Nógrád Megyei Hírlap, 2005. december (16. évfolyam, 280-304. szám)
2005-12-03 / 282. szám
4 2005. DECEMBER 3., SZOMBAT KULTÚRA Kilenc gongütés Gerelyes Endre tiszteletére Az „Élet és Irodalom” 1960. január 22-én közölte Gerelyes Endre „Kilenc perc ” című novelláját, amellyel az akkor huszonöt esztendős szerző azonnal berobbant a magyar irodalmi köztudatba. S bár életének további szűk másfél évtizedében négy könyve is megjelent, a neve elsősorban a ringélmény megírásával kötődött össze, különösen, hogy a novellából Wiedermann Károly filmet is készített Gerelyes- sel az egyik főszerepben. E filmből is láthatók voltak részletek a „Palóc Parnasszus” című pódiumújság „Lancelot nélkül Lancelottal” című számában, amelyet stílszerűen a - napjainkban már az Arany János Általános Iskola részeként működő - Gerelyes Endre Művelődési Házban mutattak be. A novellára illetve a filmre való utalás jegyében az egyes műsorblokkokat - mint a ring környékén szokás - egy-egy gongütés választotta el egymástól. Baranyi Ferenc költő (balra) Pál József kérdéseire válaszolva emlékezett jó barátjára A megjelenteket a házigazdák nevében Losonczi Tamás, a Zagyvapáifalváért Baráti Kör elnöke köszöntötte, megemlítvén, hogy az idén ez már a harmadik rendezvény - a „vasutasházi” emléktábla megkoszorúzása és az Arany iskolában tartott megemlékezés után - amelyet Gerelyes Endre hetvenedik születésnapja alkalmából rendeztek. Az élő folyóirat állandó (mű)sorvezetője, Patakiné Kerner Edit elsőként Baranyi Ferencet, Gerelyes Endre kor- és pályatársát, egyik legjobb barátját szólította a pódiumra, akivel Pál József- mint a „Palócfóld” című folyóirat volt főszerkesztője és az 1985/86-os Gerelyes-emlék- könyv szerkesztője - beszélgetett. Baranyi Ferenc elmondta, hogy a pezsgő szellemi életet produkáló hatvanas évtizedben az írók és költők olvasták egymás műveit, keresték egymás társaságát, kíváncsiak voltak a másik személyére is. így került ő maga is szoros kap- § csolatba Gerelyes Endrével, akivel | aztán bebarangolták az egész or- g szágot, számos író-olvasó találko- 2 zón vettek részt együtt. E „kalandozások” során megannyi különleges, főként jó hangulatú élményben is volt részük, amelyekből néhányat már anekdotaként idézett fel Baranyi Ferenc. Utalt rá, hogy Gerelyes rendkívül etikusan gondolkodó ember volt, s az írásaiból is kivilágló megingathatatlan, következetes életelvei miatt tisztelték és befogadták a fővárosi irodalmi körök is. Mentalitásában egyesítette a plebejus szókimondás bátorságát, helyenkénti gyakorlatiasságát, nyersességét, az intellektuális gondolkodás elvontságával, mélységével, igényességével. Őszintesége, humanista élet- szemlélete egész biztos segítene, fogódzót jelentene az eligazodásban jelen korunk bonyolult viszonyrendszerében is. Határozottsága, kiállása persze sokak számára okozna „nemszeretem” perceket is. Baranyi Ferenc szavaira igencsak rímeltek Szakonyi Károly gondolatai, amelyeket az újabb gongütés után Csábi István, a balassagyarmati Varietas Színpad tagja tolmácsolt A „Palócfóld” 2005/4-es számában „Bokszmeccs és írósiker” című visszaemlékezésben Szakonyi Károly ekképp fogalmazott: „...szükség volt erre a tiszta gondolkodásra a hatvanas években, ahogyan szükség lenne manapság is... Gerelyes komolyan vett mindent Nem szenvedhette a mellébeszélést, dühbe sodorta a cinizmus. Szerelemről, életről, halálról, művészetről, életről folyt a szó, kelle autó, kelle vagyon, kelle az anyagi javak tengernyi terhe a váltunkra? Hogyan kell szeretni a népet és hazát, mi az, ami felemel, ■ és miazami megmhaszt? Szellemét éppen úgy