Nógrád Megyei Hírlap, 2006. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
2006-01-18 / 15. szám
2 2006. JANUAR 18., SZERDA NÓGRÁD MEGYE „Kétséges rang-e hát szellem, tudás?" A koszorúzók között voltak Balassagyarmat város önkormányzatának képviselői is (Folytatás az 1. oldalról) meghökkentően meghaladó novellákat, verseket, esszéeszenciával beoltott történeti-irodalomtörténeti elemzéseket, visszaemlékezéseket találhatunk a kötetben. Nagy Márta hétköznapi realizmussal alkotott festményeinek reprodukciói, Karmann János és Telek Balázs egyéni kompozíciói teszik még élvezetesebbé a megragadó, sokszor megfontolásra érdemes gondolatokat kínáló kiadványt. A méltató kiemelte Szávai Attila impresszionista miniatúráját, Katona Ágota archaizáló, nosztalgiázó szonettjeit, HolecznéL& ke Zsuzsanna maró gúnyát, elutasító attitűdjét, Nógrády Andor egyszerre drámai és szeszélyes hangulatiságú novelláját, Csiz- már Boglárka romantikus hangvételű líráját, Bácsik Katalin lélekbúvár prózáját, Csáky Károly kételyekkel teli gondolatiságát, CsikászIstván pedagógusi hitvallását, T. Pataki László „Makacsko- dó Madách rejtély(ek)” címet viselő dolgozatát, mely Madách magánéleti problémáit, devianciának is felfogható konfliktusos életvitelét kívánja tükröztetni a Tragédiában. Az irodalomtörténész méltatta Soós Géza tömören, feszesen megírt történetét, Kőműves Klára a soha meg nem szűnő vágyakról szóló versét, Finta Kata míves novelláját a halálról, Zonda Tamás erős gondolatiságát, nagyszerű stílművészetét. - A „Röpke ívek” ismét teljesítette feladatát. A „befutottak” mellett a szárnyukat most bontogató fiatalabbaknak is lehetőséget nyújt a megmérettetésre, és a nemzeti kultúra fenntartásának, ápolásának, és világviszonylatban is különleges anyanyelvűnk megőrzésének pénzben sohasem kifejezhető misszióját teljesíti - fogalmazott dr. Gombár Endre. A könyvpremier után került sor a Horváth Endre-díj átadására, melyet Lombos István polgár- mester Karmann János képzőművésznek nyújtott át. Az eredetileg könyvkötészetet tanuló alkotó tizenhét éves korától rajzol, s mára létszükségletévé vált az önkifejezésnek ez a lehetősége. Tehetsége révén a képzőművészeti főiskola kurzusára nyert felvételt, ahol ekkor vezető tanárként működött a városunkból elszármazott Basilides Sándor festőművész. 1969-ben csatlakozott a Nóg- rád megyei amatőr képzőművészek stúdiójához, és a csoport bemutatkozásain rendszeresen helyet kapott alkotásaival. A megyei és a szlovákiai képzőművészeti táborok állandó meghívottja lett. Később hivatásos tűzoltóként a szervezet országos tárlatain szerepelt, kiemelkedő eredménnyel. Grafikai és szobrászati országos biennálék első díjait szerezte meg. A balassagyarmati nyári, és a szécsényi őszi tárlat rendszeres kiállítója. Utóbbin háromszor díjazták elismeréssel műveit. Az ország különböző településein összesen 82 bemutatkozási alkalomra nyílott lehetősége, és 25 egyéni kiállításon tárhatta a közönség elé tehetségének, szorgalmának produktumait. Grafikai lapjait a finom irónia és a groteszk látásmód hatja át. Az elmúlt négy évtized alatt a képzőművészet mindhárom ága foglalkoztatta, s a grafikában, a festészetben, és a szobrászatban is maradandót alkotott. A díjátadást követően dr. Kerényi Ferenc irodalomtörténész szólt Farkas András festőművész a Tragédiát illusztráló sorozataiból megnyílt kiállításról. - Farkas András el tudta fogadni az ismételt meghívást Madách gazdagon terített szellemi asztalához, bizonyítva ezzel, hogy a remekművek kimeríthe- tetlenek. A halhatatlan mű képi megjelenítése részévé vált - Villon és Baudelaire mellett - a festőművész világirodalmi panteonjának. A művészet tárgya és alanya - ha mégoly markánsan eltúlzott is ábrázolása - mindig az összetéveszthetetlen és egyedi ember - fejtegette