Nógrád Megyei Hírlap, 2005. december (16. évfolyam, 280-304. szám)

2005-12-27 / 300. szám

2005. DECEMBER 27., KEDD 11 SPORTTÜKÖR Nem vidító a helyzetük torna. Csak egyéni áldozatvállalással megy Elszalasztott lehetőségek KOSÁRLABDA NB II, Közép-magyarországi régió, férfiak, A-csoport Nem volt túlságosan vidító mindaz, amit a honi tor­nasport képviselői mondtak el a MOB idei utolsó sportági konzultációs napján. Kevés pénz, támogatás jut a sportágra, bármely, akár szerényebb eredmény elérése is nagy áldozatot kíván sportolótól, szülőtől az edzés, versenyzés, a felnőtt sportolók pedig ko­moly egzisztenciális gondokkal küzdenek. Mindjárt kezdetben a ritmikus gimnasztikázókat képviselő alel- nök, TúróczyZsuzsa arról számolt be, hogy a budapesti vb-n az olim­piai kvalifikációról hajszállal le­maradt, rendkívül tehetséges kéziszercsapat jóformán teljesen szétszéledt. A lányok és családja­ik nem tudták tovább tolerálni az óriási megterhelést: a gimnazis­táknak a négyórás délutáni edzé­sek mellett semmi másra nem jut idejük, márpedig - ellentétben a magyar fénykor követelményei­vel - manapság az idegen nyel­vek tudása, az informatikai kép­zettség fontosabb a szalaggyakor­latoknál, a szülők többsége ugyanis amondó: utóbbiból ké­sőbb nem lehet megélni. Volt aki ki elővette a kimutatását, melyből kiderült, hogy évi egymillió forin­tot költöttek a kislányuk sportol- tatására (többek között azért, mert valamennyi külföldi ver­seny költségét nekik kellett állni­uk). Emiatt - jobb híján - lejjebb szállították a válogatottnál a köve­telményszintet, de így szinte bizo­nyos, hogy a kéziszer-csapat nem juthat ki Pekingbe - az egyéni esélyekről pedig annyit, hogy a legutóbbi vébén a legjobb magyar a 45. lett. A női tornászoknál annyival jobb a helyzet, hogy egy kissé fáj­dalmas folyamat végén sikerült elérni: a válogatott tagjai együtt készülnek Békéscsabán, egy is­kolába járnak, egy osztályba, több lány otthagyta a szülővárosát, a családját a közös edzések érdeké­ben. A kis hölgyek tehetségesek, azaz szinte biztos, hogy Pekingbe Remélhetőleg sem tornasportunk, sem legjobbunk, Berki Krisztián nem esik fejre a pekingi olimpiai kvalifikációkon kijutnak, ugyanakkor az új kvali­fikációs szabály értelmében nagy a tét már 2006fian, hiszen ekkor kell egy első lépcsőt venni. A pekingi kvalifikáció ettől füg­getlenül bravúrnak számítana, minthogy rendkívüli módon le­szűkült az itthoni mezőny: jelen­leg csupán hat női szakosztály működik az országban. E tekintetben a férfiaknál sem jobb a helyzet, ott például nemrég megszűnt Csollány Szilveszter egykori hátországa, a dunaújvá­rosi szakosztály. Itt mások a prob­lémák, minthogy a válogatottak már felnőttek, számukra a meg­élhetés okoz problémát, legjobb tornászaink többségénél a szövet­ségi kapitány, Fazakas Csaba megfogalmazása szerint „még a pizzafutárok is jobb anyagi hely­zetben vannak”. Ilyen körülmé­nyek között kellene úgy felvenni a versenyt a világgal, hogy 15 éves kortól napi öt és fél órát illik edzeni (évi 478 alkalom, 1254 óra), ám a jelenlegi szituációban 15 és 18 éves kor között napi két és fél óra ki szokott esni, így az érett tornászkor küszöbére lépve a magyarok