próbálgatta, edzette, mint fizikumát.. A tudatos történetmegélésre kényszerítette önmagát Elmenni a végsőkig, hogy aztán megszülethessen az élményből a mű...” Jelen sorok írója „...fölötted majd sziklák orgonáinak” című, Csanády János versére utaló „jegyzetében” Gerelyes Endre Pálfal- vához, Tarjánhoz és a környékhez fűződő kötődéséről szólt Bár Hatvanban anyakönyvezték, szülőföldjének, fölnevelő dajkájának e két, akkor még különálló települést - ahol elemibe és gimnáziumba járt, ahol gyermek- és ifjúkorát töltötte, ahol barátai éltek, ahol párjára lelt - tartotta. „Számomra Nógrád nem csak egy megye az országban, lakói nem csak honfitársaim... Közöttük éltem majd’ húsz éven át.. Nem lehet elszakadni ezektől az emberektől, hozzájuk nőttem... Azt hiszem, ismerem őket és ezt a furcsán-szép vidéket is. Ott nőttem fel, onnan indultam, oda járok haza... vacsorázni, megnyugodni, hazai levegőt szívni.. Ezt a környezetet érzem annak a katapult- nak, amely kihajított a világba és irányt szabott nekem. ” A legkevesebb amivel ezt az érzést viszonozni lehet, sőt kell, Gerelyes Endre emlékének megőrzése, szellemiségének megismertetése, népszerűsítése. Ahogyan KojnokNándor, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár néhai igazgatója az intézmény Ge- relyes-emlékfalára írta: „Nem kisajátítani akarjuk - ez lenne a leg méltatlanabb hozzá - hanem hogy valóságos, végleges otthonra találjon itt, s mindig érdeklődő és értő, közös és közösségi figyelem segítse maradandóan élővé válni emlékét, hagyatékát ” Ezt szolgálja egyébiránt a közelmúltban, a születés- napi jubileum tiszteletére kiírt Ge- relyes-novellapályázat is, amelyet a jövőben a „Palócföld” révén újból országos hatókörűként, rangúként hirdetnek meg. Elhangzott az idei, megyei pályázat legjobbjainak a neve, sőt a legszínvonala- sabbnak ítélt mű - Cegléd József „Pánczél József balladája” című alkotása - részleteit Sándor Zoltán fel is olvasta. Bódi Tóth Elemér költő, az élő folyóirat „könyvrovatának” gazdája ezúttal Réti Zoltán Balassagyarmaton élő festőművész - aki személyesen is jelen volt a Gerelyes-em- lékesten - életműalbumáról beszélt, abban az összefüggésben, hogy az akvarell - amely Réti Zoltán munkásságának egyik fő vonulatát képezi - a festészet novellájának nevezhető. Valóságos képi novellák Réti Zoltán akvarelljei, amelyekben drámák, hangulatok, élethelyzetek egyaránt megelevenednek, s amelyekben a tárgyi világ - akárcsak Krúdynál - álmokba szőve jelenik meg az album lapjairól szinte kicsorduló csodálatos színvilág közvetítésével. Bódi Tóth Elemér szerint manapság Réti Zoltán - mintegy folytatva Madách és Mikszáth öröksége nyomán kiteljesedő irodalmi hagyományt - Nógrád dalnokának tekinthető: „Ő itt a gazda...” A Vertich Színpad és a Pódium Stúdió ifjú tagjai közvetítették Gerelyes néhány jeles mondatát és ugyancsak ők elevenítettek meg néhány részletet az író és szerelme, későbbi felesége, kislányának édesanyja Schfaííner £Æf levélváltásaiból, amelyeket a „Tavaszi futás” című kötetben jelesül éppen Baranyi Ferenc tett közkinccsé. A „Palóc Parnasszus” idei negyedik száma - amelyet T. Pataki Jászló és Sándor Zoltán szerkesztett és rendezett - is a Marschalkó Zsolt szerezte zenés mottóval ért véget: „A macskakő közt, / sárguló fű. / Nem a művész, / hanem a mű. / A forrás vize és nem a kút. / Nem a cél, / hanem az út.” ■ Csongrády Béla A pódiumújság 2005/4-es számát a zagyvapálfalvai Gerelyes Endre Művelődési Házban mutatták be „Figyelmezzetek szavunkra!” E régies fogalmazású, Tiszakécskén kelt felhívás az „Álomfogő-varázslat” című programhoz való csatlakozás