a méltató. A Gyurin Zsolt színművész vezette Madách-ünnepségen ismét erőteljesen idéződött meg a magyar irodalom egyetemessé vált költőjének szelleme. TőzsérÁrpád Kossuth-díjas író gondolatait idézve: az 1823-as év egyszerre két géniuszt is adott irodalmunknak. Köztudott, hogy Madách Imre is, Petőfi Sándor is 1823-ban, sőt az évnek ugyanabban a hónapjában, januárban született. Madách Imrét tehát első ízben a csillagkonstelláció állította Petőfi mellé, s másodszor Arany János, a korszak - Madách és Petőfi mellett - harmadik lángelméje, aki 1861-ben, Az ember tragédiája tüzetes áttanulmányozása után azt írta Tompa Mihálynak, hogy Madách az „Első tehetség Petőfi óta, ki önálló irányt mutat”. Borenszki Ervin, a megyei közgyűlés alelnöke nyújtotta át az idei Madách-díjakat. Az 1969 után most másodízben díjazott dr. Kerényi Ferenc laudációját dr. Praznovszky Mihály irodalom- történész mondta el. Kerényi Ferenc szakmai bibliográfiáját szinte lehetetlen elkészíteni: a világhálón nevének említése 89 ezer 400-szor fordul elő. A Palócföld című rangos folyóiratban már 1966-ban publikált, tehát 40 éves nógrádi írói jubileumát is ünnepeljük ezzel a Madách-díj- jal! - emelte ki dr. Praznovszky Mihály, hozzátéve: utoljára Mik- száthnak járt ki a 40 éves jubileumán ilyen köszöntés. 1969- ben Madách-díjat kapott Kerényi Ferenc, Varga Imre szobrászművész, Vámos László rendező, Szabó Béla történész társaságában. Csongrády Béla akkor így rögzítette az adományozás magyarázatát: Kerényi Ferenc 'szisztematikus, töretlen lendületű kutatásai és publikációi - amelyekből elsősorban a politikus Madách arcképe rajzolódik ki - révén érdemelte ki” a díjat. Kerényi Ferenc ekkor 25 éves, s innentől fogva számára erkölcsi kötelességgé vált, hogy igazi nógrádi polgár legyen: Madách, Mikszáth, Komjáthy, Bérczy Károly, Kubányi Lajos, valamint Farkas András, Réti Zoltán, Csikász István, Komjáthy-kör, horpácsi, csesztvei múzeum, Madách-évfordulók, -kiállítások, konferenciák, laudációk, megnyitók, zsűrizések - ő a „nógrádi” Kerényi. - De joggal kiálthatna vivátot Kerényire Kiskőrös, ahol ugyanúgy rajonganak az irodalomtörténészért, hiszen ő a hazai Petőfi-kutatás megújítója. Sőt: a szerző Fejér megyéé is: Kápolnásnyéké és Fehérváré. A Vörösmarty-kutató, kiállításrendező, -megnyitó, konferencia- szervező. Balatonfüred és Pápa is magáénak vallhatja az irodalomtörténészt: ő Jókai kutatója, konferenciák szervezője, előadója, kiállítások megnyitója. De dolgozott a Petőfi Irodalmi Múzeumban is, ahol felejthetetlen Krúdy- kiállítást rendezett, részese volt a magyar irodalmi muzeológia megteremtésének, így Nógrád megyében is. Ő volt a Színháztörténeti Intézet és Múzeum igazgatója, a Bajor Gizi Múzeum megmentője, Pest megye művelődéstörténetének kutatója, a magyar színháztörténet első évtizedeinek írója, forrásainak ösz- szegyűjtője. Mindezeken kívül előad Kassán és Kolozsváron, megnyit Sepsiszentgyörgyön és Pozsonyban, hazai és nemzetközi tudományos társaságok tagja. Kerényi Ferenc az, akinek a reformkor illetve a 19. század irodalmáról alapvető művei jelentek meg. Petőfi kritikai kiadását, a Matúra sorozatban a Tragédia magyarázatos kiadását, a Tragédia most megjelent kritikai kiadását köszönhetjük neki. Utóbbi kikerülhetetlen kiadás színházi rendezőnek, kutatónak, diáknak. Kerényi Ferenc úgy lett nógrádi, hogy mindvégig a magyar irodalomtörténet-írás korszakos jelentőségű kutatója maradt. Már a'hatvanas évek végétől hirdeti: a Madách-kultusz meghatározó szervezője és életben tartója Nógrád megye lehet, s kell, hogy legyen - hangzott el a lau- dációban. A balassagyarmati születésű dr. Szabó András előadóművész tevékenységét Oroszlánná Mészáros Ágnes, a Madách Imre Városi Könyvtár igazgatója méltatta. Az ELTE magyar-népművelés szakán