jelentős lemaradás­ban vannak. Ahhoz, hogy a szerspecialistá­ink - mint például Berki Krisztián - ott lehessenek Pekingben, a „hatszeres” csapattornászoknak kell jót produkálniuk, hiszen a kvalifikációs vb-n elért csapathe­lyezés alapján osztják ki a pekin­gi kvótákat. Egyetlen szerencse, hogy a válogatottak túlnyomó többsége budapesti, azaz a ruti­nosabb edzők - összesen nyolc(!) főállású tréner dolgozik a honi férfi tornasportban - köz­pontosított felkészülés kereté­ben foglalkozhatnak velük. Igaz, a gyakorlások helyszíne lehetne jobb állapotban is, a budapesti tornacsarnok szivacsgödre pél­dául hat éve élénk levelezés tár­gya, ám az illetékesek nem lép­tek érdemben, így egyre több egértetem között kell landolni­uk legjobbjainknak... BC Csepel - Salgótarjáni Beszterce KK 79-75 (27-19,18-16,17-20,17-20) Budapest, ív u., 50 néző, vezet­te: Mocsai, Vida. St Beszterce KK: Kovács P. 18/6, Szabó Z. 17/3, Tari 2, MORAVSZKI24/6, Kelemen 4. Csere: Soós 10. Játé­kos-edző: Soós Gábor. A Csepel már a találkozó ele­jén szerette volna eldönteni a két pont sorsát, amiben kezdetben a gyorsaságban és pontosságban riválisuktól jócskán elmaradó tarjániak is partnereknek mu­tatkoztak. Szerencsére az első­sorban Moravszki András pont­erősségének köszönhetően ver­senyben maradó besztercések a folytatásban jelentősen javítot­tak védekezésükön, így annak ellenére is sikerült egy pontra megközelíteniük ellenfelüket, hogy támadójátékukba tovább­ra is sok hiba csúszott. A félidő hajrájában azután ismét növe­kedni kezdett a felek közötti tá­volság, amiért azonban nem annyira a meglehetősen vissza­fogott fővárosi gárda, sokkal in­kább a vendégeket rendszeresen minimum kritizálható ítéletek­kel sújtó első számú játékvezető volt „okolható” (45-35). Fordulás után nem sokat vál­tozott a játék képe, a csepeliek szinte minden akciójukat Mátés Gáborra hegyezték ki, aki általá­ban élt is a kínálkozó lehetősé­gekkel. Azonban, mint tudjuk, egy fecske ritkán csinál nyarat, így a mieinknek ismét sikerült Moravszki András volt a beszter­cések legjobbja felzárkózniuk, sőt már-már a for­dítás is a levegőben lógott. Ám mielőtt nagyobb baj lett volna, ismét közbelépett a fentebb már „méltatott” sporttárs, így Tariék a vezetést nem tudták átvenni. Olyannyira nem, hogy a záró ne­gyed elején újfent tízpontos hát­rányban találták magukat a tarjániak, akik így megint fut­hattak az eredmény után. Ezt olyan sikerrel tették, hogy tizen­öt másodperccel a lefújás előtt kétpontos hazai vezetésnél az egyenlítésért, illetve a győzele­mért támadhattak. Soós Gábor utóbbira szavazott, szorongatott helyzetből elengedett meccsnye­rőnek szánt triplája azonban célt tévesztett. Bár a tarjániak játé­kos-edzőjét ketten is „megtaszaj- tották” a sorsdöntő dobás köz­ben, a játékvezetők sípja néma maradt...