lehetőségére hívja fel a gyerekek figyelmét. Az értelmi szerző, Böszörményi Gyula, a Harry Potter- sorozat népszerűségével vetekedő, a „Gergő...” című könyvek írója a közelmúltban Salgótarjánban járt és a Területi Művelődési Intézmények Nógrád Megyei Könyvtárában találkozott ifjú olvasóival. mekek, a fiatalok kezébe adni és sokáig tájékozódott, kutatott, amíg elkezdte a tényleges írást. Önmagát és kiadóját is meglepte a váratlanul nagy érdeklődés, amely a nyolctól mintegy húsz éves korig lévő korosztály részéről kíséri ezeket az ősi hagyományok, mondák, mítoszok vüágára épülő meseregényeket. 2003-ban az év Az 1964-ben született Böszörményi Gyula eleinte önmaga számára talált ki történeteket, 16 évesen azonban már a nyilvánosság elé lépett egy novellával, s 23 éves volt, amikor első regénye, a „Kucó” napvilágot látott. Sorra jelentette meg azután is a felnőtteknek szánt könyveket, írt színdarabot, szerelmes regényeket, tudományos-fantasztikus műveket, dolgozott bérmunkában és közreműködött az „Űrgammák” valamint a „Barátok közt” televíziós sorozatban is. A nagy áttörést, az igazi sikert azonban a tizenharmadik, a „Gergő és az álomfogók” című kötete hozta meg számára. Böszörményi Gyulának kétéves kora óta izomsorvadása van, ami korlátozza mozgásában és tolókocsihoz láncolja. Betegsége azonban abban nem tudta megakadályozni, hogy sokat olvasson. A könyvek voltak a barátai. Gyermekkorában - mások mellett - szerette Vernét, az indiántörténeteket és különösen Fekete István „Vük” című művét. Fiatalként Nemere István könyveit is sorra szedte, később pedig Thomas Mann és Esterházy Péter regényei lettek a kedvencei. Legközelebb azonban talán Kafka és Hrabal kötetei állnak hozzá. - Az olvasás átsegít az üresjáratokon is - mondta a gyerekek azon kérdésére, hogy mit csinál, ha nem jön az ihlet. Az élménygyűjtés másik lehetősége pedig az emberekkel való ismerkedésben keresendő. Amíg erre szüksége volt, az utcán is árulta könyveit és szívesen elegyedett beszédbe a járókelőkkel, potenciális olvasóival. „A nagy könyv” akcióról ellentmondásos véleménye alakult ki Böszörményi Gyulának. Alapvetően jónak, hasznosnak nevezte azt a vetületét, ami a könyvtári munkában megnyilvánul. Nem tetszik viszont neki, hogy a könyvek népszerűsítését a showjelleg uralja. A versenyfilmektől pedig szerinte nem jön meg senkinek a kedve az adott mű elolvasására. A beszélgetésben a legtöbb szó a „Gergő...” sorozatról esett. A szerző elmondta, hogy valami eredetit, valami magyar tematikájú érdekes olvasmányt akart a gyersikerkönyve lett a „Gergő és a bű- bájketrec” című kötet. A kedvező fogadtatás nyomán, a visszhangokban megfogalmazottak alapján megindították a „Kréta diák- magazin”-t és útjára indították az „Álomfogő-varázslat” című programjukat. Rendeztek táborokat, megalakult a garabonciásokat, sámánokat, táltosokat, vadászokat és másokat befogadó „Kilenc jurta szövetsége” című szervezet és van honlapjuk is. A részletekről, a könyvben rögzített szabályokról, a jelentkezésről, a „tanoncok” teendőiről Cséplő Noémi, Böszörményi Gyula felesége tájékoztatta a jó hangulatú író-olvasó találkozó résztvevőit. ■ Cs.B. JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: ,JKem kell a pénze csak néhány megértő emberi szóra vágyom. ” Szerencsés nyertesünk: Meszes László Bátonyterenye, Forrás a 35. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb december 8-ig juttassák el szerkesztőségünkbe, az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át! Böszörményi Gyulát és feleségét, Cséplő Noémit, Pádár Lászlöné könwtárvezető köszöntötte a éVermekek nevében
