Nógrád Megyei Hírlap, 2005. december (16. évfolyam, 280-304. szám)
2005-12-27 / 300. szám
1 4 NOGRAD MEGYE 2005. DECEMBER 27., KEDD Szent Hubertusz kegyelméből Az igazi vadászat Vékony jégkérget húzott a pocsolyákra az éjszakai fagy, dérré vált a harmat, a szélcsendben a jégkristályok megültek a fák gallyain is. Felhőtlen az égbolt, a nap a kora reggeli párafátyolon keresztül beragyogja a világot, miközben a terepjáró lassan, de biztosan gyűri a távolságot a rossz földúton az erdő felé. Cserháthaláp és Mohora között kanyarodunk be az erdőbe, ahol a mindig árnyékos vízmosásokban és mélyen kijárt földutak aljában úgy néz ki a napok óta összegyűlt a dér és a zúzmara, mintha ujjnyi hó esett volFaragó Zoltán Tizenkét osztrák vadász, a helyi Cserhátalja Vadásztársaság körülbelül huszonöt tagja, akik fegyver nélküli hajtőként vesznek részt a vadászaton, legalább tucatnyi vaddisznós kutya, többségük a legjobb foxivérbó'l, meg a tudóVadászkalap mellett tölgygally: a nagyvad elejtőjének jelképe sító, hátizsákkal és fényképezőgéppel felszerelkezve. Előbbiekből áll az aznapi három hajtás résztvevőserege, kivéve persze a főszereplőt: a vaddisznót. Felelősségteljes, nem kis figyelmet és állóképességet igénylő fajtája ez a vadűzés- nek, mind a puskások, mind a hajtok részéről, ráadásul az eredményesség érdekében alapos, aprólékos és előbbiek miatt eléggé hosszadalmas szervező- munkát is igényel. A mai napon megvalósítandó, igencsak összetett hadművelet levezénylése Frenyó Gyula hivatásos vadász feladata, aki megy is annyit hegyen-völgyön, vízmosáson, bozóton keresztül, sáros földutakon, hogy aki nem szokta a cserháti terepet, már a negyedénél kidőlne mellőle. Fegyver helyett mobiltelefonnal jár, alkalomadtán pedig traktorra ül, nagyobb távolságokra pótkocsin szállítja a puskásokat. Mindenesetre az első hajtás helyére gyalog igyekszünk, közben pedig elmegyünk egy szóró mellett. Fácánkakast verünk fel, majd egy mély úton kapaszkodunk felfelé az akácosban.- Bika - mondja magyarul az egyik osztrák, a sárban kirajzolódó, tenyérnyi nyomot mutatva. Pár perc alatt egy kitisztított akácosba érünk. Szép rudaserdő, a domb gerincén néhány vénséges, töredezett koroná- jú, mohás törzsű cserfával, mögöttünk pedig a Cserhátra annyira jellemző, gyertyán, cser, kocsánytalan tölgy, akác, erdei fenyő és néhány elszórt vadgyümölcsfa alkotta erdő húzódik. Egy nyíltabb helyen itt állítanak le az egyik osztrák vadász mellé, itt, ha jön valami, könnyebb fotózni, mint a vízmosások szabdalta, bozótos terepen. Lepakolunk, rendezkedünk, eltúrjuk lábunk alól az avart - nicsak, mennyi sárga juharlevél fagyott ide - most látom csak, hogy fává nőtt mezei juhar alatt van a leshelyem. A vadásszal suttogva próbálunk szót váltani, ő angolul nem tud, én németül felejtettem el azt a keveset is, ami mént valamikor - mire az osztrák megszólal magyarul. Nem perfekt persze, de amennyi a vadászathoz kell, annyit tud. Különben sem nyelvórára jöttünk, hanem vadat lesni, ha lehet: lőni, vagy, ami még nehezebb, fotózni... Várunk hát türelmesen, a Mohora felől induló hajtők lármája nemsokára felér hozzánk. Aztán egyszer csak ugatni kezdenek a foxterrierek, s éles hangjuk azt jelzi: disznóra bukkantak. A hajtás azonban hosszú, az elején ritkán ugrik a fekete csuhás vad, még várnunk kell. A vánszorgó percek összeállnak úgy egy szűk órává, amikor valami halk zörgéssel végigfut a bozótban, tőlünk bal kéz felé. Egy róka igyekszik kifelé a hajtásból, rálőni nem lehet, el is tűnik a következő pillanatban a szemünk elől. A szomszéd azonban jobban láthatja, mert dördül a fegyvere. Vajon eltalálta-e? Nem könnyű golyóval rókát lőni, főleg futtában... Aztán nemsokára máshonnan is hangzik egy-egy lövés, amitől az ember egy pillanat alatt elfelejti, hogy mi is járt a fejében a várakozás hosszú ideje alatt.. A következő pillanatban valami csör- tetés hallatszik, majd a bal kéz felől lévő szomszéd kétszer is lő. A következő pillanatban éppen felette, a domb gerincén megpillantom az első disznót - de még milyet! Fehér szőre szinte világít a gyertyán és cserfák sötétszürke törzse között, bal oldalán nagy, ovális folt - egy igazi babos disznó! A mellettem álló osztrák is célozza, de nem lő. Vagy nem látta rendesen a fák között, vagy azért nem lőtt, mert a domb gerincén volt, s nem tudhatta, hová csapódik be a célt tévesztő, vagy a vadat átütő lövedék. így helyes. Inkább menjen Isten hírével, minthogy a legcsekélyebb bizonytalanság legyen a lövést illetően. Elcsörtet a babos disznó, marad helyette - a csend. Nem sokkal később aztán egy csuszka kezd el kiabálni a közelben, cinegecsapat érkezik, a domb gerincén pedig újabb róka fut át előttünk. Holló korrog valahol magasan - tudják, hogy vadászat idején esik valami zsákmány nekik is - majd a jobb oldali szomszéd lő valamire. Az én osztrákom is kapja a puskáját, várjuk, hogy jöjjön valami, s a domb gerincén át is szalad egy róka. Megijesztette azonban az előző lövés, úgy szalad vissza a hajtásba, mintha kergetnék. Nem is sikerül rálőni. Apránként közelednek a hajtők, elárulják a kurjantások. Aztán egy őzsuta baktat végig előttünk, mindenféle sietség nélkül. A szomszéd felől közben egy szajkó érkezik rémült riasztással, rekedt kiabálása visszhangot vet az erdőn... A következő pillanatban a kutyák veszettül ugatni kezdenek, s éppen felénk közelednek! A sógor vállához emeli a fegyvert, szájából kiesik a cigaretta... A következő pillanatban egy, majd még egy vaddisznó fut el előttünk, egyikre az osztrák rá is lő... Egy szívdobbanásnyi idő múlva már előttünk a harmadik disznó, mire a vadász leereszti fegyverét...- Koca. Nagy. Van meg száznegyven kiló - mondja magyarul. Igazi vadász a sógor! A dombélen álló babost is elengedte, meg a kocát is, a jövő évi nemzedéket a szíve alatt hordozó csuhást. Éppen itt tartunk, amikor vagy hat terrier lohol végig előttünk az oldalban, a menekülő disznók nyomán. Nemsokára aztán egyenként visszaszállingóznak, ami azt is jelzi, hogy a süldőt nem érte a lövés, nem érzik a vér vagy a vad által az ijedtségtől termelt hormonok szagát, így nincs miért követniük őket. felszántott domb húzódik, oldalában akácos folttal. Három, hangyányinak látszó őz igyekszik keresztbe rajta, hatalmas ugrásokkal. Alighanem a hajtők riasztották meg őket. A bozótosodé dombtetőn az enyhe szélben beszélgetni kezdenek a cserfacsemeték: barnára aszalódott lombjaik szakasztott olyan üzeneteket küldenek egymásnak, mintha valami közeledne... Valahol egy fácánkakas kezd el kakatolni, rémülten menekül valamerre, aztán vagy hathét holló kezd el körözni a domb körül. Később egy héját látok, majd a hajtők Hajtők foxterrierekkel megerősítve kiáltásai közé kutyaugatás keveredik. Éppen felém indult meg valamit, közelednek a ebek, majd a bozótos szélén, éppen ott, ahol Frenyó Gyula mutatta, keresztbe átfut egy vaddisznó! Nemsokára jön a második is, ez már sokkal kényelmesebben halad, sőt, a bokrok takarásában meg is áll egy kis tájékozódás végett. Fényképezem is őt szorgalmasan, bár kissé messze van. Alig tűnik el az erdőben, lövés csattan. Egészen biztos, hogy rá lőtt valaki, de a lövedék becsapódását nem lehetett hallani, de ezen a fedett terepen bizonytalan az ember füle. Eltelik egy kis idő, s a szemközti domb bozótosában, egy kis tisztáson két fekete foltot, vaddisznókat látok átfutni. Éppen az előző hajtás helyszíne felé tartanak, s rövidesen lövés hallatszik onnan Megkerült a nagy, fekete koca, amelynek elejtését (legalábbis az előzményeket) a magaslesről sikerült végignézni A dombtetőn keresztülfutó vaddisznó Nemsokára kiérnek a hajtők, ők érkeztek Mohoráról. Kedves ismerős is van közöttük: Csikány István, a társaság vadászmestere sem kímélte az ilyenkor kötelező fényvisszaverő mellényt a bozótosban. Az első hajtásban három disznó esett, a balról elálló szomszéd egy olyan het- venkilós kis kant hozott terítékre, ami a babossal együtt jött. A szóró körül gyülekezünk, aztán gyalogszerrel elindulunk a második hajtás helyszínére. Frenyó Gyula haditerve szerint leállnak a puskások, a hajtők egy része gyalog, más része a traktor platóján dombokat, erdőket kerülget előbb... Helyismeret híján nem értem, de a hivatásos vadász nagyon érti a dolgát, az látszik! A hajtás megszervezése nem kis munka. Ezúttal egy magaslesen várhatom a disznókat, előtte a hivatásos vadász megmutatja, hol fognak átváltani. Hosszú várakozásra készülhetek, de a földi élvezetek csúcsa: süt a decemberi nap, a késői meleg egy bágyadt legyet is kicsalogat a magasles egyik oszlopára. Leshelyem dombtetőn van, közepén jó széles bozótos csík jelzi, hogy hol futhatott egykor az ide vezető földút. Három korhadó szőlőkaró a délkeleti oldalon arról árulkodik, hogy valaha valaki megpróbálkozott itt a vincellérkedéssel, sőt, a bozótból még kiemelkedik néhány kiszáradó dió- és szilvafa is. A távolban, nyugat felé a Börzsöny szürke körvonalai vesznek a párába, körben a Cserhát dombjai hul- lámzanak, az egyetlen innen látható épület a mohorai templom: valósággal fehérük a messzeségben. Előtte nagy, is. Valóban, két vagy három puskást hagyott a hivatásos vadász a gerincen átváltó vadra. A hajlaton túl jól látok két osztrákot is, majd kettejük között valami, innen borsszemnyinek látszó feketeség mozdul... Vaddisznó! Az egyik osztrák lő, mire a feketeség lefelé indul, ismételni azonban nem lehet, mert a társa a lőirány közelében áll! Utóbbi vadásztól nincs is messze a sebzett, de ő nem láthatja a sűrűben... Mindenesetre a lesről jól megfigyelhető, hogy lassan mozog a disznó, meg-megáll, eltalálhatták az előbb. Elmennek a hajtők, dördül még néhány lövés, aztán jön Gyula és leballagunk a gyülekezőhelyre. Itt lesz a gyors szendvicsebéd, forró teával, s miközben az élelmet hozó traktort várjuk, Pásztor Sándor, a vadásztársaság tagja, körbe- nyomoz egy sűrű akácost, ahová éppen az a disznó váltott be, amelyik megseb- zését a magaslesről láttam. Mivel nincsenek kivezető nyomok, a vad ott van a közelünkben!- Uraim, segítenének? - kérdi a hajtókát, mire ketten kutyástól pattannak, hogy vallassák egy kicsit a sűrűséget... Egy perc sem telik bele, felhangzik a nyiff-nyaff, a disznó pedig, negyven ember szemeláttára, átugrik az úton, s a völgy másik oldalán lévő erdőben tűnik el! A hirtelen mozgásra a sűrűből négy erdei fülesbagoly repül fel, s ró gyors szárnycsapásokkal kisebb-nagyobb köröket a megzavart nappalozó tanyahely körül. A kutyák már a völgy másik oldalán fogják a sebzett disznót, puskás ember is siet utánuk... Ebédelünk, közben a fülesbaglyok egyenként visszaszállingóznak az akácosba. Halljuk, hogy ugarnak a kutyák, aztán lövés dördül, de a kutyák között nehéz a vadat célba venni... Végül az egyik osztrák Frenyó Gyulának adja át a fegyverét, aki - nem a kutyaugatás felé indulva, hanem a hangok elé vágva - elszalad meglőni a sebzett disznót. Mire az ebéddel végzünk, kézre is keríti. Nagyra nőtt, koromfekete állat, de koca. Irány a harmadik hajtás helyszíne! Terepjáróval megyünk, rossz az út, csúszkál rajta a traktor utánfutója is, de csak feljutunk egy domb gerincére. .Alatta egy akácos a hajtás vége. A lehető legtisztább lőállásbán állhatok meg, dr. Nagy Péter, a vendéglátó társaság elnöke társaságában. Az akácos alját vízmosások szabdalják, mélyükön rejtve járhatnak a disznók, s ki is használják a fedezéket. Alig indul el a hajtás, a legmélyebb árok végében álló osztrák rövid időn belül már harmadszor lő, de hát ő belelát a vízmosás aljába. Nemsokára mi is látunk egy rókát, egészen világos színű példány, olyan, mint a kissé sület- len zsemle. Utána csak percek telnek el, s két disznó jelenik meg az egyik vízmosás peremén! Éppen a túloldalt elálló osztrák felé tartanak, aki nem lőhet, mert egy bokros folt eltakarja előle a csuhásokat. À következő pillanatban egy újabb, az előbbieknél nagyobb disznó bukkan elő a vízmosás peremén! Nagy Péter céloz, lő, a disznó erre megáll, mintha gondolkodna, aztán lassan tovább indul, felfelé az oldalban. Újabb lövés, de ayad nem jelzi, hogy érte volna a lövedék. Nemsokára eltűnik a bozótosban. Öt kutya követi, három közülük rövidesen visszajön, de kettő elmarad... Rövidesen vége az utolsó hajtásnak, esett itt is vagy három disznó, méghozzá az egyik babos! Csak nem a reggel látott? Aztán szalad az egyik vadásztársasági tag, hogy Nagy Péter disznóját fogják a kutyák, valahol a gerincen túl... Még tart a lővilág, az elnök futva indul, hogy a vadat kézre kerítse. Sötét van már, mire minden puskás, hajtó, kutya és a meglőtt vaddisznók is a teríték helyére ér. Tűz lobog a fenyőgallyakkal bekerített kis térség két oldalán, a hold is kikukucskál pár percre a felhők közül, hogy lássa a kilenc vaddisznó ravatalát. Időközben megérkezett Nagy Péter is, megkerült az ő disznója is! Utolsó formaságként Csikány István jelentést tesz az elnöknek a vadászat eredményéről, majd a vendégek a traktor platóján visszatérnek Cserhátha- lápra, a terepjáróikhoz. A házigazda társaság tagjai még maradnak, akad tennivaló a lőtt vaddal, meg aztán másnap újabb vadászat, Iliny közelében. így van ez: ami a fizetővendégnek a legnemesebb értelemben vett szórakozás, az a vendéglátónak a legkomolyabb munka - bár a bevétel is az utóbbié.