- Magunkat vertük meg, hi­szen bár számtalanszor megvolt az esélyünk a fordításra, nem tud­tunk élni ezekkel a lehetőségek­kel Pedig ezt a Csepelt még ilyen játékvezetői teljesítmény mellett is meg kellett volna verni. Sajnos azonban kulcsembereink egy ré­sze ritka rossz napot fogott ki és ha nincs kire cserélni, általában ez a vége - nyilatkozta a találko­zó után Soós Gábor. További eredmények: Budafoki KK-junior - ÁFDSE 76-84, VSTR Hungária - Eldorádó KE 102-77, 12 Karátos Iskola - Bp. Honvéd- BLF 94-97, MAFC Martos - Ceg­lédi KE 111-81, Monori SE - Ma­lév Bp. Airport HC 80-69. A bajnokság állása 1. VSTR Hungária 13121 1340-1078 0.962 2. BEAC 12 11 1 1161-8580.958 3. MAFC Martos 13 9 41149- 942 0.846 4. BC Csepel 13 9 41174-11050.846 5. Gödi SE-01d B. 12 9 3 956-886 0.833 6. Közgáz n. 12 7 5 984-8960.792 7. Budafoki KK-j. 12 6 6 925-9010.750 8. Ceglédi KE 12 7 5 872-8560.750 9.12 Karátos Isk. 12 5 7 983- 978 0.708 10. Bp. Honv.-BLF 13 5 8 944-9790.692 11. Malév Bp. AHC13 58 974-10630.692 12. ÁFDSE 12 4 8 821-8560.667 13. Monori SE 13 49 933-11070.654 14. St Beszterce 13 49 919-11200.654 15. Eldorádó KE 12 3 9 833-9590.625 16. Bgy. Justitia 13 013 855-1239 0.500 Megjegyzés: a Gödi SE-Old Boys és a Ceglédi KE csapataitól egy-egy büntetőpont levonva. H. P. „Szabadság dühe” után jön a szerelem is Filmek az 56-ban olimpiai győztes vízilabdacsapatról Egyre ritkább nálunk a sporttémájú filmalkotás, ám egy jövőre fél évszázados egyedülálló „sztori” lázba hozott három alkotót is: két dokumentalistát, filmké­szítőt, és egy filmproducert, aki ráadásul magyar és világhírű - Andy Vajnát. 1956 decemberében az egy hó­napja alakult „forradalmi munkás- paraszt kormány” minden eszközzel igyekszik megszilárdítani hatalmát, ez alatt a melboumei olimpián ví­zilabda-elődöntőt játszanak szovje­tek és magyarok. Itt egyenlőek az esélyek heten néznekszembe héttel A meccsen fokozatosan elszabadul nak az indulatok, amikorZádor Er­vint ellenfele arcon vágja, és a ma­gyar csapat legfiatalabb játékosa vérbe borult arccal mászik ki a me­dencéből A szovjet válogatott tagja­it a rendőrségnek kell biztonságos helyre menekítenie. A magyarok le győzik az ellenfelüket, a tömeg tom­bol és a sportesemény a magyar sza­badság melletti mkonszenvtüntetés- sé változik Ez hát az alapsztori, melyből egy testvérpár, Colin Keith Gray író-rendező és Megan Raney Aarons operatőr dokumentumfil­met (A szabadság dühe) készített többek között Qentin Tarantino, Lucy Liu és Adrew G. Vájná anya­gi segítségével, a csak München­ben hét aranyat nyerő olimpiai úszóbajnok Mark Spfízalámondá- sával. Az ő érdeklődésük közép­pontjában a társadalmi igazságos­ság, valamint a közfigyelemre méltó, de nem eléggé ismert törté­nelmi és politikai témák állnak, és a fenti bizony ebbe tartozik. Az al­kotók ebben bemutatják a politi­kai, társadalmi hátteret, az éppen akkor folyó ausztráliai olimpia bi­zarr sportpillanatát, amikor pont a két csapat kerül egymással szem­ben a vízben, a játékban is. A még életben lévő magyar, sőt szovjet já­Az 56-ban olimpiai aranyérmes vízilabdacsapat tékosokat, valamint hazai és kül­földi közéleti személyiségeket is megszólaltatnak arról a december 6-i elődöntőről, ahol egy túlfűtött hangulatú meccsen 4-0-ra győz­tek a magyarok, ám a medence vi­zét vér festette vörösre... Úgy lát­szik viszont, hogy Vájna többet lát egy - egyébként kitűnő - doku- mentumfilmnél, így a több tucat, azóta legendássá vált film - példá­ul a Rambo „sorozat”, Total Recall (Emlékmás), Tombstone (Halott város), Terminátor 