tevékenységgel a hátam mögött, a Nógrád Megyei Vadász Szövetség titkáraként engedtessék meg számomra is, hogy a témához hozzászóljak. A bulvárlapok számára a vadászbaleset szenzáció, ami segít abban, hogy a lapot nagy példányszámban lehessen eladni. Számomra a baleset olyan tragédia, ami egyszerre két család életét teszi tönkre. Éppen ezért szeretném a kérdést más szemszögből vizsgálni. Mielőtt bárki arra gondolna, hogy írásommal a megtörtént baleseteket szeretném elbagatellizálni, szeretném leszögezni, hogy az elhunyt három vadászból egy közeli ismerősöm, s kettő szívélyes jó barátom volt... Kezdjük a legfontosabb, a címben is szereplő kérdéssel, mennyire fegyelmezettek a Nógrád megyei vadászok? A vadászbalesetek foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetésnek minősülnek, hasonlóan a közlekedési balesetekhez. Ebből is adódik a lehetőség, hogy hasonlítsuk össze fegyelmezettségünket a közlekedésben résztvevőkével. Tudom, hogy az összehasonlítás egy kicsit sántít, hiszen ki tudja megmondani, hogy egy vadászati tevékenység baleseti veszélyessége hány száz, vagy ezer kilométer levezetésével egyenértékű, de nem tudok jobbat kitalálni. Akármelyik tevékenységet is nézzük, megállapíthatjuk, ha mindenki maradéktalanul betartaná a rá vonatkozó jogszabályi előírásokat, akkor gyakorlatilag nem következhetne be baleset. A Nógrád Megyei Statisztikai Évkönyvek mindenki számára hozzáférhető adatai szerint tízéves időszak alatt megyénkben (1995- 2004) 225 halálos, 1499 súlyos, 3416 könnyű sérülés következett be közlekedési baleset miatt, tehát összesen 5140 fő sérült meg. 1996-2005 között, de szándékosan beleszámolva a 2006 januárban bekövetkezett balesetet is, összesen négy halálos, egy súlyos és két könnyű sérüléssel járó vadászbaleset történt. Ha figyelembe vesszük, hogy az adott időszakban évente átlagosan 54 023 gépjármű közlekedett, illetve azt, hogy átlagosan 1677 fő váltott vadászjegyet, akkor megállapíthatjuk, hogy az ezer gépjárműre jutó balesetek száma több mint huszonkétszer annyi, mint az ezer vadászra jutó balesetek száma. Ez mindenképpen azt jelenti, hogy a vadászok sokkal fegyelmezettebben folytatják tevékenységüket, mint a közlekedés résztvevői. Ezt támasztja alá egy, a közhiedelemnek szögesen ellentmondó tény is. Szakértői tevékenykedésem ideje alatt, tehát 1987 óta nem okoztak ittasan vadászbalesetet, míg a statisztikai évkönyv adatai szerint minden ötödik közlekedési baleset a miatt következik be. Az már más kérdés, hogy rohanó világunkban az emberek „hozzászoktak” az úttest szélén heverő, fekete fóliás halottak látványához, míg a vadászbalesetek, mivel azokat fegyverrel okozzák, továbbra is szenzációt jelentenek. A különböző médiákban az elmúlt időszakban bekövetkezett balesetek hatására sokszor emlegették nem túlságosan dicsérő jelzőkkel a Nógrád megyei vadászokat. Ha viszont megnézzük a tényeket, akkor megállapíthatjuk, hogy a három balesetből kettőnél sem az áldozat, de ami ennél fontosabb, az elkövető sem Nógrád megyei vadász volt. Ennek ellenére senki sem a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei, vagy a Győr-Moson-Sopron megyei vadászokat emlegette, hanem a nógrádiakat, hiszen itt következtek be a balesetek. Természetesen felmerül mindenkiben a kérdés, hogy miért következett be több baleset, miért éppen Nógrád megyében, jók-e a jogszabályaink, a hatóságok megtesznek-e mindent a balesetek megelőzése érdekében? Január 16-án a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság, a Salgótarjáni Rendőrkapitányság, a Nógrád Megyei Vadászati Felügyelőség, a Nógrád Megyei Vadász Szövetség és a Nógrád Megyei Vadászkamara munkatársainak részvételével közös értekezletet tartottunk, ahol áttekintettük a balesetek körülményeit és próbáltunk választ adni az előzőekben felmerült kérdésekre. Természetesen nem törődhetünk bele abba, hogy rájárt a rúd a megyére, s csak a véletlenek miatt következett be nálunk ennyi baleset. Pedig mondhatnánk, hiszen az előzőekben közölt számadatok is mutatják, hogy a vadászok még ennyi baleset mellet is jóval fegyelmezettebbek, mint általában a társadalom. Mi természetesen azért nem nyugodhatunk bele az eseményekbe, hiszen balesetből egy is sok. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy Nógrád megye az ország legerdősültebb megyéje. Ennek megfelelően nagyon szép vaddisznóállománnyal rendelkezik, ami az ország más tájain élő vadászokra nézve jelentős csábító erővel bír, egyre többen szeretnének nálunk vadászni. A vadásztársaságoknak, vadászatra jogosultaknak szüksége van a vadászatokból befolyó bevételekre, ezért szívesen fogadnak bérvadászokat. Annak megállapítására, hogy az ide érkező vendég-, vagy bérvadászok mennyire fegyelmezettek, illetve milyen lőkészséggel rendelkeznek, természetesen semmilyen lehetőségük nincs. Megállapítottuk, hogy a vadászati jogszabályaink jók, ha azokat betartják, akkor elegendő biztosítékot adnak a balesetek megelőzéséhez. Természetesen tovább szigorítani, a vadászatokat tovább korlátozni lehet, de azzal az emberi felelőtlenséget kizárni nem lehetséges. Úgy fogalmaztam meg, hogy nem robotok, hanem emberek vadásznak. Az ember viszont esetenként hibázik, néha kisebbet, néha sajnos, nagyobbat. A vadászok, mielőtt fegyvert fognának a kezükbe, nagyon komoly vadászvizsgán és fegyver- ismereti vizsgán bizonyítják alkalmasságukat. A fegyvervásárlási és tartási engedély megadásának előfeltétele egy meglehetősen széles körű orvos-egészségügyi vizsgálat is. Természetesen ezeken is lehet szigorítani, de a kérdést alapjaiban ez sem oldja meg. A vizsgán, mint azt jól tudjuk, a szerencse sokat segíthet, de az orvosi vizsgálat sem mindenható. Mint tudjuk, az első baleset okozója egy hivatásos határőr, aki rendszeres balesetvédelmi, fegyverismereti oktatáson, pszichológiai és orvosi vizsgálaton esett keresztül, de az adott helyzetben mégis hibázott. Az értekezlet résztvevői egyöntetűen kifogásolták, hogy a rendszerváltás kapcsán megszüntették a vadászjelöltség intézményét. A régebbi időben vadász csak az lehetett, aki több-kevesebb ideig járta a vadászokkal az erdőt, vadászati létesítmények építésében vett részt, a nagyvadászatokon hajtőként szerepelt. Ez idő alatt megismerte a vadászterületet, a vadat, s valamennyire magát a vadászatot is. Ezután vehetett először sörétes, majd két év elteltével nagy teljesítményű golyós lőfegyvert. Ma, aki letette az állami vadászvizsgát, azonnal beadhatja kérelmét annyi és olyan fegyverre, amilyent óhajt, s ha az engedélyt megkapta, akkor pénztárcája függvényében már vadászhat Is. Valamilyen szinten jó lenne újra bevezetni a régi szabályozást, de ehhez jogszabályi változtatásokra lenne szükség. A skandináv államokban a vadászati szezon kezdete előtt a vadászoknak kötelező lőgyakor- laton kell részt venni a saját fegyverükkel. Amíg a követelményeket nem tudják teljesíteni, addig nem mehetnek vadászni. Talán lenne értelme ezen nálunk is elgondolkodni. Ha ez a lövészet nemcsak egy támasztékból leadott cél távcső beállítást ellenőrző lövést, hanem egy futóvadlövészetet, esetleg egy szituációs lövészetet is jelentene, akkor mindenképpen javítaná a lövésbiztonságot is. Ennek a kötelező jelleggel történő bevezetéséhez persze ismételten jogszabályi változtatások szükségesek. Szerencsés lenne a vadászok éves balesetvédelmi oktatását a lövés hatását is bemutató képzéssel kiegészíteni, továbbá a vadászokat régebbi vadászbaleseteknek olyan képeivel „sokkolni”, amelyek az elhunytak jogait nem sértik. Felkértük a vadászati és a rendőrhatóság munkatársait, hogy a jövőben is szigorúan végezzék ellenőrzéseiket a szabálytalankodó vadászok kiszűrése érdekében. 2006 január 17-ére a Földművelés- ügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium közigazgatási államtitkára országos értekezletet hívott össze, melyen a megyei vadászati felügyelőségek, a vadászkamarák és a vadászszövetségek munkatársai vettek részt. Ezen az értekezleten is elemeztük a bekövetkezett balesetekből levonható tanulságokat, továbbá javaslatokat lehetett tenni a további balesetek megelőzése érdekében. Mi az előzőekben megfogalmazott javaslatainkat mondtuk el. További javaslatok hangzottak el a vadászvizsgák, a vizsgalövészetek szigorítására, kötelező tanfolyamok bevezetésére, illetve közvetlen vadászatszervezési teendőkre is. Erről hamarosan rövid távra érvényes utasítást fog a minisztérium vadászati főosztálya kiadni, illetve a hosz- szabb távú feladatokat jogszabályban is megjelentetik. Mondanivalóm végén szeretnék reagálni az általam nagyon tisztelt, Hegedűs Erzsébetnek e lap hasábjain megjelent „Hajtóvadászat...” című cikkére. Az újságírónő elmondja, hogy mennyire szereti a természetet, annak ezerféle megnyilvánulását, de soha nem szerette a vadászatot. Főleg a bekövetkezett balesetek miatt úgy döntött, elkerüli az erdőt, nehogy valaki egy felelőtlenül leadott lövésével veszélyeztesse. Kedves Erzsiké! Úgy gondolom, hogy a vélekedésével nincs egyedül. Miután kellő háttérismeretekkel nem rendelkeznek, bizonyos mértékig meg is értem ezt. Mit tehetnék, hogyan változtathatnám meg a véleményüket? Jelenleg nem látok rá módot, de szeretnék Önnek, Önöknek mesélni az erdőről. Mesélni a hozzá tartozó csodálatos, semmi máshoz nem hasonlítható élővilág együttéléséről. Mesélni az egyes állat- és növényfajok egymás életét hol gátló, hol segítő, de az életközösséget mindenképpen fenntartó törekvéséről. Szeretném bemutatni, hogy a magát mindenekfölöttinek tartó ember hogyan teszi tönkre környezetét a vélt vagy valós rövid távú céljainak (és a rövidlátásának) megfelelően. Szeretném megmutatni, hogy az erdész és a vadász hogyan próbálja meg a meglevő környezed (és sokszor társadalmi) hatások ellenében is fenntartani az erdő élet- közösségét. Hogyan védi és ápolja ennek az életközösségnek elemeit, s természetesen azt is, hogy azok életciklusának lejártával hogyan takarítja be munkájának gyümölcsét. Ehhez a munkához természetesen hozzátartozik a motorfűrész zúgása ugyanúgy, mint a fegyver dörrenése. S bármily kegyetlenül hangzik, de hozzátartozik a 120 éves bükkfa messze hangzó dübörgéssel avarba zuhanása ugyanúgy, mint a kapitális gímszarvasbika zöld fűre történő méltóságteljes hanyatlása is. Kedves Erzsiké! Menjenek nyugodtan az erdőbe, élvezzék azt a csodát, amit mindenkinek ismerni és szeretni kellene. Ne féljenek a balesetektől, hiszen higgyék el erre elsősorban addig van esély, amíg a gépkocsijukkal megközelítik az erdőt! Rottenhoffer Attila Príma-díjak, támogatással Köszönet a kezelésért A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából ■ az olvasók fóruma. | A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Az első Nógrád megyei Príma-díjak az elmúlt év végén jó hangulatú vállalkozói estélyen átadásra kerültek. Itt kapták meg kitüntető oklevelüket az Év vállalkozói is. Úgy érzem és értékelem, hogy a VOSZ megyei vezetősége jól sáfárkodott a reá bízott feladattal és felelőséggel. A jelöltek összeállítása, a díjazottak megválasztása, a meglepetéssel megszervezett díjátadás, a megfelelően és pontosan kialakított médiaterv jól szolgálta a díj hitelességét, komolyságát, faj súlyát, értékét. A VOSZ Nógrád megyei tagsága és a támogatók egy olyan nemes és hiteles Príma-díj meghonosítását indították el a megyében, amely az országos Príma Primissima-díjon kívül csak nyolc megyében valósult meg. Tisztelettel megköszönöm Önnek a megyei Príma-díj megalapításához, átadásához adott támogatását. A 2006-os évben egészséget és sok jó üzletet kívánok a VOSZ Nógrád Megyei Szervezet tagsága és elnöksége nevében, tisztelettel: Gazsi Ferenc VOSZ Nógrád Megyei Szervezet elnöke Több alkalommal írtam le jó és kevésbé üdítő gondolataimat. Most ezzel a pár idézettel, illetve a belőlük vett gondolatokkal szeretném megköszönni a salgótarjáni kórház reumatológiai osztály dolgozóinak gondos ápolását, amit velem és a rájuk bízott betegekkel tesznek.- Félelemmel készültem a „bevonulásra”. Ahogy múltak a napok, a kedves fogadtatás után a folytatás még megnyugtatóbb lett. Ezzel az idézettel szeretném kö- szönetemet kifejezni: „Uram, a te hívásodat követték, amikor a tőled kapott tehetségüket a beteg emberek szolgálatába állították. Az izzadság, a vér, az emberi szenny szaga veszi körül őket, félelem, jajgatás, a sírás, nyugtalanság fogadja munkájukat. Uram, adj nekik lelkierőt, vidámságot, békét, örömet. Boldog, szép családdal áldd meg őket, ahol megvigasztalódnak, megpihennek, felüdülnek. A beteg ember szemében lássák meg a hálát és megkönnyebbülést. Szolgálatuk hosszabb, mint másoké. Mégis mosolyogniuk kell, biztató tekintettel nézni a betegre, gyöngéd, vigasztaló szavuk mindennél többet ér!” Köszönettel és tisztelettel: özv. Nagybalázs Jánosné