végzett kitüntetett 1971 és 76 között tagja volt az ELTE Balassi Bálint szavalókörének, ahol Latinovits Zoltán egy Radnóti- és egy Balassi-estet is rendezett, illetve állított színpadra velük. A Kazinczy- és Radnóti-díjas előadóművész a két világháború közötti népi irodalmat, a határon túli magyar és a régi magyar irodalmat bemutató önálló estek sorával beutazta a Kárpát-medence magyarlakta területeit, járt a bécsi, müncheni és norvégiai magyar klubokban és meghívást kapott Kairóba is. Az 1980-as években a Kecskés együttes Hungaroton-hangleme- zén XVI. századi török tárgyú versekkel, majd a „A kuruc kor zenéje” címmel megjelent Kecskés-lemez prózai közreműködőjeként szerepelt 1981 és 1991 között tizenhét irodalmi összeállításban vett részt a budapesti Egyetemi Színpadon, és a Forráskor rendezvényein. Maczkó Mária népdalénekessel közösen, saját szerkesztésben elkészítette a „Könyörgés” és az „Országunknak megáldoztak” című hangkazettájukat 1998-ban és 2000-ben. A 2004-es Balassi-év kapcsán a Balassi interaktív CD és vándorkiállítás versmondója, a háromrészes, Assisi Szent Ferencről készített, nívódíjjal kitüntetett film narrátora, több ismeret- terjesztő CD, kazetta és film prózai közreműködője volt. Szabó András mindeközben nem maradt hűtlen szülővárosához és Nógrád megyéhez. Számos alkalommal tért haza és tartott előadásokat, rendhagyó órákat az alma materben, és a város, a megye kulturális intézményeiben mutatta be önálló estjeit. Helyi képzőművészek - Bacsúr Sándor, Nagy Márta - kiállítás-megnyitóinak gyakori közreműködője itthon és a fővárosban egyaránt.- Legutóbb a Kossuth rádió 2005. október 2-án elhangzott Névjegy című műsorában szólt pályájáról, ragaszkodásáról a szülőföldhöz. Kötődése a tájhoz, a családhoz, az irodalomhoz, a természethez, s ahogyan átlényegí- ti gondolataival az élményt, páratlan - emelte ki a méltató. Őze János néptáncos, a szécsényi Palóc néptáncegyüttes vezetője a pásztói Muzsla néptáncegyüttesről mondott elismerő szavakat. Az 1983-ban alakult, Tóth Lászlóné vezetésével és Ágoston László művészeti vezetésével működő együttes mára a megye egyik legjelentősebb csoportjává nőtte ki magát. A 37 fős tánckar lelkes tagjai diákok, felnőttek lótól 28 évesig. Szinte misszióként vállalják a magyarság lakta területek táncainak eredeti viseletben való bemutatását, a magyar néptánchagyomány ápolását. Hagyományőrző koreográfiáik mellett táncszínházi műveket is bemutatnak. Állandó kísérőjük az ötfős Hamiskás zenekar, a magyar népzene hű tolmácsolói. A csoportnak több gyermekcsoportja is működik Taron, Mátra- keresztesen, Palotáson, Pásztón. A Muzsla a Martin György Táncszövetség tagjaként szervezője a Nógrád megyei néptáncfesztiválnak, a hollókői húsvétnak, sokszor lépnek fel a sziráki kastélyban, televíziós műsorokban, országos rendezvényeken, belföldi fesztiválokon, s külföldön nem egyszer megcsillantották már a magyar és palóc népi hagyományokat. A díjazottakat Vándorfi László színművész, Maczkó Mária népdalénekes, illetve Bárány Dávid és Horváth István, a Palóc néptáncegyüttes tagjai ajándékozták meg műsorukkal. Banda Ádám hegedű-, Kanyó Dávid fuvola- és Kanyó Emese gordonkajátéka emelte az est hangulatát, ahogyan a Pásztor Sándomé által színpadra vitt Madáchtól, Madáchról című összeállítás is, mely 12 középiskolás diák közreműködésével Madách- verseket tolmácsolt, valamint a paradicsomon kívüli, a prágai színt és az űrjelenetet mutatta be. Madách és Arany levélváltása pedig megidézte a magyar irodalom két állócsillagának ma már történelmi jelentőségű találkozását - méltó keretet adva a megye legrangosabb kulturális rendezvényének. A Madách Imre Városi Könyvtár kupolatermében a Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság „Röpke ívek” című antológiáját is értékelték