3 (A gépek lá­zadása), Evita, Nixon - vagy a ma­gyar témájú és szereplőjű (A mi­niszter félrelép) - producere „Sza­badság, szerelem” címmel játék­filmre viszi a megtörtént esemé­nyek ihlette fikciót, amely nem független a valóságtól. A producer, az ugyancsak ma­gyar és 56-ban családjával elme­nekült, azóta hollywoodi fenegye­reknek, leleplező és szókimondó - de állítólag (4 millió dollárért) hall­gatni is tudó - forgatókönyvíró­nak, Joe Eszterhasnak szólt a for­gatókönyvért, melynek vázát ő meg is írta, de három neves hazai scenográfus (Gárdos Éva, Divinyi Réka és Bereményi Géza.) is „ma­gyarítja” a hollywoodi ízű alapmű­vet. Egyébként magyar stábbal, hazai színészekkel, itthoni hely­színeken készül, rendezője a Lon­donban és Los Angelesben filme­zést tanult Goda Kriszta lesz, aki­nek első nagyjátékfilmje, a „Csak szex” a napokban debütált a ma­gyar mozikban. Az előkészületek már gőzerővel folynak, a szereplő­Zádor Ervin „vérét adta” a győzelemért válogatás megkezdődött, és annyi már most valószínűnek látszik, hogy a mai magyar vízilabda-válo­gatott tagjai is játszanak abban a filmben, melyben a kibontakozó drámai küzdelem a világtörténe­lem valaha vívott leghíresebb vízi­labda-mérkőzéséhez vezetett Mi­közben ugyanis a magyar csapat győzött, Budapesten elbukott a for­radalom. A pólósok azonban meg­mutatták, hogy nem lehetetlen a győzelem. Ez a történet is azt bizo­nyítja, hogy az élet a legjobb forga­tókönyvíró: az alkotók szinte ké­szen kaptak a valóságtól mindent, amire egy emlékezetes filmhez szükség van. A hősöket, a tragédi­át és a bukásban rejlő győzelem le­hetőségét A forgatás jövő február­ban indul, a díszbemutatóra pedig az 560s forradalom és szabadság- harc ötvenedik évfordulóján, 2006. október 23-án kerül sor. Márton (Satis) István SPORTTURMIX „Keleti szörnyeteg” Nyikolaj Valujev, a Boksz Világ- szövetség újdonsült nehézsúlyú világbajnoka kijelentette: koránt­sem szörnyeteg, mint ahogy a mé­retei miatt sokan nevezik őt, ha­nem egy nyugodt ember, aki pél­dául nagyra értékeli a költészetet A „Kelet szörnyetegeként” is em­legetett 32 éves öklöző a legmaga­sabb és legsúlyosabb nehézsúlyú bokszvilágbajnok, és eddig hibát­lan a mérlege a profik között: 44 győztes mérkőzést vívott Államfői (csel)gáncs Szentpéterváron 60 fiatalnak tan tott cselgáncsedzést Vlagyimir Putyin orosz államfő. A feketeöves judoka a sportág élő legendája, az olimpiai és világbajnok japán Jaszuhiro Jamasita jelenlétében mutathatta be például egyik ked­vencét, a lábsöprést. Nem akar visszavonulni A 2006ns németországi labdarú- gá-vb után sem tervezi visszavo­nulását Mario Zagallo, a brazil vá­logatott technikai igazgatója. „Nem a jövő évi vb lesz az utolsó számomra. A munka nekem egyet jelent az egészséggel, ezért eszem­be sem jut, hogy abbahagyjam- mondta a helyi Globo Tv-nek. A 74 éves edző az idén egy hónapot töltött kórházban. A riói klinikán egy héttel beszállítása után négy­órás műtétet hajtottak végre rajta. Zagallo játékosként 1958-ban és 1962-ben lett vb-aranyérmes, míg edzőként a 35 évvel ezelőtti siker mellett 1998-ban második helyig vezette a brazüokat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents